Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

19«S. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kétmillió nyúl, 750000 fácán Az elhúzódott tél miatt még csak a napokban feje­zik be a szokásos tavaszi vadszámlálásokat. Az eddi­gi felmérések azt mutatják, hogy a szokatlanul kemény télen fogolyállományunk­nak 40 százaléka elpusztult, számuk jelenleg mintegy 1 600 000-re tehető. A nyúl és fácánállománynak egy­aránt negyedrésze hullott el, s ma — szakértők becs­lése szerint — 2 millió nyúl és körülbelül 750 000 fácán van az országban. A szarvas és dámvadveszteség nem haladta meg az elmúlt évek átlagát de az őzeknek mintegy 40 százaléka, a muflonoknak 35 százaléka lett a hideg áldozata. A ,.vadölő” tél veszedelmes cinkosai a kóborkutyák vol­tak. Különösen a farkas­kutyák okoztak tetemes ká­rokat. (MTI) Megkezdődött a magyar filmek szemléje A párizsi filmmúzeumban megkezdődött az utóbbi évek legjobb magyar film­alkotásainak szemléje (a „Bakaruhában”, az „Éjfél­kor*’ és a „Körhinta” című filmjeinket nagy tetszéssel fogadta a szakértőkből és filmbarátokból álló közön­ség. Vasárnap a „Hannibál tanár úr” és a „Két félidő a pokolban” című magyar filmeket vetítik: A zeneoki a tás Időszerű feladatairól A zeneművészek szak­­szervezete mellett működő országos zenepedagógus szakosztály szombaton az ÉDOSZ székházábam ' tar­totta másod* közgyűlését. Kollár Endre, a választ­mány titkára beszámolójá­ban hangsúlyozta, hogy az elmúlt években jelentősen megnőtt a zenét tanuló gyermekek száma és fej­lődött a zeneiskolai hálózat is. Örvendetes, hogy ma már nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki városokban és falvakban is egymás után alakulnak meg a zene­iskolák, s egyre több fiatal ismerkedik meg a zene alapfogalmaival: A zenepedagógusok szak­mai továbbképzésében szá­mottevő eredmények szü­lettek, de formáit bizonyos mértékig át kell alakítani: Ezért a zenepedagógusok in. tézményes szakmai és ideo­lógiai továbbképzésre há­roméves programot dolgoz­nak ki. A „Nagy idők, nagy események" bélyegsorozat első értéke A posta az idén „Nagy idők — nagy események” címmel több értékből álló bélyegsorozatot ad ki. A sorozat első értéke ma je­lenik meg. A bélyeget Bat­sányi János, a nagy magyar forradalmi költő születésé­nek 200. évfordulója alkal­mából a tapolcai Batsányi­két megnyitása napján hoz­zák forgalomba. A költő arcképét ábrá­zoló: 40 filléres bélyeg 1964. december 31-ig hasz­nálható fel postai külde­mények bérmentesítésére. ROBINSON CSALAD AMERIKAI FILM Erős viharba kerül egy hajó. Az utasok partra kerülnek és tneg kell küzdeniük az őserdővel és a kalózokkal Könyvben üzen az iskola Az iskolától, diákemlékektőd csúzás mindig emléke marad a kedves való bú­­a legszebb az ember életének, amelyet átitat va­lami könnyű fájdalom is. S a diákok, negyedikes na­gyok és nyolcadikos kicsik egyformán meghatódott szívvel búcsúznak gyermek ós ifjúi évek emlékéinek színterétől. Számtalan kedves, szinte iskolánként változó tradíció színesíti át a ballagás ün­nepét; Középiskola, ahol kis tarisznyát kap a búcsú­zó diák, meg vámdorbotot. Van ahol a Gaudeamus hangjai szárnyalnak a falak között, s megint másutt a Ballag már a vén diák hangzik fe az ajkakról; Néhány éve csak, hogy új szokás, kedves hagyomány alakulását figyelhetjük meg. A kedves ajándékok között, amelyet az iskolában mara­dó legfelső osztályosok át­nyújtanak a végzősöknek, egyre több helyen szerepel a könyv. Kis lapos kötetek, nem túl drágák, de őszinte szeretetről tanúskodjak. Szép, helyes ez az új ha­gyomány. Jelképezi azt, hogy az iskola nem engedi el a végzettek kezét. Hogy arra gondol, Móricz Zsig­mondi József Attila, s a többi nagy író, költő -sza­va jó emlékeztető lesz egy egész életen át arra. amit Ady Endre mondott: Fel­nőtt korában is maradjon mindenki szabad, küzdő, nemeslelkű diák Jövő héten ballagnak a nagydiákok. S a kisebbek bemennek a fényes városi könyvüzletekbe, a kis falusi fmsz boltokba: kérek egy könyvet, Valami szépet tessék adni, baüagónak lesz. Az elárusítók pedig külö­nös gonddal keresik ki a köteteket. Szépen becso­magolják, hiszen tudják: az iskola életre szóló üzenetét tartalmazza. HOCVAN ÉS HOL KÉSZÜL A HANGLEMEZ Technikai bravúrok — Konkurrencia-e a magnetofon —- Verslemezek Kérdéseinkkel, az egyik legjobb magyar szakértő­höz, Beck Lászlóhoz, a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat művészeti vezetőjéhez fordultunk. Szívesen elka­lauzolt bennünket a hang­lemezgyártás kulisszatitkai közé, járjuk hát újra vé­gig ezt az érdekes utat gon­dolatban. A gyártás folyamatai — Három főbb részre ta­gozódik a gyártási folya­mat: — kezdte válaszát a művészeti vezető — a fel­vételre — ez a mi vállala­tunknál történik —, a sok­szorosításra, — ezt a mű­veletet a Budapesti Hang­lemezgyárban végzik el, a kővetkező részt, az elosz­tást, a hanglemezboltok, könyvesboltok, valamint a földmüvesszövetkezeti kul­­túrcikk üzletek végzik. Kérésünkre, részletesen is megismertetett bennünket a gyártási folyamattal: — A felvételek stúdiónk­ban folynak, — mondja Beck László — ám ha úgy kívánja a zeneszám, akkor például hangversenyter­mekben, templomokban is készítünk felvételeket. — Miért szükségesek e „külső” felvételek? — kér­dezzük. — A térhatás miatt, ter­mészetesen a lejátszásnál is érvényesül majd ez, ha térhatású a lemezjátszó. — Sok ilyen lemezjátszó van már Magyarországon? — Elég sok, de a hazai so­rozatgyártását csak ezután kezdik el. De ne aggódja­nak a lemezjátszó tulajdo­nosok, e lemezeket mikro­bán is kibocsátjuk. (Beck László itt megemlítette, hogy az úgynevezett nor­mál lemezek gyártását már teljesen megszüntették ha­zánkban, ez a lemeztípus elavult.) — A felvétel több ■részletben — magnószalag­ra történik —1 folytatja — és mindig a jobban sikerült részekből vágjuk össze a teljes anyagot, — műsort, hangversenyszámot, hogy a lehető legjobb minőséget kapjuk. Azután egy készü­lék segítségével puha lakk­lemezre „vágjuk át” a ze­nei vagy prózai művet. — (Mert „próza” is van, erről majd később beszélünk.) Ez a lakklemez kerül ki a gyárba. Megpróbáljuk érzékeltet­ni az „átvágást”. Ez a gyár­tási folyamat tulajdonkép­pen ellenkezője a lejátszás­nak. Itt a hangok rezgését különleges tűk veszik át s vágnak barázdádat a puha lemezre. (Ami^azért nem olyan puha, mint a vaj, de vassal lehet rá karcolni.) — Amíg a lejátszásnál a már kemény barázdák (nagyón finomak) „adják vissza”, rezgetik vissza a dallamot. Persze, ez nagyon vázlatos és elnagyolt magyarázat, elképzelni ígv mégis köny­­nyebb, nem is szólva arról, hogy a „vágó” és a lejátszó készülék lényege azonos. — A gVárban aztán fém­­negatívot készítenek a pu­ha lakklemezről.— (Illetve több negatívot és pozitívot a biztonság kedvéért.) A fémnegatívról aztán szabá­lyos sokszorosítás történik, préseléssel, automata gépek készítik a lemezeket, — folytatja tovább Beck Lász­ló — ez a sorozatgyártás. Tehát már nem a régi ebo­­nitból vagy sellakból ké­szülnek a mikrolemezek, hanem a korszerűbb, tartó­­sabb műanyagból. A magnetofon konkurrenciája Óhatatlanul felvetődik bennünk az a kérdés is: milyen konkurrenciát je­lent a hanglemezgyártásnak a mind népszerűbbé váló magnetofon? — Bizonyos konkurren­ciát tagadhatatlanul jelent ■— válaszolja Beck László. — De az eddigi tapasztala­tok szerint ez a konkurren­­cia nem komoly, nem je­lent igazi veszélyt. A mag­• • Önarckép netofont jellegénél fogva, inkább játékokra és játé­kokhoz használják, mint komoly zene „tárolására”, meghallgatására. Igaz, a táncszámoknál kicsit más a helyzet, komoly konkur­enciát mégsem jelent. Bravúrok A következő kérdésekkel a hanglemezgyártás külön­legességei iránt érdeklőd­tünk. így kerültek szóba az irodalmi lemezek és ké­sőbb a zenei, éneklési „bra­vúrok”. ■— Nem olyan régóta fog­lalkozunk irodalmi, más szóval prózai lemezek gyár­tásával. (Ami nem zene és ének, azt a szakmában pró­zának hívják, tehát a ver­set is.) — hangzik a válasz — mégis szép eredménye­ket értünk el. Legjelentő­sebb prózai lemezünk ed­dig a Magyar Líra gyöngy­szemei című. három leme­zes gyűjtemény volt. Ebből állandó utánnyomásra van szükség. Jelenleg pedig fo­lyamatban vannak a Ma­gyar költők című sorozat előkészületei. E sorozat le­mezein neves előadóművé­szek tolmácsolásában hall­gathatjuk majd a régi ma­gyar költők legszebb mű­veitől kezdve a mai költők verseiig, költészetük leg­szebb darabjait. — Hadd mondjam el, hogy a vers­lemezek már elérték azt a példányszámot, amit a leg­népszerűbb komolyzenei lemezek. Az úgynevezett bravú­rokról szólva, Beck László elmondotta, az is lehetsé­ges,'hogy egy művész éne­kel, és a lemezről egész kó­rus hangját hallhatjuk, ha akarja a rendező, akkor több szólamban vagy ká­nonban is. — Hogyan valósul meg ez? — érdeklődtünk a tech­nikai lebonyolítás után. — Először felvesszük a dallamot vagy zenét — hangzik a válasz —, aztán — esetleg fülhallgatóval a fején — a művész hallja az első szólamot, így énekli hozzá p másodikat, harma­dikat. E technikával sokfé­le érdekes lemezt lehet ké­szíteni. Az export — Milyen lehetőségek vannak az exportálásra? Mi érdekli általában a kül­földet, tánczene, magyar népzene, komolyzene? — Nyugatra, szinte kizá­rólag komolyzenét expor­tálunk lemezen. Általában meghatározott Bartók, Liszt, Kodály műveket kémek és természetesen más zene­szerzőktől is. Népzenei le­mezekből is van kivitel de a kapitalista államokba fő­ként magnó szalagokon ex­portálunk zenét. A szocia­lista országokba nagyon komoly könnyűzenéi ex­portot bonyolítunk le, — mondta Beck László és be­fejezésül még hozzátette: — A tavaly nyáron beépí - tett új stúdió berendezése megkönnyíti munkánkat. Szeretnénk egyre jobb hanglemezeket gyártani. Kiss Dénes RÖVIDEN Különleges szépftőszer­­táska pattanásos arcok szá­mára. • Olyan ehető anyagot fe­deztek fel, amely ellensú­lyozza a rádióaktívitás ha­tását a szervezetre: helyre­állítja a gammasugarak ál­tal elpusztított fehérjéket. • Landru életrajzírója, Re­né Masson megállapította, hogy Landru a gyilkossá­gok sorozatával csinos Va­gyont szerzett: négy év alatt 36 642 frankot szedett össze. * Rendkívül ellenálló üveg­ből készül a „túl eleven’* amerikai diákok szemüve­ge. hűSUUi ^[JH A konferencia együtt ült és én egyedül álltam előt­tük. Nem tagadom, a tér­dem kissé remegett, a tor­kom száraz volt, s már elő­re kiegyeztem volna egy közepes bizonyítvánnyal ií. A konferencia elnöke fel­tolta szemüvegét, rámné­zett, harákolt egyet-kettőt: — Hm... Khm... kedves apa kartárs. Mint tudja, az általános iskolai félév után az apák féléve következik, hogy megfelelő bizonyít­ványt adjunk át az ön fej­lődéséről, apai mivoltát il­letően ... — Igen, tudom... — he­begtem, és agyamban láza­san forogni kezdtek a kifo­gások, mint körhintán a gipszlovak... — Készült? — kérdezte «z elnök szúrós szemmel. — Igen, kérem, szépen... Én készültem — nyeltem nagyot, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy készültem-e vagy sem. — Akkor, kedves kollé­gám — fordult a mellette ülőhöz — öné az első kér­dés... ...és a kedves kolléga felemelte ceruzáját, majd felém bökött: — Tessék nekem meg­mondani, hogy hívják gyer­mekének barátait? — Kiket, hogy hívnak? — Gyerme.. ..ek barátait — ismételte meg a kérdést. — Fiam gyermekeinek... azazhogy gyermekem fiai­nak... bocsánat, egy pilla­natig gondolkodom... szó­val, hogy gyermekem bará­tait hogy hívják? Hát.- na. hogy is... Pedig tudtam. Be­csület szavamra tudtam, de annyi dolga van manapság az embernek, hogy egy-ket­tőre kimegy a fejéből... Szóval a gyermekem bará­tainak neve... izé... — Tudja, vagy nem tud­ja? — förmedt rám a ked­ves kolléga. Nem tudtam. Egyetlen ba­rátjának nevét nem tudtam. Pedig arra mérget mernék venni, hogy van barátja. Az elnök a következő kedves kolléga kezére adott és én érezni kezdtem, hogy mit jelent egy csoda áldo­zatának lenni: mit jelent fázni egy meleg szobában. — hegyen olyan kedves, és mondja meg nekem, mi­lyen verseket tud? — Én? — hökkentem meg. — Dehogy. A gyermeke Fogalmam sem volt. Hát honnan tudja, egy munkába temetkezett apa, hogy gyer­meke milyen verseket tud? Biztos tud. Nem is egyet, sőt, talán tizet is, vagy ép­pen húszat... Nevetséges kérdés... De itt nem lehet megfogni: — Az anyám tyúkja... A kiskarácsony... A talpra magyar... — Az anyám tyúkját nem tudja — közöltf a második kedves kolléga és intett, mehetek a harmadik inkvi­­zitor elé... — Kérem szépen, tessék nekem megmondani — így a harmadik —, tud-e a gye­rek káromkodni? Igen, ne tessék csodálkozni, tud-e leáromkodni? — De már megbocsássa­nak, ez igazán furcsa kér­dés? Csak nem gondolják, hogy otthon szabad időm­ben káromkodni tanítom a gyereket... Lehet, hogy itt­­ott hallott ugye valamit, de nem tud... Nem olyan va­gyok se én, se senki a csa­ládban, hogy ilyesmit ta­nuljon tőlünk... — hábo­­rogtam az oktalan és sértő kérdésen. — Közölnöm kell önnel, kedves apa, hogy a gyer­meke kitünően tud károm­kodni... Kitűnően. Meglát­szik rajta a tervszerű ott­honi foglalkozás... Köszö­nöm, tessék a kedves kol­légámhoz fáradni... ... és én odafáradtam a negyedikhez, az ötödikhez, a nyolcadikhoz, végigfárad­tam az egész konferenciát, kaptam a kérdéseket, és makogtam rájuk, hol sza­porábban, hol vékonyab­ban, fűzve a szavakat és közben az arcokat figyel­tem. Amelyek komolyak voltak. Amelyek nem sok jót ígértek. Amelyek majd a bizonyítványomat nézik megírása közben... Aztán megkaptam a bizo­nyítványt is. Otthon eldugtam, nehogy megtalálja a gyerek. Oda a tekintélyem... De azt a magasságos nemjóját, en­nek a keserves... most majd foglalkozom a kölyökkel... Ide gyere! Hol tanultál ká­romkodni, te gazember...? De bezzeg az Anyámtyúk­­ját, azt nem tudod... Miért nem veszel példát apádról, aki... Jó... jó, tisztelt konfe­rencia, ez csak úgy kicsú­szott a számon... Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents