Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-03 / 101. szám
SZOLNOK megyei évfolyam, 101. szám. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Wéftiaft A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA Ara 50 fillér 1963. májas 3., péntek. S ka nagy tetteket ünnepet a nép, ők élnek benne fénylő példaképpm t Átadták Szolnokon a munkásmozgalmi emlékművet Mindnyájan ott voltunk ezekben a végnélkül hömpölygő tömött sorokban. Kart karbafűzve, zászlót lobogtatva barátokká kovácsolt valamennyiünket a májusi menet: munkásokat, parasztokat, értelmiségieket: a város polgárait. Önfeledten békés és vidám volt a tavasz legszebb finnepe a dolgozók erejét, egyetértését demonstráló hatalmas majális, (Foto: Nagy Zsolt) Szolnokon, a városi tanács épületének erkélyéről jól lehetett látni, mint gyülekezik a hatalmas tömeg a munkásmozgalmi emlékmű leleplezésére. Ez a nap, 1963. április 30-a ünnep volt a megyeszékhelyen. Pontban este 6 órakor az emlékmű előtti térségen, az ünnepi díszemelvényen helyet foglalt Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, vezérezredes, honvédelmi miniszter, Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Körösi György vezérőrnagy, a belügyminiszter helyettese, Oláh György, a megyei tanács vb elnöke, Tisza József és Ragó Antal, megyénk országgyűlési képviselői, Kun Béla elvtárs özvegye és fia: Kun' Miklós, Mózes Viktor, az Illegális Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, aki 1927-ben mint szervező járt Szolnokon, megyénk 1919-es veteránjai, a munkásmozgalmi emlékmű alkotója, Kovács Ferenc szobrászművész, valamint a megyei és városi párt-, tanács és tömegszervezetek képviselői. Megnyitó beszédet Sipos Károly elvtárs, a városi pártbizottság titkára mondott. Üdvözölte a megjelent vendégeket, a város ünneplő dolgozóit. % Ezután Czinege Lajos elvtárs emelkedett szólásra: — Forradalmároknak kijáró tisztelettel állunk a Szolnok megyei munkásmozgalom harcosai tiszteletére emelt szobor előtt — mondotta. — Kegyelettel emlékezünk mindazokra, akik a dolgozó nép igaz ügyéért vívott nehéz harcokban a legdrágábbat, az életüket áldozták: Ezután Czinege Lajos elvtárs arról szólt, hogy nincs a történelemben még egy olyan mozgalom, melynek tagjai annyi üldöztetésen mentek volna át, mint a munkásmozgalom harcosai, de nincs még egy olyan mozgalom sem, amely történelmileg oly rövid idő alatt ilyen hatalmas sikereket tudott volna kiharcolni. Szólt az első és második internacionáléról, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről. Ezután így folytatta: — Mi, magyar dolgozók, joggal lehetünk büszkék arra, hogy a szovjet állam példáját, a lenini tanításokat követve 1919-ben elsőnek a mi munkásosztályunk vívta ki a proletárhatalmat. — Szolnok megye dolgozói becsülettel helytálltak az első magyar munkásállam megteremtéséért és védelméért vívott harcokban. E szobor, amely előtt állunk, megörökíti mindazon elvtársak emlékét, akik életüket áldozták és mindazon harcosok nagyszerű tetteit, akik 1919-ben küzdöttek, hogy a mi népünk is a szovjet példát követve megszabaduljon elnyomóitól és kezébe vegye sorsának intézését. Ünnepi beszédét Czinege Lajos elvtárs a következőkkel fejezte be: — E szobor emléket állít az elmúlt időszak hősi harcainak és harcosainak, akik életüket áldozták a szocializmus győzelméért és azoknak a harcosoknak is, akik hosszú évtizedeken át küzdöttek a munkásosztály ügyéért és megérték e nehéz és sok áldozatokkal járó harc győzelmét. De az emlékmű egyben megtestesíti mai munkánk nagyszerű eredményeit, s azt, hogy népünk egyszersmindenkorra megszabadult az elnyomás, a kizsákmányolás bilincseitől, szabadon él és dolgozik, megvalósította egy évszázados munkásmozgalmi harc nagyszerű célkitűzéseit, valóraváltotta a Kommunista Kiáltvány eszméit. Czinege Lajos ünnepi beszéde után Kapás Rezső, a Szolnoki Városi Tanács VB elnöke lépett a szónoki emelvényre, s meghatott szavak kíséretében vette át az emlékművet. Az ünnepség után a Belügyminisztérium „Duna” Művészegyüttesének előadásán tapsolhatott Szolnok város közönsége. Derűt, erőt sugárzó felvonulás Szolnokon A megyeszékhely dolgozói már a kora reggeli órákban megtöltötték a város utcáit. A felvonulók a gyülekező helyre igyekeztek, a nézők pedig a minél jobb kilátást biztosító tér idejében való elfoglalására törekedtek. Még a Kossuth Lajos utcai épülőfélben lévő ház erkélyei is megteltek. A felvonulók rá is szolgáltak a nagyfokú érdeklődésre, Derűs, Színes tömegük, ötletes jelmezeik és dekorációjuk sokszor ragadtatta tapsra a nézőket. Nem volt még ilyen sokat ígérő és sokat adó május elseje Szolnokon. A menet élén a megye és a város vezetői, s a munkásmozgalom veteránjai haladtak, akik a városi tanács elé érve elfoglalták helyüket az emelvényen. A következő csoportot az úttörő zenekar hangjaira menetelő legifjabb nemzedék alkotta. Szívderítő látvány volt a virágokkal díszített májusfákat vivő kisdobos csoport, s a nagyobbak, a város négyezerötszáz úttörőjét képviselő, pirosnyakkendős pajtások menete. Nagy tetszést aratott az úttörőház rajkózenekara és nép itánc-csoport j a; A felvonulás kezdetén Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a Város dolgozóit. Az úttörők díszszázada után az ipari tanulók, majd a középiskolák diákjai vonultak el a tribün előtt, — közöttük először az új Tiszaparti gimnázium növendékei. Olyan jóleső érzés volt nézni a fiatalok önfeledt mosollyal vonuló százait. Az örömteli, gondtalan ifjúkor igéző jelképe volt csoportjuk. A Varga Katalin gimnázium egyik osztálya nagy szalmakalapokkal, kertész öltözetben vonult fel, — így is jelképezve: iskoláink ma már egyre inkább az életre nevelnek. A lányiskolák sorai között kértek helyet néphadseregünk növendékei. (Ki tudja, talán egy életre szóló kapcsolatok szövődtek ezen ^ szép ünnepen.) A középiskolákat követő MHS-tagok — érthetően — főleg a fiatalok figyelmét és tetszését vívták ki. Repülőklubjuk, ejtőernyős csoportjuk, motorosaik tisztelegtek az emelvény előtt. A város sportolói — az előző évektől eltérően — nem üzemenként és sportkörönként, hanem egy tömegben vonultak fel. Színes mezekben, mint tarka virágcsokor hullámzott seregük, ember legyen a talpán, aki elfogultság nélkül odaítéli valamelyik csapatnak a legimpozánsabb jelzőt. A tanácsszervek és az igazságügy alkalmazottainak felvonulása után a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával kitüntetett üzemek — a vasúti csomópont és a vízügyi igazgatóság — dolgozói nyitották meg az üzemek sorát. Hagyományaihoz híven a NATO-t gúnyoló figurákkal, szputnyik modellel, az öntözést, a falusi vízellátást, az árvíz- és belvízvédelmet ötletesen szimbolizáló vízügyiek fergeteges sikert arattak. A háromszoros kiváló Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat asszonyai, leányai piros és kék köpenybe öltözve hangulatos, virággal körülfűzött napernyőkkel, zászlókkal vonultak. Mögöttük a Patyolat, majd a hatszorosan kiváló földművesszövetkezet. A 121-es boltiak a jellegzetes „csemege kosárral” jöttek. Néhány pillanatnyi szünet után felzúgott a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat gépkocsija és a tribün előtt zászlótartó embert emeltek a magasba. A Kőolajtermelő Vállalat leányai és fiai a tribün előtt táncra kerekedtek. A többiek zászlókkal, léggömbökkel, felvirágozott gépkocsikkal, táblákkal haladtak át a főtéren. Á MÁV Járműjavító Üzemi. Vállalat dolgozói színes képekkel érzékeltették üzemük és a magyar járműipar korszerűsödését. A járműsöket követő ÉRDÉRT után a Szolnoki Állami Gazdaság lányai lejtettek táncot a főtéren, a Tisza Bútoripari Vállalat IV-es szmú gyáregységének (Folyt, a 3. oldalon)
