Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-08 / 105. szám
1063. május 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A zsűri döntö... A MARTFŰI KULTURÁLIS SZEMLÉRŐL Tantestület fogadja a ballagókat — Közel ezer ötszáz diák búcsúzik az isiiolától A fiatal elnök ismerteti a zsűri tagjainak döntését. A szemlék történetében először nemcsak általános értékelést adnak, hanem minősítik is a csoportokat. Nem állapítanak meg sorrendiséget, hanem bizonyos szempontok alapján — amelyek mind a mondanivaló jellege, mind annak művészi tolmácsolása szempontjából — sokoldalúan mérlegelik a produkciót és arra bronz, ezüst és arany fokozatot állapítanak meg. Az erről szóló oklevél azután mindig dísze lesz az együtteseknek, hiszen a ténylegesen lemért teljesítmény elismerését tartalmazza. Azt kell a fejlődés mai fokán minden társadalmi aktívának megértenie, hogy aki kiáll az emberek elé kultúrát terjeszteni, az nagy felelősséget is vállal. Ez a felelősség a szemlék tapasztalatai szerint a „mit” kéréséről egyre inkább a „hogyan” területére tolódik el. Ma már giccses, negatív mondanivalójú számmal nem találkozunk. Annál inkább olyannal, amelyet művészileg közepesen, sőt gyengén oldottak meg. Márpedig a művészietlenség egyenlő az ellenpropagandával. A leghaladóbb gondolat is nevetségessé, üressé, bosszantóvá melyik a megyében, melyik országos, vagy tájegység találkozókon. Ez lesz az igazi serkentő erő egy-egy csoport számára, hogy elmélyültebben dolgozva, a következő minősítő szemlén ő is a kiválóak közé kerüljön. (A megsértődő és emiatt széthulló együttesekért nem kár!) A körülményekre, igyekezetre, anyagi nehézségekre is divat hivatkozni kudarc esetén. Nem tagadjuk, ilyen nehézségek vannak. De a közönség szükségszerűen nem a nehézségeket, hanem a szeme előtt lejátszódó, fülével hallható művelési szerveinknek is segítség. Egyrészt azért, mert megállapítható, melyek azok az erők, amelyekre a kulturális forradalom propagáláséban számítani lehet, másrészt felfedi azokat a gyengéket, amelyeken operatív beavatkozással gyorsan segíthetünk. összegezve úgy véljük: helyes az új kezdeményezés, segíti a kiválasztódást, a színvonalasabb kulturális ellátást, növeli az egészséges versenyszellemet. Hiba természetesen még sokáig lesz, de úgy gondoljuk, egyre kevesebb. És ezért érdemes mindenkinek küzdenie. ♦ A martfűi szemlével egyidőben Szandaszöllősön mérték össze tudásukat a tiszamenti tájegység legjobb énekkarai, népitánc-cso-Szolnok megye középiskolái ezekben a napokban mindenütt a búcsúzó diákok énekétől hangosak. A hét vége felé közeledve az utolsó órákat tartó tanároktól búcsúznak énekszóval. A megye középiskoláiban, technikumaiban közel 1500 negyedikes diák áll majd az érettségiztető bizottság elé. Több középiskolában az idén új formákkal gazdagítják a régi hagyományt. Kunhegyesen és Jászapátiban például a sok szeretettel összeállított virágcsokrok mellé egy-egy értékes szépirodalmi művet is ajándékoznak a búcsúzoknak. Szolnokon a Tiszaparti gimnáziumban, a város legfiatalabb iskolájában. ahol az idén először bocsátják útjukra a végzett „öreg diákokat”, a tantestület ad fogadást az érettségiző fiatalok részére. Száz halászlé egy harcsából Megyénkben először Martfűn és Szandaszöllősön bonyolítottak le ilyen minősítő jellegű szemlét, amelyen a járások, városok legjobb csoportjai működtek közre. Martfűn arany oklevelet egy színjátszó csoport és egy irodalmi színpad kapott, három ezüst és két bronzfokozatú oklevél ta- Iáit még gazdára. A csoportok igen nagy nagy lelkesedéssel és becsvággyal vettek részt a szemlén, igyekeztek a legjobbat nyújtani, hogy a szigorú mértékkel mérő zsűri a lehető legjobb benyomást kapja róluk. S a bizottság örömmel konstatálta is, hop- a tavalyi szemle óta ezeknél a jó csoportoknál lényeges színvonalemelkedés mutatkozik. (Azért hangsúlyozzuk azt, hogy ezeknél, mert, sajnos, a megye átlagában nem ilyen biztató az összkép.) A színvonal emelkedése mind a rendezésben, mind a szereplők játékában, mind a versmondásban, mind az effektusok, társművészetek alkalmazásában egyaránt megmutatkozik. A kiosztott nyolc oklevél (a résztvevők száma tíz volt) a fentieket bizonyítja. Ahogyan az történni szokott, voltak együttesek, amelyek az eredményt nem találták igazságosnak. (Tegyük hozzá, ezek nem a díjazatlanok közül kerültek ki...) Szerintük a zsűri túlszigorú volt, nem méltányolta az igyekezetei, a körülményeket, a haladó eszmei mondanivalót. Éppen ezért érdemes arról elmélkedni egy kicsit, helyes-e a minősítő rendszer, mit méltányolhat és mit nem a bíráló bizottság? Mit vesz tekintetbe a minősítés egy-egy csoportnál? Alapfeltételként a korszerűséget, mind témában, mind előadói stílusban. Nem korszerű a sablonos előadásmód, a szájbarágós összekötő szöveg, éppenúgy, mint az érzelgős, könnyzacskókra ható szavalás! modor. Nem korszerű a vértől csöpögő halálos peszszimizmus, a szüntelen komor intonációjú alaphang. (Ez utóbbit még az aranyokleveles csoportoknak is meg kell szívlelniük.) Nagy figyelemmel volt az értékelés a rendezés koncepciójára, az egyes jelenetek megszerkesztettségére, a céltudatosságra. A szín- ! játszók munkáját nem mint ! egyéni teljesítményt, hanem mint kollektív produkciót 1 szemlélte. A döntés mindezeknek a mérlegelésével született és a külön-külön pontozó zsűritagok szinte egyöntetű véleménye bizonyítja az értékelés realitását.. Határozottan le kell szögeznünk: a minősítést lényeges előrehaladásnak tartjuk az eddigi gyakorlattal szemben, amely elmosta a határokat jó és gyenge csoportok között és úgy vigyázott az egyes együttesek érzékenységére, hogy közben csökkent a színvonal, hiszen az emléklapot, apró •jándéktárgyakat így is, úgy is megkapták a résztvevők. válik sematikus, vagy dilettáns körítésben. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy lemérhetjük, kik érik el azt a szintet, amelyen felül művészi értékű, érett produkcióról beszélhetünk. És a pontozásos értékelő rendszer éppen ennek a lemérésére hivatott. Reméljük, ez a mérce lesz majd az alapja annak, mely együttes tájolhat a járásában, produkciót kapja és értékeli. Rossz, vagy elhibázott előadásnál nem lehet hivatkozni a nehézségekre, mert ez a közönséget nem érdekli. Ezzel minden csoportnak magának kell megbirkóznia, hogy az eredmények jobbak legyenek. Aki pedig nyilvánosság elé áll, az számoljon a bírálattal is. örvendetes^ hogy ezt évről évre kevesebb embernek kell megmagyarázni. A zsűrizés rendszere népportjai. zenekarai. A szolnokiak szép sikerrel szerepeltek: két énekkar, a Ságvári művelődési házé és a szolnoki földművesszövetkezeté kapott arany-fokozatú oklevelet. Rajtuk kívül a Tisza táncegyüttes is hazahozott egy aranyfokozatot. Képünk a szolnoki fmszénekkar műsoráról készült. A vezénylő karnagy: Budai Péter, Hernádi Tibor CsinosodnaSt, gyarapodnak a jászsági községek Jászapátiban az iskolaföldi és a katona telepi részen ezelőtt tíz esztendővel épültek az élfiő lakóházak. A községnek: ez a fele azóta teljesen beépült. A terület közművesítése azonban most vesz nagyobb lendületet. Megkezdik a villanyhálózat építését és Jászapátinak ebben a részében is nemsokára már működnek a mosógépek, szól a rádió, s a televízió képernyője • elé ülhetnek mindazok akik rég várják ezt a pillanatot. * A jó ivóvízzel való ellátás a Jászságban is gond volt, azonban mind nagyobb lendületet vesz a törpevízmű-építés. Jászdózsán hidrofór-házat építenek megfelelő gépházzal, vállalati kivitelezésben. A 3000 folyóméternyi vízvezeték azonban már társadalmi munkában készül, egyetlen szakember irányításával. Jászfelsőszentgyörgyön a korábbi éveikben készült 50 köbméteres hidroglóbusz a közeljövőben már üzemelni fog, ugyanis megkezdték a hozzávaló vízvezetékhálózat lefektetését. * Jászfényszarunak az 1963- as községfejlesztésd tervében 400 személyt befogadó művelődési ház építése is szerepel. A beruházási programot a járási tanács vb jóváhagyta. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS helytörténeti tanulmányokra A TIT Szolnok megyei szervezete, a Földművesszövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége és a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya pályázatot hirdet a szövetkezeti mozgalommal, elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozó helytörténeti tanulmányok megírására. A pályázat célja a mezőgazdaság szocialista átalakulása történetének egy átfogó vagy valamely részkérdésnek önálló kutatásán alapuló feldolgozása. A pályázatok mutassák be egy termelőszövetkezet, vagy egy község, illetve a megye területén kialakult szövetkezetek történetét. A pályaművekben különös figyelmet kell fordítani a mezőgazdaság szocialista átalakulása felé vezető kezdeti lépések, a földművesszövetkezetek, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének — a közös gazdálkodás kialakulása történetének — feldolgozására, az egységes paraszti osztály kialakulásához vezető út történelmi bemutatására, a szövetkezetek létrehozásáért folytatott politikai harc mellett a szocialista mezőgazdasági nagyüzem kialakulásának történetére, továbbá a földműves és egyéb szövetkezeti mozgalom fejlődésével egyidejűleg a falusi lakosság életkörülményeiben, kulturális fejlődésében bekövetkezett változásokra, a szocialista falu kialakulására. Pályázni lehet olyan témákkal is, amelyek a szövetkezetek politikai, szociális, kulturális tevékenységével foglalkoznak a felszabadulástól napjainkig, s egyben azt is vizsgálják, hogy a szövetkezetek tevékenysége milyen hatással volt a parasztság életkörülményeinek alakulására. Pályázni lehet a szövetkezeti mozgalomra vonatkozó visszaemlékezésekkel, illetve visszaemlékezéseken alapuló tanulpiányokkal is. A pályázaton bárki részt vehet. Pályadíjak összege: l. díj 3000, II. díj 2000, III. díj 1000 forint. A legsikerültebb tanulmányokat és visszaemlékezéseket önállóan vagy gyűjteményes kötetben megjelentetjük. A pályázatra benyújtott tanulmányok, visszaemlékezések terjedelmét a szerzők szabadon határozhatják meg. A pályázatok beküldésének határideje: 1964. április 4. Beküldendő a TIT Szolnok megyei szervezetéhez (Szolnok, Kossuth tér 4.) Kérjük, hogy a pályázni szándékozók témájukat, ne•iiket vagy jeligéjüket 1963. augusztus 31-ig közöljék a TIT-tel. A TIT Szolnok megyei szervezete Földmű vessz,Svetkezetek Szolnok megyei Szövetsége Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya Az idei halászrekordot kedden reggel ünnepelték Szolnokon. Kovács Sándor, a szolnoki Felszabadulási Halászati Termelőszövetkezet tagja reggel Tiszasüly környékén varsájában 31 kilogrammos harcsát talált. A Tiszában ritkán fogható nagy példányt hosszú, fáradságos munkával szedte ki ketrecéből és keményen megbirkózott a termetes állattal, míg biztonságba helyezte. A szövetkezet vezetőinek javaslata alapján az „óriás” harcsát kedden délben Budapestre szállították, ahol a tsz Népszínház utcai halászcsárdájában száz halászlét készítenek belőle. Robbanás a műtőben Santiago de Chile. A chilei fővárosban vasárnap robbanás történt egy gyermek kórház műtőjében, mert az altató gáz összekeveredett az operációhoz használt oxigénnel. A robbanás ereje szétvetette a műtő falait és nyomában tűzvész támadt. A szerencsétlenség következtében egy orvos és két gyermek meghalt, 21-en súlyosan megsebesültek. r-Évkönyv Szolnok megye természet átalakításáról Nagyarányú természetátalakítási munkát kezdtek meg ez év tavaszán az Alföld fában legszegényebb területén Szolnok megyében. A kietlen tájakon a húszéves program első szakaszaként ezer hektár nagyságú területen létesítenek mezővédő erdősávokat, városkörüli „zöld falat”, majorkörüli telepítést és hullámtéri erdőt. A tavasszal már több mint ötszáz hektárnyi területen telepítettek, zömmel gyorsannövő nyárfákat. Az erdőgazdaság megörökíti az utókor számára a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, társadalmi szervezetek természetátalakító munkáját. Díszes bőrkötésű évkönyv első lapjaira rögzítették a húszéves fásítási programot, mely szerint huszonötezer katasztrális holddal növelik a megye fásterületét. Minden évben külön lapokra jegyzik fel az erdősítés helyét, mértékét, az alkalmazott kísérleti módszereket, az erdőtelepítésben legjobb eredményt elért gazdaságok, üzemek, ifjúsági szervezetek neveit. A bőrkötésű albumot a távlati tervidőszak végén a Szolnoki Állami Levéltárban helyezik el. VASMADÁR és társai Kövezzenek meg, vagy főzzenek bár forró olajban, szent meggyőződésként vallom, hogy képzőművészetünk bizonyos fajta irányzatainak ■ az égvilágon semmif értelme. Most azonban nem ezekről az „alkotásokról” óhajtok beszélni, hanem azokról a megtévesztő „műremekekről”, amelyekről az első pillanatban még azt hisszük, hogy ábrázolnak valamit, míg aztán a tüzetes szemlélődés meggyőz arról, hogy szemfényvesztés áldozatai vagyunk. Egyik népszerű hetilapunk mutatta be őket nemrég. Itt van például az anya. gyermekével, vörösrézből „szoborítva”. Az „anya” törzse fogkrémes tubusra emlékeztet, krumpliszerű fejéből pedig hét-nyolc ápolatlan szőrszál mered a vakvilágba. Arca nincs, de minek is lenne... Embrionális küllemű csemetéjének feje félgömb, alteste kúp. Mindazonáltal irigylésre méltó kritikus — aki magyarázatra maga sem vállalkozik ugyan, a dicséretnek viszont nincs szűkében — ebben a micsodában a monumentalitásra törekvő hangvételt érzi. Jó füle lehet! A másik hogyishívjákon egy pálcikákból összerótt, tuskófejű, egészen véletlenül emberszabású figura, széles terpeszállásban, egy tótágast álló őshüllőt döfköd valamivel. Ez a „kifejező” Csellista, amelyen — mint a prókátor jelzi — a formák leegyszerűsödése is megfigyelhető. Hát, ami azt illeti, alaposan leegyszerűsödtek, a jebezeusát! „A művész termékeny fantáziájáról és töretlen alkotókészségéről tanúskodik” egy háromlábú, bütykös farkú vasmadár, melynek szeme és szája helyén szellőzőnyí’.ások nyújtanak lehetőséget a műélvezetben megfáradt szerencsétlennek a tájban való gyönyörködésre. Mert, ha a jelek nem csalnak, az acélmarabu már valamelyik védtelen közterünket ékíti... Hogy a kritikusnak is igaza legyen; a fantázia előtt le az összes kalapokkal, ami pedig^ a töretlenséget illeti, fémről lévén szó, valóban nincs helye a vitának. A nagy görö„ bölcs örökbecsű szavait kisajátítva, csak ennyit jegyzünk meg halkan: ..Hogy mik vannak...” Jók voltak még: Michelangelo, Rodin, Fadrusz János.
