Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

1983. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az alattyániak is hozzájárulnak a jász­berényi gyermekkórház bővítéséhez Alattyánban ebben az évben községfejlesztési alapból és társadalmi mun­kával sok közhasznú fel­adatot akarnak elvégezni. Az Alkotmány-telepi rész­re 137 000 forint költséggel kivezetik a villanyt. Járda­építésre 470 000 forintot for­dítanak. Ebből telik anyag­vásárlásra és a műszaki ternyi belterületi földút díjtalan rendbehozatalával. Könyvbeszerzésre a köz­ségfejlesztési alapból 2000. sportmozgalmi célra 3000, parkosításra 5000 forintot juttatnak. Ezenkívül 10 000 forinttal hozzájárulnak az alattyániak a jászberényi gyermekkórház bővítésé­hez. Már harminc ország nevezett be a moszkvai fám­­fesztiváhra Moszkva (MTI). A har­madik moszkvai filmfeszti­vál sajtóközpontja közölte, hogv eddig harminc ország küldte el jelentkezését a júliusi fesztiválra. Egyes filmgyárak önálló jelentke­zései is beérkeztek. A svéd Monerva-film például sze­retné bemutatni „A háború őrülete” című kisfilmjét, s több más producer, film­gyár, rendező is külön kéri a részvétel jogát (MTI) TANULNI munkavezető fizetésére. ? Minden egyéb munkát a la­kosság vállalt magára. A belterület fásítása 12 000 forintba kerül, amihez még 10 000 forint értékű társa­dalmi munka járul, össze­sen kétezer suhángot ültet­nek el. Kétezer méteren nyílt vízlevezető-árkok készül­nek 21000 forint ráfordí­tással és 20 000 forint ér­tékű társadalmi segítség­gel. A községnek egyébként szerződése van társadalmi munkára a termelőszövet­kezetekkel és a gépállo­mással is. Az utóbbi ilyen értelemben 30 000 forintnak megfelelő értékű munkát végzett 50 000 négyzetmé-Aranka, Az örményesi Uj Élet Tsz sz-íz hold lucernája aran­kával fertőzött. Ez már ta­valy is így volt. Miután nem történt ezügyben sem­mi, a tanács „feljelentette’* a főagronómust. Fizetett körülbelül 200 forint bün­tetést. A szövetkezet vezetősége erre felkérte a növényvédő állomást, nézze meg a lu­cernát, s mondjon szakvé-A BESZÉLGETÉS erről a témáról és megírása a vélet­len szülötte. Eredetileg azért kerestem fel Jászbe­rényben, Harczos utca 5. szám alatti lakásán Lakatos Vendelt, mert írt a lapnak, hogy lakóhelyén, az első ke­rület egy részébein bajok vannak a vízellátással és ezt 150—200 család sínyli. (Az erről szóló cikk azóta megjelent.) Akkor valaho­gyan szóba került a tanulás, az, hogy ma szinte kivétel nélkül mindenki tanul. Erre mondta ő: — Tanulni jó. — Aztán minden hamis pátosz nél­kül hozzáfűzte még, hogy aranka... leményt. Megállapították, hogy anr.ak egyszeri leke­­: elése 20 000 forintba ke­rülne. Ám nem szavatolják az eredményt, mert ahhoz legalább három ilyen kúra kell. Az sok pénzbe kerül. Legalább is egyelőre így gondolkoznak. Az aranka marad a lu­cernásban, a 60 000 forint a folyószámlán, a 200 forint meg újra megy a csekken... Jól van ez így? aki nem akar elmaradni a kortól, a fejlődéstől és munkakörében is boldogul­ni kíván — különösen ha felelős beosztásban van — szakadatlanul tanulnia kell. Mert hogyan vezessen az, akinél a vezetett többet tud? A tanulás ma mér tulajdonképpen a munka, a napi élet szerves része, nem valami különálló ténykedés. — Ez mind-mind így igaz — feleltem. — De hogyan kezdődött például az ön ese­tében? — Nincs benne semmi új, semmi különös, százezrek dolga ez ma már, százezrek önkéntes igyekezete. Mi ér­dekesség lehet az én ese­temben? — mosolygott szé­lesen és legyintett, jelezve, hogy más téma is akad, ér­dekesebb. — Még mindig sokan vannak olyanok, akikre rá­férne a tanulás, sosem hiá­bavaló egy-egy eset emle­getése — kapacitáltam. Elkezdte hát: — Ezerkilencszáznegy­­venmyolc novemberében, Jászberényben kisipari szö­vetkezei alakult. Tizenhat szabó behozta a maga var­rógépét ... Így kezdődött annak a felsőruházati ktsz­­nek az élete, melyik me­gyénk 69 kisipari termelő­­szövetkezete közül az idén megkapta a Szolnok megyei pártbizottság, a megyei ta­nács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vándor, zászlaját. Jól dolgozik az fvnsz növényvédő brigádja Községünkben tavaly a házi gyümölcsösökben so­kan elmulasztották a fák permetezését. Emiatt sok volt a kukacos cseresznye, a pajzstetves alma és körte, amelyet csak jóval olcsób­ban lehetet értékesíteni; Az idén kora tavasszal a földművesszövetkezet hat­tagú növényvédő brigádot alakított. A kezdet — épp a termelők közömbössége miatt — nem volt könnyű, eleinte csak döcögött a munka. Aztán egyre többen és többen tartottak igényt a brigád munkájára. Április elejétőll május 15-ig hat­­százötvenegy termelőnél 15 146 permetlevet használt fel a brigád, amely jelenleg mészkénlével-neopollal per­metezi a fákat. Nagy János, Gyalal József és a többiek is jó minőségű munkájuk­kal szereztek elismerést a növényvédő brigádnak. Ivanics József Rákóczáfalva — EBBE A SZÖVETKE­ZETBE kerültem ezelőtt 15 esztendővel — Nemcsak munkaeszközeink voltak szó* dett-vedettek, de még a téli tüzelőt is hazulról hoz­tuk be a hónunk alatt. Bő­ven akadtak károgó varjak, olyanok, akik el akartak riasztani a szövetkezeti út­tól. Mi azonban bíztunk benne, olyannyira, hogy a keservesen megtakarított 5ehol sincs úgy, mint nálu.k Kisdombegy­­házon: a főutcán, a falu közepén van a temető. La­kóinak nyugodt helyet kö­vetelve összepréseli a kör­nyező házak udvarait. Sze­gény, földhözragadt embe­rek laktak azon a környé­l.m. Közöttük nőtt fel a Mocsári lány. Régi ismerősök után ku­tatva kerekedik története. — Kaszaperre ment férj­hez — mesélik —, egy ku­­lákféléhez. Ez annyit jelent a falu nyelvén, hogy jó partit csinált. Nem volt ku­­lák a férje, mentesült a meghurcoltatásoktól, de azért volt mit aprítani a tejbe. Eltek is csendes boldog­ságban nyolc hónapig — bár a rokonság nem jó szemmel nézte, az idegen faluból jött asszonyt. Nyolc hónap után meg­lett a gyerek. A bába tü­zelte a férjet: „Ilyen sem fordult még elő soha a prakszisomban. Biztos, hogy te voltál az első ennél az asszonynál?” A rokonok is rákezdték: — ~Űgy látszik, a felesé­látva, hogy most már nincs visszaút — összeállt egy özvegy emberrel. Mjárom éve lehetett ez. " A kisfiú azóta sokat fejlődött. Vállas, jóképű gyerek lett, s megszólalásig hasonlít az apjára. Le sem tagadhatná azt a gyereket — mondták az ismerősök. Pedig letagadta. Még Pes­ten is voltak a törvényben, vérvizsgát vettek, mégsem ismerte el saját fiát. La bebizonyíthatnám, hogy övé a gyerek, elégté­tel lenne számomra — haj­togatta minduntalan a fia­talasszony. Egyszer aztán hírül jött: meghalt az apó­sa. — Elmegyek a temetés­re — határozta el —, s magammal viszem a fia­mat is. Hadd lássák a ro­konok, hadd ismerjék fel saját vonásaikat az arcán. S nézze meg az apja is. Hideg, csípős időben ka­nyarodott a gyászmenet a temető felé. Gyermekét ké­zenfogva ott állt az útszé­­len. A rokonok összesúg­tak, s vizsla szemmel, de enyhülő tekintettel nézték a kisfiút. Elhaladtak mel­EGY HASZNOS MUNKAÉRTEKEZLET MARGÓ J ÉRD Tartalmas, élvezetes, s főleg rendkívül őszinte hangú munkaértekezleten vettek részt a napokban a törökszentmiklósi járás községi tanácsainak elnö­kei, titkárai, örvendetes volt ott látni közöttük a járási tanács szakigazgatási szerveinek vezetőit. Kínál­kozott a lehetőség arra, hogy személyes eszmecserét folytassanak olyan kérdé­sekben is, amelyekből hosz­­szabb ideje jóformán csak JÓ évi jövedelmet nem cibál­­tuk szét. hanem beruházás­ra fordítottuk, önálló ktsz lettünk és egyre erősödtünk. Azonban mind többen éb­redtünk arra, hogy az erő­södés üteme nemcsak anya­gi értelemben, hanem a szakképzettség növelésével is fokozható. —■ Tanulni kelll Bizony Vendel — mond­tam magamnak, nálad két­szeresen igaz ez. Ugyanis mint varrógépest, a mun­katársak bizalma javító­részleg vezetőnek tett meg és a ktsz kommunistái ré­széről pedig az a nagy megtiszteltetés ért, hogy párttitkámak választottak. Ez 1954-ben történt. Ez­után bér- és munkaügyi előadónak neveztek ki. Az én hat elemim és két pol­gárim meg az addigi szak­tudásom felettébb gyenge tartóoszlopnak ígérkezett ilyen súlyos felelősség alatt. — TANULÁSHOZ láttam. Elvégeztem az alapfokú bér- és munkaügyi tanfo­lyamot, majd kétéves szak­tanfolyamot. Ezt ugyan­csak kétéves ruhaipari mű­szaki Vezetői tanfolyam követte. Most már gyerünk tovább, gondoltam és el­határoztam, hogy beiratko­zom a tecnikumba. Igen ám, de a hat elemit meg a két polgárit nem fogadták el nyolc általánosként, ezért 1961—62-ben kijár­tam a hetediket, nyolcadi­kat is. Közben a nyári szü­netben Szolnokon elvégez­tem az ipari pártszerveze­tek titkárainak pártiskolá­­ját. Végre 1962. őszén be­iratkoztam a közgazdasági technikum ipari tagozatára. — Tanulni jó. Csakugyan. És a techni­kum után is bő lehetőség van erre, hiszen az ismere­tek forrása kiapadhatatlan! Huszár Rezső lettük, egyikük sem szólt... A sírnál, mikor a kopor­són dübörögni kezdtek a nehéz hantok, elsírta ma­gát az asszony, s vele együtt zokogott a fia. A ro­konság tíblábolt, nem tud­ták, mihez kezdjenek. Vé­gül az anyósa megszólí­totta: — Hát itt vagy Te is? A rokonság hamar szét­** oszlott. Ki tudja, ta­lán lelkiismeretük elől akartak menekülni... Az állomásra menet réqi házuk előtt vezetett az út. A kapuban ott állt a férj. A kisfiú didergett, bizony­talanul lépegetett a síkos úton, s egy pillanatra meg­torpant az apja előtt. — Behív bennünket, biz­tosan behív, hiszen még sok idő van a vonatindulásig — gondolta az asszony. De a férje nem szólt, csak üres, kifejezéstelen szemekkel nézte a fiát, s közben talán arra az asz­­szonyra gondolt, aki most vajúdik Pesten, s aki ki­lenc hónapra hozza világra a fiát. Simon Béla levélváltás útján tanácskoz­hattak. A munkaértekezletet ket­tős céllal hívta össze a já­rási tanács. Egyrészt megvizsgálták a válasz­tások óta végzett munkát, feltárva — az eredmé­nyek elismerése mellett — az elkövetett hibákat, másrészt a közvetlen fel­adatok végrehajtására fi­gyelmeztettek. A járási tanács elnökhe­lyettesei és titkára a köz­vetlen irányításuk alá tar­tozó szakigazgatási terüle­teken szerzett tapasztala­tokról szóltak, azt részle­tesen elemezték, értékelték. A vb-elnökök és titkárok pedig beszámoltak munká­jukról, a fennálló nehézsé­gekről, s megtették a ma­guk megjegyzéseit is a re­ferátumokhoz. A tiszapüspöki tanácsel­nök elmondta, hogy nehéz helyzetben vannak a szövetkezetekkel, mert azok csak a járási mező­gazdasági osztályra hall­gatnak, rájuk nem. Ide mindjárt egy gondolat. Furcsa, hogy Tiszapüspöki­­ben a tsz-ek vezetői nem tudják, hogy az államhata­lom helyi szerve a tanács. Nincs joguk jóformán sem­mibe venni ezt. Ám ha mégis ilyen bajok vannak, — de egyébként is — ak­kor jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy a járási szak­­igazgatási szervek vezetői — ez esetben a mezőgazda­­sági osztályé — sűrűbben járjanak el a községi vég­rehajtó bizottsági ülésekre. Erre megfelelő terv is ké­szült. Miért nem tartják be? Nem most, korábban is segíteni le­hetett volna a víz-kérdés­ben is. Nem ad a ha­lász szövetkezet. Ez van eddig. De a köz­ségben már épül az új 70 kát. holdas rizstelep, a múlt évben 90 kát. holdon termeltek és a régiekre is kell víz. Nincs. Hogyan Két nap óta egy sajnála­tos eset foglalkoztatja Szol­nok város közvéleményét. Sajnálatos, mert feltételez­hető, hogy meggondolatlan­ságból követte el egy asz­­szony, s méginkább azért, mert a tettével rosszindu­latú pletykákra, rágalmak­ra adott alkalmat. — Mi történt? Csütörtök délelőtt felke­reste a Szolnok városi ta­nács lakásügyi előadóját Mózer István és felesége. Követelték, hogy azonnal utaljanak ki lakást szá­mukra, mert a testvére ki­költöztette őket abból a he­lyiségből, ahol eddig lak­tak. Egyben azt is közöl­ték, ha nem tesz eleget a tanács kérésüknek, kiköl­töznek a Kossuth térre. A lakásügyi előadó csillapítani igyekezett a felzaklatott ke­délyű embereket, s azt is elmondta, nem tudnak la­kást kiutalni, mivel egyet­len eggyel sem rendelkez­nek jelenleg. Mózemé ezekután elro­hant, s még az előadó kér­te a férjet, nyugtassa meg a feleségét. Az asszony azonban beváltotta „fenye­getését”. Délelőtt felállított egy vaságyat és egy gye­rekágyat a Kossuth téren, szemben a városi tanács épületével. Ezekután lépett közbe a tanács kérésére, a városi rendőrkapitányság. Kérték udvariasan Mózer­­nét, költözzön vissza laká­sába, de miután erre nem volt hajlandó, hatóságilag visszaköltöztették. Délután három órakor a városi tanács épületében többen erős zajokra lettele szorgalmazza a tanács az öntözést víz nélkül. Több elnök arról panasz­kodott, hogy a termelőszö­vetkezetek egyrészt nem a célnak megfelelően, más­részt nem arra használják fel kulturális alapjukat. Régóta vajúdó dolog ez. Tavaly a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya szinte valamennyi termelőszö­vetkezetben megvizsgálta a kulturális és szociális alap felhasználását. Is­meretes, hogy nagyon kedvezőtlen kép alakult ki. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ez ügyben meg­felelően állást foglalt. Ügy látszik, az eredmény késik, s nagyon sok olyan falusi kultúrház van még, amelyik nem kap egy fillért sem a szövetkezetektől. Másik, sajnos szintén ál­talános vélemény volt, hogy a ktsz-ek húzódoznak a szol­gáltatási jellegű építőipari munkáktól. S csak ha na­gyobb vállalkozás nem Ígérkezik, akkor van ben­nük hajlandóság. Reméljük, a járási tanács ipari és műszaki osztálya utána néz ennek, hasonlóan az építő­anyagellátás javítására is gondot fordít. Megállapíthatjuk, hogy figyelemreméltó kérések kerültek a tanácskozás jegyzőkönyvébe. Például bosszúsnak tartjuk, hogy a községek távlati tervének elkészítésébe kapcsolódja­nak be a járási tanács ille­tékes osztályai. Lehetne még példákat felsorolni. A lényeg az, hogy az eszmecsere valóban tartalmas, hasznos volt, különösen azok számára, akik most kerültek elő­ször tisztükbe. Ügy gondoljuk — s jogo­san, hiszen a résztvevők maguk is mondták —, hogy a munkaértekezletről gon­dolatgazdagon indultak haza a községek vezetői. Fábián Péter figyelmesek. Az egyik ta­nácsi dolgozó látta is, amint egy férfi a lezárt la­káshivatal ajtaját berúgta, betörte, ezután eltávozott. Követték a férfit, s miután az befordult a Ságvári End­re utcába, az ott szolgála­tot teljesítő rendőrt kérték meg, igazoltassa. Kiderült, hogy a délutáni botrány „hőse” Mózer István, aki miközben igazoltatták, ki­fejtette: nyolc évig volt „bunyós” és vigyázzanak magukra, mert ha kienge­dik, agyonveri a bejelentő­jét Ennyi a pontos tényállás. Még hozzátartozik, hogy Mózerné bazárárus és fog­lalkozás nélküli férje ko­rábban a Dráva utcában laktak, az asszony apjának házában, amelyet az lebon­tott. Onnan költöztek test­vérükhöz a Ságvári utca 10. szám alá, s a lakás konyhájában helyezkedtek el. Azonban a lakásadó testvér lánya a közelmúlt­ban férjhez ment és őket kiköltöztette a lakás veran­dájára. Tehát nem a ta­nács költöztette ki őket, s visszapakolásuknál sem tör­tént semmiféle tettlegesség. El kell lemérni, s ezt sen­ki nem tagadja, Mózerék­­nek valóban jogos igényük van arra, hogy lakást kap­janak. De ugyanilyen jogo­san még több száz család vár lakásra és botrányt sem csinálnak, noha talán rosszabb körülmények kö­­ztt élnek, mint Mózerék. Elítéljük Mózer István és felesége tettét, akik ellen egyébként eljárás indult Mi az igazság Mózerék ügyében? yed biztos volt abban, hogy elveszed, s érzékeny búcsút vett valakitől.. Senki sem kelt az asz­­szony pártjára, senki sem bizonygatta, hogy koraszü­lés sok mindentől lehet, nem utolsó sorban az egyé­ni gazdálkodás testet-lelket sanyargató, nehéz munká­jától. A felbőszült férj minden­nek lehordta — hiába til-A kitagadott takozott a 'megértésre, sze­reiéire vágyó fiatalasszony. — Nem élek veled, nem kellesz már — rikácsolta pulykavörösen a férje, s fe­ledve a lázas éjszakák meg­hitt perceit, mitsem törőd­ve a pufók fiúcskával, Pest­re költözött. A rokonok kitagadták az asszonyt, nem álltak vele szóba. Nem volt mit ten­nie, hazaköltözött szüleihez. Férje úi asszonyt vett a házhoz. Az asszonyka —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents