Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

1963 április 7, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP » Készülődé* az érettségire Kiváló ipari fans*lókat tüntettek ki Tegnap délelőtt a megyei tanácsháza nagytermében megyénk ipáit életének számos reprezentánsa és kö­rülbelül kétszáz ipari tamilé gyűlt össze. Mint is­meretes, az ipari tanulók országos erőpróbáját me­gyei versenyek előzik meg; szombaton ez utóbbi ered­ményhirdetésére került sor. Az ünnepségen az MTH 605. számú Iparitanuló Intézetét Rácz Gyula igazgató és Hanti Antal tanár; a KISZ Szolnok városi végre­hajtó bizottságát Rántó Gyula mérnök; a KISZÖV-öt Bordás László megyei elnök; a KIOSZ-t Ignácz Gy irgy iparigazgatási előadó; a HVDSZ-t Papp László megyei titkár képviselte. A fiatalokat Pintér De­BOBOS ZOLTÁN: Megkésett levél Bartók Bélához Korbácsai idők jártok, világgá kergettek innen. Megkötő gyökerek ropogva szakadtak széjjel,,, S a fekete kánonok görbe hangjai görcsösen fonódtak össze. fis harmóniát a halálban sem találtál. Gyermekek játékból, kacagásból épült homokvárai, meggömyedt parasztok egyenes beszéde; Ez volt hazád. S messzi városok értetlen beton-tömbjei szorítottak össze. Idegenség. Csönd kútjának befagyott mélye. Gyermekek felnőtte« kegyetlensége; Ez lett bazád. Köré bulit a gondolat, és cserépként tört darabra, A munka szép bité úgy lobbant el, mbit tfiz, ka halni hagyják. S egykedvű hősök a halálnak vetettek ágyat, lett hazád! fi* lásd, ha van feltámadás, ez az, egyedül ea! Gép-csodák szimfóniáknál pontosabb Qtésű ritmusában, napra-tárt virágok piros kiáltásán, az emlékezés meleg termeiben, e egymásra épülő éveink tornyában. Lásd, as élőkkel <1 az, kit nem fednek be a felejtés bűvös rögei. zső, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője köszöntötte. Beszédében méltatta az ipari tanulók vetélkedésének jelentőségét, megbecsüléssel szólt az ál­dozatkész akta tógárdáról, a tanulásban szorgalmasnak bizonyult leányokról, fiúk­ról. A „Szakma kiváló tanu­lója” oklevelek és gyönyörű ajándéktárgyak kiosztása megérdemelt örömet szer­zett az ipari tanulók színe- javának. Sokaknak karóra, másoknak fényképezőgép, teás-szerviz, stb. jutott ajándékul. A nagyteremben jócskán akadtak idősebbek is, küknek — nem szégyen az... — szemében megcsil­lant az öröm könnye. Gyer­mekükre méltán büszke mamák, papák, rokonok szemében... A harmadéves ipari tanu­lók között Molnár Gabriel­la a női francia szabó; Vö­rös Margit a női angol sza­bó; Tasi Borbála a férfi szabó; Pintér József a la­katos; Simon István az asz­talos; Kenderest Lajos a kárpitos; Barhács György a cipész; Kaszab Imre a fényképész; D. Simon Gyula a férfi fodrász; Laurik Má­ria a női fodrász; Csényi Emilia a női-férfi fodrász szakmában lett első helye­zett. Az ipari tanulók orszá­gos versenyét a mezőgaz­dasági gépszerelő és jár­műlakatos szakmából me­gyénkben e hó 23-án és 24-én rendezik meg a Me­zőgazdasági Gépjavító Vál­lalatnál, illetve a MÁV Járműjavító Üzemi Válla­latnál. Mit láthatunk, mit tíaMAatwnk? A rádió és a tv jövő heti műsortervéből A rádióban április 9-én Henrich Bőit mutatják be, mint a külföldi rádiódráma- irodalom kiváló alakját. A „Meghívás teára" című rá­diójáték 1961-ben íródott- Főhőse egy tehetséges fia­tal költő, aki egyszerre a nyüzsgő, élénk nyugatné­met gazdasági élet kellős közepébe kerül. A költő szerepét Kálmán György játssza. Igazi zenei csemege lesz húsvét vasárnapján Kozma József „Elektronikus sze­relem” című operájának közvetítése az Operaházból. Húsvét hétfőjén „zenés kultúrpolitikai csipkelő­dést” hallhatunk az irodal­mi giccsekről, a hamisítá­sokról, az álmagyarosko- dásról. a sematikus iroda­lomról, a'primitív gyermek­dal-szövegekről . A televízió legnagyobb heti slágere az asztalitenisz világbajnokság helyszíni közvetítése. Érdekes élmény lesz a nézők számára az Odry színpadon a főiskolá­sok vizsgaelőadásá. A mű­soron Shaw; Róbert Merle, valamint Artur Schnitzler Nem volt hiába! egyfelvonásosai szerepel­nek. A rendezők is, a színé­szek is negyedéves főisko­lai hallgatók. A technikát szeretők szá­Ajánlom az írást Gál Gyulának, a megyei pártbizottság nyugdíjas kézbesítőjének. A kicsiny, töpörödött em­ber homlokára húzta mici­sapkáját, becsatolta az öreg alctatásk&t, aztán elindult. A Kossuth téren egy pil­lanatra megtorpant. Hová? Hová megy, hová indult? Kezében üresen, laposan lógott a táska, semmi-sem­mi nem volt benne. Kisbo. ríték, nagyboríték, sürgős levelek? A múlté már min­den! Más teszi azokat új táskába. A régi, a megszo­kott — üres, csupasz. Szé­pen hazaviszi, beteszi ingei közé a szekrény polcára. Megöregedett, elkopott. Ta­lán el sem fogadta volna az új kézbesítő. Elindult a csemegebolt felé. Az édességpultnál megállt, cukorkát vett, s a zsebébe rejtette. Megtalálja majd az a szőke gyermek — a nővére kislánya —, aki annyi szeretettel tudja mondani,\ „kedves Gyula bácsi’’. Nem furcsa, hogy neki soha senki nem mondta: édesapám. Fiatalabb évei­ben néha belemart agyába a kín: asszonyt, gyereket látott ilyenkor, otthon me- le.ét vágytál Csakhogy va­lamikor, régen, kimondta a szót: aki vállalja ezt, ne keresse máshol a boldog- tógát — úgyis csak boldog­talanná tehetne családot. Tizenhét éves korában megremegett a szíve. Test­vérei, barátai röplapokat bíztak rá. A terror ellen, Horthyékról, a munkásnyo- mOrról beszéltek a betűk, s harcra buzdítottak. Ámvló szemmel falta a sorokat. És vitte, hordta a röpcé­dulákat, egyre tudatosab­ban terjesztette a párt — a föld alá kényszeritett — szavát. igazságát. Lefog­ták, ütötték, börtönbe ve­tették? Fiatal volt, össze­szorított szájjal tűrte a kor­bácsütést, az ezernyi meg­aláztatást. Kiengedték. Első útja az elvtársakhoz vezetett. Kér­ték, féltették, nem akarták újra engedni — de nem tá­gított. Ki tudja, mikor kezdte az érvelést: — Nekem nincs csalá­dom, utánam nem marad éhező gyerek, síró asszony! Nekem ti vagytok a család, s hiszem, örzitek emléke­met, ha majd nem leszek. És ment. Sajtót, kommu­nista újságot rejtett vézna alakja köré. Megbeszélése­ken vett részt, szervezett, agitált. Elfogták. Börtön, kínzás, szenvedés! — Vége volt! — Ment és kommu­nista sajtót rejtett, terjesz­tett titokban. Nem tudták megtörni akaratát. Hanem a testét megtörték az évek. Idegeit is elcsigáz­ta a szenvedés. A felszaba­duláskor majdhogy öreg ember volt — pedig valójá­ban a negyedik X-et sem haladta túl. Szeretett volna sokszor előállni, tanácsot adni, újult erővel küzdeni — de nem birta már, csen­des. szürke közkatonája lett a rendnek, amelyért gyér. mekként kezdte a harcot. Szeretik, tisztelik a vá­rosban Aktatáskájával sze­rényen kopogtatott be a hi­vatalokba — a párt szavát hozta most is — levelek­ben, meghívókban. Nem lázongott, nem mondta soha, hogy többet várt, érdemelne. Tudta: a harc teljes embert kíván, erőset, sok tudással telje­set. S neki ereje egyre ke­vesebb már. Arcába mély, sötét barázdálhat szántott a múlt. Szeme idegesen reb­ben, hangja elcsuklik né­ha ... .Küldték pihenni gyó­gyulni, üdülni. Ment. Szívét jóleső érzés simogatta: lám, gondolnak rá! Nem volt hiába! — el­mondta sokszor, s érezte is. Akkor is, amikor az orvo­sok azt tanácsolták: men­jen nyugdíjba, szüksége van a pihenésre,.. Ez is megtörtént hát. A búcsúszó elhangzott, de ö nem akar búcsúzni. Be-be akar nézni, látni a munkát. A családját nem hagyja el. aki igaz ember! S neki a párt a családja, hozzá tartozik, míg él! Mór» Júlia mára húsvét vasárnap Űr­hajós vetélkedő címmel Berlinből az Intervízió mű­sorát közvetíti a magyar tv. József Attila, itt vagyok!" Érdekes irodalmi műsor­ral lépett fel a közgazdasá­gi technikum és a repülő- tiszti iskola közös irodalmi színpada. József Attila, ver­seihez a 'ceretet a költő életéről szóló színmű egyes jelenetei adták. Április har­madikén este a tiszti iskola klubjában nagyszámú kö­zönség tapsolt a lelkes gár. dánok. József Attila: Híjj János. Hn mnr a mi gy eimekkorútikban Is... Széljegyzetek egy kiállításról Térkép a falon. A váro­sok helyén., a folyók kék szalagján apró réz-érintke­zők. A térkép oldalán ba- nándugó-hüvelyek, alattuk város, és folyónevek. Ha egy érintkezőt a városnév­től elvezetnek a megfelelő városhoz, kigyullad egy lámpa. Magyarország föld­rajza szinte játszva tanul­ható ennek a segédeszköz­nek az útján. Az újvárosi iskola Nép- bölt-polcot rendezett b?. Játékpénz, különböző áru­kat jelképező karionok se­gítségével tanulhatják a számtant az alsósok. Áttekinthető egészségügyi táblázatok, amelyekről a kisdiák pontosan megismeri a fertőző betegségeket, kő­zetminták, amelyek mellett a szolnoki talaj-összetétel mutatja a geológiai érde­kességeket, rajzok végtelen bőségben — ezt láthattuk a szolnoki általános iskolák és óvodák szemléltető esz­köz-kiállításán. A szertárak fejlesztése, bővítése az iskolai oktatás korszerűvé tételének egyik fontos feltétele. Nagy len­dületet vett az utóbbi idő­ben a szertárfejlesztési mozgalom. A szolnoki kiál­lításnak az a legnagyobb erénye, hogy megmutatja, mennyi ötlet születik, •mennyi lelkesedés tölti el a pedagógusokat, a szülőket. Legtöbb kiállított tárgyon ott a cédula: „Ez és ez a pedagógus ötlete, terve nyo­mán készítette a szülői munkaközösség”. Az eszközök változatosak, az egyszerű falitáblától a művészi gonddal elkészített fizikai és kémiai kísérleti eszközökig. Különösen gaz­dag a Beloiannisz úti iskola fizikai és biológiai kiállítá­sa. Csaba György tanár ve­zetésével itt a diákok alko­tó közössége, a szemléltető eszközöket készítő szakkör remekelt. De a Rákóczi úti, a Kertvárosi, a SipOs téri, a Költői úti iskolák is ter­mésük legjavát állították ki. A felnőttoktatás, a gyógypedagógia segítségéi szolgáló eszközök is figye­lemreméltók. Nem túlzunk,' ha azt ál­lítjuk, hogy a kiállított és kiállításra nem került szer­tárt gazdagító anyagokban többeper munkaóra fek­szik. Szülők és nevelők össze­fogásának tehát hatalmas eredményei születtek és születnek napról napra. A megyeszerte egyre jobban kibontakozó mozgalom egy kis részének eredményei láthatók itt, biztatást adva arra, hogy a megyei kiállí­tás sok újítás, számtalan kitűnő ötlet bemutatását szolgálja majd. Néhány szót szeretnénk szólni a kiállítás rendezé­séről. Az öt kis teremben bizony nagyon összezsúfol­ták a kiállított tárgyakat, és szinte káprázik az ember szeme, mire végigmegy, azt sem tudja, hova nézzen. Ha több helyiséget nem lehe­tett már megnyitni, akkor az anyagot kellett volna ritkítani. A módszer az volt, hogy az egyes iskolák külön-kü­lön mutatták be „termésű, keitt. Ez sem szolgálta a jobb áttekinthetőséget. A jövőben célszerűbb lenne tágasabb elhelyezésben, tárgykörök szerint csopor- tosítva, sokkal szellősebben kiállítani a szemléltető esz­közöket. Ez azonban csak kiáll:- tásrendezési kérdés. A lé­nyeget aZ egyik szülő mon­dotta el: — Ha már a mi gyer­mekkorunkban is ennyire törődtek volna azzal, mit hogyan értünk meg, de sok. kai könnyebb lett volna... — bt «to SZERKESZTŐI ÜZENETEK Kiss Tibor Martfű. Közölj« címét, hogy érdeklődésére • választ megadhassuk. Kovács Magdolna Jászágó. — örülünk, hogy panasza orvos­lást nyert, s anyagi károsodás sem érte. Dobos János Szolnok. Miután a további eljárástól elállt, Így ügyét ml is lezártnak tekint­jük. Dányl János Jászfényszaru. Ha nem ért egyet a járási ta­nács döntésével, fellebbezéssel élhet a megyei tanács mező­gazdasági osztályához. Tasi István Kőtelek. Munka­bérét az illetékes vállalat már­cius 16-án kiutalta címére. Ozv. Léhi Mihályné Jászkisér. A sok igénylő miatt a TÜZfiP telep vezetője az egyéni ké­relmeknek nem tudott eleget •tenni. Elsősorban gyermekei segítségét kellett volna kérnie. Péntek Ferenc Ojszász. A ta­nács eleget tett kérésének, a szükséges tüzelőanyagot bizto­sították. Molnár Irén Szolnok. Elhe­lyezkedéséhez — bármennyire is szeretnénk — nem tudunk segítséget nyújtani. Kérésével a városi tanács munkaerőgaz­dálkodási csoportjához fordul­jon. Huszka István Tiszaíöldvár. Ha nyugdíj' iránti kérelmét el­utasították, további . fellebbe­zéssel élhet — GO napon belül — a szolnoki járásbíróságnál. K.' Szabó Imre Törökszent- miklós. Kérésükre a 7. számú AKÖV egy nagybefogadóképes­ségű autóbuszt helyezett for­galomba március 1-től a kér­déses útszakaszon. Remélhető­leg ez már kielégíti az Igénye­det.

Next

/
Thumbnails
Contents