Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-16 / 112. szám

1ŐS.3. május 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s HÁROM EGYFELVONÁSOS A SZOLNOKI IRODALMI SZÍNPADON ASágvári Művelődési Ház irodalmi szín­pada olyan kezdeménye­zéssel állt elő, amely min­den elismerést megérde­mel, különösen, ha folyta­tása is lesz a hétfői estnek. Önmagában véve is jelen­tős esemény volt a szolno­kiakat megismertetni a hu­szadik századi világiroda­lom nem kisebb reprezen­tánsaival, mint O’Neil és O’Casey és a mai magyar költészet egyik nagyhatású egyéniségével, Pilinszky Já­nossal. Az azonban már vitatható, hogy mennyiben vallják ezek az alkotók a legkorszerűbb felfogást az emberiség sorsáról. Nem művészi becsületességüket vonjuk itt kétségbe, hiszen az adott körülmények kö­zött másra nemigen futhat­ta a felismeréseikből, mint bemutatni a kapitalizmus csődtömegét. A magyar költőnél felcsillanó re­ményt viszont az irracio­nalizmus gyengíti. Az viszont, hogy a közön­ség eljött a nem éppen könnyű szórakozással ke­csegtető estre, ez a tény már azt a gondolatot is megforgatja az ember agyá­ban, hogy a helyi színház is megpróbálkozhatna ilyen­fajta kamarabemutatókkal. Még akkor is, ha mindösz­­sze néhány estére készül­nének fel színészeink ezek­kel az előadásokkal, akár­csak a veszprémiek A vágy villamosá-val. A színészek nem isme­retlen művekkel álltak elénk: az Éjszakai portás és a Csillag-jazz is megje­lent a Nagyvilágban. — A kettő közül az ír szárma­zású amerikai drámaíró kétszemélyes kisremeke a nagyobb súlyú. Egy szállo­da portája a színhely. Két — a társadalom szélén ten­gődő — ember találkozik itt. A portásnak kibírhatat­lanul hosszúnak tűnik az eseménytelen éjszaka, s ráadásul most megérkezik az egyik vendég is, aki be­­szélős kedvében van. Visz­­szaemlékezik a portás előd­jére. aki szegény kis „pali­madár” volt. Egyre jobban elérzékenyül a vendég, — amint felidézi nemrég el­­húnyt barátja alakját, — mennyire tisztelte őt, a „zsugáért”, a pacikért, meg a „cicababákért”. A mostani portás azonban fá­radt közönnyel hallgatja a szóáradatot, s csak néha ábrándozik el a nagyváros zajainak nyomában. A vé­gén pedig előttünk áll az amerikai életforma minden kegyetlensége: az emberek nem értik meg egymást, kivéve, ha becsapásról van szó. Hiszen a portás is csak akkor figyel fel a vendég­re, amikor az m4r újra ha­zudik. Holott előzőleg az őszinteség perceiben rájött, hogy mennyire értelmetle­nül él: amiért egykori ba­rátja tisztelte, az egytől egyig hazugság volt. Kevés írást ismerünk, amely ennyire elénk tárja azt a rombolást, amit a tőke végzett az emberi lélekben. Megrázó kritika ez, amely sötétenlátásával az írót is magával rántja. A dráma egyik ága teljesen belül zajlik le s ennek megfelelően egy elbeszélés­sorozat vezet az összeomlás­hoz és az önáltató újra­kezdésihez. A portás már túljutott saját maga ámítá­sán is, csupán létezik és így nemcsak a hangulati aláfestést szolgáltatja közö­nyével és látomásaival, ha­nem drámát is ad, lehetővé teszi a két ember küzdel­mét. Sajnos, éppen ezt a rej­tett összecsapást nem sike­rült — a technikai adott­ságok mostohasóga követ­keztében is — a szerep illusztrálásával megelégedő Linka Györgynek érzékel­tetni. Horváth Gyula vi­szont a kezdeti nehézkes­ségek után kitűnően bele­jött a kisstílű szélhámos szerepébe ég egyszerre volt hencegő és kétségbeesett, nagyképű és összetört. He­gedős Györgyi meglehetős tartózkodással látta e] a narrátor kényszermegoldás­nak tűnő feladatát. Derek Katalin a Csillag­­° jazz-t adta elő a másik nagy ír drámaírótól. Ez az írás is egy szeren­csétlen sorsú kizsákmá­­nyoltról szél. Nevét sem tudjuk meg, csak annyi de­rül ki, hogy a mindennapos robot közepette is él benne a vágy a szép iránt. Egy csillagfényes estén végTe néhány percre kitör rabsá­gából és charlston-t jár a bérhiáz udvarán. A fáradt­ság azonban hamar kijóza­nítja g utána Ismét csak a lépcsőjárás, a tömegszál­lás és a kényszerű házas­­élet marad. A színésznő igen komoly átéléssel használta ki azo­kat a lehetőségeket, ame­lyeket ez egyszerre költői és kegyetlen elbeszélés nyújt, csak éppen az ön­álló elképzeléssel maradt adós. A műsor végére maradt Pilinszky János KZ- oratóriumának bemutatása. Az irodalmi színpad szín­játszói — Horváth Judit, Balázs Ildikó, Almási Jó­­zsefné — oklevelet nyertek ezzel a produkcióval a kul­turális szemlén, habár a darab kiválasztását nem tartjuk a legszerencsésebb­nek. A költő prózai orató­riumában a háború áldoza­tainak állít emléket. Hősei már halottak, ^egyikük Var­sóból, másikuk Prágából jött, de bárhonnan jöhettek volna. A háború borzalmas Május 17-én és 18-án „Szolnoki földtani napok” címmel a Magyar Földtani Társulat ankétot rendez. Előzetes bejelentések sze­rint mintegy száz-százhúsz vendéget vár a rendező, az Alföldi Kőolajfúrási Üzem, közöttük kiváló kutató geo­lógusokat, Kossuth-díjas szakembereket, akadémiku­sokat. emléke és a művész tanú­ságtétele a költő reménye szerint véget vet a borzai­­nxaknak. Pilinszky szövege azon­ban nem annyira lecsiszolt, az idegen hatások nemany­­nyina megemésztettek, hogy összefüggő egésszé ^Ujon össze ebben a kissé naív, kis­sé esetleges helyzetben. Ma­gáiból az előadásból is in­kább a harsányabb és erő­teljesebb hangok iránti ér­zéket éreztük ki, pedig az oratórium rendkívül "inon. alapgondolatra, a szerétéi­ből fakadó, kissé misztikus önfeláldozásra épít. A sze­replők és a technikai le­hetőségek megválasztásá­ban természetszerűleg mu­tatkozó korlátok ellenére elismerés illeti Valkó Mi­hályt, a maga nemében értékes előadás betanítóját és az egész est szervezőjét Tompa László , Pénteken, május 17-én délelőtt 10 órakor a városi tanács dísztermében lesz a megnyitó és a plenáris ülés. A péntek délelőtti ülésen többek között szó lesz az Alföld földtani felépítésé­ről, az alföldi földgáz- és kőolajmezőkről, továbbá Szolnok város és a megye kőolaj- és földgázkutatásá­nak helyzetéről. Antikor etjíf lámf tizenöt éves Szovjet film. Fiatalok, a gyermek- és felnőttkor határán. A film a velencei XIV. nemzetközi gyermekfilm fesztiválon nagydíjat kapott. A Magyar Földtani Társulat kétnapos országos ankétot rendez Szolnokon Gyári történetek Nemrégen avatták szocia­lista műhellyé a martfűi Ti­sza Cipőgyár kazánházát. Az első szocialista műhely ez Martfűn. De emberei nem szívesen szólnak ma­gukról. Szerények. Helyet­tük mondunk el néhány epizódot életükből. m B. A. az egyik vidéki kis községből naponta utazott munkahelyére. Műhelye, a kollektíva tudta: munkájá­ban nem a legmegbízha­tóbb ember. Ha valahol a gyári lakótelepen sürgős ja­vítás, szerelés akadt, B.-t soha nem küldték oda. Ha küldték is csak olyankor, amikor biztosan tudták: zárva minden kocsmaajtó a környéken. Csakhogy B. falujából egyre riasztóbb hírek jöt­tek: szükségben a család, az apa rendre elissza fize­tését, durva feleségéhez, gyermekeihez. Meghívták a munkást az egyik brigádgyűlésre, s ott szép szavakkal kérték: áll­jon közéjük, legyen brigád­­tag. Nem kerteltek, azt is megmondták, hogy a bri­gád szeretné rendbehozni egy kicsit az életét. B. először furcsáivá, de eÉBalta. Munkatársai több­szőr beszélgettek vele, fize­tés napján majdhogy ha­záig kísérték. Mégis mindig akadt pohár, amely után sorban jött a többi. Elkese­redtek az emberek, már­­már ott tartottak, hogy el­vonókúrára javasolják munkatársukat. Beszéltek a feleségévei is. Aztán (ki tudja már, kinek az ötlete volt) egyess'get kötöttek B.-vel. Nyilatkozatot adott, hogy a fizetését hat hóna­pon keresztül a brigádja vegye fel, s küldje haza a családjának. A hat hónap eltelt. B. új­ra jelentkezett, ismét alá­írja a megbízást. A brigád­tagok összenéztek: nincs má arra semmi szükség! A krízis elmúlt! És azóta nyugodtan ld­­küldhetik akár egész napra szerelni is. Egyedül! m V. soha nem ismerte szü­leit. Az egyik közeli gyer­mekotthonban nőtt fel. A kazánháziak jártak óda, társadalmi munkában se­gíteni ezt-azt. V. — hiszen férfikorban volt már — elpanaszolta nekik, hogy lassan kinő már az intézetből. Életében soha nem volt emberek kö­zött, pénzt, munkát nem is­mert. Mi lesz vele? Magukhoz vették. A munkásszállóban helyet biztosítottak számára, meg­tanították szeretni a mun­kát — A fiunk — mondták egymásnak, ha segíteni kellett. Nos, valóban bebizonyo­sodott, hogy a „fiú” nem tud bánni a pénzzel. Beosz­tották neki, elmentek vele ruhát, cipőt vásárolni. — öt öltözet ruhám van már — mondja V. — és megtanultam gazdálkodni is a pénzzel! Azt már csak súgva mondják, hogy meg ám, sőt: hamarosan tán lako­dalomra is készülődhetnek az „apák”... m A brigádgyűlések előtt régi szokás már, hogy egy­­egy brigádtag kül- és bel­politikai beszámolót tart. Nos. bizony kezdetben dö­cögősen ment. Munkásem­berek nem szokták a beszé­det. Leírták hát, s úgy be­tűzték, ízlelgették a soro­kat. Ma már — papír nél­kül — tisztán, értelmesen, szépen beszélnek; & lassan sajtóhalmozók. Ügy kedvet kaptak az ol­vasáshoz, hogy nem is egy, több napilapot járat majd mindenki: Negyedévenként pedig öt-hat könyvet köl­csönöznek a műhely könyv­tárából; Hanem a határ­időkkel néha baj van: az egész család végigolvassa a könyveket, s ilyenkor késik a csere. Vagy ez nem is olyan baj?... H A Kossuth brigád hírét vette, hogy Tiszaföldváron társadalmi munkával két tantermes iskolát épít a la­kosság. A homoki szőlőkben jelölték ki a helyét. Dolgo­zik odavaló is ebben a brigádban, így valamennyi­en odamennek segíteni. Né­hány nyári vasárnap részt vesznek a munkában. ni. j. j Szülók, nevelők fóruma A tartásdíj A gyermektartásdíj fize­téséért indított perek nagy száma azt mutatja, hogy sajnos a szülők egy része, elsősorban az apák, még nem állnak azon az erköl­csi fokon, hogy átérezzék: a gyermek iránti kötele­zettség mindennél előbbre­­való. Nagyon sokan van­nak, akik különböző ürü­gyekkel igyekeznek kibújni kötelezettségük teljesítése alól, ha pedig ez nem si­kerül, lehetőleg minél ke­vesebbet akarnak fizetni, s minden alkalmat megra­gadnak, hogy mentesülje­nek alóla. ♦ A kibújás, illetve a vé­dekezés legáltalánosabb formája, amikor a perbe­vont féií azzal védekezik: nem én vagyok az apa. Egy ilyen perben a bíróság a következőket mondotta ki: — Gyermektartásdíj per­ben nem lehet arra hivat­kozni, hogy a gyermek nem tőle származik. Ez a vé­dekezés — a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiu­mának döntése értelmében — csak külön perben ér­vényesíthető, amelyet az apaság vélelmének meg­döntése iránt kell indítani. Eri azonban a gyerek szü­letésétől számított egy éven belül illetve — jelen eset­ben — az elismerő nyilat­kozat megtételétől számí­tott egy évi határidő alatt kell folyamatba tenni. Amíg az apaság védelmét jogerős bírói ítélet meg nem dönti, tartásdíjat kell fizetni; • Az elvált szülők meg­egyeztek: a gyermek az anyánál marad, ennek fe­jében az anya a gyermek­tartásdíj fizetéséért indított perben lemondott arról, hogy az apa hathónapi tar­­tásdíj-tartozását megfizesse. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az apát a következő indokolással kötelezte a hátralék meg­fizetésére: — A tartásdíj a gyerme­ket illeti és erről ellenér­­ték nélkül lemondani nem lehet. A tartásdíj a gyer­meknek a per megindítását megelőző hat hónapra ak­kor is jár, ha a jogosultat a követelés érvényesítésé­ben mulasztás terheli. A lemondás mind a múltra, mind a jövőre vonatkozóan semmis. A tartásdíj általában az apa jövedelmének 20 szá­zaléka, de lehet több is. Egy perben kiderült, hogy a gyermek súlyos beteg, egész életében gondozásra, eltartásra szorul, nevelte­tése többe kerül, mint más gyermeké, ezért a bíróság a tartásdíjat az apa jöve­delmének 30 százalékában szabta meg. • helyéhez, hanem inkább azért, hogy a gyermektar­tásdíj megái !apí tásához szükséges keresete minél alacsonyabb legyen. Ha munkáját megfelelően hasz­nosítja, a kétezer forintot is megkeresheti, ezért a bíróság ezt az összeget vet­te alapul. • Egy másik apa is kilé­pett 1600 forintos állásá­ból, hogy csak alkalmi munkából éljen. A bíróság szigorúan megrótta: — Az Alkotmány értel­mében a murikéhoz való jog egyben erre irányuló kötelezettséget is jelent. Mindenki köteles munka­erejét képességének meg­felelően kihasználni, de fokozottabb a kötelessége annak, akinek gyermeke eltartásáról kel] gondos­kodnia. Az apának meg­van a lehetősége, hogy is­mét havi 1600 forintot je­lentő állásba kerüljön, ezért ezen összeg figyelembevé­telével állapította meg gyermektartási kötelezett­ségét. * Egy apa azzal érvelt, hogy ipari tanuló fia havi 150 forint ösztöndíjat kap, tehát a tartásdíj csökkent­hető. — Az ösztöndíjnak — mutatott rá a bíróság — nem a szülői terhek csök­kentése a célja, hanem a gyermek kisebb szükségle­teinek fedezését szolgálja és tanulmányai folytatására kíván ösztönzően hatni. Tehát csak akkor vehető figyelembe, ha az így csök­kentett összeg is elegendő a gyermek eltartására. — Betegeskedem, kérem a tartásdíj leszállítását — írta keresetében egy szőrös­szívű apa. — Gyenge egészségi álla­pota nem lehet indoka' az amúgy is alacsony összeg­ben megállapított tartásdíj további csökkentésére — utasította el a bíróság. — A szülő kiskorú gyermekét saját létfenntartásának ro­vására is köteles eltartani. A tárgyilagosság kedvé* ért meg kell mondanunk, ha ritkán is. de előfordul, amikor a gyermek az apá­nál van, az anya igyekszik kibújni a fizetési kötelezett­ség alól. Egy ilyen perben az anya arra hivatkozott, nmcs keresete, a háztartást vezeti, tehát nem tud fi­zetni. A bíróság ezzel az indokolással állapította meg fizetési kötelezettségét: — Otthon a háztartásban végzett munkája értéke* képvisel, amiből gyermeke megélhetéséhez hozzájárul­hat. Ennek értéke 800 fo­rintra tehető; de ennyit megkeres. akkor is, ha ott-Az apa jövedelmét nem mindig könnyű megállapí­tani. Megtörtént, hogy egy műszerész mindenképpen azt akarta bebizonyítani: havonta mindössze ezer fo­rintot keres. A bíróság ar­ra az álláspontra helyez­kedett, hogy rnint szak­munkás legalább havi 1500 forintot keresne, tehát ha ezt a jövedelmet nem érné el, állásiba menne. Ezért az 1500 forint után állapítot­ták meg a tartásdíjat. Egy ács viszont azt állítbtta, hogy tsz-ben, ahol dolgozik, csak alkalmi munka adó­dik, s így mindössze havi 500 forintot keres. A bíró­ság kiderítette, hogy azelőtt mindig kétezer forint kö­rül volt a jövedelme. A keresete azóta csökkent — szegezte le a bíróság —, amióta csak alkalmi mun­kát vállal, holott módja volna az építőiparban meg­felelő állást kapni. A fa­lun nagy lendülettel folyik a ház- és egyéb építkezés, valószínűtlen, hogy csak havi 500 forintot tudna el­érni. Nem hihető az az állítása sem, hogy a tsz-ek megerősítése érdekében ra­gaszkodik jelenlegi munka­honi munkát vállal. A tar­táshoz tehát hozzájárulhat, annál is inkább, mert en­nek érdekében ereje meg­feszítésével is köteles dol­gozni. Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Mun­káspárt Szolnok megyei Bi­zottsága és a Megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Varga József Kiadja a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Szolnok. I. sz. Irodaház. Telefon: Szerkesztőség: 20-93. 23-20. 20-69. Kiadó­­hivatal: 20—94; I Index-szám: 25 068 | A lapot előfizetésben és áru­sításban a Szolnok megyei postahivatalok és fiókposták terjesztik. A lap előfizetési díja egy hóra: 11.— Ft. Előfi­zethető bármely postahiva­talnál és kézbesítőnél. Szolnok megyei Nyomda­ipari Vállalat Felelős vezető: Mészáros Sárid«

Next

/
Thumbnails
Contents