Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 85. szám

IWS. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Szocialista erkölcs, társadalmi tulajdon \ M AZ A KÁRÖSSZEG, mely tavaly megyénk föld- művasszövetkezeteit a tár­sadalmi tulajdon megsérté­se folytán szegényítette, egymillió forint körül jár. Tudva, hogy fnisz-eink ki- 1 cm csgázh armi nckilen c kis­kereskedelmi boltot üzemel­tetnek, könnyű elképzelni, hogy az említett összeg megmaradása esetén vala­mennyi egységet ezerforin­tos ráfordítással lehetett volna szépíteni, korszerűsí­teni; vagy legalább ötven új egységet lehetett volna — társadalmi hozzájárulással — megnyitni. A bíróság majdnem két tucat föld- mű vessző vetkezeti alkalma­zottat ítélt el a Aliban forgó bűncselekmények miatt. A sikkasztások, csalások körülményeit vizsgálva úgy találjuk, hogy az fmsz-, fjk-, MÉSZÖV ellenőri há­lózat 1962-ben sem létszá­mában, sem szakképzettsé­gében nem érte el a kívánt szintet, összesen hetvenegy ellenőrnek kellett volna ki. fogástalanul dolgoznia majdnem ezer kiskereske­delmi boltban, hizlaldák­ban, bambi- és • szikvízüze­mek ben, felvásárló kiren­deltségeken. Olyan szak­ember, ki ekkora terület valamennyi parcelláján azonos otthonossággal mo­zog — elképzelhetetlen. So­kat nyomó tény a latban* hogy a földművesszövetke- zetéknek anyagi okok miatt nem könnyű kellően kép­zett. nagytapasztalatú szak­embereket alkalmazniok. Az állami kereskedelemben az ellenőri fizetés a nagy­forgalmú boltok vezetőinek javadalmazását erősen meg­közelíti; a földművesszövet, kezeiben azonban — SZÖ- VOSZ rendelkezések foly­tán — az ellenőri illetmé­nyek az előbbieknek csak hetven—hetvenöt százalé­kát tehetik ki Megfontolandó, nem vol­na helyes, ha a SZÖVOSZ ez áldatlan kettősség meg­szüntetésére felülvizsgálná, s magasabban állapítaná meg az ellenőri fizetéseket. Noha nem elsődleges fontosságú, mégsem közöm­bös, hogy az fmsz boltveze­tőknek azokkal az alkal­mazottakkal kell együtt dolgozniok, akiket erre az igazgatóság kijelöl. Az álla­mi kereskedelem boltveze­tőinek e vonatkozásban — némi megszorítással vétójoguk van. A személyi kiválasztásra helyes gya­korlat alakult ld Karcagon és Túrkevén. Mindkét vá­ros fmsz igazgatósága mesz- szemenően figyelembe ve­szi új dolgozó munkába állításánál a boltvezetők ja­vaslatait- Meggyőződésünk, hogy az ilyenfajta szoros kapcsolat minden fmsz va­gyonvédelmének Javára szolgálna. ELLENŐRZÉSNÉL, meg­előzésre törekvő óvatos­ságnál többet érő a becsü­letes, szocialista szellem kialakítása. Tény, nem könnyű máról holnapra megértetni az emberekkel, hogy a szocialista erkölcs fogalma nem merül ki az anyagi és szexuális tisztes­ségben. Igenis hozzátarto­zik ahhoz a mértékletesség, s a feddhetetlenség megkö­vetelése. Sok eset példáz­hatná ezt. A törökszentmiklósi fmsz könyvesbolt azóta elítélt vezetőnőjétől több felelős állású személy fogadott el ajándékot. Tiszafüreden az fmsz egyik boltjában az apa nappal itta a szövetke­zet borát; éjjelenként pedig fia rendezett ugyanott dá- ridót barátaival. A társa­dalmi tulajdonban törvény­telenül dúskáló apa és fiú így vált bűntárssá. S noha tettükqt a járási székhelyen HkM elítélték Néhány gondolat a földművesszövetkezeti vagyonvédelemről suk mégsem váltotta ki azt a felháborodást, mely vár­ható lett volna- Sőt; volt feletteseik egyike-másika még mentegette őket. Á BŰNÖS CSELEKMÉ­NYÉNEK hasonló lebecsü­lésével az egyik Szolnok járási fmsz-nél találkoz­tunk. ' A majdnem százezer forintos sikkasztásért becsu­kott pálinkafőzdésről így • emlékezett meg a főköny­velő: „Most éppen nincs itthon, mert hiánya lett.” A könnyedén kiejtett „most éppen” időtartamát a bíró­ság jogerősen négy évben szabta meg. Az említett két esethez hasonlóak hallatán az em­ber úgy érzi, némelyek a lopásért, sikkasztásért, csa­lásért járó büntetést nem természetes és törvényes ' következménynek, hanem egyszerűen balszerencsének, a tettes ügyetlensége, nem pedig- gazembersége folya­mának tekinti. Az ilyen nézet elharapózása legalább annyira veszélyes, mint az ellenőrzés felületessége. Való. hogy mind a fele­lőtlen nézetek felszámolása, mind az ellenőrzés megja­vítása érdekében az utóbbi • esztendők során nem ke­vés történt az fmsz háló­zatban- Hozzájárult ehhez a szocialista erkölcs szilár- dulása, az emberek tudatá­nak fejlődése, de az anyagi ösztönzés-is. Tavaly például a boltvezetők mintegy het­ven százaléka kapott pré­miumot hiánymentes leltá­rérti Mindezeknek köszön­hetően megyénk fmsz-eit a társadalmi tulajdon megká­rosítása miatt 1962-ben öt­venkét százalékkal keve­sebb kár érte, mint 1958- ban. EZZEL AZ EREDMÉNY­NYEL hazánk MESZÖV-jei között a hetedik helyen áll­nak. S ha a törökszentmik­lósi könyvesbolt vezetője — s mellette vagy féltucat el­lenőr — megmarad a becsü­let útján, felelősséggel vég­zi munkáját, úgy a harma­dik hellyel büszkélkedhet­nének. A fejlődés egészsé­ges irányba indult; s nem lehet kétséges, hogy az eddigieknél szebb eredmé­nyekhez vezet. — berváró — Akinek tál sok « vére Az amerikai Hartford városban (Connecticut) él a 44 éves Hector Bedard, akinek az a különös be­tegsége, hogy szervezete a szükségesnél több vért ter­mel. Amikor két évvel ez­előtt diagnosztizálták a ba­ját, kéthavonként véradás­ra jelentkezett a hartfordi kórházban.A kórház azon­ban csakhamar arra az ál­láspontra helyezkedett, — hogy Hector Bedard nem tekinthető „önkéntes vér­adónak”, mivel a vérvétel­re saját egészsége szem­pontjából van szüksége. — Ezért minden alkalommal 7.5 dollárt számítottak fel neki, amiért megszabadí­tották a felesleges vértől. ASSZONYVIRTUS — Tudtuk mi azt előre, hogy nem lesz könnyű dolgunk, amikor elvállaltuk: ketten felneveljük a csaknem hatezer csibét. Ez a kemény tál nagyon próbára tett bennünket. Naponta kellett trágyázni, cserélni az almot, hogy mindig tiszta és száraz legyen, hiszen a falaikról így is gyöngyözött a víz. Több helyen a meny- nyezet is leszakadozott a nedvességtől, párától. Vagy hívván szép kis csibét agyonütött a vakolat. Bánkódtunk :s emiatt eleget, de semmit nem tehettünk. Pedig köztük voltunk mi éjjel-nappal, s mégis megesett a baj — sorolja Etus, a beszédes barna asszony. iBgy kicsit elgondolkozik, aztán, ismét a nehéz napokat idézi szavaival: — December 14-én érkezett meg a kisújszállási keltetőből az 5900 naposcsi­be. Egyhetes korukig langyos kamilla­teával itattuk őket, aztán is mindig lan­gyos vizet öntögettünk az itatóktoa. Ba­romfi tápot etettünk, meg baromfisilót, té­len ezzel pótoljuk a zöldtakarmányt Sok munkánk volt, de ez nem lett volna baj, csak az a nagy hideg. Ez bizony úgy meg- csigázott bennünket, hogy egyszer azt mondtam a társamnak, Papp Sándorné- nak: — Te, Juli, én már úgy kivagyok, mozogni is alig bírok. — Nehéz volt, de azért kitartottunk — mondja csendes mosolygással Csík La- josmé. Pillantása ide-oda röppen a piciny, de csinos, tiszta pihenőszoba megszokott tárgyaira: a kicsi, fehér zománccá tűz­helyre, a rádió polcát díszítő csipkére, az üvegajtó fehér függönyére. Derűsebben folytatja: — Látja, nincs villanyunk, mégis rá­diózhatunk, ha futja az időnkből. Ta­valy kaptuk ezt a telepes rádiót, hogy te­gyem valami szórakozásunk, hiszen jófor­mán itt töltjük az egész évet. A decem­berben kapott csibéket március 21-én vitte el a baromfifeldolgozó vállalat, s 29-én már újabb ötezer naposcsibét fo­gadtunk? — Ebből válogatjuk ki majd a törzs­nek valót — magyarázza Csfkné, s még hozzá teszi. — Eddig még az egy százalé­kot sem érte el az elhullás. Arról pedig, hogy mit eredménye­zett a kőtelki Ezüstkalász Tsz-ben az asz- szonyvirtus, Vana Imre főáOlattenyésztő tájékoztat: — A decemberben hozott 5909 csibé­ből mindössze 172 volt az elhullás. Az értékesítéskor 1,14 kilogramm volt az át- .lagsúly, de már februárban árultuk a szolnoki standunkon a rántanivaló csir­két. S ugyanekkor 10 mázsa csirkét ad­tunk a vállalatnak, majdnem egy kilo­grammosakat. Igen jó’ volt a takarmány- értékesítés is. Egy kilogramm húst négy kiló takarmányból állítattunk elő. Ez ugyan több a tavalyi 3,78 kilogrammnál, de a hideg miatt bőségesebben kellett takarmányozni. — Ez évben 104 mázsa baromfihúst adunk az államnak. Tervünkben tízezer árucsibe felnevelése szerepel, ezt még tíz­ezerrel megtoldj uk. így a bevételünk is csaknem megduplázódik, számításunk szerint 400 ezer forintot hoz a csdbeneve- lés a tsz-neki Természetesen a gondozó­kon is múlik, hogy sikerül-e ez a terv. Nem féltjük őket. A hosszú, hideg télen is megállták helyüket, s most joggal üti markukat prémiumként 2000—2000 forint. Nagy Katalin Péntekeken temetik dr. Hadnagy Lászlót A Művelődésügyi Minisz­térium közli, hogy dr. Had­nagy László miniszterhe­lyettes temetése ma, pén­teken, április 12-én délután fél 2 órakor lesz a Farkas­réti temetőben. (MTI). Kopott propaganda Karcagon a főtéren ta­lálható a Déryné Művelő­dési Ház mozijának üveg- szekrénye. Ez lenne hivat­va arra, hogy az emberek­ben felkeltse a kedvet a moziba menésre. A táblát nézegetve az a gyanúnk, hogy ez' inkább az ellenke­zőjét kelti fel a jámbor nézőkben. A szekrény bé­lése napszívott, piszkos pa­pír, a képek gyűrötten ár­válkodnak. A „Válás olasz módra” című film fősze­replője előtt külön üveg­lap, azon pedig papírfecnik lógnak, — mintha szegény Mastroianni arcából nőttek volna ki. A szekrény kopott kere­tének rendbehozatala, meg­festése, a hátsó fal betapé- tázása vagy műanyaglap­pal való bevonása, néhány belső keret készítése, — amelyben a képek símán maradnak, fillérekbe kerül. Ráadásul hasznára válik a főtérnek éppen úgy, mint a műsorpropagandának. Szolnok megye földosztásának története Rákóczi oklevéltár — Beszélgetés a Szolnok megyei Áilami levéltár igazgatójával — Milyen tudományod tervek megvalósításán dol­goznak jelenleg? — tettük fel az első kérdést Antal Árpád igazgatónak. — Most készítjük Szolnak ténetét • Rákóczi oklevél­tárat és Szolnok megye tör­ténetének olvasókönyvét. E három feladat határozza meg ezévi munkánkat. — Szeretnénk, ha ezeket ismerteivé részleteiben í*. — A földosztás történeté­vel kapcsolaton kutatások Emlékszik, elnök elvtárs? K eserű szájízzel ébredt A feje úgy zúgott, mint valami felbolydult méhkas, amibe még külön egy kis zakatoló motort is beépí­tettek. Először azt sem tudta, hol van. Felült, de a mozdulatra éles fájdalom nyilallt a fejébe. — Berúgtam — állapí­totta meg bambán. Aztán arra is emlékezett, hogy vett egy üveg rumot, mikor kijött a közgyűlésről. — Még jó, hogy nincs itt az asszony, — gondolta, amint körülnézett a rendet­len szobában. Ruhái szét­dobálva, sáros csizmája az ágy mellett feküdt, a sző­nyegen. Egy felborult szék négy lába vádlón meredt felé. Az asztalon egy csik­kel és féligszívott cigaret­tákkal telt hamutartó mel­lett ott állt a rumos üveg. Az alján még egy ujjnyi szesz. Lassan csitult fejében a fájás, csak a lüktető zaka­tolás maradt. Megint a közgyűlésre gondolt. — Betették nekem a ka­put, — mondta Rákönyökőtt felhúzott déré és nézte a szemközti falon függő, bekeretezett Koszta reprodukciót. — Pánem! Kenyeret!, — mondta a szürke alakok fenyegető némasága. Ahogy nézte sokáig, egyszer csak megszólaltak a kép paraszt- alakjai. Aztán kiabálni kezdtek: — Nem kell nekünk ilyen elnök! Váltsuk le az elnököt! Móndjon le! Fekete szájak nyíltak, amelyekből ömlött a szem­rehányás, panasz. Zúgtak a kép parasztfigurái és az elnök, a leváltott elnök már a tegnapi közgyűlést látta. Azt a pillanatot, amikor felállt Lajos bácsi, az öreg brigádvezető. Ahogy lassan körülfordult és sze­mét rávillantotta a hangos- kodókra, úgy csitult el a zúgás. Nagy tekintélye volt az öregnek, pedig soha egy hangos szót nem hallottal: tőle. Most az elnök tisztán hallotta a hangját: — Mi azért hívtuk ide Sárosi Bélát elnöknek, mert úgy gondoltuk, előbbre vi­szi a szövetkezetei. Néhá­»iin«itfl|'k megnézni azt az állami gazdaságot, ahol igazgató volt Mond­hatom, rendben volt ott minden. Ügy hallottuk, Sá­ros! Béla nemcsak agrár­mérnök, hanem jó vezető is. A tanács is ajánlotta, hát megválasztottuk. Dehát csalódtunk. A mi elnökünk nem ismert más hangot, csak a szidást, káromko­dást. Lehet, hogy jót akart, bele nem láthatunk. De rosszul csinálta, nagyon rosszul. Sűrű vendége volt a kocsmának is. Akik vele ittak, azok lettek a jó em­berek. Mi többiek meg rosszak. — Emlékszik-e elnök elvtárs, — fordult felé gyorsan az öreg, — mit mondott egyszer a kocsmá­ban? Mert én emlékszem, és még néhányan emlék­szünk. Azt mondta: „Nem létérdekem nekem a tsz. Hiányzik nekem, hogy itt magukkal kínlódjak?” — Hát ne kínlódjon! Ne­künk se hiányzik egy ilyen ember. Én is amellett va­gyok, tagtársak, — fordult úrja az emberek felé, — váltsuk le az elnököt — Ügy van! Helyes! Sza­vazzunk! — zúdult fel a közgyűlés. És az elnök most nem is az ellene szavazó 120 em­ber miatt szégyenkezett, hanem amiatt, hogy hár­man mellette szavaztak. Az egyik kupec volt valami­kor, a másik egy csalásért eibocsájtott kereskedő, a harmadik meg a kántor, egy reszelős hangú, potya­leső pálinkásbutykos. Mind­ezt csak később tudta meg. Egyszer, mindjárt az ele­jén, a kocsmában sodród­tak mellé ezek az emberek. Kérkedtek szegényparaszt múltjukkal, dicsérték a tsz-t, és hozatták a félde­ciket. A kupecet eztán meg­bízta: vásároljon malacokat a vásárban. A kereskedő a zöldségárusítást kapta, és az elszámolásukat az elnök jóváhagyta. A kántornak meg elnézte, ha egy-egy temetés miatt nem jött dolgozni. És ezek szavaztak mel­lette! így gyötrődött sokáig, * aztán ledőlt a párnára. Egyszer csak elaludt. Ké­sőbb, álmában látta magát, újra az állami gazdaság­ban. Egy kétezer holdas üzemegységet bíztak rá és az igazgató elismeréssel be­szélt Sárosi Béla üzem­egységvezető munkájáról.- patkós eredményei a felszabadulás huszadik évfordulójára ké­szülő — többkötetes — mű­ben jelennek meg, amelyek közül az egyik lesz a mi munkánk. A feladatot or­szágosan jelölték ki. így a többi megyei levéltár is ■ foglalkozik ezzel. A Szol­nok megyei anyag vala­mennyi városunk és közsé­günk földosztási adatait tar­talmazza. Jelentős lesz ez a könyv az újabbkori törté­neti kutatók számára, hi­szen a felszabadulás utáni időszak egyik- legfontosabb mozzanata a földosztás volt. a kutatás alapját az 1947-ben feloszlatott földigénylő bi­zottságok hiteles iratai ké­pezik. A terv szerint 1965- ben kerül sor a publikációra; — Mit tartalmaz a Rákó­czi oklevéltár? — Olyan leveleket, doku­mentumokat, amelyek Szol­nok megyével kapcsolato­sak, s a birtokunkban is vannak. Köztük néhány ere­deti Rákóczi, Bercsényi, Vak Bottyán kézirat is ta­lálható, amelyeket még so­ha nem hoztak nyilvános­ságra. Érdekességként el­mondhatom, hogy 1964-ben elkészítjük a labanc okle­véltárat is. — Ügy tudjuk, Ont kü­lönösen érdeklik a Jászkun kerületekben lefolytatott boszorkányperek. — Igen. Intenzíven fog­lalkoztat Szolnok megye jogelődje, a Jászkun kerü­letek törvényszékén tár­gyalt boszofleány-ügyek tör­ténete. Meglepő, de ma már adatokkal bizonyítható, hogy az 1740—50-es évek­ben Jászberényben még hoztak ítéletet boszorkány, perekben.

Next

/
Thumbnails
Contents