Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

1963. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 NÉHÁNY VONÁS a vetélkedő traktorosok portréjához A „FESZEKRAKO“ TISZAFÖLDVÁRIAK Kanyargós dűlőúton fu­tott a kocsink. Néha-néha megálltunk, hallgattuk, me­lyik irányból hozza felénk a szél a traktorok dübörgé­sét. Ponyokai Bálint SZB- titkár, az egyik szocialista brigád vezetője vállalkozott kalauznak. Jól ismeri a tá­gas törökszentmiklósi ha­tárt és a traktorosokat is. — Ott van Szecsei is — mutatott a brigádvezető az egyik hajlatból felbukkanó traktorok felé. Aztán hogy a süppedős, porhanyós föl­dön a gépek mellé értünk, kiderült, hogy vezetőnk té­vedett. A kékrefestett trak­tor nyergéből Szabó Endre lépett a földre. De azért ide is jó helyre jöttünk. Ez a két fiatal * is résztvesz a versenyben. Mikor is kaptad a kitünte­tést? És mikor voltál kül­földön? — kérdezte Szabó Endrétől. — Három évvel ezelőtt kaptam a kiváló dolgozó jelvényt. Külföldön meg kétszer jártam jutalomként. 1960-ban Lipcsében, 1961- ben pedig Csehszlovákiá­ban. — Most is számít az első­ségre? — Hogy ki lesz az első. az majd év végén dől el. Szeretnék a legjobbak kö­zött maradni, de az elsőség­re most Laci esélyesebb — intett a Zetor mellett álldo­gáló társa felé. — Ki hol tart a tavaszi tervével? —. Én április 1 óta mint­egy 400 normálholdnyi munkát végeztem. Lacinak jóval több a teljesítménye. — A Zetor éves terve 1200 normálhold. A brigádban Orbán Feri járt előttem, de most már megelőztem. Ügy számolom, nem sok híja a 600 normálholdnak, vagyis az éves terv felénél tartok — válaszolt Fejes László. — A burgonya kapálásával, majd a töltögetésével is szaporodik a teljesítmé­nyünk. Az Aranykalász Tsz 350 holdon termel burgo­nyát. Amott Szecsei is ezt kapálja. — Akkor mégiscsak meg­találjuk — szólt közbe Po­nyokai elvtárs. — Majd megkérdezte: voltatok-e már Némethéknél? — Még nem. De az egész brigád készül. Megbeszéltük, hogy a zetorosok géppel, a töb­biek gyalogmunkásként se­gítenek — válaszoltak szin­te egyszerre. Megmagyarázták miről is van szó. Németh István gépállomási dolgozónak a belvíz miatt összedőlt a há­za, s hogy újraépíthesse, fel kell tölteni a portát. Ebben és az építésben is segítenek a traktoros brigádok. Szecsei Balázs nevét, arc­képét sokan megismerték a megyében. Két évvel ez­előtt az ifjú traktorosok versenyében megyei máso­dik lett. S a KlSZ-ver­­senyt propagáló plakátjára került a neve és fényképe. — A múlt esztendő hogy sikerült? — Tavaly az országos harmadik helyre kerültem. A megyei KlSZ-bizottság­­tól oklevelet és ezer forint jutalmat kaptam. A gép­állomáson folyó versenyben a Zetorosok közül a nyári és őszi terv teljesítésében is első lettem. Ezért két­ezer forint jutalom járt. — És most? — Alig van kétszáz nor­málholdas teljesítményem. A Kossuth Tsz-ben dolgoz­na a brigádunk — én nem a Veress, hanem a Csoór brigádhoz tartozom — de nincs munka, öten vendég­ként jöttünk az Aranyka­lász Tsz területére. Kovács Imrét, a Ponyo­kai brigád tagját hiába kerestük. A bartai részről, ahol a talaj nedvessége miatt nem dolgozhatott, a határ más részébe igyeke­zett. Valahol a dülőutakon haladt gépével, azért nem találkoztunk. Brigádvezető­je így beszélt róla: — Nyughatatlan ember. Egy percet sem szeret tét­lenkedni. A munka dandár­ján megteszi, hogy hetekig nem megy haza a családjá­hoz. Mindig fiatalembereket választ társának és segíti, tanítgatja őket. — Tavaly Csőke János­sal váltották egymást s az országos versenyben a második helyet szerezték meg. Csőke bevonult kato­nának, de most is fiatal­ember, Ratkai István lett Kovács váltótársa. Tavaszi tervüket, ami 500 normál­hold, már április 30-án tel­jesítették. Néhány traktorossal be­szélgettünk, másokról dicsé­rő szavakat hallottunk. S azt is megtudtuk, hogy a tavalyi . három szocialista brigd példájára most a Törökszentmiklósi Gépállo­más hét traktoros brigádja és a műhelybeliek is a megtisztelő szocialista bri­gád címért dolgoznak. N. K. Afféle vándormadár­nál?: tartotta eddig magát. Vándormadárnak, amelyik ha nem érzi jól magát egy fán, odább költözik kettő­vel. De most fészket rak és nem is egyedül — segít ne­ki az egész falu. Igaz, ezt a fészket csak részben rakja saját magának — már amennyire egy pedagógus magáénak vallhatja azt az iskolát, ahol tanít, ő, vagy valamelyik más munkatár­sa; Ügy történt, hogy két esz­tendővel ezelőtt Tiszaföld­­várra helyezték a Virághe­gyi iskolába igazgatónak Szécsényi János pedagógust. Vele jött felesége, meg a három gyerek; Azóta de sokszor megállapították már: szép ez a vidék, ren­des emberek laknak erre­felé, s a gyermekek? Azok úgy szomjazzák a tudást. Egy szó mint száz, letele­pedtek Tiszaföldváron, s otthont alapítottak a ta­nyasi iskola szomszédságá­ban. Csak egy gond nyugta­lanította őket ezután: kicsi az iskola! Mindössze hat tanterem van, az is két és fél kilométeres körzetben szétszórva. Igaz, van két szükség-tanterem is — de mi ez a tizenöt tanulócso­porthoz? Osztott tanítással és összevont osztályokkal le­het csak tanítani ilyen kö­rülmények között. De hol marad akkor az a színvonal amit egykor a főiskola pad­jaiban mgálmodott magá­nak a Szécsényi házaspár; — Segítenünk kellene va­lahogyan — szólt az ember, egy este, amikor éppen fü­zeteket javítottak. — Segíteni, de hogyan? — szól az asszony; — A Kunhalmi iskola már feleslegessé vált, hi­szen a Szabad Nép Terme­lőszövetkezet üzemegységé­ben kaptunk tantermet, meg pedagógus-lakást... — És? — Át kellene költöztetni azt a régi iskolát hozzánk. — Az épületet? — Azt;-T— Csacsi vagy. Hát ki bontja el és hogy hozzuk ide. és ki építi újra föl... és ki ad erre engedélyt? — hitetlenkedett az asszony. — Nézd, az országban olyan sok helyen építenek közös összefogással iskolát, üzletet a tanyák, falvak lakói. Miért ne lehetne ez Tiszaföldváron is? r Es lett. Igaz, kezdet­ben akadtak hitetlenkedők, mondván: az itteni emberek nem szíyesen végeznek tár­sadalmi munkát. De aki iezt mondta, nem ismerte valójában a földvári embe­reket. Amikor a nevelőik sorra járták az utcákat összeírni, ki mennyi mun­kát vállal — a szülők szinte egy szóra 273 munkanapot ajánlottak fel. Lebontották a régi isko­lát. A termelőszövetkezetek társadalmi munkában hord­ták be az építőanyagot. A Lenin Termelőszövetkezet­ből hat Zetor szállította több napon át a téglát és segítettek a Szabad Nép Termelőszövetkezet tagja is. Sőt a szolnoki AKÖV Ko­sa Sándor szocialista bri­gádja — mivel a brigádve­zető idevalósi, itt tanulnak az ő gyerekei, s maga is ide jár esti iskolába — egy álló napig fuvarozta a tég­lákat, faanyagokat egy te­herautóval. Aztán feleslegessé vált a régi nagy iskola mellett is egy épület a Virághegyen — azt három úttörő raj bontotta le, az anyagot pe­dig az építkezés helyére negyven fuvarral a Szabad Nép Tsz szállította el. Amikor a községi tanács látta ezt a nagy igyekeze­tei, pénzt, további építő­anyagot és jelentős társa­dalmi munkát ajánlott fel az építkezéshez. És segített a megyei tanács is. /Most, hétfőn aztán megkezdődött a munka. Két tanterem épül itt, meg ne­velői lakás — hatszázezer forintos értékben. S ebből háromszázezret a végzett társadalmi munka ér. Majd ötezer órát vállaltak újólag a szülők az építkezésnél, a közös gazdaságok pedig többszáz óra szakmunkát ajánlottak fel. Részt vesz itt a munkában mindenki — az egész falu megmoz­dult és segítségére sietett a virághegyieknek. Segítenek, hogy százhúsz kisgyereknek ne kelljen naponta hat­hét kilométert gyalogolni iskolába, hogy a pedagógu­sok ne azzal töltsék a tíz­perces szünetet — s ellop­va értékes perceket a ta­nítási időből —, hogy ke­rékpáron vagy gyalog egyik iskolából a másikba futkos­sanak tanítani. Most azonban építenek. Gimnazisták, háziasszonyoK, tsz-tagok, cipőgyári munká­sok, nagymamák, unokák, pedagógusok egyaránt Szécsényi János boldog. Ügy intézkedik, építkezik, mintha nem pedagógus, ha­nem kőműves lenne a szakmája. S a felesége? ö mindenben segít élete pár­jának. Varga Viktória Ebéd után mindenki azt csinál, amit éppen akar. Nagy a felfordulás, öltöz­ködés, szaladgálás, szek­­rényajtó-csapkodás és teljes hangzavar mindenfelé. Ki­menő van> Edit nem megy. Valami csendes helyet ke­resve járkál, majd a tan­terem legutolsó padjába húzódva hozzá kezd írni: KEDVES ANYUKÁM! Nem is tudom, mit írjak most neked, hiszen mosta­nában itt annyi minden történt, hogy az tán nem is fér el egy levélben. ír­hatnám estig, vagy holnap estig, vagy még még to­vább, mert...” És futnak a sorok gyorsan a kitépett füzetlapon. Most már eltakarja. Mégis tu­dom, mi van benne. Mi is lehetne? — Képzeld Anyu, ma volt a ballagás. Mi búcsúz­tattuk a negyedikeseket. Még sírtam is egy kicsit Tudod, milyen szép az. Minden csupa virág volt, a táblát is telerajzoltuk. Majd jövőre, majd ha mi... Gondolom, valahogy így. Aztán meg: — ök már elmennek nem soká és mi leszünk a nagy­lányok. Holnaptól már nem is tanulnak velünk. Köpenybe se járnak. Azért én nem irigylem őket. Ne­künk a jobb, mert több a szabad időnk. Tegnap is meghívtak bennünket az fmsz-hez hagymát tisztíta­ni. Fizetnek érte. Hidd el Anyu, a kollégistának so­ha nincs pénze. Az elsős Czakó Teri is mindig ezt mondja. Persze, otthonról se akarunk állandóan kér­portba tartozik. Mert ná­lunk nyolc csoport van, abból öt szocialista. Ver­senyzőnk. Nemrég mondták, hogy a legjobb csoportok ju­talomból a . Börzsönyben üdülnek. Lehet, hogy én is. Szeretnék. Társadalmi mun­kában Vona Erzsi csapata vezet, őket nehéz lesz le­hagyni. Hanem, majd el­felejtettem, hogy a nyáron dolgozunk a legtöbbet. Ba­­ylatonújhelyre megyünk if­júsági munkatáborba. Ezt £euéí , A KOLLÉGIUMBÓL ni. Nem sok pénz kell ne­künk, de azért kell. Van itt minden, de az valahogy mégse elég. Most jönnek befelé a többiek. Sietnem kell, Anyukám. Figyelnek Bodor Teri egész közel jön. Ked­ves kislány, ő javított leg­többet az osztályzatain. Is­mered ugye? Nagy fehér ,.B” betű van a köpenyén. Nem is tudom melyik cso is a héten döntöttük el. Abba hagyom egy kicsit, olyan sokan varrnak, így nem lehet írni. Fél öt van. ötkor kezdő­dik a stúdium, (illetve ta­nulás, csak mi így mond­juk) addig folytatom. Most tudtam meg, hogy a ne­gyedikes Szabó Erzsi menyasszony. Mit szólsz hozzá? Csömör Marika, az új kollégiumi titkárunk mondta. Ő mindent tud. Kicsit nagyhangú, minden­be beleszól. Mikor Szolno­kon voltunk, akkor is ő beszélt a legtöbbet. Jaj, nem is mondtam, hogy azért voltunk ott, mert a gépipari technikumosok meghívtak egy klubestre. A szellemi vetélkedőt per­sze mi nyertük meg. És egy jót twisteltünk utána. Én is! A kis Fejes Gabi tud a legjobban. Anyu, ha látnád! Reggel, a torna előtt, mikor megszólal a zene, csak kiugrik az ágy­ból, és már járja. Aztán mindenki. Jó itt. Legszíve­sebben a nyári szünetben hazavinném az egész jász­apáti kollégiumot. Sajnos, be kell fejeznem az írást. Bejött az igazgató bácsi, meg aztán már öt óra is el­múlt... Kész van. Nem biztos, hogy ilyen volt. Még egy aláírás, és látom, amint a harmadikos Juhász Edit le­ragasztja a borítékot. Só­hajt. Talán rájött, hogy mennyi fontos dolog kima­radt a Jászdózsára címzett levélből. A pénteki' vidám kollégiumi estről, meg a jubileumi ünnepségről sem számolt be, sőt még arról sem, hogy a héten minden áron szerez három jó je­gyet a soronkívüli haza­­menetelhez. F. M. j^opppapoppppaGcnxicrippppppppppppppdppppGPPPPPPGGPpppppppppppppppppppppppQ SZÉP MÁJUS (Nagy Zsolt felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents