Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

199S. május 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A járási tanács vezetői dicsérettel szólnak a tiszainoka, Szabadság Tsz-ről. Mint mondják: tíz éven át sofe bajuk volt vele. Az idén először nem szorulnak állami dotációra. Xáborosi elvtárs, a vb elnökhelyettesétől hallottam:

Nem is olvan régen, 1963 április elseje előtt még Hajdúsági Bőr- és Cipőgyár volt a neve a debreceni üzemnek, melyet a vállalati összevonások után a martfűi Tisza Cipőgyárhoz csatoltak.

Kis gyáracska, létszámban is csak tizedrésze a martfűinek. Egyetlen —nagyon régi — futószalag

mellett folyik a termelés. A földszintes műhelybe lépve, meglepődve láttuk, milyen sok régi martfűi dolgozó szorgoskodik ott.

A telepvezető-igazgató Stanga István régebben hosszú ideig irányította a Tisza Cipőgyárat. Polgár Péter főművezető néhány évvel ezelőtt még MEO-s volt Martfűn.

Velük beszélgettünk.

— Milyen volt a hangulat az üzemben a vállalati összevonás előtt? — ismétetle meg a kérdést Stanga István, majd rövid gondolkodás után folytatta: — Nem a legjobb! Az emberek attól tartottak, hogy az átszervezés folytán nem maradnak eredeti beosztásukban. Ez inkább az adminisztratív és műszaki dolgozókra vonatkozott, de a fizikai munkások is nyugtalanok voltak. Olyan hírek is keringtek, hogy nyolcvan ember lesz elbocsátva.

— A-után?

— Azután elérkezett a hivatalos összevonás napja, április elseje. A Tisza Cipőgyár igazgatója, főmérnöke, párt- és szakszervezeti titkára eljött Debrecenbe és a vállalat összes dolgozója előtt elmondták: senki se tartson attól, hogy elbocsájtják. Igaz, hogy

húsz személy ideiglenesen feleslegessé vált, de részükre egy tartalék tűződei műhelyt létesítenek és ott Martfű részére felsőrészt fognak készíteni.

— Milyen változás észlelhető április óta?

— A cipők minősége sokat javult. Már az első hónap után majdnem tíz százalékkal jobb eredményt értünk el. Nagyon sok segítséget kaptunk. Jelenleg egy sarokszögező gépet készítenek részünkre a „nagy gyárban”. Eddig három ember kézzel szögelte a sarkot.

— A vállalati összevonás jelentett népgazdasági megtakarítást is?

— Természetesen. Már tavaly novemberben elkészült egy kimutatás a várható megtakarításról. A számítások szerint a talpbélések Martfűn történő társasvágásából és munkabérből az évi megtakarítás 192 000 forint.

— Ügy láttuk, csak gyermekcipőket gyártanak.

— Igen. Ez a profilunk. Gyermékszandál, fél- és szárascipő. Két műszakban 2080 pár cipőt készítünk. Az összes létszám négyszáznyolcvan fő.

A műhelyben egy régi dolgozóval, Kovács Sándor sarokcsiszolóval beszélgettünk. Elmondotta, hogy az összevonás óta folyamatosabb az anyagellátás, jobban megy a munka s nem utolsó sorban valamivel vastagabb a fizetési boríték is. Egyszóval jobb a hangulat az üzemben, mint április előtt.

A legjobb női munkabrigád — melynek vezetője

Molnár Zoltánná, tagjai Polgár Pétemé, Keresztesi Judit és Nagy Mariann — azzal dicsekedett, hogy a közelmúltban kaptak 500 forint pénzjutalmat.

Polgár Péter főművezetővel a gyárból .kifelé -jövet arról beszélgettünk, hogy régi vágyuk teljesül nemsokára.

— Állítólag június 22-én

a Tisza Cipőgyárban tartandó igazgatói tanácsülésen szóba kerül a vállalat, azaz a „D” gyáregység — ez vagyunk mi — profiljának meghatározása. Könnyebb technológiát igénylő cipőt fogunk gyártani és ha belejövünk, exportra is termelünk.

— bognár —

GÉPTANÁÉ VIZSGÁZTAT

Az egyik leningrádi iskola növendékei kibernetikus vizsgáztató gépet konstruáltak. A vizsgáztatógép televízióhoz hasonló. Képernyőjén megjelenik a kérdés és három válasz. A tanuló kiválasztja azt a feleletet, amelyet helyesnek tart és megnyomja a megfelelő gombot- Erre a kibernetikus gép képernyőjén megjelenik a „helyes" vagy a , helytelen szó, s a gép a helyes válaszok mennyisége < alapján megadja az általános „osztályzatot”. Ha a tanuló sokáig gondolkodik a válaszon, akkor a gép áttér a következő kérdésre, s csökkenti az általános osztályzat értékét.

