Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám
WtSiAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI Kß SZOLNOK megyei AreftUtf* A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV, évfolyam, 123. szám. Ara SO fillér 1963. május 28., kedd. fái Szelnek ’■ Alaposan, gyorsan, élettartalommal HÁROM SZOMORÚ BIJCSIJ Vasárnapi sport tudósítások Ne engedjük el a kezüket! Nagy visszhangot keltett az az intézkedés, amely a közép- és egyetemi, főiskolai felvételeknél a származási megkülönböztetés eltörlését rendeli el. Vita indult meg körülötte. Az emberek túlnyomó többsége helyesli, jónéhányan- azonban a munkásosztály eddig kivívott pozícióit féltik. Attól tartanak, hogy az intézkedés következtében nehezebb lesz a felsőbb iskolákba bekerülni a tehetséges munkás- és parasztfiataloknak. Az említett aggodalom konkrét megnyilvánulásaival többször is találkozhatunk. A legtöbb aggódó véleményét egy munkásember úgy fogalmazta meg: most már elengedik a mi gyerekeink kezét? Elengedik-e a munkás- és parasztgyermekek kezét? Erre kívántunk feleletet kapni, amikor megyénkben jártunkkor ezt a kérdést vizsgáltuk. A fejlődés mai szakaszában a munkás-, de különösen a falun, tanyán élő parasztfiatal még nagy hátránnyal indul a versenyben. A megyében az iskolai végzettség átlaga jóval a nyolc általános alatt van. Az a szülő, akinek csak három-négy elemit volt alkalma végezni, nem tud megfelelő segítséget adni gyermekének a tanuláshoz. A gyermek nyugodt felkészülésének lehetőségeit sem találjuk meg ott, ahol a család élete szűk lakásban telik. A könyvek, a zene szeretetét otthon nem tudja megtanulni az a gyerek, ahol házikönyvtárra még nincs igénye a szülőnek és a rádiót is elzárják, ha nem könynyűzenét sugároz. Az értelmiségi családokban érthetően többet törődnek a gyerekekkel, tanulmányaikban hozzáértően segítik őket. Felkeltik bennük az igényt a kultúra értéked inánt, tudatosan befolyásolják a szülők érdeklődési körüket, így ezek a fiatalok sok mindent már a családban elsajátítanak olyasmit, amit a munkásfiatal csak később szerezhet meg. Ilyen esetekben van nagy szükség arra, hogy az egész társadalom fogja kézen a tehetséges munkás- és parasztfiatalokat, a társadalom szüntesse meg azt a hátrányt, ami a családi körülmények különbözőségéből ered. Mit adhatunk, mit kell adnunk azoknak a fiataloknak, akik esetleg egy tanyai iskolából csöppentek be a gimnáziumba, hogy ott és később az egyetemi felvételi vizsgán is megállják a helyüket és képességeiket teljesen kibontakoztathassák? Nehezíti a helyzetet, hogy sok olyan szülő is van, aki nem akarja iskolába adni a fiát bármilyen tehetséges az, vagy nem is tudja anyagilag fedezni az egyetem költségeit. így a tehetséges fiú marad otthon és annyival kevesebb jó mérnöke, vagy mezőgazdásza lesz az országnak. Olyan szemlélet alakult ki egyes iskolákban is: szabal az út, zöld jelzést adtak mindenkinek, éljen vele, ki ahogy tud. Szerencsére sokan, egyre többen vannak akik nem így gondolkodnak, akik érzik, tudják, hogy tenni kell a munkás- és a parasztfiatalokért Ahol jártunk, ilyen emberekkel találkoztunk. Minden tiszteletet és elismerést megérdemel az a pedagógus, aki napi munkája, negyvenes létszámú tanulócsoportok irányítása, szülői értekezletek, társadalmi munkák, esti iskola, népművelés mellett sokszor családi gondok közepette is időt, energiát nem sajnálva dolgozik azon, hogy legjobb diákjaiból közép-, majd felsőiskolás legyen; akinek gondot okoz egy-egy gyerek problémája, aki óravázlat készítése közben azon töri a fejét, hogyan hasznosítják ezt majd az esetleg gyengébb képzettségű gyerekei. És ilyen pedagógus sok van. Tiszasason, ebben a kis községben csapott meg bennünket először annak a szele, milyen az, amikor egy tantestület, igazgatóval az élen nem ismer elveszett gyereket, szívósan küzd mindegyikért, minden parasztfiatal továbbtanulásáért. Ahol az orosz tanárnő fáradtságos munkával készítette el azokat a táblázatokat, amelyeknek használatával szinte játékosan sajátítják el a bonyolult ragozást és. legutóbb azzal lepték meg az igazgatót, hogy orosz nyelven a térkép előtt számoltak be a Szovjetunió földrajzáról. A tiszasasi gyerekeknek ebből a szempontból nem lesz problémájuk. Vagy beszéljünk a fizika tanárról, aki négy hónapon keresztül biztatta egyik kiemelkedően tehetséges növendékét, ne menjen el ipari tanulónak, az ő helye a középiskolában, majd az egyetemen van. S a fiú jelentkezett a gépipari technikumba. Ez a tanár sem sajnálta az időt, tette, amit kellett. Beszélgetéseinkben sok szó esett a középszerűségről, a kiválóakkal való foglalkozásról. Egy kisújszállási iha tematika tanárnő mondotta el módszerét: A házifeladatok a közepesekre vannak építve, s nagyon alaposan megköveteli, hogy értsék is, amit csinálnak. De a jeleseknek külön — nem kötelező, de szívesen végzett — feladatot ad, hadd csiszolódjanak. S e jelesek között jónéhány munkás- és parasztgyerek van... Sokat hallottunk Tiszasason is, másutt is a szakkörökről. Ezt tartják általában a legalkalmasabb eszköznek, hogy a tehetséges, okos, de bátortalan, kisebbségi érzésben szenvedő parasztgyerekeket segítse abban, hogy tudásukkal versenyképesek legyenek a középiskolai, sőt a főiskolai felvételnél. Ezeknek a szakköröknek a vezetői is hosszú időt töltenek el új segédeszközök kitalálásán, vonzó módszerek, vetélkedők, szellemes versenyek bevezetésén. Nagyon sok múlik a szülőn. Több iskolában tapasztaltuk, hogy időt nem kímélve járják a szülőket és fáradhatatlanul agitálnak a nevelők a továbbtanulás érdekében. Falun nagy ellenállást kell legyőzni az általános gimnáziummal szemben. „Kapálni érettségi nélkül is lehet”, fogadták a minap az egyik nevelőt Kunszentmártonbar, egy tsz-tag portáján. Aki (Folytatás a 2, oldalon) „Azt szeretném, hogy minden állampolgár országban, népben, nemzetben gondolkozzon" — A® ünnepi könyvhét megnyitója Karcagon — Baráti beszélgetés írók és olvasók között Jászalsószentgyörgyön — Vihar Béla már nem fiatal ember. Költő és újságíró, sokat látott a világból, átélte egy büntetőszázad tagjaként a háború poklát, érték méltánytalanságok, megérezte az emberi hűség inspiráló erejét. S a lírai önéletrajz stílusában mutatkozott be a szentgyörgyieknek: magatartásának rugóit egy-egy költeményével illusztrálta. Ezzel a módszerrel teremtett a hallgatóságban meleg, bensőséges hangulatot. Túli József érdekes örményes-grúzos arcát feszülten figyelték a jelenlévők. Most megjelent regényében, a „Bocsánat bűn”-ben merészen nyúlt egy kényes témához: a kétszeresen kizsákmányolt, elnyomott parasztasszony felszabadulásának, lelki' gerincesedésének lélektani folyamatát ábrázolja hatalmas megjelenítő erővel. S a kis dunántúli faluból származott író, aki nem fiatalon végezte el az iskolát, arról beszél, hogyan állta meg helyét az élet iskolájában, hogyan születtek regényének főalakjai. Nem túlzás az, hogy érdeklődést keltett a beszámoló. A teremben zömmel a helyi könyvbarát mozgalom lelkes aktivistái voltak jelen, ők viszik lel a könyvet azoknak, akik még nem jönnek érte maguktól. Ezeket az embereket érdekelte és izgatta az alkotás folyamata, számtalan kérdéssel bombázták a két vendéget, és olyan problémák is szóba kerültek, mint Veres Péter legutóbbi cikke, vagy Juhász Ferenc versének stílusa az Űj írásban. Jászalsószentgyörgy értelmisége, tanácsi dolgozói nagyon érdeklődnek a irodalom problémái iránt, s ezt az örvendetes tényt honorálta Vihar Béla' és Túli József, amikor nagyon alaposan, nagyon őszintén válaszolt az elhangzott kérdésekre. „Viharból és Túliból” rekordforgalmat bonyolított le a helyi fmsz könyvesbolt, két nap alatt mindegyikük műveit — mintegy harminc—negyven kötetet írónként — az utolsó példányig eladták. S a vevők egy része dedikáltatta is a vásárolt köteteket. — ötvenhárom éves vagyok, tövises utat jártam meg — mondotta ez estén Grósz Ferenc a Petőfi Tsz elnöke —, de ha az írók vágytak közölni írásukat, én meg vágytam olvasni őket. S most igen örülök, hogy élő írókat ismerhetek meg és megköszönhetem nekik a könyvélményeket. Szép volt ez az este. S reméljük, jövőre még szebb lesz, amikor már azok is szükségét érzik annak, hogy írókkal beszélgessenek, akikből most még csak kevesen voltak a közönség sorai között: a tsz parasztok. Hiszen nekik szól az írás, nekik mondják „szárnyas szavaikat” az írók és a költők. — ht — Bár a hivatalos megnyitó csak vasárnap este volt Karcagon, a megyébe érkezett írók már szombaton este gépkocsikba ültek, ki erre, ki arra indult. A mikrobusz két írót röpített a megyeszékhelyről a Jászság országútján Jászai sószentgyörgy felé. S a takaros község párthelyiségének tv-termében ötvenen jöttek össze azért, hogy meghallgassák Túli Józsefet és Vihar Bélát, akik magukról, műveikről beszéltek ez estén. „Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek" hajt titeket” — jut az újságíró eszébe a verssor, amint a megyei könyvtár fiókja-autóbuszán az ünnepi könyvhét karcagi megnyitójára utazik. Ütitársa dr. Nagy János könyvtári igazgató szavai idézik fel benne Ady szavait, amint hallgatja . a könyvhét első napjainak sikereit ecsetelő elbeszélést. Ma már nincsenek megélhetési nehézségek nálunk, csupán a szép és okos szó terjesztése- okozhat gondot. Persze nem úgy. hogy nincs iránta érdeklődés — cáfolná ezt az állítást a könyvheti rendezvények nagyszámú közönsége is —, inkább a szóéhség helyes éHUSPl K&H Y¥M£T irányba terelése feladat. Hogy a szavak pallérrozzák a jellemet és segítsék a föld és a növényzet értő megmunkálását. Karcagnak ugyancsak kijutott ezekben a hetekben a kultúra eseményeiből, hiszen ez már a harmadik vasárnap, amikor híres művészeket vendégelhetnek meg a városiak kultúrházukban. Az érdeklődés azonban győzi erővel, s ezúttal is vagy kétszázötvenen ülnek, de az est végére már a hőség miatt kitárt ajtókban is szoronganak. Az ünnepi megnyitót Elek Lajos, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője tartja. Beszél arról, hogy most, a nyolcadik kongresszus után a legfontosabb teendő a kiművelt emberfők sokaságának megteremtése. S ehhez nincs alkalmasabb út, mint a jó könyvek for(Folytatás a 3. oldalon) A szolnoki „Verseghysták” bravúrja Öt arcny, öt ezüst, t‘<z bronz érem — Hatan a nyertesek közül — Egy gimnázium siterei a gyű ai Erkel Diákünnepeken A négy napig tartó, vasárnap befejeződött Erkel Diákünnep ekem szép sikert arattak megyénk diákjai. Öt megye hatvanhárom középiskolája között (a szegedi Tömörkény és a gyulai Erkel gimnázium mögött) a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium harmadik helyen végzett. A „Verseghysták” összesen húsz érmet hoztak haza, — öt arany, öt ezüst, és tíz bronzérmet. Az aranyérmesek között található a gimnázium irodalmi színpada, amely Papp Aliz tanárnő vezetésével érte el nagy sikerét, s a tizenhárom tagú kamarakórus, amely Budai Péter zenetanár irányításával újabb nagyszerű fegyvertényt hajtott végre. A zenekari szólisták között Rigó Éva szerzett aranyérmet, Vigh József és Szabó Antal pedig fotóikkal. Guba Rozália és Guba László páros népitáncban, Szent?stvámy Éva zongoraszólóban, Szilágyi Mária szólóénekben. Juhász János szavalatban és Mihályi Mária a képzőművészeti kiállításon szerzett ezüstérmet. Bronzérmesek: az 5 tagú szellemi vetélkedő csapat tagjai. továbbá Horváth Judit és Balázs Ildikó (szavalat). Szent istvány Éva és Szentistvánv Eszter énekduettje, valamint Vígh József és Szabó Antal fotói. Magas pontszámot értek még el az irodalmi, képzőművészeti és fotó-pályázat többi résztvevői is. A nagy verseny, az izgalmak után beszélgettünk a Verseghy gimnázium igazgatói irodáiéban. Három lány és három fiú. Panp Aliz tanárnő és az iskola igazgatója. Hack Márton. A bronzérmes szavaló, Horváth Jutka kezdi: — Én voltam az első , áldozat”. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy csak szavalatban indulhatok, prózában nem. Az Anna Frank naplójának egyik részlétével készültem. — Én is peches voltam, — veszi át tőle a szót Orosz Edit: — A szellemi vetélkedő csapatban szerepeltem, s nekem pont a közgazdasági jellegű kérdések jutottak', amiben legkevésbé vagyok" jártas. Az ezüstérmes Juhász János számiét is ugyanaz a sors érte, ami Horváth Juditot — azt hitte, hogy az Áprily-vers után elmondhatja a Megmagyarázom a bizonyítványom című Karinthy-monológöt. Szentistvány Eszter, aki ikertestvérével, Évával bronzérmet nyert az énekszólisták között, már elégedettebb: örül ikertestvére sikerének a zenekari szólisták versenyében: — Aztán itt van az irodalmi színpad, amellyel elsők lettünk, — magyarázza tovább Horváth Juditnak és Juhász Jánosnak. — Nincs ok panaszra, hiszen ti is a2 aranyérem kivívói között vagytok. Ugyanez vonatkozik a Szentástvány-ikrekre, akik szintén a hatalmas sikert aratott kamarakórus tagjai, — aranyérmesei. Lazányi István és Veresegyházi Béla a szellemi vetélkedőkről beszélt, a sok nehéz, ravasz kérdésről, s arról, hogy a csapatnak bizony nem volt könnyű megszerezni a branzfokozatot. — Fő, hogy túl vagytok rajta — mosolygott Hack Márton igazgató. — Én elégedett vagyok, ha ti jobban is szerettetek volna szerepelni. Csak az évvégi vizsgák és az érettségi is így sikerüljenek... — bubor — A Ságvári Endre Művelődési Ház rádiós szakkörében Árki Lajos szakkörvezető irányításával készíti első rádióját a szakkör egyik tagja
