Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-03 / 78. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. április 3. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának íevele a Kínai Kommunista Bizottságához Moszkva, (TASZSZ) Kedves eivtársaik! A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy a kom­munista mozgalom sorai egységének és összeforrott- ságánaik megszilórdílására irányuló intézkedésekre vo­natkozó javaslataink a Kí­nai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságánál kedvező visszhangra találtak. Üdvö­zöljük hozzájárulásukat az SZKP és a KKP képvise­lőinek találkozásához. Egy ilyen találkozónak fontos szerepet kell betöltenie a testvérpártofc közötti vi­szony kedvező légkörének megteremtésében, azoknak a véleményei téréseknek a rendezésében, amelyek az utóbbi időben támadtak a nemzetközi kommunista mozgalomban. Remélni sze­retnénk, hogy egy ilyen ta­lálkozó eredményeképpen sikerül megvalósítani szá­mos konstruktív intézke­dést a fennálló nehézségek leküzdése érdekében. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága levelében meghívja N. Sz. Hruscsov elvtársat, hogy kambodzsai útja alkalmá­ból látogasson ei Pekingbe. Az SZKP Központi Bizott­sága és N. Sz. Hruscsov eivtárs köszönetét fejezi ki eaért a meghívásért N. Sz. Hruscsov eivtárs nagy örömmel látogatna el a Kinai Népköztársaságba, találkozna a Kínai Kom­munista Párt vezetőségével, hogy véleménycserét foly­tasson a nemzetközi helyzet és a kommunista mozga­lom megérett kérdéseiről, feladataink egyforma értel­mezésének elérése és párt­jaink - összeforró ttságának megerősítése végett. N. Sz. Hruscsov elvtárs kambodzsai útja azonban — amelyről önök levelük­ben írtak — nincs tervbe névé. Mint ismeretes, vezető ■aervedntonek még ez év február 12-éa hozott hatá­rosain szerint U L Brezs- nyev élvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke utazik Kam­bodzsába, amiről tájékoz­tattuk a kambodzsai kor­mányt, és amit a sajtóban ® közöltünk. N. Sz. Hrus­csov elvtárs, aki három ízben látogatott el a Kínai Népköztársaságba. reméli, hogy a jövőben élhet majd szívélyes meghívásukkal, felkeresi Kínát és talál­kozik a kínai elvtársikkal. Emlékeztetni szeretnénk *»> hogy Mao Ce-tung étvtárm 1957-ben lezajlott moszkvai tartózkodása ide­jén azt mondta, hogy mind­össze kötszer járt a Szov­jetunióban és csak Moszk­vát és Leningrádot kereste feL Mao Ce-tung elvtárs kifejezte azt az óhaját, hogy szeretne ismét ellá­togatni a Szovjetunióba, hogy jobban megismerje hazánkat Akkor azt mond­ta, hogy hazánk távol-ke­leti határaitól a nyugati határokig és az északi ha­tároktól a déliekig szeretne utazni. Mi üdvözöltük Mao Ce-tung elvtársnak ezt a kívánságát Az SZKP Központi Bi­zottsága 1960. május 12-én levelet intézett Mao Ce- tung élvtárshoz és abban meghívta, hogy üdülés, és a szovjet nép életének megismerése végett keresse fel a Szovjetuniót, Sajnos, Mao Ce-tung élvtárs akkor nem élhetett meghívásunk­kal. Az SZKP Központi Bizottsága üdvözölné Mao Ce-tung elvtárs látogatá­sét. E látogatás számára 9 legjobb időpont lenne a beköszöntő tavasz vagy a nyár, amikor hazánkban kellemes az időjárás. Mi bármely más időpontban is készek vagyunk megfelelő­képpen fogdani Mao Ce- tung elvtársat, mint a testvérpárt és a testvéri kínai nép képviselőjét. Természetesen Mao Ce- tung elvtárs nem egyedül venne részt ebben az uta­zásban hazánk területén, együtt volnának vele pár­tunk vezetői és jó lehető­ség nyílna a vélemény­cserére különböző kérdése­ket illetően. Mao Ce-tung elvtárs meglátná, hogy mi­ként munkálkodik a szov­jet nép, milyen sikereket ért e] a kommunizmus épí­tésében, pártunk program­jának megvalósításában. Ha Mao Ce-tung elvtárs moszkvai útja ez idő sze­rint nem lehetséges, készek vagyunk elfogadni az önök megfontolásait az SZKP és a KKP képviselőinek Mosz­kvában rendezendő magas színtű találkozójára vonat­kozóan. Feltételezésünk sze­rint egy ilyen találkozásra körülbelül 1963. május 15- én kerülhetne sor, ha ez az időpont elfogadható az önök számára. Rendkívül örömünkre szolgál, hogy a kínai élv­társak csak úgy, mint mi, a KKP és ..z SZKP kép­viselői küszöbön álló talál­kozását egyik „elengedhe­tetlenül fontos lépésnek tartják annak az értekez­letnek az előkészítésében, amelyben minden ország kommunista és munkás­pártjainak képviselői részt Vesznek". Mi hasznosnak tartanánk, ha ennek az értekezletnek az előkészítése során a test­vérpártok alaposan és át­fogóan elemeznék a nem­zetközi helyzet új jelensé­geit. — mondja a levél. A testvérpárt ok számos ve­zetője az utóbbi időben tett megnyilatkozásában joggal vallotta azt az álláspontot, hogy még az értekezlet előtt több olyan lépést kell tenni, amelyek eredménye­ként normális légkör ala­kul ki a kommunista moz­galomban, a vélemények harca pedig a pártszerű élv- társi vita megengedett ke­retei között folyik most, ahogy ez kitűnik levelük­ből, önök is egyetértenek ezzel és úgy véljük, hogy a tervezett értekezlet elő­készítésében sikerült bizo­nyos haladást elérni. Természetesen, amikor a mi két pártunk az összes testvórpártokat érintő kér­déseket vitatta meg, akkor ennek csupán előzetes Jel­lege lehet. Az 1957. és az 1960. évi értekezletek meg­mutatták, hogy a nemzet­közi kommunista mozgalom vonalát csak akkor lehet sikeresen kidolgozná, ha ebben a munkában kollek­tíváin vesz részt valameny- nyi testvérpárt és ha kellő módon érvényesül a nem­zetközi kommunista mozga­lom valamennyi osztagának sokoldalú tapasztalata. Majd az erőviszonyokat elemezte. Az erőviszonyok alapve­tő megváltozása összefügg a kapitalizmus általános válságának további elmé­lyülésével, valamennyi el­lentmondásának éleződésé­vel is. Egészen nyilvánvaló, hogy az emberi társadalom tör­ténelmi fejlődésének fő tar­talmát és fő irányát ma már nem az imperializmus határozza meg, hanem a szocialista világrendszer, a haladó erők, afnelyek az imperializmus ellen a tár­sadalom szocialista átala­kításáért harcolnak — álla­pítja meg. Egyetlen marxista sem vonja kétségbe, — állapít­ja meg, — hogy az impe­rializmus, amely egyik po­zícióját a másik után veszti el, minden eszközzel igyek­szik fenntartani uralmát a népek fölött. Az SZKP abból indul ki, hogy korunk, amelynek alapvető tartalmát a kapi­talizmusból a szocializmus­ba való és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal megkezdett átmenet jelenti, két ellentétes társadalmi rendszer harcának kora, a szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító for­radalmak kora, az imperia­lizmus összeomlásának, a gyarmati rendszer felszá­molásának kora, az a kor, amelyben minden új nem­zet a szocializmus útjára lép és világméretekben dia­dalmaskodik a szocializ­mus és a kommunizmus. Pártunk, amelyet a nagy Lenin az engesztelhetetlen imperialistaellenes harc szellemében nevelt, jól em­lékezik Leninnek arra a fi­gyelmeztetésére, hogy a ka­pitalizmus haldoklása köz­ben is hallatlan bajt és szenvedést okozhat még az emberiségnek — mondja a levél, majd megállapítja: A kommunista pártok taktikájának és politikájá­nak a tőkés országokban vannak olyan közös lénye­ges vonásai, amelyek össze­függnek a kapitalizmus ál­talános válságának jelenle­gi szakaszával és a nemzet­közi küzdőtéren kialakult erőviszonyokkal. Ha a kommunisták a szo­cialista forradalom győzel­mét világháborútól tennék függővé, ez egyáltalán nem keltene rokonszenvet a szo­cializmus iránt, sőt el taszí­taná tőle a tömegeket. A korszerű hadviselési eszkö­zök szörnyű pusztító követ­kezményei miatt az ilyen álláspont csak ellenségeink malmára hajtaná a vizet. A munkásosztály és él­csapata — a marxista—le­ninista pártok — arra tö­rekednek, hogy békés úton, polgárháború nélkül hajt­sák végre a szocialista for­radalmat. Ennek a lehető­ségnek a valóraváltása megfelelne a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, az ország általános nemzeti érdekeinek. — Ugyanakkor a for­radalmi fejlődés útjainak megválasztása nemcsak a munkásosztálytól függ. Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszak­hoz folyamodnak, a mun­kásosztály arra kényszerül, hogy a hatalom kivívásá­nak ne a békés utat vá­lassza. Mindez a konkrét feltételektől, az országon belül és a nemzetközi küz­dőtéren az osztály erők meg­oszlásától függ. A levél befejezése az algériai, indonéz és iriáni kérdéssel foglalkozik, majd %béke fenntartásának gya­korlati módszereit fejtegeti. (■MTI) Ünnepi párüaogyűlés Tegnap délután a Szol­nok és Vidéke Vendéglátó­ipari Vállalat pártalapszer- vezeténél ünnepi taggyűlést tartottak április 4 tisztele­tére. Ennek során Bariba László, a vállalat igazgató­ba ismertette az 1962. évi munkát. A versenyeredmé­nyek alapján tizenkét ki­váló dolgozói jelvényt, va­lamint huszonegy kiváló dolgozó oklevelet osztottak ki. A vállalat igazgatója beosztottainak jó munkájá­nak elismeréseként az igaz­gatói alapból negyvenöt- ezer forintot fordított ju­talmazásra. Felszabadulási emlékünnepség a szolnoki úttörőházban Tegnap délelőtt a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Szolnok megyei Bizottsága a szolnoki úttörőházban ün­nepséget rendezett hazánk felszabadulásának évfordu­lója alkalmából. A fiatalok között megjelent Vámos Sándor, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának mun­katársa. Az ünnepi beszé­det Molnár György, a KISZ MB titkára mondotta. Az ünnepség során dr. Pápai Dénes orvos, a Köz­egészségügyi- Járványügyi állomás igazgatója és Ke­rek Béla, a törökszentmik­lósi járási KISZ-bizottság titkára a KISZ Központi Bi­zottságától KISZ Érdemér­met kapott. Aranykoszorús KISZ-jelvénnyel és dicsérő oklevéllel tüntették ki Bal­ia Erzsébetet, a kengyeli Szabadság-telepi úttörőcsa­pat kiszes vezetőjét; Zubor Ilonát, a vezsenyi Tisza- menti Tsz ifjúsági munka­csapatának vezetőjét; Cs. Szabó Mihályt, a jászberé­nyi járási KISZ-bizottság munkatársát; Csukás Györ­gyöt, a tiszafüredi járási KISZ-bizottság úttörőtitká­rát; Bors Lajos tanárt, a KISZ MB társadalmi aktí­váját; Maczó Jánost, a tö­rökszentmiklósi járási KISZ- bizottság társadalmi osztá­lyának vezetőjét. A KISZ MB társadalmi aktívái közül pénzjutalom­ban részesítették Szonda Katalint, a túrkevei ifjúsá­gi ház vezetőjét; Kovács Lászlót, a megyei revíziós bizottság elnökét; K. Nagy Lászlót, a megyei revíziós bizottság tagját; Kiss Kál­mánt, a kisújszállási Mó­ricz Zsigmond Gimnázium KISZ-tanácsadó tanárát; Horváth Gyulát, a szolnoki úttörőház népi tánc szak­körének vezetőjét; Szaba­dos Bélát, a KISZ MB tár­sadalmi aktíváját; Nagy Zsoltot, lapunk fotóriporte­rét Az összejövetel vidám hangulatban elköltött tíz­óraival fejeződött be. Nyugtalanság Közép-Keleten Damaszkusz (Reuter, AP, AFP) A vasárnap délutáni tün­tetéseket kővetően tovább tart a nyugtalanság Szíria fővárosában. A Damasz- kuszbam tartózkodó algériai kormányküldöttség Bume- dien hadügyminiszter veze­tésével hétfőn csaknem négy­órás megbeszélést tartott a szíriai kormány, a „for­radalmi tanács” képviselői­vel. A tanácskozásról közle­ményt nem adtak M, híva-' talos körök szerint azon­ban továbbra is az arab egység kérdése volt a napi­renden. Az egység megteremtésé­re irányuló erőfeszítésekkel egyidejűleg újabb tünteté­sekre került sor Damasz­kusz utcáin. Az egyetem nas&zerista és Baaifc-párti diákjai már reggel össze­Szétvert alakulatok lógós tüzérei, agyonrémült gyere­kek, akik kéthetes kiképzés után kerültek ide, kivén- hedt tartalékosok, akiknek száraz inai még Gorlicére, Sábáéra emlékeztek, s most úgy esodálgatták a légvé­delmi gépágyút, mint az áUatkertben a zsiráfot: ezekből áUt az éj legény­ség. Szabó pedig hosszas ta­nácskozásokat folytatott