Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

1W3. április 16, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s RAKETAK­ISMÉTELT ŰRUTAZÁSHOZ A „felhőkarcoló” ormán — Mit tud a villamos­motor? — A rakéta visszatér Mindeddig csak egyes füldkörüli repülésekről volt szó, s a távolabbi perspek­tívákban is csupán egy-egy, a Hold felé felbocsátott utasmélfcüli űrrakéta vagy holdkörüli pályára, esetleg a Vénusz irányában kilőtt automata bolygóközi állo­más terve szerepel. S lám, most mégis az ismételt űr­utazásra alkalmas űrhajók­ról és rakétákról fogunk beszélni. Vajon nem lesz-e túl sok ,itt a fantasztikus elem? FELKÉSZÜLNI! KILÖVÉS! Az ismételt űrutazásra alkalmas űrhajók megépí­tése ma még természetesen ábránd, de néhány velük kapcsolatos kérdés máris foglalkoztatja az új tudo­mányág művelőit. Hogy jobban fogalmat alkothas­sunk magunknak arról, mik is ezek a kérdések, képzeljük magunkat egy pillanatra az űrrepülőtér parancsnoki fülkéjébe. A figyelőnyíláson keresztül (amelyet egyébként adott esetben a televízió képer­nyője vagy éppen egy pe­riszkóp is helyettesíthet), egv kilövésre kész űrraké­tát látunk a távolban. A rakéta mellől már odébb tolták sínéin az indítás elő­készítéséhez odavitt torony- szerkezetet. A fényesen csillogó rakéta méretei im­pozánsak, mintha egy ki­sebb fajta felhőkarcoló áll­na előttünk. Am ez az egész hatalmas építmény csupán a csúcsán elhelye­zett orr-rész kedvéért ké­szült, ahol az úgynevezett hasznos teher található. Ez a bizonyos hasznos teher lehet éppenséggel egy mes­terséges hold, űrhajó, vagy bolygóközi állomás is. S az egész óriási rakéta azt a célt szolgálja, hogy a ra­kétatesthez viszonyítva ki­csiny hasznos terhet feljut­tassa a világmindenségben előre kijelölt célpontba. A hordozórakéta ilyenformán, mint neve is mutatja, fon­tos, .de- mégis alárendelt szerepet játszik. De térjünk csak vissza megint az űrrepülőtér pa­rancsnoki posztjára, ahol a számláló katonásan közűi: — öt... Négy... Három... Kettő... Egy... Kilövés! Amint az utolsó szó el­hangzik, irtózatos dübörgés reszketteti meg a levegőt. Aztán a rakéta szinte íáng- baborul. majd méltóságtel­jesen elszakad a Földtől, hogy mindörökre elhagyja ezt a mi bolygónkat. De vajon valóban mind- örökre-e? CSAK A HASZNOS TEHER HASZNOS? Az úgynevezett hasznos teher tehát feljutott a világ­űrbe. De mi lesz magával • hordozórakétával? A hordozórakéta roppant méretű alkatrészei, fokoza­tai a levegőben széthulla­na k, majd visszaesnek a főidre, ahol aztán vagy va­lamelyik tenger mélyén alaktalan tömegként alusz- szák majd örök álmukat. S ez az alaktalan tömeg, ez a holt anyag néhány perccel vagy órával ezelőtt még technikai csoda, impozáns építmény volt. Most azon­ban már ftei sem ismerni az imént még működő értékes műszereket, gépezeteket, a drága és bonyolult rakéta­berendezést. Micsoda pa­zarlás! Mennyi munka es energia enyészik ej egyet­len rajtban! Ma még ritkák a kozmi­kus rajtok, de idővel egyre gyakoribbak lesznek. S a távolabbi jövőben elkép­zelhető olyasmi is, hogy például a Föld „partjainál.'’ a világűr tengerében,, la­kott, Fold körül keringő bolygóközi állomást rendez­zenek be. Ehhez azonban az szükséges, hogy rendszeres közlekedés legyen a Földdel (ez kéU magához az építke­zésihez, majd az ellátáshoz), egész sereg teher- és sze­mélyszállító űrrakétára is szükség van. Nyilvánvaló, hogy előbb- utóbb olyan hordozórakétá­kat kell építeni, amelyek is­mételt űrutazásokra is al­kalmasak lesznek. Enélkül aligha haladhat jó ütem­ben a világűr meghódítása. Sajnos azonban a hordozó­rakéták megmentése, illetve ismételt felhasználása nem egykönnyen megoldható fel­adat. Mindenesetre valószí­nű, hogy a hordozórakéta megmentésre szánt fokoza­tain fékezőrakétákat he­lyeznek majd el (ismeretes, hogy az eddigi űrrepülések­nél a visszatéréshez ilyen fékezőrakétákat is felhasz­náltak). Elképzelhető az is, hogy a visszatérítendő ra­kétákat szárnyakkal szere­lik fel, mert a szárnyak maguk is fékező hatást fej­tenek ki és biztosítják azt, hogy a rakéta úgy landol­jon, mint valami repülő­gép. Nem lehetetlen azon­ban, hogy a visszatérítendő rakétafokozatokon mégsem lesznek szárnyak: ehelyett ÉRDEKESSÉGEK Ibolyántúli sugarak adagolva NDK tudósok olyan új­szerű műszert dolgoztak ki, amely első ízben teszi le­hetővé, hogy pontosan le­hessen adagolni a Nap ibolyántúli sugarait. — Az úgynevezett „ibolyántúli doziméter” alkalmazásának különösen az orvostudo­mányban van nagy jelen­tősége. Karóraszerű vérnyomásmérő Az orvosok és az elek­tronikus szakemberek együttműködésével rövi­desen sikerül olyan karóraszerű elektronikus műszert konstruálni, amely folyamatosan méri az em­ber vérnyomását és jelzi azoknak a tüneteknek a fellépését, amelyek egy szívroham esetleges bekö­vetkezésére utalnak. „Utazás a múltba” New Yorkban újfajta ta­karékossági programot ve­zettek be, amellyel utazá­sok finanszírozhatók a „múltba”. Aki kellő idő­ben kezdi és havonta né­hány dollárt félre tesz, idő­sebb korában a megtakarí­tott pénzből ellátogathat gyermekkorának kedves he­lyeire, felkeresheti távoli, ifjúkori szerelmét, — vagy múltjának szentimentális emlékeket őrző egyéb pont- jait. Mesterséges vért állítottak elő Japánban Seiki Kimoto, a tokiói egyetem tanára egy orvos- tudományi konferecián be­jelentette, hogy sikerült a Hemoglobin tulajdonságai­val rendelkező vér-szerű anyagot szintetikusan elő­állítaná, s ez az anyag ké­pes az oxigén továbbításá­ra. Kimoto professzor a szintetikus Hemoglobint úgy állította elő, hogy po- lisztirén amidazolból nyert mesterséges „globint” ökör- vérből kiválasztott „hema- tinnal” egyesített. például külön e célra ké­szült felfújható, : illetve automatikusan felfúvódó, vitorlaalakú szárnyakra függesztenék fel a rakétát, illetve egyes fokozatait. nem térne vissza a Földre, nem kénytelen a légkörben repülni, nincs gondja a fel­es a leszállásra, ezért egé­szen másmilyen lehet, mint A MARSRÓL — VISSZA IS KELL JÖNNI ... Amikor az űrhajók és a hordozórakéták ismételt fel­használásáról beszélünk, gondolnunk kell arra is, hogy eljön az idő, amikor mindennapos dolog lesz a Föld—Hold—Föld vagy a Föld'—Mars—Föld utazás. Nyilvánvaló azonban, hogy ekkor már egyáltalán nem lesz szükség arra, hogy minden alkalommal a Föld legyen az utazás kiinduló­pontja. Hiszen, hogy egy földi példát hozzunk fel: ha valaki TU—104-es repülő­gépen utazik, a gép az ille­tőt nem a lakása ajtajánál teszi le, hanem a repülőté­ren, ahonnan buszon vagy taxin jut haza. Miért ne le­hetne így a világűrben is? Ez egyébként nemcsalt a legjobb, hanem valószínű­leg az egyedül lehetséges megoldás is egyben. Ez pedig azt jelenti, hogy amikor eljön az ideje, a Földről rakétataxin utazik majd az utas a világűrben, a Földtől több száz kilo­méter távolságban elhelye­zett kozmikus űrrepülőiéi­re. ahonnan immár na­gyobbfajta „távolsági” űr­hajón mehet tovább. Ez el­sősorban annyiban előnyös, hogy az ilyen „távolsági'“ űrhajó, amely maga a meglévő űrhajók és űrra­kéták. HÁZTÓL-HAZIG A VILÁGŰRBEN A legnagyobb különbség valószínűleg a hajtóművek­ben lesz, amelyek nem a szokásos folyékony vagy szilárd üzemanyaggal mű­ködő rakéta hajtóművek lesznek. A nem földig ha­nem egyes egyedül világűr­beli kiindulópontra vissza­térő űrhajók hajtóműve valószínűleg villamosmotor lesz. Persze nem közönsé­ges, hanem olyan, amelyben a sugár hajtóerőt — elektro­mágneses hatásra a roppant erővel mozgó elek­tromos töltésű részecskék kilövelése szolgáltatja majd. A számítások szerint csupán az ilyen hajtóművek bizto­síthatják' hogy maga á re­pülés viszonylag kis ener­gia-felhasználással járjon, márpedig enélkül elképzel­hetetlen, hogy növelni le­hessen az űrhajó hasznos terhét, súlyát- Sajnos az ilyen elektromos rakéta- hajtóművek hajtóereje azonban csupán ezreléke a szokásos rakéta-hajtómű­vekének, ezért a kilövésnél és a leszállásnál nem alkal­mazhatók. Felhasználási te­rületük tehát csupán a vi­lágűr lehet, ahol földi ha­sonlattal élve, háztól-házig bolygóközi űrrepülőiéitől bolygóközi űrrepülőtérig hajtják majd a rakétákat Szülők nevetők fóruma Gondolatok a közös nevelésről Sokszor kérdezik a szü­lők, a nevelők: Jó-e,' ha együtt tanulnak lányok és fiúk, jó hatással van-e a nevelés a gyermekre? Ilyenkor minden pedagó­gus — aki nemcsak tanít, hanem nevel is — feltét­lenül igenlő választ ad. Együtt tanuljanak-e lá­nyok és fiúk? Ezzel a ma igen időszerű kérdéssel érdemes foglalkozni. A probléma megvilágításakor akkor járunk el helyesen, ha egész a kiindulópontig, vagyis a családi közösségig nyúlunk vissza. Ugyanis — az átlagos képet tekintve — a legtöbb családban lá­nyok és fiúk is vannak. Tehát már az átlagos hely­zetet véve koedukált kör­nyezetben kezdődik a ne­velés. A ma emberének gyermekei a nap egy sza­kaszát bölcsődékben, óvo­dákban töltik. A környezet itt is koedukációs jellegű, mert a lámyok-fiúk itt sem különülnek el egymástól. Az iskola első osztálya bizonyos szempontból már döntő jelentőségű a gyer­mek életében. A közösség, a társadalom megkezdi az öntudatos polgárrá való nevelést. Fegyelmi korlátok közé szortíják az eddig csapongó emberkét, és ek­kor kezdődik meg a köte­lesség és a munka megis­merése. Statisztikailag kimutatha­tó, hogy az ország általá­nos iskoláinak legnagyobb részében közös osztályban tanulnak a gyermekek. A nevelésben itt jelentkezik először komoly pedagógiai tényezőként a kölcsönhatás. Rendszerint a felső tago­zatban kezdődik először a nemek szerinti elkülönítés. Ez azután folytatódik sok középiskolában. A főisko­láikra és egyetemekre ki­vétel nélkül a koedukált oktatás jellemző. A nevelők egy része — szerencsére igen kis száza­léka — ellenzi csak a kö­zös nevelést. Ellenzésük részben tradíciókon alapul. Ugyanis a felszabadulás előtt az egyházi iskolákra volt különösen jellemző a nemek szerinti elkülönítés. Ez ugyanis megkönnyítette a vallási jellegű propagan­dát — különösen a leányis­kolákban. Ugyanakkor azonban az egyházi iskolák­ban a nevelésnek kevés kö­ze volt a gyakorlati élethez. A koedukálás ellenzői ne­gatívumként emlegetik még azt a tényt, hogy az ilyen iskolákban sokkal több le­hetőség van az úgynevezett „fiús” lányok kifejlődésére. Nem említik meg azonban azt a tényt, hogy a felsza­badulás előtt a zárdái isko­lákban volt az ilyen irányú hiba, sőt a szigorú elkülö­nítés sokszor különböző aberrációknak vált meleg­ágyává! Mi tehát röviden az, ami a koedukálás mellett szól? Egyszerűen és röviden fele­lek: „Minden!” Tizenkét év óta tanítok koedukált gi mn áziumbar.. A leányok és fiúk viszo­nyát a közvetlen, pajtáeias- ság jellemzi. Igen sokszor jóhatással voltak egymásra. Beszélj ünk nyíltan a di ékszerei emről. Az a ser­dülő kor egyik jellegzetes sajátsága, mint a fák ta­vaszi rügyezése. A jó peda­gógus igyekszik az ilyen ér­zést helyes irányba terein;, és akkor annak nem lesz negatív hatása neveltjeink szellemi fejlődése szem­pontjából. A munkás hétköznapok óráiban pedig a közös osz­tályok lehetőségeit jól ki­használó pedagógus komoly segítséget kap munkájához. Befejezésül még a követ­kezőkkel szeretnék bizonyí­tani: A gyárakban, a földeken, hivatalokban és tudomá­nyos intézetekben együtt dolgoznak a nők és a fér­fiak. Az iskola az „Élet”-re készíti elő a tanítványokat Miért akarunk akkor elkü­löníteni, ha az életben egy­formán kell mindkét nem­beli fiatalnak megállnia a helyét, ezt pedig csak közös neveléssel lehet elérni. Rankai Jenő Eddi» 40000 forint az ördögé „Ssilvessteritisa“ és egyéb bajok Tiszafüreden A közgazdasági humor „szilveszteritisz” néven em­legeti gazdasági életünknek ’ azt a betegségét, mely egy bosszantó tünetben jut ki­fejezésre: a vállalat az épí­tés, a gyár a szállítás ha­táridejét pont december 31- re vállalja- E bajt megkap­ta az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat is, mely tavaly december 31-re ígérte Tiszafüreden 2 100 000 forint beépítését a fürdőbe. Hosszas tárgyalá­sok után az Építésügyi Mi­nisztérium jóvoltából a ter­minust december 10-ben állapították meg. Emlékez­zünk, e napig nem volt olyan hideg, hogy az építömun­kások fagyszabadságra kényszerültek volna. A vállalat addig nyolc- százezer forint beépítésével maradt adós. Nem meglepő ez, há tudjuk, hogy a fürdő­építésnél olykor csak né­hány ember csellengett, másszor — rövid időre — seregnyi tolongott. A nagy­medencének 1961-ben ké­szen kellett volna állnia, ám csak tavaly nyáron ké­szült el — rossz minőség­ben. A késedelmeskedés nem egyedül azért bosszantja a tiszafüredieket, mert immár a május elsejei fürdőava­tást is kétesnek látják. De bosszantja azért, mert az építkezésre felvett egy­millió forintos OTP köl­csönből csak kétszázezer forintot használhattak fel; — így nyolcszázezer forint után hiába fizettek egy év­re negyvenezer forintot ka­matként. (Nem beszélve arról, hogy más község is igényelt OTP kölcsönt. Az azonban — keret hiányában — nem kaphatta meg-) A községi vezetők mel­lett már a járási vezetők is sürgetik az építkezés meggyorsítását. Szeretnénk mielőbb arról beszámolni, hogy az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat hallga­tott a jogos követelésre, s üzemelésre kész állapotban átadta a tiszafüredi fürdőt. Arról, hogy mennyire re­mélhetjük ezt. Búzás Ká­rolynál, az ÉM. Szolnok me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat 2. sz. főépítésvezetősé. gének technikusánál érdek­lődtünk. — Az építkezés ütemét lassító okokat közelebbről nem ismerem, — felelte. — A bejárati rész nem készül el május elsejére, a kabin­sor és a nagymedence azon­ban igen. Meglátjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents