Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

IMS. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Építési kölcsön Á TITKÁR 4 TANYÁRÓL BETELEPÜLŐKNEK 4 » „Or5klaká«okM a Zagyva partján Száznyolcvan telek az árvíz« sújtotta csikós-tanyaiaknak A jászberényi bútorüzlet­ben szemlélődünk. Egy vá­sárló albumot lapozgat, amott a heverők egyikét próbálgatják, elég rugal­mas-e. Az üzletvezető ép­pen kölcsön-igónylő űrlap­ra írja fel egy kiválasztott garnitúra árát. Mikor- a vásárló távozik, a forga­lomról érdeklődtünk. — A bútort január köze­pén kapcsolták be a hitel­akcióba, abban a hónapban százhúszezerötszáz forint, februárban háromszázti­­zenhárom és félezer, már­ciusban kettőszáznegyven­hétezer forint volt boltunk forgalma. Ennek körülbelül ötven százaléka a részlet­akció keretében utalványos vásárlás volt, a másik öt­ven százalék készpénzért került értékesítésre. — Milyen a raktárkész­letük? Kielégítik-e a keres­letet? — Konyhabútorból, saj­nos nem. Az első negyed­évben százhúsz konyhát ad­tunk el, ennek arányában igényeltünk a második ne­gyedre. A százhúszból azon­ban mindössze negyvenet kaptunk, nem tud az ipar lépést tartani a kereslet­tel... Egyébként raktáron négy-ötszázezer forintnyi árunk van, s ha fogy a készlet, azonnal feltöltjük. És persze olyan árut ho­zunk, amit keresnek... Mint' az OTP jászberényi járási fiókjánál megtudtuk, nemcsak bútorból ilyen ma­gas a részletre vásárlás, egyéb cikkekből is (pl. te­levízió, motorkerékpár). Havonta 100—110 hitelle­velet bocsátanak ki, ezek értéke februárban 600, márciusban 800 ezer forint volt, áprilisban egymillió­ra emelkedett. Említettük az áruvásár­lási kölcsönt, de az építési kölcsön ágazatban hasonló a helyzet. Volt olyan esz­tendő az elmúlt tíz év alatt, amikor 238 családi ház építéséhez folyósítottak kölcsönt. Évente általában 140—150 ház épül kölcsön segítségével Jászberényben és a járás területén, a múlt esztendőben azonban nem érte el a tervezett kálenc-Megsértették a törvényességet A leghozzáértőbb veze­tőség, a leglelkesebb ter­melőszövetkezeti tagság sem képes maradéktalanul érvényesíteni erőit, ha — a törvényesség megsértésével — elszakad egymástól. En­nek ismeretében országos és megyei érvényű jogsza­bályok, rendelkezések sza­bályozzák a vezetőség és a közgyűlés jogait. Sajnála­tos. hogy ezek közismert — és kötelező! — volta elle­nére nemritkán megsértik azokat. Legutóbb a tisza­­füred—kocsi Petőfi Tsz éle­tében történt négy törvény­­sértés. Kettő-kettő azonos jellegű. A vezetőség mind B. M. könyvelő, mind P. S. segéd­könyvelő részére engedé­lyezett 800 négyszögöl ház­tájit. A két asszony alkal­mazottként dolgozik a ter­melőszövetkezetben. Mint ilyen, a Szolnok megyei tanács 60/1962. számú ha­tározata szerint kaphat háztáji földet; ám a 19/ 1959. PM. sz. rendelet 28. szakasz (3) bekezdése alap­ján csak a közgyűlés hatá­rozatától függően. A termelőszövetkezet ve­zetősége határozattal „vá­lasztotta meg” az ellenőr­ző bizottság elnökét és egy tagját. Ezzel az előbb em­lített rendelet 48. szakasz (3) bekezdésének C pontját sértette meg, mely tör­vényhely az ellenőrző bi­zottság elnökének, tagjai­nak megválasztását a köz­gyűlés kizárólagos jogává teszi. Mondhatjuk, hogy az ellenőrző bizottság a veze­tőségnél magasabb fórum, hiszen az előbbi beszámol­tathatja az utóbbit, — de fordítva nem. A törvényességen, a ter­melőszövetkezeti demokrá­cián ejtett csorbát nem ne­héz kiköszörülni. Nézetünk szerint a Tiszafüred—kocsi Petőfi Tsz vezetősége- ak­kor cselekszik helyesen, ha törvénysértő határozatait megsemmisíti az említett kérdéseket pedig határozat­­hozatalra a közgyűlés elé terjeszti. — b. z. — vénét sem, az idén pedig ezidáig mindössze 40 igény­lést ' nyújtották be. — Miért? Csökkent az építkezési kedv? Talán... megszűntek a lakásgondok ezen a vidéken? — Szó sincs róla. Elsőd­leges probléma, hogy nincs elég telek — magyarázza Gyöngyösi István, az OTP fiók főnöke. — Tavaly mindössze tizenkét telket kaptunk a városi tanácstól, sz idén sem sokkal többet. Ezek úgynevezett gazdapor­tás házhelyek, 250—280 négyszögölesek. Egyelőre tizennyolc, tanyáról betele­pülő tsz-tagnak nyújtunk veié segítséget... — És mi a helyzet a járásban? — Jászboldogházán száz­­nyolcvan telket biztosítot­tak az árvízsújtott csíkos! rész lakóinak, itt típuster­vek szerint építkeznek a Zrínyi Tsz tagjai. Termé­szetesen nem lesz fenn­akadás a kölcsön folyósí­tásánál... A járás más ré­szein van telek, de falu­szélen, közművesítés nélkül. Jó lenne, ha a tanácsok felülvizsgálnák a belterületi foghíjas telkeket és kisajá­títanák, nyomban akadna gazdája valamennyinek. Jászberényben többszörös tanács vb határozat elren­delte ezt, egyelőre még mát sem értünk el vele. Az építkezni szándéko­zók érdekében a városi ta­nács főmérnökénél is ér­deklődtünk telek ügyben. — Az idén átadott ti­zennyolc telek mellett, ha szükséges, még húszat tu­dunk biztosítani. És most folyik a kisajátítás a Ká­­posztáskertben, ahol új vá­rosrészt akarunk létesíteni. Az új kertvárost Vözmfive­­sítiük, bekapcsoljuk az autóbusz-körforgalomba. Itt hozzávetőleg kétszáz, elven­ként százhúsz-százötven n.-öles házhelyeket alakí­tunk ki. A sorház-énftkezés 1964-ben kezdődik. Viszont ami újdonság, seho] a me­gyében még nincs. Jászbe­rényben öröklakásokhoz hasonló huszonnégy laká­sos házat épít az OTP, a város központibban. a Zagyva-part mellett, a sor­ház akció keretében — még az idén. Rendkívül nagy az érdeklődés, két­szer huszonnégy lakás is elkelne. — túri — ők munkaegységet keresnek más munkában. Vagyis ebben a faluban már csak az számít érté­kes, becsületes embernek, tekintélye is annak van csupán, aki munkával ala­pozza azt meg. És ez óriási dolog. A születő szocialista falu új erkölcsi arculata már ez. A becsületre any­­nyira sokat adnak itt, hogy már túlzásnak is tartom. Itt van mindjárt Földi Kál­mánná esete. Földiné beteges asszony, csak könnyebb munkát sza­badna végeznie. Hamaro­san operálják. Amikor a kapásnövényeket osztották, a férje azt ajánlotta, fél részt vállaljon. De ő nem engedte — neki egész rész legyen. — Ne mondhassák, hogy a párttitkárné nagyságos asszony. A férje esténként a föld­re lapulva — sötétben már csak ilyen közelről látszik a növény — segít neki, mi­után a saját munkáját el­végezte. Mert ráadásul még elsők között kell járniuk, hogy a lemaradók egyike se jegyezhesse meg: mit akartok, még a párttitkár séfiáia is gazos. Földiné — háromgyere­kes édesanya — igyekezeté­nek egészsége lehet az ára. Talán erre mégse lenne szükség. Egy volt nagygazda-ro­­konság mákföldjére kísér­tem el a párttitkárt. Nem ■titkolt kíváncsisággal; előt­tük milyen népszerű az egykori csélédember, a még nerp is régi osztályharcos ellenfél. — Hozott-e most cukrot, Kálmán? — fogadta Da­­locsa Jánosné. A borotválatlan arcú. jó szóval tömött hátizsákéi párttitkár a zsebébe nyúl és kínálja az asszonyokat. Szívességéért Dalocsáné a kapircskapát nyomja a ke­zébe. De Földi Donkóné hosszúnyelű kapáját kapja el. — Nem lehet, ilyen ka­pával nincs jó munka. — De a kutya ez, meg az (roppant szabadszájú asz­­szony ez a Donkóné, mond­ja ám magyarán, mit ka­pott május elsején hús he­lyett) nem bírja ám az én vesém. De ez a bolond uram... — Rendes ember a maga ura, halija-e. — Hát bolonddá tudják tenni, a tsz bolondja. Hajt­ja magát, hogy őt öntözés­re taníttatták, a kapálást, meg ide vállalta a nyakam­ra. Földi visszalő. — Nem kényszerítette rá senki. Az asszony őszintén dü­hös az urára. — 'Nem. Dehát hogy ő( vezetőségi tag. Meg hogy mit szól a világ szája. Ez a Donkó Bertalan kö­zel harminc holdas nagy­gazda volt. Hallani sem akart a szövetkezetről. Utolsónak is lépett be, nagy unszolásra. Most meg a fe­lesége szájából hallom, hogy „eszét vette a tsz”. Üres a falu, temetőcsen­­dességű. Gyárfás István fodrászüzletének ajtaja is zárva. A határ úgy tarkái­nk a sok szfnes ruháktól, mintha az isten egy hatal­mas májusi orgonacsokrot dobott volna a tájra. — Pénteken délután két­száznegyvenegy embert ol­vastam meg itt — azt mondja Földi Kálmán. És a múlt napi eső pró­bára tette a szászberek! szorgalmat. Jött a felhő, le is pottyant néhány szem, szaladtak a határbeliek. El-NEM GYŐZ MINDENT A szolnoki városi párt­végrehajtó bizottság leg­utóbbi ülésén — vitát ren­dezett a papírgyár párt­szervezetének politikai munkájáról kínt az üzem­ei kollektív vezetés A vezetőségi üléseket a papírgyárban szinte percnyi pontossággal megtartják s hasonlóképpen a taggyűlé­seket is. Módjában van te­hát mindenkinek, hogy vé­leményt mondjon, vitatkoz­zon. A kollektív vezetésnek azonban ez csak az egyik, mégpedig a könnyebb, for­málisabb oldala. Az igazi kollektivitás az volna, ha a kommunistái!, a vezetőség tagjai a határozatok végre­hajtásában is épp ilyen ak­tívan résztvennéhek. ök azonban nem dolgoznak ön­állóan, nem is éreznek elég felelősséget azért, hogy ha­tározataikat következetesen végrehajtsál!. Így — akar­va, akaratlan — a munká­sok a pártvezetést szinte csak a nárttitkár személyé­ben látják. A kollektív munka, a kö­zösen vállalt felelősség mel­lőzéséből olyan, egyik nap­ról a másikra szembetűnő hibák még nem fakadtak. Látszólag nincs is különö­sebb mulasztás, megy min­den a maga útján. Egyelőre csak a párttitkár túlterhelt­ségére lehet következtetni abból, hogy a pártvezetőség tagjai arra az álláspontra helyezkedtek: ha leadták a szavazatukat, ha elfogadtak egy-egy javaslatot, azzal ben. S bár a cél általános, átfogó felmérés volt, a vita két alapvető gondolat körül forgott. Az egyiket így fo­galmazhatjuk meg: mindent letudtak. A hatá-> rozat végrehajtásáért a tit­kár a felelős. Egy ember bármilyen rá­termett legyen, akkor se győz mindent. Zsarnai György elvtárs, az alapszer­vezet titkára meg éppen nem győzhet, mert techni­kumi érettségi előtt áll. Minden segítségre, biztatás­ra szüksége van, annak el­lenére is, hogy nem kezdő, hanem gyakorlott, sokat tapasztalt, képzett, a pa­pírgyári szakmához jól értő ember. S a dolog másik oldala? Zsarnai elvtárs jórészt Azt mondta Juhász Mi­hály elvtárs, az üzem igaz­gatója: Az emberek megíté-' lésében nem elég körülte­kintőek, sokszor formálisak. Megfigyelik, szemmel kísé­rik, számon tartják ki, hol kezdte, honnan indult és hová jutott el, mit tanült, hogy dolgozott az évek so­rán. De, hogy ez az előbbre­­jutási idő rövidebb legyen valakinél, hogy meggyorsul­jon, azért az eddiginél sok­maga szoktatta tétlenségre a vezetőség tagjait. Mert legtöbbször egyedül foglal­kozik mindenkivel, aki az alapszervezethez fordul va­lamilyen kéréssel, vagy kér­déssel. Ügy véli, hogy így gyorsabb az ügyintézés, mintha másokat is beavat­na. Ezzel a megoldással azonban akaratán kívül se­gítette azt, hogy az alap­szervezet vezetősége csak a határozatok meghozatalá­ban lássa a feladatát. S neki valóban könnyebb is bármit elintézni, mint a vezetőség többi tagjának — noha azok se kezdők, mert többsége már hosszú ideje viseli ezt a tisztséget. Jól ismerik az üzemet, az üzem rendjét, s egyenesen „odanyúlnak”, ahol tudják, hogy segítenek. Mindez tehát nem okozott különösebb zökkenőt az üzem pártszervezetének munkájában. Ha mélyebben kutatunk, mégis hamarosan kiderül, hogy a kollektív szellem elsekélyesedése kai többet tehet a pártszer­vezet. A párt vezetőség egyik­­másik tagja ezt közelebbről is elemezte: vannak a gyárban többen, akik vala­mikor nemcsak jó szakem­berek, hanem aktív párt­munkások is voltak. Most nem kémek feladatokat, a vezetőség sem bíz rájuk semmit. Pedig változatlanul jó szakemberek, csak úgy érzik, hogy politikai tájéko­zottságban. hozzáértésben elmaradtak. Ök pedig meg se kísérelték, hogy átsegít­sék őket ezen a zökkenőin. A pártmunka, a pártirányítás nélkülözhetetlen tartozéka sok vonatkozásban útját állta az előrehaladásnak Majdnem félmilliós költséggel korszerűsítik a karcagi Déryné Művelődési Házat A karcagi Déryné Műve­lődési Ház felújítására a Művelődésügyi Miniszté­rium 300 000 forintot jutta­tott. Ebből az összegből újrabetonozzák és szigete­lik a színpad alatti épület­részt, elegáns faburkolat­tal szépítik a lépcsőházat, új parkettel borítják az ének-, balett- és táncter­met, átfestenek minden aj­tót, ablakot. A munkák dandárját a megyei tanács Építési és Szerelőipari Vál­lalata. valamint a helyi építőipari ktsz végzi el — vonult az eső, aztán vissza. Megint jött, megint szalad­tak, míg végül elázott a határ és eláztak ők is. — Kétszer kivert a mák­ból, de elég baj volt tavaly, hogy egyszer sem vert ki — magyarázza özv. Bálint Jánosné. Kedvesszavú asszony, me­­zeinyúl színű szeme van. — A parasztnak az az övé, hogy megázzon. Mert különben nagy ököllel tö­­rölgett a szemét, hogy miért is dolgozott. — Majd a répa jobban halad, Terka néni. — Hallottam, hogy azzal a — mondjad már, Kál­mán, micsodával is — ve­tettétek. — Koptatott maggal, Ter­ka néni. — Hát fájin az nagyon. Hallótávolból kiérve me­séli a titkár, hogy ez az asszony három fiát taníttat­ta ki mióta tsz tag. Aiapí­­tótag méghozzá. Egy fia építesz Pesten, a másik Szolnokon vasutas, a Sanyit meg a tsz taníttatja most. A szászbereki szövetkeze­tt t a szomszéd község, Zagyvarékas jóhírnevű kö­zös gazdaságának elnöke, Budai Kálmán vezeti ta­a tervek szerint novembe­rig. A megyei tanács 150 000 forintot adott arra, hogy a Dérynében szélesvásznú vetítésre alkalmassá alakít­sák a vetítőgépet, vásznat. Az összeg nagy részét, majdnem hatvanezer fo­rintot, két új — a régebbi­nél nagyobb teljesítményű — egyenirányító vásárlásá­ra költik. A munkák elvég­zésére a Finommechanikai Vállalat kapott megbízást. Karcag első szélesvásznú vetítésére előre láthatólag augusztus 20-án kerül sor. vasz óta. Az emberek na­gyon bíznak benne. Első intézkedése volt a sőre-ál­lomány . megkétszerezése. Kell a pénz, több sőrét — mondta. Tervei közé tarto­zik a kertészet fejlesztése. Már most is kevés a mun­kaalkalom, több ajánlkozót nem vettek fel a szövetke­zetbe, a megnövelt kerté­szet pedig felveszi majd a munkaerőt. A kertészet most is so­­katígérő. Olyan buján zöld, hogy harmincholdas egyet­len nagy klorofil szemcsé­nek véli az ember. A ker­tészet ott van a szövetke­zet birtokának kapujában és Szászberek is a kapuban van. A község a rónás, ligetes szép Jászság kapuja. És hosszú küzdelem, si­kertelen esztendők után is most újabb küszöbhöz ér s szászbereki szövetkezet. Év végére a jobb termelőszö­vetkezetek között emlegetik íru-jd. És ez a folyamat na­gyon érdekes. Sok élményt ad ez a kapuban lévő falu. Izgalmas, élménydús egy alföldi kis község 1963 má­jusának egy napján, a szo­cializmus kapujában. , Borzák Lajos A tanulásról más vonatkozásban is szó volt a vb ülésen. Az üzem­ből általános iskolába, gim­náziumba, technikumba és egyetemre hatvannégyen jártak és járnak ebben a tanévben, hetvennégyen pe­dig a szakmunkásképző, kazánkezelői tanfolyamra, vagy munkásakadémiára. A párt vezetőség két tagja azonban még az év kezde­tén kimaradt az általános iskolából, illetve a gimná­ziumból. Ezzel egyből el­ütötték.magukat attól a jog­­. tói, hogy másokat a tanu­lásra búzdítsanak. A párt­oktatás sem sikerült úgy, ahogvan azt kezdetben ter­vezték. A taggyűlések megszer­vezéséért szintén sokkal többet tehetnének az alap­szervezetben. Próbálkozá­sok ugyan vannak. Üjabban minden műszakban külön­­külön tartanak taggyűlést, így hatvan—nyolcvan szá­zalékos a részvétel. A vég­rehajtó bizottsági ülésen felmerült az a javaslat, hogy alakítsanak több alapszervezetet S ez valóban megkönnyít­heti! a munkát. De ez is csak formai dolog marad, ha a tartalomra nem gon­dolnak. A kollektív irányítás, a megosztott '* nunkavállalás hiányából fakad az is, hogy az üzmben bár több mint százan vállaltak valamilyen pártmegbízatást, teljesítését nem tudják rendszeresen számonkémi. Különösen nem a tömegszervezetekben dolgozó párttagoktól. 4 Ha nincs is tehát egyik napról a másikra fellépő visszaesés ebben az alap­szervezetben, a mulasztások egyre szaporodnak. S a vá­rosi végrehajtó bizottság határozottan és a kommu­nista kollektíva segítenl­­alcarásával tárta ezt aa üzem pártve^'ő«'«» elé. Borsi Eszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents