Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-11 / 84. szám

1963. április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S A szovjet balett iskolája „A három grácia” — a moszkvai Nagy Színház balett­főiskolája V. évfolyamos növendékeinek szoborcsoport­gyakorlata Csajkovszkij, Liszt, Pro- kofjev melódiái szűrődnek ki a moszkvai Nagy Szín­ház mellett működő balett- főiskola termeiből. Ebből az iskolából kerülnek ki a szovjet balett világhírű táncosnői és táncosai, a kitűnő tánckar tagjai. Mii a sikerük titka? Mi­ben különbözik ennek az iskolának a módszere és eredménye a külföldi ba- iettisikoiákétól? Jurij Kond- ratov, - az iskola igazgatója így fogalmazta meg erre a kérdésre a feleletet: — A tőkés országokban a balett- növendékek ki vannak szolgáltatva az üzleti ér­dekeknek, mert a balettisko­lák magánkézben vannak és a vállalkozónak az az érdeke, hogy a növendék minél hamarabb színpadra kerüljön, ezzel szerezve be­csületet az iskolának. így nem adhatja meg azt az alapos és sokoldalú felké­szültséget, amilyent mi adunk fiatal növendékeink­nek. Fő náluk az, hogy a táncos a bemutatkozáskor technikai bravúrjaival hív­ja fel magára a figyelmeit. Mi a mi növendékünket arra is neveljük, hogy tisz­tult stílusa és elmélyült lelkisége segítse kifejezni szerepének az emberi tar­talmát, amellett, hogy mi is megköveteljük tőle a tánctechnika teljes elsajá­títását, nem kevésbé, mint a nyugatiak. A növendékek komoly színészi tanulmányokat is folytatnak, hogy képesek legyenek az érzések, indu­latok, a szerep megköve­telte pszihológiai tartalom kifejezésére. A színészi felkészítésben a tanárok Sztaniszlavszkij rendszeré­nek az elveit követik. A ..drámai gyakorlat” óráin minden növendék részt vesz, nemcsak azok, akik kiütköző tehetségükkel elő­reláthatóan magóntáneos- ként fognak szerepelni a legnagyobb színpadokon. A növendékek már a második évfolyamtól kezdve fellép­nek a Nagy Színház elő­adásain, hogy megszokják a színpadot és a próbákon közelről lehessenek tanúi a nagy művészek felkészü­lésének. Tanulnak zongo­rázni és egy népi hangsze­ren. játszani, tanulnak ze­neelméletet, mozgásművé­szetet, tornát, akrobatikát, vívást, színháztörténetet és megismerkednek a balett múltjával, tanulnak mű­vészettörténetet. ■Néhány szót még a szov­jet balett múltjáról. Köz­vetlenül a forradalom után egyes koreográfusok azt bizonygatták, hogy a klasz- szikus balett ideje múlt és nép időszerű, nagy problé­máit. Ilyen művek voltaic a „Párizs lángjai”, az urá­liak Danyilajáról szóló „Kővirág”, sőt a „Paganini” is, amely a, művészsors és az alkotás problémáit szin­te filozofikus elmélyedéssel boncolgatta a balett nyel­vén. (APN) „Változatok egy témára” — befejező mozdulat. A pró­bát Galina Ulanova a világhírű szovjet balerina vezeti A szovjet balett a régen is világhírű orosz balett hagyományait fejlesztette tovább, az ábrázolt jelle­mek belső, lelki átélését tanítva iskoláiban. A sab­lonos, külsőséges megoldá­sok helyett a valóságos emberábrázolásra tanította meg a növendékeket. Jurij Kondratov nagy elismeréssel nyilatkozott el­sősorban a magyar balett- művészetről, amikor egy szovjet újságíró népi de­mokratikus országok mai tánckultúrája felől érdek­lődött nála: — A szocialista orszá­gokban hasonló módszerrel nevelik a balett fiatal mű­vészeit, mint mi. Ismerem a magyar iskolát s nagyon tetszik nekem a munkastí­lusuk. A magyar balettet a legjobbak közé kell sorol­ni, felveszi a versenyt az angol és az amerikai ba­lettegyüttesekkel. Igen jó a balettkar és érdekes egyé­niségű magántáncosai van­nak. A magyar koreográ­fusok törekvései és útkere­sése nagyon érdekel. A magyar balett után mind­járt a lengyelt említeném. Ez a két balett a legked­vesebb nekünk és a leg­népszerűbb a Szovjetunió­ban. A moszkvai bálettfőiskola növendékei a klasszikus tánc mellett a népi tánco­kat is tanulják. Azért is, mert például a Nagy Szín­ház egész estét betöltő táncdarabjai között olyan népmese-tárgyúak vannak, mint a „Kővirág”, a „Pú­pos lovacska”, a „Legenda „új stílust” kell keresni, meg kell találni a „tánc nyelvét”. Ez a nihilista fel­fogás üres formalista ügyes­kedésbe is torkollhatott volna, ha non győz az orosz balett hagyományá­nak a realizmusa. A nagy zeneszerzők — Prokofjev. Aszafjev, Glier, Krejn és mások — egész estét be­töltő szimfonikus balett- kompoziciói voltak nagy segítség ahhoz, hogy a táncművészet is kifejezze a Tanuló könyvtárosok Kedden érdekes vizsgán vehettem részt Szolnokon a megyei könyvtárban. A megye községeiből har­minckét tiszteletdíjas könyvtáros jött el, hogy a „könyvtártechnikai mini­mum vizsgán” számot ad­jon a könyv feldolgozás, propaganda munka, szerze­ményezés, a gazdasági kér­dések stb. tudnivalójáról, a könyvtár-tudomány legalap­vetőbb ismereteiből. Ám, most nem a vizsgá­ról kívánok elmélkedni, hanem arról, hogy érde- mes-e tanulni? Három fa­lusi könyvtárossal beszél­gettem erről a témáról. — Feltétlenül! — ma­gyarázza lelkesen Lőrinczy Béla bácsi, aki a Török- szentmiklóstól 6 kilométer­re lévő surjáni általános iskolában tanít és könyv- tároskodik. — Képzelje el, — foly­tatta — nekünk 160 gye­rekünk van, kiknek a szü­lei tsz-tagok, vagy állami gazdaságban dolgoznak. S hogy a szülők is olvasókká váljanak, ebben a gyerekek is rengeteget segíthetnek, ha AZ ÉSZAKDUNANTÜLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT GYŐRI ÜZLETIGAZGATÓSÁGA AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ villanyszerelőket és segédmunkásokat győri és vidéki munkahelyeire. Fizetés megegye­zés szerint. Jelentkezés személyesen, vagy levél­ből Győrött, Kandó Kálmán u. 13. szám alatt az Üzletigazgatóság Munkaügyi Osztályán. A SZOLNOKI VASIPARI VÁLLALAT azonnalra felvesz képesítéssel és nagy gyakorlattal rendel kező anyag és áruforgalmi osztály vezetőt Fizetés megegyezés szerint. * JELENTKEZÉS a vállalat központjában: Szolnok, Hunyadi János át 4. helyesen irányítjuk őket. Ami pedig a szakmai tu­dást illeti, az a vélemé­nyem, hogy minél többet tudunk a könyvtáros tudo­mány „titkaiból” annál könnyebben, gyorsabban elvégezhetjük a munkát, s ezáltal még több idő jut a tulajdonképpeni könyvpro­pagandára. Fehérvári Miklósáé, a ti- szavárkonyi községi könyv­tár tiszteletdíjas vezetője szintén pedagógus. — A könyvnek, a könyv­tárnak, a könyvtárosi mun­kának nálunk is igen nagy a becsülete — mondta. — Nemrégiben kaptunk új he­lyiséget. Van értelme a tá­mogatásnak: tavaly a köz­ség lakóinak 20 százaléka kölcsönzött rendszeresen, s nincs kizárva, hogy az idén ez az arány másfélszeresére emelkedik. A könyvállo­mány is szép, 1500 lakosra 2600 kötet jut, s ami a leg- örvendetesébb: a szakmai és a szépirodalmi tárgyú művek iránt egyaránt nagy az érdeklődés. Ez azt is bi­zonyítja, hogy a község ve­zetői, a mezőgazdasági szak­emberek is támogatják a könyvpropaganda munkát. Tószegen is hasonló a helyzet. Szlovák Ferencné könyvtáros szerint azonban már itt az ideje az előrelé­pésnek. — Nagyon helyes, ha a könyvtáros tanul, de csak akkor van ennek igazi hasz­na, ha a könyvtár is fejlő­dik. Annak örülünk, hogy az állomány gyarapodik, növekszik a kölcsönzők lét­száma. Az viszont már ke­vésbé örvendetes, hogy a könyvtár kinőtte a régi ru­hát, új, nagyobb helyiség kellene sürgősen! A 15 tagú könyvba­rát bizottság lelkesen dol­gozik, segít. Egyszerű em­berek valamennyien, s akad köztük, aki egy hónap, alatt harminc új olvasót tobor­zott, mint pl- Kovács Lász- ' ló, a helyi Dózsa Tsz rak­tárosa ... A fentiekből érzékelhető, hogy az igen szűk javadal­mazásban részesülő : falusi, tiszteletdíjas könyvtárosok mennyire maguk gondjának vallják a könyv ügyét. «- Bubor — Szülők, nevelők fóruma Miért dacos 9 Jk Ö'errnélflkor nem kí- ” vánatos, úgynevezett rossz tulajdonságai között gyakori jelenség a dacosság vagy konokság enyhébb vagy erősebb megnyilvánu­lása. A dacos viselkedés egyszerűbb eseteire nem nagyon szoktunk felfigyel­ni. Van azonban a dacos magatartásnak olyan for­mája, lefolyása is, amellyel szemben szinte tehetetlenül áll a szülő. Egy édesanya meséli, hogy hároméves kisfia, aki­vel addig szinte semmi baj nem volt, máról holnapra megváltozott. Ha például megkívánt valamit és ab­ban a pillanatban nem kap­ta meg, kicsi arca hirtelen eltorzult, vinnyogó sírásba, majd ék télén ordátozásba kezdett és úgy követelte a megkívánt tárgyat. Meinte ha megkapta, akkor nehe­zen lecsillapodott. Később azonban olyan erővel lépett fel a dacosság, hogyha a kezébe is adta a töltött tár­gyat vagy játékot, nein használt semmit. Mérgesen eldobta magától és dühro­hama fokozódott. Földre vetette magát és úgy ordí­tott. Közben erei kidagad­tak a nagy megerőltetéstől, s teste görcsösen rángató­zott a nagy izgalomban. Hiába volt minden szép szó, hiába volt a kérlelés. Akkor azután elfogyott az anya türelme is és veréssel akarta jobb belátásra bimd a gyermeket. Erre az meg jobban kiabált, rugkapáló- zott úgyannyira, hogy le kellett fogni, nehogy kárt tegyen magában. íme. nagyjából így fest a gyermekkori dacos maga­tartásnak a legsúlyosabb esete. A dacosság enyhébb formái önmagukban nézve nem veszedelmesek, de kel­lemetlenek szoktak lenni a szülők és a gyermek kör­nyezete számára. A továbbiakban, mielőtt egy-két nevelési tanácsot adnánk a dacos gyermekkel való foglalkozással kapcso­latban, tisztáznunk kell rö­viden a dacosság keletkezé­sének körülményeit, e prob­lémákat, melyek megoldása után világossá válnak a tennivalóink is. A gyermek lelki fejlődé­sében igen fontos állomás ’ a harmadik életév, amikor Is az értelmi és érzelmi erók mellett lassan-lassan kezd kibontakozni a tuda­tos, elhatározáson alapuló akarat is. A harmadik élet­év tehát az akarás erőtel­jesebb kibontakoztatásával gazdagítja a gyermek lelki Setét. Az eddigi cselekvé­sei inkább ösztöni megála- pozásúak voltak, s jobbára biológiai szükségletekből fa­kadtak. Minthogy minden először jelentkező lelki te­vékenység korlátlanul ás zabolátlanul tör élő, így a tudatos, elhatározáson ala­puló akarás első megnyil­vánulásai is vak és értel­metlen színben tűnnek tel és roh a rpsaerűen viharza- nak le. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermek kezdetleges, értelemtől még kevésbé irányított akarata mind több és több terüle­ten akar érvényesülni. Eh­hez társul még a gyermek­ben eddig jobbára szuny- nyadó, de most már kitömi kívánó megismerési vágy is. Mindenre kíváncsi, min­dent tudni akar, s minden elérhető tárgyat birtokába akar venni: legyen az éles kés, kalitkában búsuló ma­dárka, avagy éppen a nagy­apa tajték pipája. Ez a za­bolátlan, sokszor szinte ön­magáért az akarásért való akarás természetesen lép- tany-nyomon akadályokba ütközik. Ilyen akadályok például !d akar menni az ajtón... nem éri él a ki­lincset; szeretne játszani az asztalon lévő színes por­celán tányórkával... de azt csak az asztalterítő lerán- cágálásávai szerezheti meg. a gyermek? S ki tudja, mi mindent nem szeretne még a há­roméves gyermek! Sajnos, lépten-nyomon áthatolha­tatlan akadályokba, merev ellenállásokba ütközik a most még fejletlen, érte­lemtől irányítatlan akarata. Ezek az összeütközések váltják ki benne első ízben a nagyfokú haraggal, majd dühvei és indulattal színe­zett dacos magatartást. Ha a dacosság okait ke­ressük, sajnos-; olyan előz­ményeket is találunk, me­lyek a gyermek nagyfokú elnyomottságára, a rideg kényszerítésre, megfélemlí­tésre alapozott nevelésre vezethető vissza. A túlzott gyámkodás*, az örökös kifo­gások, kifoígásolások, a go­romba, szeretet nélküli bá­násmód mind-megannyi elő­idézője, természetes -forrása a gyermeki dacnak. További kérdés, amely fe­leletre vár: milyen legye« a szülők magatartása a da­cos gyermekkel szemben? Mindenekelőtt kutassuk fel a dacosság forrását és szüntessük azt meg, mert legtöbbször nem a gyer­mekben, hanem a környe­zetben, a helytelen neve­lésben van a hiba. Igen nagy szerepe van itt a meg­előzés pedagógiájának. Így például ne kössük teljesen gúzsba a gyermek bontako­zó akaratát! Adjunk alkal­mat neki az önálló cselek­vésre, főleg játékos foglal­koztatással- Rendezzük át ebben a „kritikus” korban például a lakószobánkat úgy, hogy minél kevesebb féltett, vagy a gyermek ép­ségét. egészségét veszélyez­tető tárgy akadjon az út­jába- Igen jól bevált meg­előző eljárás: a figyelem­nek más irányba való tere­lése a dacosságot kiváltó dolgoktól vagy jelenségtől. A gyermek figyelme köny- nyen elterelhető, különösen hirtelen keletkező, szokat­lan ingerek által. (Például rádió bekapcsolása, színes, csillogó tárgy, kedvenc sü­temény, stb.) Fontos és megszívlelendő tanácsunk, hogy ne tekintsük a gyer­mek valamennyi ellenkezé­sét nyakasságnak, dacos­ságnak. Gondoljuk csak meg, hányszor kell a gyer­meknek például csak egyet­len nap folyamán ellent­mondás nélkül teljesíteni a felnőttek utasításait me­lyek nagyrészt gépies tiltá­sok, parancsok és ezek leg­többje talán éppen a szü­lők kényelmét szolgálja el­sősorban. Ha a gyermek makacsul kitart valami mellett, ami ésszerűtlennek tűnik, de egészségét nem veszélyez­teti és környezetére nem ártalmas, szükségtelen minden alkalommal hada­kozni ellene. „Az okos anya — mondja egy kiváló neve­lő —• szemet huny gyerme­kének néhány értelmetlen csínytevése felett és úgy tesz, mintha nem venné észre őket.” A súlyosabb természetű dacos viselkedés megelőzésének további elő­feltételei még a büntetés, a parancs és tilalom ritkább alkalmazása éppen ebben, a dac szempontjából kritikus feiiődési szakaszban­Itl -hezebb esetekben, ** amikor például foko­zott dühroham kíséretében lép fel a dac, bizony nem sok sikerrel jár a beavat­kozás. Célszerű ilyenkor addig, amig meg nem nyug­szik, magára hagyni a gyer­meket, látszólag nem törőd­ni vele. Mert azt is tudnunk kell, hogy az ilyesféle rra- gyobbszabású „dacjelene­tekben” némi tettetés is van a gyermek* részéről. Súlyo­sabb természetű daemeg- nyilvánulások esetében pe­dig okvetlenül kérjük ki az orvos tanácsát. Tóth Gyula int. tanár, Jászberény, Felsőfokú Tanítóképző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents