Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

IMS. április 24. SZOLKOR MEG¥13 NÉPLAP § A kulturális szemle já­rási bemutatói mindig ram got jelentenek- A községek helyi szemléin legjobb ered­ményt elért csoportok, szó­listák kerülnek a járási be­mutatóra. Mégis ha ezeket a bemutatókat elemezzük, úgy érezzük, nincs minden rendben; Nincs minden rendben a témaválasztással. Az elmúlt évek szemléiből maradt vissza egy hibás felfogás, amely szerint valamiféle mesterkélt és mesterséges „vonalat” kell bevinni a be­mutatóba. Ráadásul a ko­mor hangú emlékezések és nem a legjobb stilusu tö­megdalok, színművek való­ságos áradata önti el a színpadokat. Volt olyan be­mutató, ahol csak a fasiz­mus komor alaphangját, a krematóriumok fenyegető árnyékát láttuk feleleve­nedni, s van olyan, ame­lyiknek színpadán jóformán csak tömegdalok szerepel­tek, más semmi; Ügy véljük, ennek a fél­reértésnek köszönhető, hogy meglehetősen egysí­kú, unalmas teljesítmé­nyek születtek. Hadd elemezzünk e tekin­tetben egyetlen pél­dát, a kengyeli színját­szók különben tehetséges együttesének előadását. A darab Ságodi József: A ha­tos szoba című háromjele- netes egyfelvonásosa. Hiába minden igyekezet, ha egy­szer íróink ilyen fércmű­vekkel árasztják el a piacot. Joggal panaszkodhatnak az együttesek, hogy nem talál­nak megfelelő mai egyfel- vonásosokát. Az ilyen rossz struktúrájú darabot megfe­lelően nem is lehet elját­szani. Ehhez járul az a szemlélet, hogy minden díszletnek valódinak kell lenni. Ez fölöslegesen el­húzza az átdíszletezés ide­jét, a közönség elveszti a kapcsolatot a darabbal és ez csökkenti az előadás vonzerejét Jó lenne, ha minden együttes megszív­lelné; ha' valahol van lét- jogosultsága a néhány léc­ből, egy-egy képből, vagy festett falemezből össze­ácsolt jelzett díszleteknek, a műkedvelő mozgalomban van. Ügy gondoljuk, ha nincs megfelelő mai darab kéz­nél, inkább vegyenek elő klasszikust. Gárdonyi, Móricz, Csehov egyfelvo- násosok mindig kedvelt műsordarabjai lesznek a közönségnek. Arra azonban vigyázzanak színjátszóink, hogy olyan darabot ne válasszanak, amelybe beletörik a bicská­juk, mert nem képesek ma­gukévá tenni annak leve­gőjét, mondanivalóját- így jártak a tiszatenyői színját­szók, akik egy dramatizált Mark Twain humoreszket adtak elő, die nem tudtak vele megbirkózni. Volt alkalmunk jónéhámy szavaiét meghallgatni. A fiatalok érthető módon von­zódnak a romantikus, nagy- pátoszú, fokozottan az ér­zelmekre ható versekhez. Ezért hallottuk jóegynéhámy esetben A vén cigány-t, Petőfi örült-jét, József Attila Kései sirató-ját és más hasonló jellegű verset. Nagyon helyes lenne, ha irodalomtanárok, szak­kör-vezetők segítenének a versmondóknak a költe­mény kiválasztásánál. Nem árt a modem, derűs hangulatú, optimista ver­sek elmondása sem. Hogy mennyire egyéniséghez kell verset választani, mi sem bizonyítja jobban, mint a kengyeli Vezsenyi Éva két szavalata. Jól sikerült^ a Tatjána levele elmondása, mert illett a versmandó egyéniségéhez- Ugyanakkor egy harcos, nehézveretű, férfinak való költeményt mondott el az irodalmi szín. pad műsorán belül és ez már lényegesen gyengéb­ben sikerült. A versmon­dóknak szakítaniuk kell a szaggatott, töredezett, tragi­kus stílussal. Tiszta, vilá­gos, egyszerű szövegmon­dásra van szü kség. A népitánccsoportok munkájában mutatkozik az elmúlt időkhöz képest a legkevesebb haladás. Mintha megállt volna az egész mozgalom, mindig ugyanazokat a táncokat látjuk, a végletekig pri­mitív koreográfiával, a a rosszul vagy közepesen kitáncolt térformákkal és az állandóan visszatérő stilszerűtlen harmonika­kísérettel. Ennek egyik oka, hogy ke­vés a szakképzett népi-tán­cos, de ez csak az egyik ok. Sokkal inkább a rendsze­res belső élet hiányát, a szorgalmas gyakorlást, a megfelelő kíséret hiányát, hozhatnánk Itt például. Ügy semmiesetre sem szabad gondolkozni, mint azt a kengyeli csoport vezetője teszi, aki arra hivatkozik, hogy őrá — saját szavaival — .-rásózták” a csoport ve­zetését. Egyébként nem is ér rá központi továbbkép­zésre járni és biciklin jár át Törökszentmiklósról Kengyelre. A mi megítélé­sünk szerint a csoport ve­zetője igenis tehetséges, a fiatalok szeretik, hallgatnak rá, neki kellene változtatnia felfogásán. És az 6 esete nem egyedülálló. Mások is elgondolkozhatnak rajta. Az elmondottakat össze­gezve, úgy látjuk, hogy a jövő évi szemlén a leglé­nyegesebb feladata minden kultúrmunkásnak a csopor­tok állandósítása, fejlett szervezeti életének megte­remtése. A vezetők nem elégedhetnek meg eddigi tudásukkal, minden eszköz­zel tovább kell képezniük magukat. Erre nemcsak a tanfolyamok alkalmasak, egyéni tanulás is van a vi­lágon. A színjátszók silány da­rabválasztékán megyei szinten nem segíthetünk. De a művelődési tanácsadónak a jövőben fokozottabban fi­gyelemmel kell kísérnie a csoportok darabválasztását. Nem ártana, ha kiadnának egy olyan brossurát, amely könnyen szavalható, opti­mista, derűs hangulatú, mai verseket tartalmazna és amelyből a szavalok bősé­gesen választhatnának. Gondosan megválogatott művek előadása, állandó, szilárd, jó közösségek kiala­kítása a feladat. És a ta­pasztalatok alapján község­től—városig ennek már most neki kell látni. — hernádi — Munka vagy elfoglaltság? Z"1 yakran hallani üzemi 'Jr nőbizottságoknál, — hogy legnagyobb elfoglalt­ságuk a tavaszi ünnepsé­gekre — nőnap, pedagógus és gyermeknap, április 4, május 1 —, vagy a külön­böző téli rendezvényekre — télapó és fenyőünnepre való készülődés. Mindig is jó, ha az asszonyok kedé­lyesen ünnepélyessé teszik, családi, otthoni melegséget visznek a rendezvényekbe. Ez az elfoglaltság legtöbb nőbizottságtól kitelik, az asszonyok mindezt szíve­sen csinálják. Mégis szólni kell miatta, mert az emlí­tett ünnepségek fontosak ugyan, de mégis csak ki­egészítői, kedves kellékei a mi életünknek, kifejezői munkásmozgalmi, nemzeti hagyományainknak. — A megrendezésük mégsem a sző igazi értelmében vett munkát, csak időleges el­foglaltságot ad asszonyok­nak. Egyik szolnoki üzemben tíz éve ugyanaz az asszony a nőbizottság vezetője. Tíz év után most sem tart sok­kal többet a nőbizottság feladatainak, mint ezeknek az ünnepségeknek a meg­szervezését. — A nőbizott­ság vezetői többnyire csak ezek előkészítése idején ül­nek össze tanácskozni. Az említett üzemben több mint száz nő dolgozik. De a nőbizottság vezetője nem tudja, kik tanulnak, há­nyán végeztek már valami­lyen iskolát, ki hol tart a tanulásban. így nincs kü­lönösebb dolga azzal sem, hogy a magukat képző asz- szonyoknak valamikor va­lamiben is segítsen, érde­kükben eljárjon. Mindezt annak ellenére, hogy volna tehetsége, adottsága, s «’re­lé energiája is erre. Csak éppen nem tartja ezt sem ő, sem az üzemi bizottság munkája szerves részének. Van abban is némi igaz­ság, amit egy másik üzem alapszervezeti párttitkára mond: Nálunk is így alakult a nömozgalom munkája, — mert az asszonyok jobban szeretik a látványos fel­adatokat, melyek gyorsab­ban hoznak eredményt. Mégsem hinném, hogy ez volna az igazi ok. Kétlem, hogy az asszonyok kizáró­lag a mutatós munkát sze­retik. — Valószínűbb néhol annyira nem tartanak igényt erejükre, hogy örül­nek, ha ennyi megbízatást is kapnak. Pedig ha az ün­nepségek szervezése mel­lett a sokkal fontosabbjdol- gokba is bevonják őket, „magasabb rendű” felada­tokat is bíznak rájuk, s te­vékenységük, ha később is, de bőventermőbb lesz, na­gyon sokat tehetnek ter­melési és kulturális felada­tok megoldásában Is. Egy ruházati KTSZ nő­bizottságának vezetője azt mondja: jól van ez így, — mert fontosabb, nagyobb horderejű kérdésekben sok­kal több vita, összeütközés, nézeteltérés adódhatna a gazdasági vagy