Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
T9CS. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A paraszti hivatal tiszakürti inasai Az avas, zsuptetős kunyhóházak — épületbárányok belelegelésznek a búzamező szélébe- A falu nyája tövén csóvál]a a fejét Sanyi bácsi. — Ez lesz a bajunk, a kenyértermő állapota. Nézem a mostoha természet fojtogatta vetést és vigasztalom. — Lehet még ezen jó búzatermés. — Hát jósolni nehéz még. Mert a paraszti hivatal ez olyan, hogy ebben örökkön más marad az ember: És megyünk is tovább. Borost keressük, az agro- nómust. — Amott kapál a hojlat- ban. Tényleg. De Boros László csak megmutatta, hogyan kell a szőlőgyökeret betakarni. s már adja is tovább a szerszámot — Kié volt ez a kapa? S hogy pillanaton belül nem akad gazdája, máris tréfás évődölc a szőlőmunkások— Nem is jó ez, a nyavalya törje ki! A cigány is mikor vándorlása közben meglátta a kapát inkább visszafordult az úton, csak ne találkozzon vele; Élcelődésnek elüti, de a valóság egészen más Tisza- kürtön: Hangyaszorgalmú csapat ember ez itt. Sokan dolgoznak. hajladoznak, nyolcvanan is; Furcsa szép dologtevés a szőlőgyökerez- tetés. A Zsoldos brigád kifeszíti a spárgát a homokban. Nyílegyenes barázdát ásnak a madzagzsinór mellett kapával. Az agronómus lenyom egy szőlővesszőt. — Mélyebben emberek! Adják tovább jókedvűen. — Halljátok-e Jóska, mélyebben! S beleszalad a vas a homok sárga húsába- Barázdaásás után az ültetés jön. A fehémép áztatott szőlő- vesszőket nyom sűrű egymásutánban a kis árkokba. Görnyesztő munka, hajlított derekat követelő. — Nem rosszabb ez, mint a répaegyelés, hallja; Én mondom, egyeltem eleget Várkonybam. Cibakházán. Gere Antimé nyugtat meg efelőL lszapolás, betakarás. Ez a munka sorja. Sok tenyérrel paroláz a kis szőlővessző, mire rügyet fakaszt. — Szaporátlan, de elég jól haladunk, pedig .órabérbe csináljuk. A legjobb szólőmunkáso- kat válogatták össze a szövetkezetben. Hozzáértő kéz kel 1, hiszen nagy pénzt hozhat a szőlőiskola. Ez itt négy holdas telep, ha sikerül, százhúszezer forint. A munka eddigi menete úgy ígéri: sikerül. Nem úgy, mint az első évben. Boros Laci megsimítja a homlokát. — De borzasztó volt az. — He-hehe, az első év. Az emberek kinevetik saját tegnapi magúkat. — Tudja, hogy volt? Két ember nem jött össze, hogy a takarmányt összerakja. Éjszaka az elnök meg az agronómus — éjszaka, hogy ne lássa a falu, ketten takarították le. A közgyűlés azért összejött mindig. Papp Lászlót megválasztották brigádvezetőnek. Másnap a határban egyedül találta Bézi Zsigát. — Zsiga, te leszel a munkacsapalvezető, — mondta Papp László. Bézi ijedten körülnézett. — Dehát a munkacsapat? — Azt majd összeszeded. Akit tudsz. Így kezdődött. Két ló fújtat a nyitóeke előtt. Izzad, megfeszül még két ló is az eke előtt. — Gyöngyi ne! Ne, te! A betakarás a legnehezebb. Ez kézikapával történik. Odairányítják az embereket. Szokatlan munkafogások még. — Megy-e máir valahogy, emberek? — Hát, ha muszáj. — Azelőtt nem csinálták? — Tálas Laci bácsi csinálta, más nemigen. Egyéni korukban nem gyökereztettek. Most maguknak is termesztene!; vesszőt, sok a kiöregedett szőlőtelep, húsz év alatt felújítják a híres tiszakürti szőlőt. A télen Tiszasason összeültek a szőlős községek szakemberei Tudományosan kidolgozták a távlati telepítési tervet. Az új szőlőket mái- mind gépi művelésre telepítik. De most még csak ember és a ló mozoghat. Kézi szerszámmal, kézzel-lábbal, még körömmel is. Borzák Lajos Önköltség- a jászapáti A termelési költségek alakulásának vizsgálata rna már nélkülözhetetlen kelléke a szövetkezeti gazdaságoknak. Az önköltségi mutatók pontos műszerként jelzik a gazdálkodás eredményét. Fényt vetnek a szakértelemre, a vezetés színvonalára és a szövetkezeti gazdák szorgalmára. A jászapáti Alkotmány Tsz-ben egy évvel ezelőtt vezették be az önköltségszámítást. Méghozzá két Nem nehezebb, mint a répaegyelés Előbbre, az élre lépett a gyár Új technológia — gazdaságos munka A vállalat fő feladata a mezőgazdasági gépek javítása, nézzünk tehát ebből egy példát. A Zetor traktorok motorjainak felújítását a megelőző években a gyár átlag 16—18 000 forintért végezte. A javítási önköltAz utóbbi tizenkét év alatt — amióta a szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat működik — soha olyan jelentős eredményeket, előrehaladást nem ért el, mint 1962-ben. A felettes szerv', a tröszt főkonstruktőrével, Kozák Lajossal és Ambrus Imre igazgatóval összegezzük e nagy eredmény összetevőit. Károsít a csócsárotó — védekezzünk ellene A csócsárolók a kemény hideget is átvészelték, bár számuk megcsökkent. A gabona e veszélyes kártevője ott károsít, ahol előző élvben Is gabonát termeltek, s a vetésforgóban — helytelenül — gabona után ga-, bona következik. Őszi károsításul; elenyésző volt, most azonban a meleg idő beköszöntővel tetemes károkat okozhatnak őszi árpa és őszi búza vetéseinkben. A növényvédelmi megfigyelések során fertőzést tapasztaltunk Túrkeve, Fegyvernek határában, de máshol is számolni kell megjelenésével. A gazdaságok vezetői állandó figyelőszolgálattal és talajvizsgálatokkal elejét vehetik a kártételnek. A csócsároló jellegzetes kártételét rövid szemlélődés után megállapíthatjuk különösen akkor, ha a gabonában foltszerű az elterjedésük. Ilyenkor a keresztek vagy kombájn- scalxna helyén nagy fáitokban teljesen kipusztul a gabona. A kártevő földalatti járataiba lehúzza a zsenge gabona leveleit és ott a kemény részek meghagyásával csócsárolja. A kémiai védekezésnél félkör, köralakú károsítás esetén, valamint ha a foltok még nem nagyok, elegendő a folt-porozás, 2—3 méteres biztonsági sávval. Általános védekezést a fertőzés felmérése után végezzünk. Porozásra több éve jó eredménnyel használják a 10 százalékos HCH porozószert, amelyből egy holdra 25/ kilogrammot számítunk. Az újabb gyártmányú vegyszerek közül a Hungária DL—5 alkalmazása eredményes 25 kilo- gramm/kh adagban. A védekezések szakszerű lebonyolításával elejét vehetjük az amúgy is nehéz telet kiállt őszi gabonavetéseink károsításának. Kolláth Sándor Szolnok megyei Növényvédő Állomás ség csökkentésére új munkamódszert alkalmaztak. A hengerfejek felújításánál bevezették a hegesztett eljárást és ezzel egy év alatt közel 400 000 forintos anyag megtakarítást értek el- A motor főtengelyek felújításának módja is tanulságos. Régebben a használt főtengelyt újra cseréltél; és ez motoronként 3000 forintba került. 1961-ben a használt főtengelyeket bérben krómoztatták darabonként 800 forintért. Aztán az újabb eljárás szerint nitrá- lással keményítettél? bérmunkában a használt fődarabot és így 350 forintra csökkent a költség. Általában a cél a használt alkatrészek gazdaságos felújítása és felhasználása volt. A felsoroltakon kívül még több haszíjos megoldást alkalmaztak, így 1962- ben 645 700 forint értékű anyagot takarítottak meg- Dunántúlon működik egy vállalat, amely ugyanezeknek a motorfajtáknak a javítását végzi tíz százalékkal drágábban, mint a szolnoki. Nyilvánvaló tehát, hogy a javítást végeztető termelő- szövetkezetek, akik az elmúlt évben összesen 423 000 forintot „spóroltak” meg a gyáriak jóvoltából, szívesen dolgoztatnak a szolnokiakkal. Uj utak keresése, szakosított műhelyek A nagyarányú fejlődés előfeltétele a gyár vezető műszaka gárdájának hozzá.. értése, munkaszeretete. Szinte egyedülálló az a kísérletező kedv, amivel az új módszereket keresik; A nitrálás bevezetése után befejezték a szulfidálás kísérleteit. Ez az eljárás a hengerhüvelyek élettartamát kétszeresére növeli. Megoldották a fémragasztást és ötven fehérfémből készült és ragasztott motorblokk már beépítve működik. Elkezdték a megrepedt, törött öntöttvas motorblokkok ragasztását is. ötszáz szulfidált hengerhüvellyel és dugattyúval ellátott motor dolgozik már a földeken hibátlanul — garancialevéllel. Sokat javult a gyár belső szervezettsége is. A sok „apró” eredmény összességét az évi mérleg híven tükrözi. Érdemes néhány számadat erejéig bepillantani abba. Termelési tervüket közel hét százalékkal teljesítették túl. A gyár minden dolgozója 1962-ben 207178 forint értéket termelt. így már érthető az is, hogy az évi tiszta többlet- nyereség 1 899 000 forint lett. Természetesen a nyereségrészesedésük is nagyobb, mint tavaly; Ezek tehát a nagy előrelépés összetevői. A sok közül kiemelt néhány adat minden érvnél meggyőzőbben beszél. És a tizenkét évi munka betetőzéseként a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat fennállása óta először megszerezte az élüzem címet. Erdélyi György számítás Alkotmány formában. Az I-es szerint az országos normatívának megfelelően vizsgálják a költségeket. Itt nem veszik figyelembe a földadót és a terményeket — vetőmagot, takarmányt —, hivatalos áron számolják el. Ez a módszer lehetőségét ad a tsz-ek gazdálkodásának összehasonlítására. A Il-es módszernél beszámítják a földadót és a saját termelésű terményeket önköltségi áron számolják el. Ez mutatja a tsz termékeinek tényleges önköltségét. Az Alkotmány Tsz-ben 1962-ben 41,50 forintot ért egy-egy munkaegység. Az országos normák szerint azonban mindkét költségszámításnál 30 forintos munkaegység-felhasználást vettek figyelembe. Egy niáz<«a búza: 158.54 forint Tavaly 1140 holdon termeltek kenyérgabonát' az Alkotmány Tsz-ben. A kedvezőtlen időjárás ellenére 12,82 mázsás átlagot értek el. Az I-es számítás szerint 146,77, a Il-es szerint 158.55 forintos mázsánkénti önköltséggel. A búza 230 forintos felvásárlási árát figyelembe véve, a tsz-nek mázsánként 71,46 Ft tiszta jövedelme volt. A takarmánygabonát ennél is gazdaságosabban termelték. 450 holdon — 17 mázsás átlaggal — az I-es szerint 108,48; — a Il-es számításnak megfelelően 120,50 forintba került egy mázsa árpa. Az egy kát. holdra eső munkaegység, műtrágya-felhasználás — termelési költség — a kenyér- és takarmánygabona termelésénél azonos. Egy mázsa kukoricát májusi morzsoltban a Il-es szerint. 160,56 forintért termeltek. Hozzá kell tenni, hogy 15,55 mázsás átlagot értek el, a növényt nem öntözték és száz holdat nem kellett kapálniok, mivel Dikonirt-tal vegyszerezték. Egy mázsa silókukoricát a Il-es számításnak megfelelően 13,96 forintért állítottak elő. Kifizetődő a napraforgó termelés A jászapáti Alkotmány Tsz évek óta 200 mázsás átlaggal termelte a cukorrépát. Tavaly azonban a rosszabb talaj előkészítés és az aszály miatt csak 114 mázsás átlagot értek el. Az I-es szerint 40,43, a Il-es szerint 43,09 forint önköltséggel állították elő. Ha a 44—45 forintos átvételi árakat figyelembe vesszük — a melléktermékek értékével együtt —, a cukorrépát így is nyereséggel termelték. Deák János, a tsz főkönyvelője elmondta, hogy korábban húzódoztak a napraforgó termelésétől. A tavalyi önköltségi mutatók azonban meggyőzték őket, hogy érdemes vele foglalkozni. Az I-es szerint 261,67, a Il-es számítás szerint 278,49 forintért állítottak elő egy mázsa olajmagot. A 430 forintos átvételi ár mellett minden mázsa napraforgójuk 151,51 forint tiszta jövedelmet hozott. A tavaszi vetéstervüket már ennek megfelelően állították össze. A kifagyott őszi árpa helyén — egyrészét terven felül — 300 holdon termelnek napraforgót. Jól jövedelmezett tavaly a lucernamagfogás a tsz- ben. A 400 holdnyi pillangós felén hagytak magnak valót. A 485 mázsa apróTsz-ben mag után — négyezer forintos egységáron — egymillió 600 ezer forintot kaptak. Pedig 23 mázsányit vissza is tartottak belőle. Egy liter tej : 2.63 forint Érdekesen alakulnak az állattenyésztési mutatók a jászapáti közös gazdaságban. A növénytermelésbín az I-es számítás szerint kedvezőbb az önköltség, az állattenyésztésben pedig a Il-es számítás szerint alacsonyabb. Ez a szövetkezet olcsóbb takarmánytermelé- sével és felhasználásával függ össze. Sok embert foglalkoztat, hogy szövetkezeteink milyen önköltséggel állítana!; élő egy liter tejet. Az apátiak százhatvanas létszámú tehenészetében nyereséges a tejtermelés. Méginkább az lesz, amikor a tej felvásárlási árát 0,20 forinttal felemelik. Tavaly az I-es számítás szerint 3,06, a lies szerint 2,63 forintba került egy liter tej. Ám a fejési átlag tíz liter körül volt, s a szűkebb takarmányadagok mellett most sem alacsonyabb a kilencnél. Jól tudjuk azonban, hogy az apátinál éredmé- nyesebb tehenészetek ;s vannak a megyében. Egy kiló szaryasma r ha hús: 14.01 forint Tavaly 1729 mázsa hízott marhát szállítottak el az Alkotmány Tsz-ből. Zömét az NSZK-ba, Görögországba és Olaszországba vitték, tehát exportminőségűek voltak. Egy kiló marhahúst az I-es számítás szerint 16,54, a Il-es szerint 14,01 forintért állítottak elő. A 17 forintos felvásárlási árral a hizlalás jól jövedelmező ága a gazdaságnak. A sertéshizlalásukat szintén elismerés illeti. A tápok etetésével megvalósult a 9—10 hónapos hizlalás! forduló. Az idei kemény télen is 4,3 kiló takarmányból állítottak elő egy kiló sertéshúst. Tavaly 12,38 forint volt — a Il-es számítás szerint — egy kiló sertéshús önköltsége. Kissé drágította ezt, hogy az 1400 hízónak valójukból háromszázat nem a saját nevelésükből állítottak be. Ugyanis brucellózis pusztított a koca-állománynál és nagy volt az elvetélés. A fertőzést sikerült megszüntetniük, így az idén feleslegük is lesz süldőből. Ezzel egyidejűleg csökkenni fog a süldőnevelés jelenlegi magas önköltsége. Talán nem érdektelen, hogy tavaly 14,5 mázsa gyapjút adott el a gazdaság. A jövedelmezőséget jól szemlélteti, hogy a kilónkénti 54 forintos értékesítés mellett 29,89 forintba volt az önköltsége. Gazdaságos az áru- és törzsbaromfi nevelésük is. Egy tojást például az 1-es szerint 1,33, a Il-es számítás szerint 1,32 forintért termeltek. A jászapáti közös gazdaságban az eredményes gazdálkodást szemlélteti az önköltség-számítás. A főkönyvelőtől mégis azt hallottam, elégedetlenek mutatóikkal, s tovább akarják csökkenteni a költségnövelő tényezőket. A könyvelés jelzései is hozzájárultak például ahhoz, hogy helyes intézkedési tervet készítettek a sertésbetegség felszámolására. Az állami és szövetkezeti érdekek összehangolásával olyan növényekkel igyekeznek foglalkozni, melyek alacsonyabb önköltséggel termelhetők. Máthé László
