Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-24 / 119. szám
I9SS, május 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Ul HAZAK 4 SZOLNOKON * alkotásairól Az utóbbi években sok új épület készült el megyénkben, különösen Szolnokon. Ezek az épületek már külsejükben is újak. hiszen a korszerű technikát nem kényszerítik régebbi korszakoktól átvett formák ötvözetébe. Noha a tervek nem mind megyénkben születtek — tervező irodánk jórészben lakóházakkal foglalkozik — a Szolnok megyei építészek modern alkotásai már felszaporodtak annyira, hogy jellegzetességeiket vizsgálni lehessen. A legelső, ami szembetűnik az új házakon, az a színek változatossága. A legtöbb épületen ez biztosítja a nélkülözhetetlen tagoltságot, amit az egyes részek váltogatásával csak jóval költségesebben lehetne elérni. Ugyanakkor persze derűs és hangulatos látványban is részesít a sokfajta élénk, de egymással összhangban álló szín. Minden elismerés megilleti azokat, akik a tájat előnyösen kiegészítő megoldást kidolgozták. A merész és mégis mértéktartó színezés ugyanis még fokozza a bőséges napsütés és a növényzet élénkítő hatását. A színek mellett az építészeti elemek is szóhoz jutnak, persze kétségtelenül ritkábban. A szolnoki Magyar utcát lezáró épület (Kovács József, Bíró József és Boháty Lajos munkája) különösen sikeresen egyesíti az anyagszerű díszítés két fajtáját. A Kossuth tér felőli oldal végeredményben egy zárt területnek megfelelően térbelileg tagolatlan hatású, viszont a déli rész egyszerre meghitt és nagyszabású, s közben még azzal a változatossággal és lendületességgel is gyönyörködtet, amit a technikai részletek felvillantása nyújt. Ugyanez a legfőbb erénye a járási tanácsháza (Dusza Annamária és Kovács József) betonoszlopokra helyezett homlokzatának is. Ez a középület a mértaniság ismétlődéseivel és kimértségével megkapó. Egészen más elképzelések vezették a tervezőket a Zagyva torkolatnál elhelyezett pontházak (Boháty Lajos és Kovács József) felépítésénél. Itt éppen a városképből és a környező természetből hangsúlyosan kiemelkedő nagy falfelületekkel sikerült méltóságteljes és kiegyensúlyozott képet adni a lakóházaknak. Ugyancsak nagyszabású vállalkozásnak tekinthető a Kossuth téren befejezés előtt álló hetvenhét lakásos épület (Boháty Lajos és Kovács József). Jól emeli a városképet ez a sokszorosan megbontott, számos elemmel díszített lakóház. Nem utolsósorban az is elismerésreméltó megoldás, hogy voltaképpen nem lesz itt majd udvari lakás, viszont némelyik lakrész három erkéllyel készül el. Kár, hogy a nyugati fal kőburkolatára végüli s nem kerül lemezdomboritás, mivel a fővárosban ismét nem bíztak a helybeli művésztelepiek képességeiben. A jól sikerült tervek között említhetjük még a színház lassan elkészülő zömök homlokzatát (Nagy Ferenc), a vasipari székház merész megoldását (Kovács József), de a Körösi úton épülő szerelőcsarnok nagy anyagmegtakarítást eredményező öszvértartóit (Ercsényi Sándor) sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mégis — éppen a fiatal és lelkes kollektíva továbbfejlődése érdekében is — néhány bíráló észrevételt kell tennünk. Mindenekelőtt a színek óvatos használatára hívjuk fel a figyelmet. Az sem látszik éppenséggel a legjobb elképzelésnek, hogy a Ságvári körút várva várt kinyitását magastetős házzal tervezik — mégha központi utasításra is. A modern építészet technikai adottságainak felhasználását a hazai építőanyagipar fejlettsége elég ritkán teszi ugyan lehetővé, de azért még így is több alkalommal kellene a szerkezeti elemek kidomborításával az esztétikai hatást elérni. Csakúgy, mint a képzőművészet más ágainak alkotásait is többször felhasználni. Annál is inkább, mert a helyi festők és szobrászok szívesen segítenék elő a képzőművészetek újra egymásra találásának napjainkban megindult folyamatát. Tompa László Az Útügyi Kutató Intézet munkatársai több ezer mérést végeznek a hazai utakon, hogy megvizsgálják azok állapotát és következtetéseket tudjanak levonni az új utak építéséhez, A vizsgálatok az utak érdességére és hullámosságára terjednek ki. Az érdesség a fékutakat befolyásolja, míg a hullámzás többek között a sebességre hal ki. VIRAGOS VÁZÁK Tavasz van, jön a nyár. a nagy virágszezon, tegyük otthonunkat hangulatosabbá, varázsoljuk melegebbé sok-sok virággal. Talán erre céloz a kiskereskedelem, mikor a vásár lók iránti figyelmességből megrendezi a vázák, virágtartók vásárát. Mert nem mindegy, hogy melyik virág milyen vázába kerül, s a legjobban összeválogatott bútorok hatását is elrontja egy oda nem illő virágtartó. Meglátogattuk az Alföl-Sok tejet és hízott jószágot adnak a háztáji gazdaságok Néhány éve még a kunmadarasi Táncsics Tsz gazdáinak is gondot okozott a háztáji állatok takarmányozása. Többen úgy vélekedtek, jő, ha a család részére tudnak hizlalni, nem pedig eladásra. Mohácsi Ferenc tsz-elnök most már ilyen adatokat sorolhat: — Tavaly 260 hízott sertést adtak a háztáji gazdaságok. Neveket is említhetek: Urbán János és Kéri György kilenc, Várándi József hét, Papp Sámuel öt hízót szerződésre értékesített. Sokan részt vettek a süldőnevelési akcióban is. Száztíz tagunknak van háztáji tehene. Többségük a csarnokba szállítja a tejet. Ezt annak érzékeltetésére mondom, hogy a háztáji gazdaságok a saját szükségletük kielégítésén túl árut is termelnek. — Mi a titka ennek a szép eredménynek? — Szerintem az, hogy sikerült könnyítenünk a takarmánygondokon — Üzem a lucernatáblák közepén Fogatok állnak a forrólevegős lucernaszárító üzem szecskázó gépei előtt. Deák • Károly és Berzi Sándor hányja az etetőbe a fonynyasztott lucernát. A gép mohón falja, apróra vágja, majd a ferde felhordóra fúj4a a nedves takarmányt. A 600—1000 fok hőmérsékleten monumentális hengerben másfél perc alatt 8—10 százalékos víztartalmúra szárad a lucerna. Innen ventillátor továbbítja a nagyciklonba, végül a darálók lisztfinomságúra őrlik. A többi már a csomagolok, szállítók dolga. Tóth Imréné, Sándor Józsefné és Trázsi Julia gyorsan cserélik a zsákokat, és 25 kilós adagokba mérik az értékes takarmányt. A raktárban már nagy mennyiségű lucernalisztet tárolnak. Németh Pál üzemvezető tájékoztat: — A takarmány 24,8 százalék fehérjét és kilogrammonként 260 miligramm karotint tartalmaz. Tehát jóval gazdagabb tápanyagokban mint a széna. A Középtiszai Állami Gazdaság kunmadarasi kerületében 1200 hold évelő pillangós takarmányt vetettek. S ennek nagy többségét lisztté dolgozzák fel Az üzem naponta — kétszer tízórás műszakban — 250 mázsa lucernalisztet gyárt. A gazdaságban szalagszérűén oldották meg a lucerna vágását. Május •aésodikótól késő őszig állandóan ellátják az üzemet szárítani — őrölni valóval. A táblákat ötször kaszálják egy év alatt, s ha kell öntöznek. Az üzem tövében végelláthatatlan lucernatábla. Csaknem térd magasságú a második kaszálni való. Németh Pál mérőeszközt szed elő. — Negyvenöt centiméter — mondja. — A napokban befejeződik a kaszálás, és megkezdjük a második termés feldolgozását. Szűcs Ferenc és Tolvaj Imre cernaliMta* raktározza a Kimondta Urbán János párttitkár. — A részesművelés bevezetése nemcsak abban éreztette jó hatását, hogy a családtagok is bekapcsolódtak a munkába, hanem növelte az állattenyésztési kedvet is. A kukorica megműveléséért a termés és a szár 33 százaléka illeti meg a gazdákat. A lucerna kaszálásáért, betakarításáért 25 százalék jár. Egy-egy tagnak 1200 négyszögöl lucerna jut. Ennek kaszálását általában szombaton és t vasárnap végezzük. Most is jóformán egy nap alatt befejeződött az első kaszálás. A részként kapott szálas- és abraktakarmány jól kiegészíti a háztáji föld termését. — Meg az is pótol, hogy a 30 holdas rétünk mellé 60 hold kaszálót bérelünk — vette vissza a beszéd fonalát az elnök. — Ezt feles betakarításra mérjük szét azoknak, akik tehenet, vagy birkát tartanak. Mintegy százötvenen azzal a lehetőséggel is élnek, hogy 50 négyszögöles lucernaföldet bérelhetnek a tsztől, igen jutányos áron. így zöld lucernát és lucernalisztet is etethetnek a sertésekkel. A 800—1600 négyszögölig terjedő háztáji területen a kukorica közt sokan tököt is termelnek. — A közös állattenyésztés is ilyen sikeres? — 1962-ben 112 százalékra teljesítettük az áruértékesítési tervet. Hízottsertésből 390-et adtunk át, harminccal többet, a tervezettnél. Szarvasmarhát is hizlaltunk, 70 helyett 74-et értékesítettünk. Az idén 85 szarvasmarhát, 270 sertést hizlalunk meg. Az utóbbinál a férőhely és az alapanyag hiánya okozza a j csökkenést. Az árucsibét i viszont csaknem megdup- I lázzuk, s nem hétezret, ha: nem tizenháromezret adunk j el. Merésznek tűnik a vál- I lalkozásunk, de az eddigi 1 eredmények igen biztatóak, i Az elmondottakhoz nem szükséges kommentárt fűzni. Csupán annyit, hogy a kunmadarasi Táncsics Tszben helyesen értelmezik a háztáji gazdaságok árutermelő szerepét, s ebből saját maguknak és a népgazdaságnak is haszna származik. I N. K. di Állami Áruház váza bemutatóját. Sok szép darabot láttunk, nehéz lenne szavakban tükrözni az ott látott színek és formák gazdagságát. Örömmel tapasztaltuk, hogy a cifra, giccses „alkotások” helyét meghódították az iparművészek által tervezett merész vonalak, minták. Csodáltuk a Gorka-féle rücskös kerámiákat, Hollóháza karcsú gyöngyházfényben játszó porcelánvázái mellett derűsszínű, absztrakt-kockás kerámia virágtartóit, a hódmezővásárhelyi tálakat, a német import kék kristályokat és kínai sárkánymotívumos porcelánokat. Üdék a mezőtúri fazekasok sárgasávos-zöldmázas cserepei is. De mondhatom, ezt körülírni majdnem lehetetlen. Látni kell! S akkor nem sajnáljuk kidobni a filléres üvegvázát. A mázas agyagkorsóba dugott egyetlen szál virág is jobban mutat mint a befőttes üvegbe állított hatalmas csokor. Tegyük a könyvespolcora, a TV tetejére, vagy az asztal sarkára. Az étel is jobban ízlik, ha a terített asztalról néhány szál virág mosolyog a családfőre. S még csak észre sem veszi, hogy az új vázára valót a konyhapénzből csíptük el. — túri — I I GYAPOTSZÁR1TÁS INFRAVÖRÖS SUGARAKKAL Azerbajdzsáni tudósok javasolták, hogy használják fel az infravörös sugarakat a gyapot szárítására, kint a mezőn. Ezzel a sugárzással két perc alatt 12 százalékkal lehet csökkenteni a gyapbt nedvességét anélkül, hogy ártanának vele a rostok és a magvak minőségének. A többi szárításmód 15—20-szor ennyi időt igényel. I Név nélkül is, hely nélkül is... Mese, mese, meskete U ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy jámbor csacsi és egy brigádvezető bácsi. Békésen éldegéltek egymás mellett egy kis Tarna-menti faluban. A csacsi a postát hordta a vasútról a hivatalba, a brigádvezető bácsi pedig a „Fellendülés Útja” Tsz-ben szorgoskodott; Élt ebben a faluban egy tanító bácsi, aki igen szerette a szamarakat is, ha azok szorgalmasan dolgoztak és jóindulatúak voltak. A jámbor csacsi pontosan ilyen volt. Ez a tanító bácsi nem nagyon szerette a brigádvezető bácsit, mivel minden évben a legrosszabb illetményföldet mérte ki a részére, mondván: uraknak még ezt is kár adni... A brigádvezető bácsi sem szerette a tanító bácsit, mert olyanokat is meglátott, amit nem kellett volna meglátnia, mint például a parlagon hagyott földdarab, kát. De azért, ha szűkösen is, jól megfértek a községben. A tanító bácsi udvara mellett volt egy tenyérnyi kis akácerdőcske, amit szép fehérvirágú kásafű borított. Több mint húsz év óta ott hancuroztak a kis nebulók, senkinek sem jutott eszébe, hogy a kásafűre szemet vessen. A tanító bácsi minden évben nagy bajban volt, mert senki sem akarta lekaszálni. A kaszás bácsik szerint ezt a fűvet csak egyedül a csacsi tudja elfogyasztani. Gondolt erre egyet a tanító bácsi. Hát akkor legyen a csacsié a kásafű. Megérdemli, mert a pénzt is ő hordja a községbeliek részérei A közelben dolgozott abban az időben egy jószívű kaszás bácsi, aki le is kaszálta a virágos rétecskét. A kis csacsi igen megörült a hír hallatára, mivel ő még nem tudott kaszálni lévén hivatali alkalmazott, havi nyolcszázért. Éppen ezidőtájt vetődött arra a brigádveziető bácsi, Megpillantva a nyalábnyi hervadozó kásafüvet, éktelen káromkodásba kezdett, szidván az irgalmas szamaritánus csacsit, szenteket és valamennyi égi hivatalt betöltő személyiség nevét emlegetve tette fel a kérdést: — „Ki merészelte ezt engedélyem nélkül cselekedni?” A jámbor kaszás bácsi beismerte szörnyű tettét; A brigádvezető bácsi nagyon el volt keseredve, hogy a csacsi módfelett értékes takarmányt fog a közösből felfalni, kispolgári gondolkodása, és szamár mivolta miatt nem tudja a jámbor csacsi, hogy ezt nem teheti meg... Talán még most is keseregne bánatában a brigádvezető bácsi, ha nem közük vele, hogy a jámbor állat nem tart igényt az értékes „takarmányra’‘. Csak a jószívvel adott falatokat eszi meg — még akkor is, ha az kásafű. T emondott a csemegéről — a brigádvezető bácsi javára. Azóta újra békésen élnek mindannyian Valahányszor a jámbor csacsi meglátja az irigy brigádvezető bácsit, hangos iá-val üdvözli. így volt, mese volt, aki nem hiszi járjon utána. Lejegyezte: Gátfalvi Mihály. Jászdózs*