pártvezetők és a nőmozgalom képvise­lői között. Igaz. Az önálló kezdeményezésben sokkal nagyobb a lehetősége an­nak. hogy egyéni elképze­lések, elgondolások kerül­jenek felszínre. S ez mind­járt nagyobb felület is a viták. véleménykülönbsé­gé- kibontakozására. T> adig hogy kellenek a serkentő, előbbremoz­dító viták! Nem is szólva arról, az üzemi nőbizottsár gok képesek arra. hogy az '«löszaki elfople’tságok mel­lett alanosabb hatéko­nyabb feladatokat Is vég­hez vigyenek Borsi Eszter Társadalmi színház a Szófiai Magyar Kulturális Intézet mellett Szófia, (MTI) A Szófiai Magyar Kultu­rális Intézet mellett társa­dalmi színház alakult, amely célul tűzte ki, hogy hetenként egyszer magyar színdarabokat adjanak elő a bolgár közönség számára. Április 22-én a színház együttese, a szófiai egyete­mi klubban mutatkozott be Szigligeti Ede „LiliomfP című színművével. (MTI) A jászberényi Le­hel Vadásztársa­ság szárnyasva­daknak búvóhe­lyül akác-, nyár- és fűzfákat ültet társadalmi mun­kában Borsóhal­mán, Schwarz — Bart: IQAZAK IVADÉKA áH. Ez a krónikásság azon­MI JÓFORMÁN el sem tudjuk képzetei, hogy mit jelenthetett ez a regény, amikor 1959-ben Franciaor­szágban megjelent. Ekkor már elindult De Gaulle köztársasága az ősi ellen­séggel való megbékélés út­ján és az ellenállás mártír­jainak temetőiben, a mú­zeummá átalakított kon­centrációs táborok kínzó- esáközei között udvarias idegenvezetők kalauzolják végig a sajnálkozva mo­solygó német turistákat. Egy ilyen légkörben, — amikor a hivatalos ideoló­gia kellemetlen, de múló afférrá igyekszik bagatel­lizálni a nácizmus minden embertelenségét, — jelent meg ez a könyv, amely egyaránt szél szenvedéllyel és pátosszal azokról, akik­nek sorsában a második világháború minden tragé­diája összesűrűsődik: a zsidókról. Schwarz-Bart úgy mutatja be hősének pokol­járását, hogy azt elválaszt­hatatlanul egységbe fűzi ősei minden megpróbáltatá­sával és így a történet túl­nő konkrét keretein: min­denfajta embertelenség egyetemes tagadásává válik. Ezért érthetjük most már meg, hogy azok a franciák, akiik részt vettek az ellen­állásban és megalkották annak csodálatos irodal­mát, miért jutalmazták a legnagyobb irodalmi elis­meréssel, a Gomcourt-díjjal ezt az emlékeket ébresztő művet. A SZERZŐ egy ősi zsidó hagyományból indul ki: még Ézsaiás próféta ide­jében keletkezett a monda, hogy harminchat igaz em­ber hordozza magában az emberiség minden fájdal­mát. A stillemstadti jelen­téktelen szabómester fiá­nak, Emié Lévynék ősei is közéjük tartoztak, amióta 1185-ben Jam Tov Lévy rabbi mártírhalált halt a püspöki szentbeszédtől fel­buzdult hívek istenszeretete jóvoltából. A szerző végig­követi a Lévyek útját, majd egy évezreden át Ernie-ig, akinek iskoláséveiben már mindennaposak a bama- inges Pimfek támadásai a zsidógyerekek ellen. A dön­tő különbség persze sem ez — hiszen a pogromok a Lévyk ősi fészkében, Zie- miockban is napirenden voltak —, sem pedig az, hogy Emié a többieknél jóval intellektuálisabb ter­mészet, hanem amíg a ko­rábbi igazak általában idő­nek előtte pusztultak el, addig Emié hasztalan ke­resi a mártíromsógot, még a koncentrációs táborba is csak hosszas ügyeskedéssel kerül be. ITT BUKKAN elő az írói szándék elhibázottsága: Érnie végeredményben azoknak a hősöknek a sor­sát folytatja, akik a sors kényének-kedvének kiszol­gáltatva — olyannyira, hogy még haláluknak sem urai — lézengenek és vé- gülis megváltásként fogad­ják elpusztításukat. Egy olyan világ reménytelensé­gét tükrözi ez a gondolat, ahol végzetesen és jóvá­tehetetlenül elszakadtak a mindennapi élettől az em­beri létezésnek értelmet adó eszmények, Schwarz- Bart azonban gyengébbnek bizonyult hősénél: Emié még az Oswieczámbe veze­tő úton is egy értelmes vi­lág képét próbálja az el­csigázott gyerekek elé fes­teni, az írót azonban any- nyina megviselték