bátyámmal. Szemügyre vet­te az új embereket, mind­egyikről behatóan referált. <“ Amint látom, igencsak ellátták ezek magukat. Mindegyiknek a bugyrában van civil ruha. — De most még ne hagy­ja őket lógni. A nyilasok rögtön elkapnak üt min­denkit. Ki kell várni a leg­jobb pillanatot. Az üteg hetven főnyi le­génysége lassan százhar­mincra duzzadt. Az újak többnyire a pincében ültek, az öregek kinn ügyeskedtek becsatolta a sisakját, meg- gyúrogatta a fejebőrit, na­gyokat fújt, azután a sisa­kot visszatette, megrántotta az állszijat, s odalépett az őrhöz. Eresszen be. “* Nem lehet, főhadnagy testvér — mondta az ár ko­nokon és fölényesen — vár­jon sorára! — Nem lehet!? —■ rikol­totta a bátyám azon a han­gon, amelytől még a halott is felült ijedtében ne­kem nem lehet!? — S már be is lökte az ajtót a meg­rettent őr orra előtt. Ügy ugrott be oda, nyákig sáros köpenyében, egyhetes sza. káUával, véres, vad tekin­tetével, sisakos, nagy, tiszta homlokával, mint a harag- vő isten angyala, aki idáig a poklokkal csatázott. — Kitartás! — kiáltotta bőszen, vakkantva és her- rentve, mint a felhúzott tnyű kuvasz, olyan harapó­sam: kitartás! Az íróasztalnál ült a pa­rancsnok, egy hosszú, ku­sza-képű ember, csodálato­san rendetlen, majdnem eszelős arcvonásokkal, a fél arca komikusán ugrált s úgy pislogott hozzá, mint a majom. Erre a pofára lehe­tetlen volt rá nem ismerni: bátyám jól emlékezett rá, házmester volt ez az ember az Izabella utcában, bátyám többször találkozott vele abban a házban, ahová egy időben udvarolni járt. (Folytatjuk^ verekedtek. Később a Nasz- szer-barát diákok az utcán tüntettek. A kivezényelt katonaság a tömeg feje fölé lőtt és gumiboto kikai próbálta visszaszorítani a tüntetőket. Szíria északi kereskedelmi központjából, Aleppóbói is nyugtalansá­got jelentenek. A damaszkuszi rádióban felolvasták a „forradalmi tanács” rendelkezéseit, amelyek értelmében egész Szíria területén betiltják a tüntetéseket, szigorúan büntetik a csoportosulást és a tiltott fegyverviselést. A hírügynökségek egybe­hangzóan az állapítják meg, hogy az egységtönekvéseket lényegében keresztező nyug­talanság a Nasszer-barát elemek és a Baath-párt kö­zött egyre mélyülő szaka­dék jele. (MTI) ez ágyúknál. Közben azon­ban új baj jelentkezett. Az élelmiszeradagokat mindig csak hetven személy részé­re adták, s ebből kellett a százharmincait eltartani. A budaörsi erdőben megtaka­rított készletek erősen ki­fogyóban voltak. Sámson őrmester egyre hangosabb siránkozással járt a bátyám nyakára, hogy mit lehetne itt csinálni? Valósággal le­fogyott és összetört a sok gondban. — Hát hum van itt Pe*- t**n valami nagy élelmiszer- raktár? Magának azt tudnia kellene «* mondta a bá­tyám. — Sn tudnék egyet, fő­hadnagy úr kérem, de oda mi nem mehetünk. Az Andrássy úton van egy nagy nyilasház, oda renge­teg zsidóholmit összegyűj­töttek, van ott kérem liszt., szalámi, konzervek, rum. barackpálinkák, el se hinné ' az ember, hogy micsoda tö­megben. *te Bogy mi nem mehe­tünk oda'? Hát majd meg­látja. Reggel hatkor jelent­kezik nálam három teher­autóval, Szabóval meg ti­zenöt emberrel együtt. Másnap reggel oda is <U- Utottak. Frissen ugrottak le az autóról, fejükön roham- sisak volt, minden katona állig fegyverben. Bátyám dongó léptekkel ment végig a kapu alatt, nytmábm Szabó. Az őrt álló karszala- gos katona meg se állította őket, csak tisztelgett. — Ki itt a parancsnok? —- fordult bátyám egy ajtó előtt ácsorgó másik őrhöz. A parancsnok itt van benn, de most nem fogad­hat senkit, mert fontos ügy­ben tárgyal. Várjon néhány percet, főhadnagy testvér. Bátyám ingerülten sétált fel-alá, olykor toppantva a jobb lábával és hirtelen megfordulva, mintha me­netközben csinálná a h&tra- arcot. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott, rá-ráné- zett Szabóra, aki egyked­vűen támasztotta a falat.

Next

/
Thumbnails
Contents