Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-15 / 111. szám
1963. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 NÉHÁNY VONÁS a vetélkedő traktorosok portréjához A „FESZEKRAKO“ TISZAFÖLDVÁRIAK Kanyargós dűlőúton futott a kocsink. Néha-néha megálltunk, hallgattuk, melyik irányból hozza felénk a szél a traktorok dübörgését. Ponyokai Bálint SZB- titkár, az egyik szocialista brigád vezetője vállalkozott kalauznak. Jól ismeri a tágas törökszentmiklósi határt és a traktorosokat is. — Ott van Szecsei is — mutatott a brigádvezető az egyik hajlatból felbukkanó traktorok felé. Aztán hogy a süppedős, porhanyós földön a gépek mellé értünk, kiderült, hogy vezetőnk tévedett. A kékrefestett traktor nyergéből Szabó Endre lépett a földre. De azért ide is jó helyre jöttünk. Ez a két fiatal * is résztvesz a versenyben. Mikor is kaptad a kitüntetést? És mikor voltál külföldön? — kérdezte Szabó Endrétől. — Három évvel ezelőtt kaptam a kiváló dolgozó jelvényt. Külföldön meg kétszer jártam jutalomként. 1960-ban Lipcsében, 1961- ben pedig Csehszlovákiában. — Most is számít az elsőségre? — Hogy ki lesz az első. az majd év végén dől el. Szeretnék a legjobbak között maradni, de az elsőségre most Laci esélyesebb — intett a Zetor mellett álldogáló társa felé. — Ki hol tart a tavaszi tervével? —. Én április 1 óta mintegy 400 normálholdnyi munkát végeztem. Lacinak jóval több a teljesítménye. — A Zetor éves terve 1200 normálhold. A brigádban Orbán Feri járt előttem, de most már megelőztem. Ügy számolom, nem sok híja a 600 normálholdnak, vagyis az éves terv felénél tartok — válaszolt Fejes László. — A burgonya kapálásával, majd a töltögetésével is szaporodik a teljesítményünk. Az Aranykalász Tsz 350 holdon termel burgonyát. Amott Szecsei is ezt kapálja. — Akkor mégiscsak megtaláljuk — szólt közbe Ponyokai elvtárs. — Majd megkérdezte: voltatok-e már Némethéknél? — Még nem. De az egész brigád készül. Megbeszéltük, hogy a zetorosok géppel, a többiek gyalogmunkásként segítenek — válaszoltak szinte egyszerre. Megmagyarázták miről is van szó. Németh István gépállomási dolgozónak a belvíz miatt összedőlt a háza, s hogy újraépíthesse, fel kell tölteni a portát. Ebben és az építésben is segítenek a traktoros brigádok. Szecsei Balázs nevét, arcképét sokan megismerték a megyében. Két évvel ezelőtt az ifjú traktorosok versenyében megyei második lett. S a KlSZ-versenyt propagáló plakátjára került a neve és fényképe. — A múlt esztendő hogy sikerült? — Tavaly az országos harmadik helyre kerültem. A megyei KlSZ-bizottságtól oklevelet és ezer forint jutalmat kaptam. A gépállomáson folyó versenyben a Zetorosok közül a nyári és őszi terv teljesítésében is első lettem. Ezért kétezer forint jutalom járt. — És most? — Alig van kétszáz normálholdas teljesítményem. A Kossuth Tsz-ben dolgozna a brigádunk — én nem a Veress, hanem a Csoór brigádhoz tartozom — de nincs munka, öten vendégként jöttünk az Aranykalász Tsz területére. Kovács Imrét, a Ponyokai brigád tagját hiába kerestük. A bartai részről, ahol a talaj nedvessége miatt nem dolgozhatott, a határ más részébe igyekezett. Valahol a dülőutakon haladt gépével, azért nem találkoztunk. Brigádvezetője így beszélt róla: — Nyughatatlan ember. Egy percet sem szeret tétlenkedni. A munka dandárján megteszi, hogy hetekig nem megy haza a családjához. Mindig fiatalembereket választ társának és segíti, tanítgatja őket. — Tavaly Csőke Jánossal váltották egymást s az országos versenyben a második helyet szerezték meg. Csőke bevonult katonának, de most is fiatalember, Ratkai István lett Kovács váltótársa. Tavaszi tervüket, ami 500 normálhold, már április 30-án teljesítették. Néhány traktorossal beszélgettünk, másokról dicsérő szavakat hallottunk. S azt is megtudtuk, hogy a tavalyi . három szocialista brigd példájára most a Törökszentmiklósi Gépállomás hét traktoros brigádja és a műhelybeliek is a megtisztelő szocialista brigád címért dolgoznak. N. K. Afféle vándormadárnál?: tartotta eddig magát. Vándormadárnak, amelyik ha nem érzi jól magát egy fán, odább költözik kettővel. De most fészket rak és nem is egyedül — segít neki az egész falu. Igaz, ezt a fészket csak részben rakja saját magának — már amennyire egy pedagógus magáénak vallhatja azt az iskolát, ahol tanít, ő, vagy valamelyik más munkatársa; Ügy történt, hogy két esztendővel ezelőtt Tiszaföldvárra helyezték a Virághegyi iskolába igazgatónak Szécsényi János pedagógust. Vele jött felesége, meg a három gyerek; Azóta de sokszor megállapították már: szép ez a vidék, rendes emberek laknak errefelé, s a gyermekek? Azok úgy szomjazzák a tudást. Egy szó mint száz, letelepedtek Tiszaföldváron, s otthont alapítottak a tanyasi iskola szomszédságában. Csak egy gond nyugtalanította őket ezután: kicsi az iskola! Mindössze hat tanterem van, az is két és fél kilométeres körzetben szétszórva. Igaz, van két szükség-tanterem is — de mi ez a tizenöt tanulócsoporthoz? Osztott tanítással és összevont osztályokkal lehet csak tanítani ilyen körülmények között. De hol marad akkor az a színvonal amit egykor a főiskola padjaiban mgálmodott magának a Szécsényi házaspár; — Segítenünk kellene valahogyan — szólt az ember, egy este, amikor éppen füzeteket javítottak. — Segíteni, de hogyan? — szól az asszony; — A Kunhalmi iskola már feleslegessé vált, hiszen a Szabad Nép Termelőszövetkezet üzemegységében kaptunk tantermet, meg pedagógus-lakást... — És? — Át kellene költöztetni azt a régi iskolát hozzánk. — Az épületet? — Azt;-T— Csacsi vagy. Hát ki bontja el és hogy hozzuk ide. és ki építi újra föl... és ki ad erre engedélyt? — hitetlenkedett az asszony. — Nézd, az országban olyan sok helyen építenek közös összefogással iskolát, üzletet a tanyák, falvak lakói. Miért ne lehetne ez Tiszaföldváron is? r Es lett. Igaz, kezdetben akadtak hitetlenkedők, mondván: az itteni emberek nem szíyesen végeznek társadalmi munkát. De aki iezt mondta, nem ismerte valójában a földvári embereket. Amikor a nevelőik sorra járták az utcákat összeírni, ki mennyi munkát vállal — a szülők szinte egy szóra 273 munkanapot ajánlottak fel. Lebontották a régi iskolát. A termelőszövetkezetek társadalmi munkában hordták be az építőanyagot. A Lenin Termelőszövetkezetből hat Zetor szállította több napon át a téglát és segítettek a Szabad Nép Termelőszövetkezet tagja is. Sőt a szolnoki AKÖV Kosa Sándor szocialista brigádja — mivel a brigádvezető idevalósi, itt tanulnak az ő gyerekei, s maga is ide jár esti iskolába — egy álló napig fuvarozta a téglákat, faanyagokat egy teherautóval. Aztán feleslegessé vált a régi nagy iskola mellett is egy épület a Virághegyen — azt három úttörő raj bontotta le, az anyagot pedig az építkezés helyére negyven fuvarral a Szabad Nép Tsz szállította el. Amikor a községi tanács látta ezt a nagy igyekezetei, pénzt, további építőanyagot és jelentős társadalmi munkát ajánlott fel az építkezéshez. És segített a megyei tanács is. /Most, hétfőn aztán megkezdődött a munka. Két tanterem épül itt, meg nevelői lakás — hatszázezer forintos értékben. S ebből háromszázezret a végzett társadalmi munka ér. Majd ötezer órát vállaltak újólag a szülők az építkezésnél, a közös gazdaságok pedig többszáz óra szakmunkát ajánlottak fel. Részt vesz itt a munkában mindenki — az egész falu megmozdult és segítségére sietett a virághegyieknek. Segítenek, hogy százhúsz kisgyereknek ne kelljen naponta hathét kilométert gyalogolni iskolába, hogy a pedagógusok ne azzal töltsék a tízperces szünetet — s ellopva értékes perceket a tanítási időből —, hogy kerékpáron vagy gyalog egyik iskolából a másikba futkossanak tanítani. Most azonban építenek. Gimnazisták, háziasszonyoK, tsz-tagok, cipőgyári munkások, nagymamák, unokák, pedagógusok egyaránt Szécsényi János boldog. Ügy intézkedik, építkezik, mintha nem pedagógus, hanem kőműves lenne a szakmája. S a felesége? ö mindenben segít élete párjának. Varga Viktória Ebéd után mindenki azt csinál, amit éppen akar. Nagy a felfordulás, öltözködés, szaladgálás, szekrényajtó-csapkodás és teljes hangzavar mindenfelé. Kimenő van> Edit nem megy. Valami csendes helyet keresve járkál, majd a tanterem legutolsó padjába húzódva hozzá kezd írni: KEDVES ANYUKÁM! Nem is tudom, mit írjak most neked, hiszen mostanában itt annyi minden történt, hogy az tán nem is fér el egy levélben. írhatnám estig, vagy holnap estig, vagy még még tovább, mert...” És futnak a sorok gyorsan a kitépett füzetlapon. Most már eltakarja. Mégis tudom, mi van benne. Mi is lehetne? — Képzeld Anyu, ma volt a ballagás. Mi búcsúztattuk a negyedikeseket. Még sírtam is egy kicsit Tudod, milyen szép az. Minden csupa virág volt, a táblát is telerajzoltuk. Majd jövőre, majd ha mi... Gondolom, valahogy így. Aztán meg: — ök már elmennek nem soká és mi leszünk a nagylányok. Holnaptól már nem is tanulnak velünk. Köpenybe se járnak. Azért én nem irigylem őket. Nekünk a jobb, mert több a szabad időnk. Tegnap is meghívtak bennünket az fmsz-hez hagymát tisztítani. Fizetnek érte. Hidd el Anyu, a kollégistának soha nincs pénze. Az elsős Czakó Teri is mindig ezt mondja. Persze, otthonról se akarunk állandóan kérportba tartozik. Mert nálunk nyolc csoport van, abból öt szocialista. Versenyzőnk. Nemrég mondták, hogy a legjobb csoportok jutalomból a . Börzsönyben üdülnek. Lehet, hogy én is. Szeretnék. Társadalmi munkában Vona Erzsi csapata vezet, őket nehéz lesz lehagyni. Hanem, majd elfelejtettem, hogy a nyáron dolgozunk a legtöbbet. Baylatonújhelyre megyünk ifjúsági munkatáborba. Ezt £euéí , A KOLLÉGIUMBÓL ni. Nem sok pénz kell nekünk, de azért kell. Van itt minden, de az valahogy mégse elég. Most jönnek befelé a többiek. Sietnem kell, Anyukám. Figyelnek Bodor Teri egész közel jön. Kedves kislány, ő javított legtöbbet az osztályzatain. Ismered ugye? Nagy fehér ,.B” betű van a köpenyén. Nem is tudom melyik cso is a héten döntöttük el. Abba hagyom egy kicsit, olyan sokan varrnak, így nem lehet írni. Fél öt van. ötkor kezdődik a stúdium, (illetve tanulás, csak mi így mondjuk) addig folytatom. Most tudtam meg, hogy a negyedikes Szabó Erzsi menyasszony. Mit szólsz hozzá? Csömör Marika, az új kollégiumi titkárunk mondta. Ő mindent tud. Kicsit nagyhangú, mindenbe beleszól. Mikor Szolnokon voltunk, akkor is ő beszélt a legtöbbet. Jaj, nem is mondtam, hogy azért voltunk ott, mert a gépipari technikumosok meghívtak egy klubestre. A szellemi vetélkedőt persze mi nyertük meg. És egy jót twisteltünk utána. Én is! A kis Fejes Gabi tud a legjobban. Anyu, ha látnád! Reggel, a torna előtt, mikor megszólal a zene, csak kiugrik az ágyból, és már járja. Aztán mindenki. Jó itt. Legszívesebben a nyári szünetben hazavinném az egész jászapáti kollégiumot. Sajnos, be kell fejeznem az írást. Bejött az igazgató bácsi, meg aztán már öt óra is elmúlt... Kész van. Nem biztos, hogy ilyen volt. Még egy aláírás, és látom, amint a harmadikos Juhász Edit leragasztja a borítékot. Sóhajt. Talán rájött, hogy mennyi fontos dolog kimaradt a Jászdózsára címzett levélből. A pénteki' vidám kollégiumi estről, meg a jubileumi ünnepségről sem számolt be, sőt még arról sem, hogy a héten minden áron szerez három jó jegyet a soronkívüli hazamenetelhez. F. M. j^opppapoppppaGcnxicrippppppppppppppdppppGPPPPPPGGPpppppppppppppppppppppppQ SZÉP MÁJUS (Nagy Zsolt felvétele)
