Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-19 / 115. szám
W6S május W. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A legjobb és a legvidámabb Az első jelző Liszkai Gyuláné munkacsapatát illeti, Negyedik éve dolgozik együtt ez a tizenkét aszszony a tiszasasi Rákóczi Tsz-ben. A hatvan éves özvegy Kecskés Józsefné a legidősebb, s a huszonhat éves Kiss Istvánná a csapat legfiatalabb tagja. A „leg”eket tovább szaporítva megkérdeztem: ki a legszorgalmasabb a munkacsapatban. — Nem lehet választani, mert mindannyian nagyon igyekvők, dolgosak. Másként nem is tudtuk volna kétszer megnyerni a versenyzászlót, harmadszorra meg az oklevelet, amellyel szintén a munkacsapatok közötti versenyt jutalmazták — sorolta a beszédes Liszkainé. — A tavalyihoz hasonlóan most is tartják az első helyet? — Ez majd elválik. Azt viszont tudjuk, hogy a női munkacsapatok közül mi kezdtünk legkorábban. Nem vagyunk válgatósak a munkában. — Nem ám! — erősítgették a többiek. — Januárban már csíráztuk a burgonyát, aztán foltoztuk, javítgattuk a zsákokat, válogattuk a zöldséget. Ügy számoljuk, hogy májusig 50—60 munkaegységünk gyűlt össze személyenként. Huszonkilenc és fél köblös szőlőt gondozunk, a cukorrépánk pedig hatezernégyszáz négyszögöl. A kukoricából, burgonyából és takarmányrépából is jutott munkacsapatunknak. Ugye, asszonyok két nap alatt már befejezzük a cukorrépa egyelését? — Legalább is szeretnénk — válaszolták. Kecskés néni még hozzáfűzte: — Jó is, hogy már végzünk, mert ettől a sok hajlongástól „kikapcsolódik a sarokvas”, A cukorrépa egyelés derékfájító munka. Hajdú Józsefné munkacsapatának tagjai mégis gyakran elfeledkeznek erről, mert közöttük dolgozik a „mókamester”. Buczkó Józsefné, a szemrevaló, jókedélyű barna asszonyka mindig talál módot arra,, hogy felvidítsa társait. Mert azért gond is akad. Kovács Józsefné azért nem nyugodt, mert nem tudja, hogy délután négy órától félhathat óráig mit csinál hároméves kislánya. A napokban is elbolyongott a csöpp Marika, a kanális partjáról vitte haza valami ismerős. — Képzelheti, hogy milyen ideges vagyok. Amikor eljön a négy óra, mindig az jár az eszemben, hogy már kiengedték az óvodából a kislányt, s csak nem kóborolt el ismét. Hozzám hasonlóan sok édesanyának ez a gondja. Többször kértük már, hogy a mezőgazdasági munkák idején az óvodában is toldják meg reggel és délután legalább egy óra hosszával a munkaidőt. Nem kellene ezzel az óvónőket terhelni, hanem a daduskák munkaidejét úgy alakítani, hogy eleget tehessenek a szülők kérésének — mondta a fiatalasszony. — Én meg Csongrádra adtam haza a másféléves kislányomat, mert a községben nincs bölcsőde — panaszolta Muladi Mihályné. — Mindig jókedvűek ezek az asszonyok — dicsérte a legvidámabb munkacsapatot Kovács Domokos brigádvezető. — És nagyon szorgalmasak is. Hajdúnénak a két lánya — Ilona és a menyecske, Harmatos Lászlóné — családtagként segít. A szőlő nyitása, metszése után elsőként ez a munkacsapat fejezte be a karaszolást. A répa egyelésével is jól haladnak — mondta elégedetten a brigádvezető. Nagy Katalin r KORÁNYI FRIGYES Halála 50. évfordulójára /jtven esztendővel ez“ előtt, 1913. május 19- én halt meg Korányi Frigyes, aki falusi orvosból lett a világhírű magyar belorvosi iskola megalapítója, a tuberkulózis elleni küzdelem első harcosa, a magyar kórházügy reformátora, az előttünk élt orvosnemzedék legendáshírű tanítómestere. 1828-ban született Nagykállón. Atyja Nagykálló környékének jónevű orvosa volt, akit nemcsak a praxis, hanem a tudományos munkálkodás is érdekelt. Hajlama és vágyai apja pályája felé vonzották. Medikusi tanulmányai idején tért vissza Bécsből és foglalta el a sebészeti tanszéket Balassa János, aki különösen nagy hatással volt rá. Nem csoda, hogy Korányi is sebész akart lenni. Tanulmányainak nyugodt folytatását megzavarja a szabadságharc kitörése. Erről Korányi Frigyes önéletrajzában így ír: „Március 15-én az Újvilág utcai orvosegyetemen éppen Sauer előadása ért véget, amikor szokatlan zaj hatolt fel az épület második emeletére. A folyosóról letekintve, ott láttuk a Hatvani utcára nyíló ajtón belül egy széken állva Petőfit, mellette Jókai, Vasváry Pál, Bujovszky Gyula körülvéve húsz-harminc ifjú által; lesiettünk a lépcsőn, az udvar csakhamar szorongásig megtelt és felhangzott a krétahalvány Petőfi ajkáról a „Talpra magyar”. Éttől kezdve Korányi eljegyezte magát a magyar nép szabadságharcával. A * szabadságharcban Perczel táborában küzdött, majd a szőregi ! és temesvári csatákban — bár még csak orvostanhallgató — mint zászlóaíj-főorvos szolgált, A szabadságharc bukása után Nagykállóba menekült, majd ismét Pestre ment egyetemi tanulmányai folytatására. 1851—52-ben /V£ Az oktatásban egyre nagyobb szerep jut a filmnek. Jelenleg több mint kétezer iskola rendelkezik vetítőgéppel és ez a szám állandóan növekszik. Komoly feladat hárul az Iskolai Filmintézet munkatársaira, hogy az igényt ki tudják elégíteni. A három stáb évente 22 új filmet készít az óvodák, általános- és középiskolák számára. A filmeket a keresletnek megfelelően 100—120 másolatban készítik el. Márk Imréné filmkezelő gondosan átvizsgálja az iskolából beérkező filmet a raktározás előtt. Ballagások kora Ballagnak csecsemőotthonaink obsitos csecsemői. Fejük búnak eresztve, jobbjukban virág, baljukban vándorbot a zacskóval, szemükben könny... De könny ül a mamák, az óvónénik szemében is. Érthető, oda a csecsemőkor, nincs többé cucli, tejbenpapi, „papamama kedvence” meg egyéb üde babadolog. Oda a gügyögés is. A tegnap még „lóg a lába lóga, nincsen semmi dóga” emberkék az élet sűrűjébe lökődnek, óvodások lesznek. Hát nem ballagnivalóan keserű sórs? Am ballagnak az óvodások is. Sírás, főhorgasztás, batyu meg virág. Hát persze... Veszve az óvoda rózsaszín világa. Következik az iskolás élet, a tanulás. Kész tragédia. Es — ballagnak a nyolcadikat végzett általárws iskolások. Könny, horgasztás, virág, s búcsú a padoktól, a tantermektől. Életvidám kamaszok, csitri lányok ajkán búval borong az ódon dallam: „Ballag már a vén dkWe..,* A középiskolások ugyancsak ballagnak. Osztályról osztályra botladoznak, aztán ki az utcára meg vissza az épületbe. A fő lehajtva, a zsebke..dő nyomogatva a menet üteme temetési, a szülők bánatosak, mintha gyermekeikre vesztőhely várna valahol. Mindez érthető, hiszen jólszabott öltözékű fiaik és Brigitte Bardott frizurás lányaik a kenyérkereset vagy a továbbtanulás „rettentő útjára” készülnek. De borzasztó, haj! Társadalmunk újabban azt latolgatja, hogy életünk minden területén kötelezővé teszi a ballagást. Ballagni fognak a légó- és csipkeverő-, a főző- és minden egyéb tanfolyam, így a volapük nyelvtanfolyam hallgatói is. Ballagás lesz továbbá minden sikerült teaest, klubdélután, tekeverseny és focimeccs után. Tabló az összes kirakatba jut! Találkozunk. 1967-ben! Cj Beeső Válaszol az illetékes NEM KÉPZELETBELI DOLOG hanem valóság a napokban megjelent cikkük, a „Nevelem a vendéget” című kép. zeletbeh monológ. Az fmsz vezetősége befejezte a vizsgálatot az újszászi Vadvirág cukrászdában. A felszolgálónő elismerte bűnösségét az árdrágítással, súlycsonkítással és a dolgozók „nevelésével” kapcsolatban. A vizsgálat után a fegyelmi bizottság a felszolgálónőt és az üzletvezetőt leváltotta munkaköréből. Lehet, hogy ez az eljárás a nevelés szempontjából a könnyebbik dolog, de a sorozatos szabálytalanságok, fegyelmi vétségek szükségszerűvé tették ezt a határozatot. Az fmsz vezetősége bízik abban, hogy az új dolgozók nem az említett eladó módszerét fogják követni, s akik eddig megbotránkozva ítélték el a Vadvirág cukrászdát, most újból megszeretik és kellemesen szórakozhatnak ott esténként. Varga János fmsz ig. elnök Üjszász SÜLYHIÄNYOS KENYEREK Május 14-én megjelent írásukra, mely a súlyhiányos egy kilogrammos kenyerekkel foglalkozik, a következőket közöljük: A megjelent cikk helytálló volt. A fennálló rendelkezésiek értelmében az egy kilogrammos finom fehér kenyérnél két százalék ingadozás engedhető meg a plusz mínusz határain belül. Amennyiben a kenyerek a megengedett súlyhatárnál könnyebbek, úgy a kereskedelemnek mérve kell azokat árusítani, nem pedig darabáruként. Megállapítottuk, hogy a cikkben említett napon a kilós kenyerek átlagsúlya nem volt több 95,8 dekánál. Köszöcnetünket nyilvánítjuk a szerkesztőségnek, hogy a feltűnő hiányosságról a napi sajtón keresztül tájékoztatta vállalatunkat, Balogh Imre. igazgató Szolnok, Sütőipari V? KÖSZÖNJÜK A FRISS VIZET Szeretném, ha néhány sorbán közölnék a Néplapban a Jászkürt utca lakóinak köszönetnyilvánítását a Víz és Csatornamű veknek Utcánkban a közkút valamilyen hiba miatt nem működött, ezért kértük a megjavítását. A levélírás után három nap sem telt él, máris megcsinálták a vezetéket. Köszönjük a vállalat dolgozóinak gyors intézkedését. Szabó Ferencné és mindazok, akik abból a kútból hordják a vizet avatták orvosdoktorrá. Balassa példája a sebészet felé vonzotta. Balassa ajánlására a bécsi egyetemen műtönövendéki állást kapott, de a szabadságharcban vállalt szereplése miatt Bécsből kiutasították és szülővárosába, Nagykállóba internálták, lagykállói internálásával úgy látszott, hogy befejeződik Korányi tudományos pályája. Kevésbé értékes egyéniséggel ez így is történt volna. Korányi azonban nem szakadt el a tudománytól, és bár a környéken igen keresett orvos volt, mégis maradt ideje, hogy a kulturális centrumoktól távol is búvárkodjék. Állandó levelezésben állott Balassával és Markusovszkyval, cikkeket írt az Orvosi Hetilapban, időnként tanulmányútra külföldre utazott, és így sikerült elkerülnie azt, amitől legjobban tartott — az „elparlagiasodást”. Tíz évi internálás után ismét Pestre költözhetett és ezzel megnyílt előtte az út a tudományos érvényesülés felé. 1864-ben elnyert a magántanárságot. 1866-ban Sauer professzor halála után megpályázta a belgyógyászati tanszéket, de a pályázat elnyerése nem ment minden nehézség nélkül, mert az egyetemi tanárt kar konzervatív szárnya nem nézte jó szemmel a „rebellis” fiatal orvos érvényesülését. Korányi Sándor professzor apja kinevezésének történetét — mint a korra jellemzőt — több ízben elmondta. A kiírt pályázatra vonatkozó felterjesztések Bécsbe kerültek. Budapesten elterjedt annak a híre, hogy a tanszéket Gebhardt kapta meg. A hír hallatára Korányi támogatói utánanéztek a pályázat sorsának. Kiderült, hogy Korányi iratai egyikének hátoldalára valaki ráírta azt a valótlanságot, hogy házasságkötésekor a katolikusról protestáns hitro tért át. A hitbuzgó katolikus Habsburgok szemében ez megbocsáthatatlan bűn volt. Helyesbítették az igazságnak meg nem felelő adatot, és ezzel a kinevezési okmányt a kabinetirodában Korányi javára megváltoztatták. ff armincnyolc esztendős ** korában változatos és küzdelmes ifjúság után végre révbe jutott. A klinika, melyet Korányi átvett, más volt, mint amit ő külföldi utazásai alkalmával látott és magának elképzelt, öszszesen 12 ágy állott rendelkezésére. A két 6—6 ágyas kórteremre két ápolónője és egy tanársegédje volt. Laboratóriumi felszerelését csak egy Nachet-féle górcső képezte. Markusovszky és Korányi szóban és írásban harcoltak az új klinika építéséért Fáradozásukat siker koronázta. 1878-ban kezdődött az építkezés és 1880-ban az Üllői úton, a modem idők szellemének megfelelően felszerelve megnyílott a 80 ágyas klinika. Ez a klinika vetette meg alapját a világhírű magyar belgyógyászati iskolának. Korányi Frigyes 150 tanulmányt írt a belgyógyászat különböző problémáiról — fertőző betegségekről, idegbajról, szívbetegségekről, rákról és mindezek előtt legkedvesebb témájáról, a tuberkulózisról. Korányi Frigyes életének fő munkája a magyarországi .jberkulózis elleni küzdelem megszervezése volt. A XIX. század végén és a századforduló után Magyarországon a legelterjedtebb népbetegség a gümőkór volt, mert a nyomor, a túlzsúfolt tömegszállások, a kedvezőtlen munkaviszonyok elősegítették terjedését. A századforduló után készült statisztika szerint ezer munkás közül háromszáz szenvedett „tüdőbajban”. A súlyos tüdőbe legek számára nem volt kezelési lehetőség. A munkások „Betegsegélyző Pénztára” nem rendelkezett elegendő pénzzel ahhoz, hogy a hosszú ideig tartó betegségben szenvedőket kezeltesse. Hiányoztak a szanatóriumok és a gondozóintézetek. Korányi erről így ír: „Számolja fel valaki, menynyi bánat és nyomor szövi át a civilizált országok népeinek kedélyvilágát, menynyi szellemi és anyagi munkaképesség és erő vész el a tüdőbetegeknek aránylag fiatal korukbani elhalálozása következtében, amikor a lakosságnak egy igen jelentékeny része beteg, tehetetlen, pusztulásra szánt. A lakosok számához viszonyítva a megbetegedési arányszám olyan nagy, hogy az összes európai állam között csak az óriási orosz birodalomnak van nálunk nagyobb tüdövész halandósága. Oroszország után közvetlenül Magyarország kö-. vetkezik a tüdővész pusztításának terén. A pusztulást, néznünk tovább nem szabad. Ezért már felelősek vagyunk!” 1894 szeptemberében tartotta ülését Budapesten a nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus. A kongresszus főelőadója Leyden berlini professzor volt, előadásának címe: A tüdőbetegek gondozása. Leyden előadásában hangsúlyozta, hogy a tuberkulózis leküzdésében legalkalmasabb az intézeti kezelés és az abban alkalmazott hygienés dietetikus gyógymód. Megemlítette, hogy a gyakorlati érzékkel bíró Anglia már 1814-ben emelt egy kizárólag gümőkórosoknak szánt kórházat és 1894- ben már ötezer tüdőbeteg számára volt megfelelő elhelyezési lehetőség. Németország, Franciaország, Dánia követte a példát, Ausztria pedig most készül szanatóriumot építeni. A hallgatóság deprimáltán hallgatta e szavakat, mert nálunk eddig még nem történt semmi ezen a téren. 4z előadás után azonnal felállott Korányi Frigyes és a következő kijelentést tette: „Igái, hogy eddig még nem történt semmi szegénysorsú tüdőbetegeink érdekében, de nekem mégis sikerült az érdeklődést mérvadó körökben felkelteni és egy névtelen, igaz emberbarát egy létesítendő szanatórium részéra 20 000 koronát adott kezeimhez.” Ez volt az első lépés Magyarországon a szegénysorsú tüdőbetegek gondozása érdekében. A kongresszus után Korányi sajtóhadjáratot indított az első tüdőszanatórium felépítése érdekében. Fáradozása erdménnyel járt, 1901- ben Budakeszin megnyílt az első tüdőbetegszanatórium. «fagyot változott a vi** lág. Míg Korányi életében emberbarátok adományaira volt szükség kórházak alapításához, ma a mi szocialista társadalmunk állami feladattá tette a beteg emberről való gondoskodást. Ennek az elvnek megfelelően növeli egészségügyi kormányzatunk a gümőkóros betegek elhelyezésére szolgáló ágyak számát és a gondozói hálózatot. Az első 116 szanatóriumi ágy jelenleg 14 200-ra emelkedett, gondozóintézeteink száma 193, aminek eredményeképpen az ötven év előtti évi 40 haláleset ezer lakosra, jelenleg háromra csökkent. Amikor a tuberkulózis elleni harcunk sikerét ünnepeljük, emlékezzünk e harc kezdeményezőjére, Korányi Frigyesre, akit méltán tartunk az orvostudomány magyar atyamesterének. Dr. PerényJ György a Szolnok megyei Tüdőbeteggyógyintézet igazgató főorvosa