— Tavaly egyetlen panasz sem érkezett Inakéról a járási tanácshoz. Nagy szó ám ez! Bíznak az emberekben, azok meg a vezetőkben. Helyre állt náluk a szövetkezeti demokrácia. Keresztes Péter, a mezőgazdasági osztály vezetője egy dossziét szed elő, s olvassa belőle a gazdálkodás tavalyi mutató számait:

— A fel nem osztható szövetkezeti alap 234 000 forinttal nőtt, az egy szántóegységre eső tiszta vagyon 211 forinttal gyarapodott. Megfelelő tartalékokat képeztek. A forgóalap néhány erős tsz-ben is csökkent, írnokán 568 ezer forintra emelkedett. Az egy tagra jutó jövedelem 1961-ben 6576 forint volt, tavaly — a prémiummal együtt — 9096 forint lett.

— Vajon mivel magyarázzák a szövetkezet megerősödését?

A válasz eléggé tömör:

— A hozzáértő vezetéssel.

Gácsi János, a járási

NEB elnökét két évvel ezelőtt haza hívták a szülőfalujába: vállalja el a tsz vezetését. Félévvel később a gödöllői agráregyetem egykori tanára, Tóth András vállalta el a főagronómusi tisztet. Az új vezetőknek nehéz dolguk volt. A tagok nem kaptak előleget, megingott a bizalom, nem hittek az emberek.

— Még a saját apám se

hitt — emlékszik vissza az elnök. — Aratási prémium? Árpa juttatás? Előlegosztás? Csak legyintettek. Sokszor hallottuk már az efféléket — mondogatták. Vigyáztunk, hogy felelőtlenül ne ígérgessünk. Egyszer sem csaptuk be az embereket. ,

Két évvel ezelőtt havonként változtak az állatgondozók Inokán. Nem volt aki etesse a jószágokat. És most? Állandósultak a gondozók. A sertésól előtt 56 hízót raktak a gépkocsira, X

— Évi hatszáz a tervünk — magyarázza az elnök. — Száznyolcvanat már leadtunk, további százat e hó végén visznek el. Átlagsúlyuk eléri a H0 kilót.

— Mennyi idő alatt hizlalnak?

— Kilenc—tíz hónap.

Most már tűrhető). Tápöt etetünk. Rendet csináltunk a sőréseknél is. Mindhárom gondozót leváltottuk. Sokat italoztak, és hiába figyelmeztettük őket. Nem használt a szép szó. Most két fiatal — Hajdú Lajos és Baranyi Jenő gondoz 78 hízómarhát.

A húsz holdas kertészetben lányok foglalatoskodnak a jókora palántákkal. Paprikát ültetnek. Előkerül a főkertész:

— Hegedűs Sándor mutatkozik be.

— Cibakházáról jött — mondja az elnök. Ott brigádvezető volt.

— Elcsábították?

— No nem! Elkértük, a Vörös Csillag vezetői segítettek bennünket.

Az elnök szavaiból lassan érthetővé válik, miért volt egy évtizeden át mindig deficites a Szabadság Tsz.

— Most először kertészkedünk. Ez az öntöző telep 1952-ben épült, de nem használták ki.

Pedig jó pénzt hoz a konyhára. Az idén 320 ezer forintot várnak belőle. Szépen fejlődik a korai káposzta, a petrezselyem. Diónyí nagyságú a szabadföldi karalábé, és virágzik az előhajtatott burgonya. A főkertész kibontja az egyik bokor alját:

— Cseresznye nagyságúak a gumók — mutatja. — Május végén már szedhetjük.

A Holt-Tisza vizét eddig veszni hagyták, most öntöznek vele. A kertészetet is, meg a szántóföldi kapásokat is. Két Maneszmannt kaptak nem rég...

— Huszonöt hold hagymát és 30 hold dinnyét is termelünk. Makói hagymások és horti dinnyések dolgoznak nálunk.

— Terményeiket hol értékesítik?

— Egy részét az fmsz-nél leszerződtük, aztán küldünk a városi piacra és a saját boltunkba is. Emlékszik rá, hogy a zárszámadáskor Czinege elvtárs bírált bennünket? Miért kell az ínokaiaknak Kürtre és Kécskére menniök zöldségért. Igaza volt. Az idén már ellátjuk a falut zöldségfélével.

A szövetkezetben viszonylag jól teleltek a kalászosok, szépen fejlődik a 600 hold búza. Csak a 200 hold őszi árpából kellett 42 holdat kiszárítani. A 65 hold közös szőlő — legalább is eddig — bő termést ígér. Már megkezdték a permetezését.

— Hogyan osztják el a jövedelmet?

— A munkaegységrészesedést kiegészítettük a részes műveléssel. A kokoricát harmadáért, a cokorrépát (napraforgót, silókukoricát, borsót munkaegységre művelik. Jól állunk a munkák menetével.

'Másoktól értesültem, hogy tetszik a tagoknak az elnök és a főagronómus frissessége. Hajnali négykor ők Is ott vannak az állattenyésztőknél, öt órakor pedig a növénytermesztőket látogatják meg. Nemcsak beszélnek — mondják róluk — meg tudják mutatni, hogy kell dolgozni;

Az elnök meg a tagok szorgalmát dicséri;

— Ne mondja nekem egyetlen vezető se, hogy az ő érdeme a tsz jó eredménye. A tagok nélkül nem sokra mennének. Tudjuk ezt magunkról is. Ha bízunk az emberekben, ki kérjük tanácsaikat, ha nem a vezetők, hanem ők döntenek a közösség ügyeiben, jobban mennek a dolgok;

Neki van igaza. Ezzel magyarázható, hogy nem tartják többé a markukat állami dotációért

Máthé László

Hirdetmény

A nagyrévi ref, egyház saját temetőjében a harmadik parcellát felszabadítja. Felkéri azokat az egyéneket, akiknek hozzátartozójuk sírkövei sírikerítései ebben a parcellában vannak, hogy a hirdetéstől számított 15 napon belül vigyék el, vagy vitessék el azokat újabb helyre, mert határidőn túl már az egyház rendelkezik velük.

TÚRKEVE -legendák, nélkül

Túrkeve hírnevének hajtására rossz esztendők járnak most. De csak a szárra, a tő épen maradt. A tő pedig: a sok ezer túrkevei ember, s keretül a termelőszövetkezeti közösségek hozzá. A város egykori (egy évtizedes) fellendülésének forrása a szövetkezeti gazdálkodás volt. S a város elcsendesülésének oka is a gazdálkodás visszaesésében van. És újjász.Jelesét is csak ez hozhatja.

Túrkeve lakóinak négyötöde mezőgazdaságból él. Még pontosabban: tizenkét és félezer ember lakja Kévét, s belőlük kerek tízezernél: kenyere is, kultúrája is a föld, a gazdálkodás. Így érthető meg, mennyire élet, vagy halódás itt a mezőgazdaság. És a tavalyi evet sokka] inkább a halódás, mintsem az éledés jellemezte. Elégedetlen hangulat volt, de az élet azokat igazolta, akik az elbúsulás helyett a konok nekifeszíilés útját választották. A város vezetői hallgatták a sok panaszt és magyarázták: nagy bajban vagyunk, emberek, igaz, de akármi lyen segítség sem állíthat

talpra, ha nincs a magunk ereje.

Egyszóra s még tíz szóra sem értette ezt azonnal mindenki. Sőt van, akinek huszadszorra is el kell majd mondani. Elsősorban a búzakalászbelieknek. A legmélyebb pontra ugyanis a Búzakalász jutott. Nem mintha a Vörös Csillag és a Táncsics kitűnne. A szó hitele is a Búzakalászban kopott meg leginkább. Érthetően. Tizenkét éves szövetkezeti gazdaság ez, mint mondják, egyetlen olyan évet sem ért még, amikor az ígéretet beváltotta volna. Az emberek hát legyintettek, valahányszor a tervet hallották.

De megszoktak még mást is a túrkevedak. Azt, hogy jövedelmük nem függ a terméstől. Zárszámadás, olyan húsz forintnyi öszszeggel (mert mégis csak kellemetlen, ha Túrkevén húsz forint sincs, ez volt a szemlélet sokáig) akikor is van. ha termelés nincs. A Vörös Csillagot alapító öregéi: jól emlékeznek még arra, amit Kalmár Elek bácsi is említett.

— Hajaj — mondta az öreg. — Kihordtuk a sok pénzt a zárszámadásra.

Gondoltam én akkor, majd végigkísér ez bennünket.

Bólogattak a többiek.

— Zsákban. Szó szerint zsákban hoztuk, kérem. Még olyan is volt, hogy átszóltak a banktól: itt a pénz. Vadas Lajos, az elnök is meglepődött, ezt nem is kértük. Küldték. És közben gyűlt a hitel. Az évek teltek, a hiteltörlesztést kezdeni kellett. Gazdálkodáshoz értő emberek jól tudják, mi az: a Búzakalászban minden hold földet 360 forint évi esedékes hitel terhel meg. Ráadásul, a földek is rosszal: itt. Ebből kigazdálkodni az adósságot, az évi üzemvitelt, bővíteni a termelést és becsületes összeget is osztani bizony egy váratlan rossz időjárási - esztendő esetén nem megy.

A múlt esztendő pedig fantasztikusan kegyetlen év volt. A növényzetet szabályosan kipörkölő túrkevei sziken tán még fehér hollót is többen láttak tavaly, mint esőt. Átlagosan 8700 forint évi jövedelmet biztosított a Búzakalász. Ez pedig jó 700 forintos havi fizetés mindössze. Emberenként változóan, mert van,

akinek több, s van, akinek kevesebb. Még a háztáji jövedelmet hozzászámítva is, nehéz ebből családot ellátni, ruházkodnd és kulturális igényt kielégíteni.

Ilyen a túrkevei valóság. De nem itt kellene már. tartani. Csótó Géza, a Vörös Csillag egyik alapítója mondja.

— Azt várnánk már, hogy ekkorra legalább negyven forintot osszon a szövetkezet.

Tizenegynéhámy év után jogos kívánság. Bizony. De hol tartanak még ettől a2 ország első szövetkezeti városának közös gazdaságai. ' ■

Nem csupán a mértéktelen hitelezés siklatta kátyúba a túrkevei szövetkezeteket. A Búza kalászban a tavalyi terméketlen időjárást tetézte a tehetségtelen vezetés. Vezetői képesség és gazdálkodási érzék híjával kerültek az emberek a szövetkezet élére. Ráadásul a volt elnök és főmezőgazdász más-más felfogásban, egymást keresztezve, egymással ellentétben is irányítottak, torzsalkodásuk állandó munkát adott a pártszerveknek.

A Tán esics és a Vörös Csillag volt elnökei ugyancsak képtelennek bizonyultak a szövetkezeti gazdaság vezetésére. De a túrkevei szövetkezetek leromr lását nem lehet egyedül a tavalyi vezetők számlájára írni.

A tanulásnak, a szaktudásnak nem volt;, s ma sincs még kellő becsülete Túrkevén. A három, átlagban tízezer holdas termelőszövetkezeti üzem legalább egyetemi végzettségű főkönyvelőt követel. Nos, még mérlegképesítésű is egyedül — tudtommal — a Táncsicsban van. Sőt a Búzakalász volt főkönyvelője az általános iskola négy osztályát végezte csupán el.

Zárszámadást sem tudott készíteni ott a könyvelés. Igen sok követeléssel járulnak a Búzakalász tagjai az új vezetőkhöz. És a semmit érő könyvelésből nem tűnik ki: kinek jogos, kinek nem a reklamációja.

A tizenkétezer holdas Vörös Csillagnak egy kimondott szakembere van, Somos! Árpád. Somost akármilyen kiváló gazdász is, kevés ekkora üzemben. Legalább öt-hat diplomás mezőgazdászt kellene már e pillanatban foglalkoztatnia a Vörös Csillagnak. Rendben van. kevés a szakember, szegről nem akaszthatnak. -Ámde tizenöt éves fennállása alatt most küldött először ösztöndíjjal hallgatót egyetemre a Vörös Csillag. Nincs öntöző szakemberük, a gyümölcsös éppenhogy vegetál csupán, szakember hiányában. A gépeket drágán üzemeltetik az egész városban, s akikor kerül már felújításra, amikor indulni is alig tud. Nincs közgazdász,

hiányzik a termelés közgazdasági értékelése. Talán a Vörös Csillag valamelyest kivétel.

öt évvel ezelőtt nagy szenzáció nyargalt végig az országon. Túrkevén megkezdte működését az ország első termelőszövetkezeti egyeteme a gödöllői Agrártudományi Egyetem oktató-, jának irányításával. Hetvenkét — előképzettség nélküli — hallgatóval indult a látványos vállalkozás, s fulladt is meg mint minden, ami irreálisan, megalapozatlanul születik. De legalább nem haszontalanul múlt ki, mert halódás közben átszervezték kihelyezett technikummá. S így tizennégy ember mégis csak leérettségizik az idén. Igaz, hogy a technikumi előkészítőt is negyvenen kezdték meg.

Nincs tanulási vágy, ezért a nagyarányú lemorzsolódás — mondják. Lehet. De az a való, hogy a tanulni vágyókat sem segítették, inkább féltékenységből, pozícióféltésből gáncsolták. A Vörös Csillagban a volt elnök utasítására például munkaegységlevonással büntették azokat, akijj. a technikum előadásai miatt korábban abbahagyták a munkát. Ilyen feltételek között aztán legyen kedve tanulni valakinek.

(Folytatjuk)

Borzák Laios

A „D" GYÁR

Nem kell már a dotáció