az átélt és a levegőben lógó bor­zalmak, hogy nem tudja a művész hivatását maradék­talanul betölteni: megren­dítve felemelni az olvasót. Ezért elhibázott a magyar címadás is, hiszen az írói koncepciót megrendítő tö­mörséggel érzékelteti az eredeti, amelynek szó sze­rinti fordítása: Az utolsó igaz. Persze a stílus is hibás a regény pesszimizmusálban. Schwarz-Bart nyilvánvaló­an elsősorban krónikás kí­vánt lenni és ez' eredmé­nyezte regényének azt a — majd minden kritikájában felemlegetett — hibáját, hogy a világ legdöntőbb ellentétének azt tartja, amely a zsidók és nem zsi­dók között szerinte ferm­Tavasztól késő őszig min­dig gondot okoz az állat­tartóknak a legelőre hajtott állatok sorsa, ezért vezette be öt évvel ezelőtt az Ál­lami Biztosító a legeltetési biztosítást. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kezdeményezés hasznos volt. Tavaly például Szolnok megyében 269 esetben fize­tett kártérítést az Állami Biztosító a legeltetési biz­tosítás alapján, 280 882 fo­rint összegben. Az idén is itt az ideje, hogy kihajtsák az állatokat a legelőre. A gondos állat­tartók, mint az elmúlt esz­tendőben, most is megköt­hetik a legeltetési biztosí­tást, mégpedig szarvasmar­hákra, lovakra és juhokra. Díja: szarvasmarhák után 20, lovak után 30, juhok után pedig 8 forint. A kár­térítés szarvasmarháknál és lovaknál 1000 forint, ju- hoknál 200 forint, amelyet az Állami Biztosító levonás nélkül fizet ki. Ha az állat­tartónak háztáji biztosítása is van és szarvasmarhája a legeltetési idény alatt hull el, vagy kerül kényszerle­vágásra, a kártérítést mind* két biztosítás alapján meg­kapja. Kártérítés akkor jár, ha ban magaval hozta azt is, hogy a szerző valahogyan kívüimaradt regényén és szenvedélyessége nem elég­gé megalapozott. Ezért nem tud a főhősön kívül együk alakja sem telje® ember­ségében kibontakozni. Fi­gura voltukat misem érzé­kelteti jobban, mint a pár­beszédeikből hiányzó egyé­niség. A másik súlyos hiba a gyakran és meggondolat­lanul változó hangnem, amely néhol nevetségesen tudálékos, gyakran pedig közönségesen ironikus. Rá­adásul pedig a regény né­hány oldala kifejezetten unalmas a részletező és felszínes fejtegetéseik telje­sen érthetetlen erőszakolá­sa miatt. JÓRÉSZBEN menü azon­ban mindezeket a gyenge­ségeiket, ha arra gondolunk, hogy az író első regényét tartjuk kezünkben. Hiszen tekinthetjük mindezt úgy is, hogy Schwarz-Bart nyil­vánosan végigjárta vala­mennyi rokonszenves stílus útját, hogy megtalálja a neki legjobban megfelelőt. Remél jük, ez az elképzelés bizonyul igaznak és írón-k nem marad egyműves al­kotó. Legközelebb minden­esetre humanizmusa mé­lyüléséiről is szeretnénk szólni. Tompa László az állat a közös legeltetés időszakában bármilyen bal­eset (lábtörés, szögnyelés, hőguta, villámcsapás stb.j, vagy betegség következté­ben a legelőn, ki-, vagy be­hajtás közben, vagy az is­tállóban elhull (kényszer- vágásra kerül). A biztosítást az állattar­tók a községi legeltetési bizottságnál, illetve azok­ban a községekben, ame­lyekben a legeltetést a ter­melőszövetkezet intézi, an­nak közvetítésével az Álla­mi Biztosítónál köthetik meg. A biztosítás a díjbefize­tést követő nap 24. órájától lép érvénybe. Amennyiben a legeltetés később kezdődik, úgy a ki- hajtás napjától érvényes es a végleges behajtás idő­pontjában, de legkésőbb de­cember 31-én jár le. A biz­tosított állat elhullását, kényszervágását, a legelte­tési bizottságnál, illetve azokban a községekben, amelyekben a legeltetést a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet intézi, annak iro­dájában kell bejelenteni. A kártalanítás is a bizottsá­gok, a termelőszövetkezet, illetve az állatorvos igazo­lása alapján történik, (x) Ismét időszerű a legeltetési biztosítás Gondolatok eay szemle után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents