Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK A s » m =wc/l/fln A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 121. szám. Ara 60 fillér 1963. május 26., vasárnap Befejezték a jászsági árvízsújtotta területek fertőtlenítését Kétezer kút Tizét vizsgálták felül A Szolnoki Közegészségügyi és Járványügyi Állomás orvosai, egészségügyi szakemberei befejezték a jászsági árvízsújtotta területek teljes fertőtlenítését. Jászdózsán, ahol legnagyobb volt a pusztítás, minden talpalatnyi területet fertőtlenítettek. Legutóbb a legyek és szúnyogok ellen több mint hét mázsa DDT port használtak fel. Szászberken, Jánoshidán. Jászdózsán, Jászboldogházán és a jászberényi tanyavilágban a fertőtlenítés után kétezer kút ivóvizét vizsgálták felül. A szántóföldek laposabb területein megrekedt vizeket is fertőtlenítették, majd elvezették. A gyors és alapos fertőtlenítő munkának köszönhető, hogy fertőző betegség nem történt az árvízsújtotta területeiken. Ma: A MEGYE SZOCIALISTA MEZÖGAZDASÄGÄNAK TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉÉRT MIKOR KEZDIK ÉS FEJEZIK BE A SZOLNOKI MÁV KÓRHÁZ ÉPÍTÉSÉT? A Borsodi Vegyikombinát január éta a hajdúszoboszlói földgázt dolgozza fel. A földgázbontó berendezés második rendszere is rövidesen bekapcsolódik a termelésbe. Ha mindkét rendszer dolgozik, elérik, sőt fokozatosan túlhaladják a napi 200 tonna műtrágya termelést. A földgázt a szolnoki Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat szolgáltatja. Vasgyúrók Mentem a hatalmas mozdonyjavító csarnok mellett a Szolnoki Fűtőházban, ahol a szabad ég alatt javítják a beteg vagonokat. A munka sokszínű, érccsengésű hangfolyamát itt csak néha szeli át az asztalosok fűrészének rekedt vijjogása és az emberek figyelmeztető. vagy nógató felkiáltása. Valahonnan, valamelyik műhelyből azonban olyan hangok, törtek elő, mintha teli benzineshordót ütnének nagykalapáccsal. Kitartóan pufogtak az ütések, megzavarva a kinti összhangot, fittyethányva a kocsijavítók friss tavaszi munkadalára. A kíváncsiság kalauzolt a nyitott mühelyajtó elé. Kovácsmühely és rend. E kettő volt amit először megláttam. Az üllő rozsdahártyás hátán látszott, régen táncolt rajta a kalapács. A falak mentén, a pironkodó vasidomok formálására szolgáló számtalan szerszám, a különös agresszív hangokat adó excenteres, másfél mázsás gépkalapács, mely hatalmas füstösszürke vasharkályhoz hasonlított, amint lapos csőrével kíméletlenül kopácsolja a tüzes szikrát síró, vörösen izzó lágy vasrudat. Meg a két ember. Hatalmas termetűek. Kovácsok. Koszos ingük ujja feltűrve. Izzadtságtól fénylő bőrük alatt fáradtan táncoltak a műszakvégét óhajtó kemény, csomós izmok. Még egy óra és letelik. Két kupac parázs füstölög a közös kür 5 alatt. Meleg van bent. Míg Török János biztos kézzel formálja a hatalmas csavart, társa Tarjányi János, a fiatalabb herkules kifújja magát, egy beidegzett mozdulattal lecsapja az izzadságot homlokáról, az ajtóhoz jön, friss levegőre. A vasharkály megállás nélkül püföl. — Meleg van — mondom. — Semmi. — Na azért... — Magának igen. — Meg füst — szienatolók a műhely levegőjébe. — Ez füst? — Jöhetsz — szólt Török János és most ő jön pihenni. Újra feldübörög a gépkalapács. — Akkor látná, amikor déli szél van. Meg lehet fulladni. Visszajön a műhelybe az egész. — Elszívó? — Nincs. Kértünk, de még nem kaptuk meg. Kilép az ajtón, hatalmasat szív a jó levegőből. — Itt jó. Dzima, dzumm. Aprókat remeg a föld. ‘ Gyúrják, gyömöszölik, alakítják az engedelmes anyagot és izzadnak, nagyon sokat izzadnak.- bj -EGYEDÜL A NAGY HAZBAN BALESET? LESZÁMOLÁS? MERÉNYLET? A VEZIR ELEFÁNTJA JÁSZ-KÜN KAKAS GYERMEKNAP 1963. A Körös-parti „diákvárosban44 Mozaik a gyulai Erkel diákünnepségekről Azt mondják a gyulai lokálpatrióták, a Körösparti városok, települések közül a legszebb fekvésű, legnagyobb hagyományokkal rendelkező város Gyula. S talán van is ebben igazság, mert aki elvetődik Gyulára, szinte minden lépésnél valami érdekességbe, egyéni sajátosságba, szépségbe ütközik. A város idegenforgalma egyébként is jelentős, de talán még soha nem fogadott falai közé annyi vendéget mint most, az Erkel diákünnepségek alkalmából. Bács— Kiskun-, Csongrád-, Pest-, Békés- és Szolnok megye diákjai gyűltek össze, hogy csütörtöktől vasárnapig öszszemérjék tudásukat a különböző művészeti ágakban. Mi az első napon, csütörtökön látogattunk el Gyulára, ekkor rendezték meg az eső ellenére jól sikerült ünnepélyes megnyitót, s ekkor került sor a vers- és prózamondók, szólóénekesek, a szólóhangszeresek, az irodalmi színpadok. énekkarok első bemutatkozására, s a különböző kiállítások megnyitására. * Az öt megyéből háromezer diák, 63 iskola KISZ- szervezete verseng különböző művészeti ágakban az Baráti találkozó Bensőséges kis ünnepségen találkoztak a Szolnok ób Vidéke Vendéglátóipari Vállalat vezetői, munkatársai a tavaly nyugdíjba ment dolgozóikkal. Barta László igazgató meleg szavakkal üdvözölte őket. A KISZ szervezet tagjai rövid kis műsorral és ajándéktárgyakkal kedveskedtek volt mestereiknek. A vendégek nevében Debreczeni Béla, a Nemzeti Étterem volt hentese köszönte meg a baráti fogadtatást. Az ünnepség hivatalos része után még sokáig ott maradtak a nyugdíjasok, s jókedvű beszélgetéssel, tánccal töltötték el az időt. ABÁDSZALCKON, A SZIGLIGETI UTCÁBAN TÁRSADALMI MUNKÁBAN JÁRDÁT KÉSZÍTENEK. arany-, ezüst- és bronz fokozat elnyeréséért. A mezőny igen erős, helyezést, vagy elsőséget elérni nagy dicsőségnek számít. Örömmel állapíthatjuk meg már most, hogy jól sikerült a Szolnok megyei diákok bemutatkozása. Kezdjük talán a képzőművészeti pályázattal. A befutott száznyolcvan foto^ ból nyolcvanötöt mutatnak be az Erkel diákünnepségek keretében, s az aranyérmes fotók között láthatjuk Csák Péter jászberényi gimnazista két fényképét is, valamint Tömösközi Sándor mezőtúri diák „Hol a hiba?” című fotóját. A képzőművészeti pályázóknak sincs okuk szégyenkezni. A száztíz festmény, grafika, dombormű, váza, stb. (között ott láthatók két szolnoki gimnazista lány: Kovács Jolán és Mihályi Mária ezüstérmes festményei is. * Egy nap után természetesen a művészeti csoportok és szólisták eredményeit lehetetlen megjósolni.' Ám, már az első napon bebizonyosodott: a jászberényi Kállai Éva gimnázium leánykórusa (Tardos: A békéért és emberi jogért« Bárdos: Magas a rutafa, és Kodály: Väjnemöjnen muzsikál című művét adták elő Bakki József, a jászberényi zeneiskola igazgatójának vezényletével) kiemelkedett a mezőnyből. Sajnos, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum női kamarakórusa már nem szerepelt ilyen sikerrel az Erkel Művelődési Otthon impozáns termében. A városi tanács dísztermében az első napon öszszesen harmincnyolc diák versenyzett a szólóhangszerek díjaiért. Köztük volt három szolnoki és egy kisújszállási gimnazista lány: Rigó Éva, Szentistvány Éva Vermes Zsuzsa és Lévay Ilona. Valamennyien szép sikert arattak. Megyénk vers- és prózamondói közül az első napon hárman mutatkoztak be a Petőfi filmszínházban megrendezett vers- és prózamondó versenyen. A mezőtúri« Lénárt Erzsébet, Tömösközi Sándor, és Cs. Farkas Mihály lépett a zsűri elé, egy Kónya Lajos, egy Vaj« da János verset és egy Gá« dór Béla művet mondtak el
