Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-22 / 117. szám

1W3. május 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A NADRÁG ASzicglicgeti Színház bemutatója Nem az első vígjáték Du­nai Ferenc műve, amely a mai élet fonákságaival, a régi erkölcs és az új társa­dalmi morál összeütközé­seivel foglalkozik. Amiben különbözik az eddig látot­taktól, az a humor mögötti keserűség, az emberek kis­­szerűségének fanyarul mu­latságos módon való ábrá­zolása. Dunai világában nincs ki­mondottan pozitív hős és nincs megnyugtató igazság sem. Ha csak az nem, hogy a színpadi szituációt, az emberi aljasságoknak és gyengeségeknek e díszes tárházát nem lehet sokáig fenntartani, mert az egész­séges erkölcsi érzék előbb­­utóbb kiveti magából az effajta torzulásokat. A darab egy délelőtt és egy koradélután története. Ez alatt az idő alatt nem­csak a kiskirályoskodó vál­lalati igazgató lepleződik le. hanem az egész környe­zete, amely kitenyészti a talpnyalókat, letöri a láza­dást, amely szép emberi ér­zéseket torzít el, tiszta szán­dékokat zúz szét. Ebből a történetből drá­mát is lehetett volna írni a javából. Dunai Ferenc a vígjátékot választotta és nem tapadhatjuk, jóízűen tud nevettetni. „A nevetsé­gesség öl” — tartja a régi francia mondás, és Dunai jól számít, a nevetségesség nemcsak öl, hanem meg­­utáltatja is az emberrel azt a magatartást, amelyet kinevetnek. A vígjátéki szituáció a nagyhatalmú, nagyképű, zsugori és kéjsóvár igazga­tó nadrágja körül bonyoló­dik. A szerető lakásán tar­tózkodó vállalatvezető ösz­­szevész barátnőjével, aki természetesen beosztottja. A veszekedés következmé­nyeként a felháborodott nő az igazgató nadrágját bele­vágja a fürdőkádba. A fér­finek fél háromra vállalati ünnepségen kellene lennie, ezért megpróbálja a nadrá­got megszárítani gázláng fölött. Sikertelenül, mert az inkriminált ruhadarab el­ég. Hogyan szerezzen most az igazgató úr nadrágot? Ekörül bonyolódik a darab cselekménye, s közben sor­­ra-rendre megismerjük a kotnyeles szomszédasszonyt, a szerelmes technikust, aki­től az igazgató ellopja a nadrágját, miután leütötte. Azt is megtudjuk, hogy fél­tékeny és vetélytársát fe­gyelmivel, koholt vádakkal akarja eltávolítani az üzem­ből. Megjelenik a feleség, aki leleplezi a régóta tehetség­telenül titkolt viszonyt, a szakszervezeti bizottság tit­kára, aki nem akar foglal­kozni a fiatal technikus dolgával, mert hiszen kez­dődik az ünnepség. A fiatalember hiába pró­bálja leleplezni az igazga­tót, ez a nyilvánvaló tény­állás ellenére sem sikerül neki. Az szb-titkárnak van egy sötét ügye, és így az igazgató meg tudja félemlí­teni. Szeretője a fiú ellen fordul, s a feleség vissza­tér, magával hozva az igaz­gató ünneplőruháját. Nagy kibékülés, aztán minden megy tovább. Az ifjú sze­relmes pedig megundorod­va az egész társaságtól, tá­vozik a városból. Feladja a küzdelmet, hiszen akiért küzdene, az méltatlan ar­ra, hogy harcoljon érte. A Dunai-darab határozot­tan szellemes. A cselek­ményszálat biztosan vezeti és az alapmondanivaló ked­véért még a sok alsónadrá­­gos jelenetet is hajlandók vagyunk megbocsájtani, bár véleményünk szerint ez a régi színpadi fogás nem túlságosan rokonszen­ves. A jó dramaturgiai fel­építés azonban egy ponton nem megfelelő, hosszú ideig időz el bizonyos helyzetek­nél, visszatartja a tempót. Amit mond, lényegesen rö­videbben, célratörőbben is megmondhatná. Magyarán: húzni kellene és lehetne is. Berényi Gábor rendezése mértéktartó, nem igyekszik a helyzetkomikum irányába elvinni a darabot, hanem annak belső mondanivaló­ját kívánja érvényesíteni a vígjáték eszközeivel. Ez igen rokonszenves vonása a rendezésnek, úgyszintén az összefogottság, az egységes koncepció. Linka György személye­síti meg az igazgatót és a fiatal tehetséges művész fejlődésének újabb jelentős állomása ez a szerep. Sike­rült nagyigényű módon megformálnia a karrierista, mások érzésein kíméletle­nül taposó, ugyanakkor gyengéiben, emberi gyarló­ságaiban hihetetlenül ne­vetséges figurát. Hisztéri­kus kitöréseit azonban nem ártana egy kicsit vissza­fogni. Hegedős Györgyi nagyon tetszett. Sikerült neki hús­vér asszonyt alakítani, aki­nek nemcsak az a tragédiá­ja, hogy egy méltatlan em­berbe beleszeretett, hanem az is, hogy teljes élességé­ben látja saját megalázó és fonák helyzetét, ugyanakkor nincs ereje a bűvös körből kiszakítania magát, pedig a lehetősége meglenne rá. Közben kitűnően komédiá­­zik, gesztusai, egy-egy arc­rándulása szinte oldalakat mesél el a ^mellékutcában” élő nő helyzetéről. Nem le­hetett könnyű munka, amíg a szerep ilyen megformálá­sáig eljutott, de megérte az alakítással való viaskodást. Molnár Miklós a techni­kus szerepében nyújtotta a tőle várt megbízható, jó alakítást. A figura jellemét az író nem körvonalazta elég élesen, ez csak emeli Molnár alakításának érté­két. Lényegében ő az egyet­len pozitív jellemű szerep­lő, kár, hogy a pozitív vo­nások megfogalmazásával Dunai Ferenc adósunk ma­radt. Az az érzésünk, hogy Molnár Miklós adott még ehhez az alakításhoz annyit, amennyi a darab mondanivalójának markáns megfogalmazásához szüksé­ges volt. Egervári Klára a feleség rövidre fogott szerepét ala­kította. A modern gondol­kozásé, hűvös, látszólag nagyvonalú asszonyt jól for­málta, s különösen abban a részben jó, amelyikben éppen kisszerűségét bizo­nyítja be. Benyovszky Béla a nem jelleméhez és egyéniségé­hez szabott szerepben ked­vesen, elhihetően játszott, hozzájárult ahhoz, hogy a közönség szeretettel fogad­ja a darabot. Fehér Györ­gyi rövid epizódszerepét, a kotnyeles szomszédasszonyt megnyerőén hozta színre. Hernádi Tibor A LAKTANYAKAPU MÖQÖTT Különös vüág ez, a 659- esek, a 692-esek, a 676-osok világa. Itt mindegy az em­bernek, miikor van nappal vagy éjszaka, mert épp oly jói tud aludni délután négy­kor is mi.it hajnali négy­kor. Ebben a konyhában a férfiak épp oly jól főz­nek, mint a nőik — ma­guknak készítve el a krum­­pliistarhonyát, a paprikás­­krumplit, vagy éppen a rántotthúst. Négy évvel ezelőtt ké­szült el Szolnokon a vonat­kísérő laktanya. Modem, háromemeletes épület köz­ponti fűtéses szobákkal, ét­teremmel, villany tűzihely es konyhával, állandó hideg­melegvizes fürdővel. Dombi Eszter jegyvizs­gáló éjszaka megy szolgá­latba. A vonat indulásáig még több mint hat órája van. Tíszaföldvári lány. Szolnokon nincs hova men­nie, itt tölti hát az időt a laktanyában. S kellemesen? — Ö igen — válaszolt. — Amíg megy a vonatom, addig alszom egyet vagy olvasok egy kicsit. — Régóta dolgozik a vas­útnál? — Tizenegy éve. De hét esztendeig tehervonaton jártam, mint fékező... Most persze kényelmesebb. — Mennyi időt tölt ott­hon? — Hát több órát úton és a laktanyáiban, mint anyáméknái. De tizenegy év nagy idő és most már el sem tudnám képzelni az életem a vasúti szolgá­lat nélkül. Balogh József és Batki István viszont csak most kóstolgatja a vonatfékező munkát. Ök ezen az estén Szegedről érkeztek egy te­hervonatiak A szakasz töb­bi tagja kint van a város­ban, főznivalót vásárolnak vacsorára. Reggel ötkor in­dultak. Hajnali négykor lesz az ébresztő. Utasellátó kombinát nyílt Szolnok állomáson Hűtővitrinek, szikvízkészítőgép az új pavilonokban — Külön cukrász­da, fagylaltozó, presszó a peronon A régi korszerűtlen sön­­téseket lebontották és négy eladási helyen új, modem, minden igényt kielégítő büfékombinátot építettek a szolnoki MÁV állomáson. A teljes befejezés előtt ál­ló helyeken részben már meg is kezdték az árusí­tást. Az állomás főperonján egy étel-ital büfé nyílt, — amelyben saját szikvízké­­szítő berendezés biztosítja, hogy ne legyen hiánycikk a friss szódavíz. Ugyancsak a főperonon külön cukrász­készítményeket árusító pa­vilont építettek. Ebben két nagyméretű hűtővitrin áll. A fagylalt pavilonban új, modem géppel készítik a keverékeket és a téli Idő­­ttt meleg Melókét — kakaót, tejet, teát árusí­tanak. Az állomás szajoli ré­szén az új pavilonban pa­lackos italokat, süteménye­ket, cukrászkészítményeket, fagylaltot kínálnak. Itt is bűtővitrinben és hűtőszek­rényben tartják az árukat. Presszó és étel pavilon áll egymás mellett az állo­más város felőli oldalán. Az előbbiben a kávé mel­lett fagylaltot, cukrászké­szítményeket és palackos italokat is adnak, míg az utóbbiban főtt virsli, lángos és csomagolt szendvicsek kaphatók. Bemáth elvtárs, az Utas­ellátó helyi vezetője el­mondotta, hogy Szolnok állomása az ország egyik legfcor—erfltafc— zett utasellátó apparátusá­val rendelkezik. Ez a bevé­telen is meglátszik, hiszen havonta több mint egy mil­lió forintos forgalmat bo­nyolítanak le. Ebből egy­­harmada a saját készítésű áruk ellenértéke. A leg­népszerűbb étel a friss lán­gos és a túrós bukta. Ezek­ből naponta 1500—2000-et is eladnak. A vállalat önálló cuk­rász üzeme még vidéki áru­sítóhelyekre is szállít ké­szítményeiből. Jászberény, Mezőtúr, Ojszász, Szajol a szolnoki üzemből kapja a különböző süteményeket, hideg ételeket. A Tiszán közlekedő Csongrád és Délibáb hajó­kon is az Utasellátó gon­doskodik a büíészolgálat­­róL A második emelet egyik szobájában útra készülő­dött Szűcs Imre vonatve­zető. Amikor kísérőm, Hor­váth István főintéző meg­kérdezte tőle, honnan jött, katonásan jelentette: — Lemondták az 53 B-t. Helyette önköltségben jöt­tem a 6613-mal a 676-os részére. Azaz „magyarul”. Az 53 B-s tehervonattai kellett volna jönnie Békéscsabáról Szolnokra. Azonban le­mondták ezt a vonatot, így kénytelen volt a 6613-as személyvonattal utazni, hogy visszavigye Békéscsa­bára a 676-os teher szerel­vényt. Később lent, a laktanya­ügyeletes szobájában figye­lem kik érkeznek, kik hagyják él az épületet. Az ügyeletesek is most válta­nak. Grenyóné hazaindul, Varga József II. pedig át­veszi a szolgálatot. — Most aránylag csend van — magyarázza. — De hét végefelé egy-egy éjsza­ka több mint száz férfi és közel harminc nő száll meg itt nálunk. — Mennyi időt töltenek itt általában a vasutasok? — A leghosszabb idő ti­zenkét óra. Valóban, ez a vasutas­szálló minden igényt kielé­gít. De ahogyan a szobákat jártam, felfigyeltem egy­két apróságra, amit véle­ményen szerint meg kelle­ne még oldani. Itt első­sorban arra gondolok, hogy helyes lenne, ha végre fel­szerelnék a szálló mosodá­ját. így akkor minden ven­dég után tudnának tiszta ágyneműt adni, mert jelen­leg csak négy naponként cserélik a huzatokat. Az­tán barátságosabbá lehetne tenni a szobákat egy kar­­tonfüggönnyél, egy-két kép­pel. Igaz, a vonatkísérők nem töltenek sok időt a laktanyában. Az itt eltöl­tött órák azonban életük­nek jelentős részét képe­zik. Éppen ezért ezek az órák teljenek kellemesen a nehéz szolgálat után. Meg­érdemlik Varga Viktória Öt évesek a népi ellenőrzési csoportok Demokratizmus — és népi ellenőrzés — A MIND SZÉLESEBB szocialista demokratizmus mellett —, mélyerható, minden formalizmustól mentes társadajpú ellenőr­zés van nálunk kialakuló­ban — hallottam egy tiszt­viselők körében folytatott beszélgetésen. A minden­napi élet, a gyakorlat pél­dáit hozták fel e szavak igazolására. A jelenlévő revizorok, belső ellenőrök pénzügyi szakemberek, akik hivatásuknál fogva is jól ismerj^ állami életünk mechanizmusát, az állami munka ellenőrzésének ki­­szélesítésében meghatározó­ként említették a népi el­lenőrzés intézményét. Miért fontos ez? A népi ellenőrzés rendszerének továbbfej lesz. tése nemcsak azért igen je­lentős időszerű kérdés, mert ezzel nagymértékben emel­hetjük az állami munka színvonalát, hanem azért is, mert e legszélesebb alapo­kon nyugvó társadalmi el­lenőrzés rendszere a lakos­ság mind nagyobb tömegeit kapcsolja be az állami ügyek intézésébe — növeli felelősségérzetüket, alkotó-, kezdeményező készségüket. A népi ellenőrzés napról napra szélesedő, mind több szocialista tartalommal gaz­dagodó rendszerének új, fontos formái a népi ellen­őrzési csoportok. E csopor­tok — egy-egy üzemben dolgozó, vagy faluban élő — népj ellenőrök soraiból, felsőbb kezdeményezés nél­kül látszatra spontán ala­kultak ki.- A valóság­ban azonban a min­dennapi élet követelményei hozták létre őket. Az első ilyen népi ellenőri csopor­tok az 1958—59-es években alakultak meg. Ma már or­szágosan több, mint 2000 népi ellenőrzési csoport működik, ebből több mint 1700 a falvakban. A csopor­tok tevékenységét, szerepét a lakosság elismerésén túl az állami és pártszervek is nagyra értékelik. Igen jó kezdeményezés volt, hogy a csoportok megszervezését, vezetőjük megválasztását a községi párt és tanács­szervek végezték. Nagymér­tékben növelte ez a helyi népi ellenőrzési csoportok tekintélyét, s munkájuk ha­tékonyságát is. A legtöbb községben ma is az törté­nik, hogy a helyi népi el­lenőri csoportok a tanács­üléstől kapnak megbízatá­sokat, neki számolnak be a tapasztalatokról. egy-egy vizsgálat eredményeiről. MIVEL FOGLALKOZIK a lakosság e legszélesebb rétegeit egyesítő, a helyi viszonyokat mindenkinél jobban isimerő ellenőrzési szervezet? A csoportok tag­jai napi munkájuk során figyelemmel kísérik a gaz­dasági élet alakulását, az állami és állampolgári fe­gyelem megtartását, a társa­dalmi tulajdon védelmét. Fontos feladatuk a területü­kön tapasztalt hiányossá­gokról tájékoztató adása a helyi párt, tanácsi és gazda­sági vezetés számára; Ez a munka mentes a hosszadal­mas, körülményes vizsgála­toktól, adatok hosszadalmas tanulmányozásától, észrevé­teleiket közvetlenül, a sze­mélyes tapasztalatok alap­ján teszik meg. Szükség esetén a helyi vezetők a legrövidebb úton. bürökrá­­,cia nélkül tudnak intézked­ni a hibák kijavításáról. Mint látjuk az élet azokat a kisebb nagyobb hiányos­ságokat, fogyatékosságokat „utalta” a népi ellenőri cso­portok hatáskörébe, melyek jórésze különösebb felsőbb beavatkozás nélkül, helyi­leg kiküszöbölhető. Ma már nem ritka, hogy a népi ellenőri csoportot közvetlenül felkéri a tanács egy-egy napirenden lévő kérdés ellenőrzésére, egyes bejelentések kivizsgálására, stb. Mindez az operatív eredményességen túl nagy­mértékben megköny­nyití a népi ellenőrzés rend­szere és a tanácsok közötti nélkülözhetetlen, konkrét együttműködést is. BŐSÉGESEN SZOLGÁL­TÁT a gyakorlat a helyi népi ellenőri csoportok te­vékenységéről másféle pél­dákat is. Az egyik Győr megyei faluban a népi el­lenőrzési csoport — amely­nek tagjai, hasonlóképpen, mint másutt szövetkezeti gazdák, traktorosok, taní­tók, helyi kisiparosok — több esetben tapasztalta, hogy nem megfelelő időben szállítják a kenyeret a község boltjaiba, ami a lakosság körében elégedetlenséget váltott ki; A népi ellenőri csoport tag­jai — a község vezetőivel egyetértésben kapcsolatba léptek a szállítás irányító­val, melynek következté­ben rövid időn belül megja­vult a kenyérellátás. Ugyancsak ebben a község­ben fordult elő az is. hogy a helyi daráló kezelője a 6 százalékos vám helyett 10— 12 százalékos vámot sze­dett. A helyi népi ellenőrzés közbelépésére a helyzet megváltozott. Másutt a he­lyi húsbolt munkájának megjavításában, a mezőgaz­dasági gépek kihasználásá­nak fokozásában intézked­tek bürokráciamentesen, rö­vid úton a népi ellenőri csoportok; Felvetődik a gondolat, a helyi népi ellenőri csopor­tok tevékenysége nem je­lent-e a falvakban túlszer­­vezettséget, nem veszi-e el földművesszövetkezeti, il­letve termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok „ke­nyerét”. Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy nem! Sőt, nem egy esetben jelentős segítséget ad az ő munkájukhoz is. Ugyanis arról van szó, hogy amíg az egyes gazda­sági egységek ellenőrzési szervei csak a saját szak­területüket ellenőrzik, ad­dig a népi ellenőri csopor­tok munkája az élet min­den területére kiterjed. Olyan összefüggéseket tár fel, a dolgozókat azokról az oldaláról világítja meg, melyekre egyébként — a szakmunka természetéből következően — nem volna lehetőség. MI AZ ALAPJA — a párt és állami szervek bá­torításán, irányításán, túl­menően a helyi népi ellen­őrzési szervek mind ered­ményesebb, hatékonyabb munkájának? Az, hogy a csoportok tagjai közvetlen közelről, mint saját ügyü­ket ismerik a területükön levő legfőbb problémákat. Közvetlen érintkezésben vannak az összes érdekel­tekkel, folyamatos, termé­keny kapcsolatot tudnak kiépíteni az ellenőrzés tár­gyát képező szervek, intéz­mények dolgozóival. Mind­ez megsokszorozza a mun­ka hatékonyságát, eredmé­nyességét, s egyre maga­sabb szintre emeli állami életünk demokratizmusát. A. L. Mezítlábasok rekordja Két spanyol fiatalember Angel Aloubierre és Jos< Romere felállították a me zítlábas futás rekordját huszonnégy óra alatt 87! kilométert futottak cipí nélkül Saragossából Sevil lába. A célhoz érve Sevil Iában mindkettőt azonna kórházba kellett szállítani mert a lábuk erősen meg­dagadt és tele volt mélj sebekkel és hólyagokkal. Az első fémhidak Az első fémhidakat Kína hegyvidékein építették. A hidak vastag vasláncokból épültek, amelyekre fapa­dozatot raktak. A láncokat horgokkal erősítették a sziklákhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents