Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-17 / 88. szám
ft Félév“ után Aimíkor tavaly ősszel megszületett a tsz népművelési ügyvezetőkről szóló határozat, mindenki úgy vélte, ez a rendelkezés megkönnyíti majd a parasztság bekapcsolódását az oktatásba, népművelésbe. Az ügyvezetők beállítása óta mintegy fiél év telt el, és ilyenkor érdemes mérleget vonni, hogyan vált be az új intézmény. Eredményként könyvelhetjük el, hogy ma, néhány kivételtől eltekintve — minden termelőszövetkezetben működik tiszteletdíjas népművelési szakember, rendszerint pedagógus, jónéhány esetben tsz-adminisztrátor, vagy más irodai dolgozó. Az már más kérdés, hogy hogyan illeszkedtek be az új ügyvezetők a termelőszövetkezet rendjébe, hogyan fogadták őket, milyen támogatást kaptak. Mert ezen a területen nagyon enyhe kifejezést használunk, ha csak annyit mondunk, hogy sok a hiányosság. Az igazság az, hogy a legtöbb ügyvezetőnek küzdelmet kell vívnia tekintélyéért, elfogadtatásáért, azért, hogy munkáját zavartalanul végezhesse. Erre példa volt a januári kunszentmártoni járási értekezlet is, amelyen az ügyvezetők elmondották, hogy nemcsak segítséget nem kapnak munkájukhoz, de a csekély tiszteletdíjat is több helyen még csak ígérik. Most, április közepén azt mondhatjuk, a helyzet nem sokat változott. Az elnökök, a vezetőségi tagak sok helyen arra az álláspontra helyezkednek, hogy először eredményekkel bizonyítsa munkája értékét az ügyvezető, viszont ehhez sem az anyagi, sem az erkölcsi támogatást nem’ adják meg. Januárban a szövetkezetek éves gazdasági tervével együtt népművelési tervet is kellett volna készíteni. Ilyen tervek kevés helyen születtek; Ellenpéldaként, — mint már annyiszor —, ismét a • karcagi Lenin példáját hozhatjuk, amelynél rendkívül gondos anyagi tervezés, alapos felmérés, a vezetőség és a pártbizottság szüntelen érdeklődése, segítőkész törődése nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket hozott. Van olyan tsz, mint a jászapáti Alkotmány, a kisújszállási Búzakalász, amely tekintélyes összegeket áldoz művelődésre, amelynek vezetősége hathatósan támogatja a szövetkezet népművelési szakemberét. Ez az eredményeken — felnőtt akadémia, ezüstkalászos tanfolyam, kollektív színház- látogatás — meg is látszik. Ugyancsak a Búzakalász Tsz igényli a népművelési szervek segítségét, értékeli munkájukat, ami szintén a jó együttműködésnek köszönhető. Nincs olyan járás, ahol legalább egy-két, de néha több szövetkezetben is januárban új ügyvezetőt nem kellett beállítani- Ennek legfőbb oka az, hogy az ősszel munkába lépett ügyvezetők a feladat nehézségei, vagy tsz vezetők közömbös, sokszor rideg magatartása miatt elkedvetlenedtek, lemondtak; Az újaknak azután két- három hónapra van szükségük ahhoz, hogy megismerkedjenek a helyzettel, a szövetkezettel, az em,berekkel. Nyilvánvaló, hogy nagy eredményeket még nem tudnak felmutatni. Természetesen kivételek is akadnak, mint a kisújszállási Kinizsiben Herceg Gyula pedagógus, aki nemrégen vállalta el az ügyvezetői tisztséget Munkáját azzal kezdte, hogy összeszedte a fiatalságot, színdarabokat tanított be, „kedvet csinált” a kultúrához. Az Ady Tsz-nél viszont a városi tanácselnök közbelépésére volt szükség, hogy az iskolai végzettségről szóló adatfelmérést megkaphassa a művelődésügyi osztály, mert az — a főkönyvelő szerint — a szövetkezet belső ügye. A kép tehát egyelőre még nem biztató. Az elmúlt fél év nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket reméltünk. Igen sokat beszélünk a gazdasági vezetők szemléletéről, a kulturális feladatokkal szembeni idegenkedésükről, azonban nem sokat tettünk annak érdiekében, hogy a szemlélet gyökeresen —- és főleg nagyon gyorsan megváltozzék. Az a tény, hogy az osztályharc súlya az ideológiai-kulturális területre tevődött át, hogy a szocializmus győzelméhez széles látókörű, művelt és szakképzett parasztság szükséges, indokolttá teszi, hogy mind a pártszervezetek, mind a tanácsok az eddiginél tölo- bet tegyenek a tsz-veae- tők meggyőzéséért. A népművelési ügyvezetők nehéz és bonyolult munkája 'csak ennek a meggyőzésnek • sikere esetén lehet eredményes. (H. T.) MA: Két szövetkezet — egy elnök Megváltozott élet Az alattomos ördög esete A vasárnap sportja A KÖZÉPTISZAI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN 3500 KÁT. HOLD ŐSZI BÜZÁT SZÓRNAK BE REPÜLŐGÉPRŐL NITROGÉN MŰTRÁGYÁVAL Szaktanácsok Sorol a mák — vetjük a kukoricát örömmel írhatok arról, hogy a késel tavaszodás ellenére jói haladt termelő- szövetkezetünkben a talaj- előkészítés és vetés. Nagy része van ebben Somosa Árpád főagronómusmak, G. Nagy István és Barta Mihály üzemegységvezetőknek, akik helyesen szervezték, irányították a munkát Helytálltak a traktorosok is. Ennek eredménye, hogy a 477 hold tavaszi árpánk nemcsak földbe került, de nagyrésze már ki is kelt Mákot 145 holdon termelünk, már szépen sorol, hamarosan megkezdhetjük a saraboJását. Befejeztük a többi koratavaszi növény vetését is, sőt 400 holdon a kukoricavetőmag is földbe került. Jelenleg is ezt a munkát végezzük. Csőié Géza Túrkeve Vörös Csillag Tsz Vízügyi szakemberek afrikai útja Vajda József mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatóheiyetí esőnek vezetésével magyar vízügyi és kereskedelmi szakemberekből álló küldöttség utazott a Ferihegyi repülőtérről Ghánába, A több hétig Afrikában tartózkodó küldöttség tagjai megvizsgálják, milyen magyar berendezések, tervek, illetve munkák révén lehetne a gyorsan fejlődő afrikai köztársaságok korszerű vízellátását megalapozni. A pártszervezet a tavaszi sikeréért ■aiifiiiiiitiiiiiiiiuiiiiN HlHiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiHIliiniiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiioiiinniniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiminiiiiiitiiinitiiuiiiiiiiiiiuiiiis 5 “ IA mozdonyvezető | — Ha tudná, hogy azóta mennyit utaztam. Mindenféle géppel. Fél Magyarországot bejártam, mindig mentem, nem untam meg soha. Vezeti a mozdonyt hol éjjel, hol nappal, figyeli a sokféle műszert, emeltyűt, kapcsolót, melyek közt ott pirosük a tábla: „Szemed a pályán!” felszólítással. Nem volt még balesete. Szinte minden útjára emlékszik, büszkén emlegeti, hogy ő „vitte” a moszkvai VIT-re induló fiatalokat s neki jutott a dicsőség, az első szerelvénnyel megindítani a vonatközlekedést az ellenforradalom után. Nem kérdem, látom rajta, szereti a szakmáját Az éjjel ment Pestre egy tehervomattal, aztán vagy másfél órás alvás és indult vissza a személlyel. Nem álmos. Míg áll a vonat, vizet tölt salakoz, ellenőrzi a műszaki berendezést. Csend van, a fűtő abbahagyta a tüzelést hallani lehet a sebességmérő óra ketyegését. — A kislányom azóta biztosan felkelt megy iskolába — mondja váratlanul, szinte csak magának a vezető. Editke. Szép kislány lehet szereti, s nagyon várja haza az 6 fekete apukáját. Rágondolok, mikor egy éleset sípolva gőzbe borul a mozdony, éppen csak leugorhatok, mielőtt elindtn. Fehér Mária £u*uii iiuuiiiiiiiiiiiiiiiiuiiniiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiuiiiiiiiiuiiiiiiiiiimiiHiiniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiimiiimiiiuiiiiminiiiuiHiuuniil — Egy kicsit vissza kell lapozni a naptárban, ugyanis még februárban megvitatta a párttaggyűlés a tavaszi kampánytervet. Sok hasznos. megszívlelendő javaslat hangzott el, ami azt bizonyítja, hogy a párttagok nyitott szemmel járnak, s gondolkoznak azon, miként lehetne még eredményesebben gazdálkodni — siorolta Borsós elvtárs. Aztán így folytatta: — örömmel hallgattuk amikor ilyeneket mondtak a taggyűlésen: a koratava- szi munkákhoz szükséges gépek kijavítása, karbantartása megtörtént. Mégsem lenne felesleges időpazarlás mégegyszer felülvizsgálni, kendben van-e minden, s az esetleges kisebb hibákat még a munka megkezdése előtt orvosolni. Március 5- ig meg Is történt a gépek 4,utóvizsgálata"; Ä többtermelés „hogyanja’’ is érdekli az embereket — kapcsolódott a beszélgetésbe a tsz elnök- — A már említett taggyűlésen helyeselték, támogatták azt az elgondolásunkat. hogy a siló- kukorica közé az első kapálás után édes szudáni cirkot vetünk. Így nagyobb tömegű, s emészthető keményítőértékben gazdagabb takarmányt kapunk, Szó A kései tavaszodás miatt a legtöbb közös gazdaságban összetorlódott a munka. Mégsem lenne helyes a túlzott türelmetlenség, mert az kapkodást, szervezetlenséget eredményezne. Késlekedni sem lehet, hiszen már áprilisnak is a közepén járunk. Résen kell tehát lennie a vezetőknek és a pártszervezetnek is, hogy ütemesen, szervezetten haladjon a munka. Borsós Sándorral, a kungyalui Zöldmező Tsz párttitkárával és Bodócs Istvá* tsz elnökkel, a pártvezetőség tagjával arról beszélgettünk, hogyan segíti a párt- szervezet a jelenlegi feladatok megoldását. volt arról is, hogy az idő jó kihasználás® érdekében kora reggeltől késő estig mindenkinek a határban kell munkálkodni. A párttagok ebben is példát mutattak. Mujzinger Mihály, Bállá Mátyás és a többi traktoros két műszakban dolgozott — és dolgozik jelenleg is. Kocsis László, a gépműhely vezetője, valamint a kovácsok, bognárok mindig készek még éjjel is dolgozni, ha a munka úgy kívánja. Az igyekezet azt eredményezte, hogy a kukorica kivételével az összes tavaszi növény magját földbe tettük. Elvégeztük az ősziek ápolását is, s most már a kukorica magágyát készítjük. — Nemcsak a tavaszi munkákkal, hanem egész évben igyekeznünk kell. Erre kötelez bennünket az, hogy az idén ismét részt veszünk a termelőszövetkezetek országos versenyében — vette vissza a szót a párttitkár. — Az' országos verseny mellett a tsz- en belül a munkacsapatok is vetélkednek egymással: ki tud többet és olcsóbban termelni. Háromezer forintot fordítunk a verseny legjobbjainak jutalmazására. Kungyalun hamarosan befejeződik a tavaszi kampány első szakasza. A következő nagy munka a növényápolás lesz. Már arról beszélgetnek az emberek — s ennel^ Is -elsősorban a kommunisták a szószólói —, hogy mennyi legyen a tőszám cukorrépából, kukoricából, hányszor és milyen minőségben kapálják a növényeket. A Zöldmező Tsz gazdiái jó munkájukkal, termelési eredményeikkel az idén is öregbíteni kívánják jóhírüket. Ennek eléréséért munkálkodik a pártszervezet is, N. K. * 4 VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK] SZOLNOK M S mü ^/Véj*l£lf\ XIV. évfolyam, 88. szám. Ara 50 till ér 1963. április 17., szerda. Türelmetlenül nézem az órát. Még öt perc, még kettő, aztán megszólal a megafon: — „Személyvonat érkezik a hatodik vágányra a Kéleti- pályaudvarról. A vágány mellett tessék vigyázni!” Majd újra. Végre csattogva, sisteregve befut a vonat, A mozdonyvezető integet. Felszállók a mozdonyra. — Nem is gondoltaim, hogy eljön megnézni, ezt a masinát, pedig érdemes, higyje el, érdemes — fogjad Kdláth László vidáman. Még le is ültetne, de nem lehet, hiába olyan fekete itt minden, ö maga is. Olajos arcán hiába kutatom az ismerős vonásokat. Tegnap egész más volt. Az irodában beszélgettünk. Sötétkék ruhában ült az asztalnál, tisztán, frissen, simára borotválva, s olyan komolyan, mintha arcáról a jókedvet is leborotválta volna. Azt mondta, szabadnapos. Mesélt az életéről, hogy rossz gyerek volt, imádott csavarogni. Negyvenötben jött a Szolnoki Fűtőházb« lakatosnak, gépeket javítani Aztán eltelt négy év, míg mozdonyra ülhetett Amolyan „aprócska” masinára, 341-re, de 6 annak is nagyon örült eldöcögött véle naponta az ószolmoki ipartelepig, meg vissza. Most, hatalmas vasparipája, a 424-es nyergéből csak mosolyog ezen:
