Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

ÜMS. április a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A DIPLOMA NEM VÉGÁLLOMÁS A három betű: 6. T. E. elnevezés mögött nem va- lamiíyen sportegyesület rej­lik, hanem az ország mű­szaki tudományának jelen­tős motorja, a Gépipari Tu­dományos Egyesülés. Behá­lózza az egész országot, je­len van nagyüzemeinkben, tagjai nagy lendülettel vesznek részt a műszaki tu­dományos kérdések kidol­gozásában, megoldásában, megvalósítva a tudomány és az azt alkalmazó gyakor­lat harmonikus egységét. Aki e két nagy jászberényi üzemben jár, gyakran ta­lálkozhat a műszaki pa­rancsnoki kar tagjaival, a mérnökökkel. S ezek között idősebbet nem igen talál. A technikusi gárdában meg egyenest keresni kell az idősebb generációt. Ezek a fiatal szakemberek csak­nem kivétel nélkül tagjai a G. T. E.-nek, a jászberényi műszakiak egyesületének, a tudományos továbbképző munka műhelyének. A Fémnyomóban a mű­szaki fejlesztési osztályon igen szűkösen dolgoznak a mérnökök, technikusok. De úgy látszik, ez nem gátolja őket abban, hogy szíwel- lélekkel részt vegyenek a műszaki tudományos mun- kábon. Csömör József fiatal mérnök, ő az egyesület ve­zetője. Hosszan és szívesen sorolja a munkát, amelyet végeznek, miközben gondo­san vigyáz arra, nehogy egyes szám első személyben beszéljen dolgokról. Pedig az a benyomásunk, sokszor joga lenne rá. A harmadik éve működő egyesülésre joggal lehet büszke mind a vezetők, mind a tagság. Százhuszan kezdték, ma százötvenen vannak és a Lehel-klubban tartott továbbképzésektől a külföldi tanulmányutakig igen sok tapasztalattal, mű­szaki, elméleti és gyakor­lati tudnivalóval gyarapo­dott a résztvevők tudása. utak adták meg az impul­zust. Az egyesülés sokat ad tagjainak. Szélesebb látó­kört, nagyobb tudást, ott­honos mozgást a nagy- iramban fejlődő műszaki, technikai tudományok vilá­gában. De ők sem marad­nak adósak, az ő munká­jukban realizálódik a na­gyobb tudás. A hideg-alakí­tási technológia elterjeszté­se, a felületvédelem kor­szerűsítése területén értek el igen szép eredményeket. Figyelemre méltó mérés- technikai munkásságuk is. A hűtőszekrény ellenőrző méréseinek technikáját is kidolgozták. A vállalati és otthoni tervezőasztalok mellett új meg új megoldá­sok születnek. Ebben segíti őket az ötezerháromszáz kö­tetes vállalati műszaki könyvtár, az ötvenkét féle magyar és harminckét kül­földi folyóirat A könyvek egyharmada, a folyóiratok jelentős százaléka állan­dóan kézben van, nem ta­lálható bent. Azért van a G. T. E.-nek is esküdt ellensége: az idő. A napi munka, amelyben bizony igen sok még az ad­minisztrációs papír-gyártás. A tanfolyamok, különböző társadalmi munkák is időt vesznek el. így azután aránylag kevés jut az ön­képzésre, az elmélyedt ta­nulásra, még kevesebb a kikapcsolódásra, a magán­életre. S mindennek elle­nére a lelkesedésnek, a hi­vatás szeretetének egész«! különleges légkörével talál­koztam itt, az ifjú műszaki szakemberek körében. Ök diplomájukat nem tekintik végállomásnak, hanem le­hetőségnek, tudományos munkájuk, emberségük szé­leskörű kibontakoztatásá­hoz. A gyár nagyszerű fej­lődés előtt áll. A feladatok állandóan bővülnék, is a hű­tőgépiparban igen sokszor úttörő munkát kell végez­niük, ami továbbképzésü­ket, fejlődésüket szinte kö­telezően írja elő. Ezt a „kötelezőt” semmi­féle rendelet, törvény nem szabályozza. Csak az ügy­szeretet és a lelkiismeret, de fejlődésükben hovato­vább ez lesz a nagyobbik erő. Hernádi Tibor lMii«milil<i»iiimimHiuuiinu“r,,,ll,,,*1*1‘1‘ ................................. va nnyolcan vesznek részt. Három ágazatban kapnak műszaki továbbképzést technológia, közgazdaság- tan, villamosság és automa­tika szakokon. Nagy az érdeklődés a műszaki filmvetítések iránt, amelyek rendszerint a tan­folyamok anyagához kap­csolódnak, egy-egy új tudo­mányos felfedezést, gyakor­lati eljárást ismertetnek, így legutóbb egy francia filmet az autógyártásról és egy angolt a hűtőgépgyár­tásról volt alkalma a tag­ságnak végig nézni. Nagy segítséget nyújtanak a to­vábbképzéshez a KGM Filmstúdió filmjei is. A tanfolyamok egy része olyan jellegű, amely vala­milyen formában képesí­tést ad, más részük a részt­vevők műszaki ambícióját elégíti ki. A tanfolyamoknak nem­csak ' a helybeli mérnökök az előadói, hanem igen sok­szor magyar és külföldi szaktekintélyek is. így pél­dául sokan emlékeznek még Christensen mérnökre, a dániai Danfoss gyárból, aki a hűtőgépek gyártásá­nak legújabb eredményei­ről számolt be. Igen hasz­nos tudományos előadást tartott a DKK Scharfens- tein gyár főkonstruktőre, Halász professzor a mű­egyetemről és más tudomá­nyos dolgozók. A hűtőgép­fejlesztő intézet egyik mun­katársa a kompresszorgyár­tásról és az e területen angliai és nyugat-németor­szági útján tapasztaltakról tartott előadást T anfolyamok Kilencen járnak a Buda­pesten szervezett tovább­képző előadásokra. Három német és egy angol műsza­ki nyelvtanfolyamon hat­Külföldön Kevés olyan tagja van a G. T. E.-nek, aki ne járt volna külföldi tanulmány­úton. 1961-ben száznegyve­nen, 1962-ben mintegy het­venen jártak a népi de­mokratikus országokban. Sokan közülük Angliában, Franciaországban, Olaszor­szágban is voltak. Megszer­vezték a belföldi tanul- mányutakat is. A tapaszta­latokról pedig beszámoltak s nem egy olyan javaslat, újítás, új konstrukció szü­letett, amelyekhez ezek az SZÍNESEBB, ÖTLETESEBB PLAKÁTOKAT Die sajnáljuk a pénzI a kultürpropagandától — A JÓ BOBNAK NEM KELL CÉGÉR! — tartja a közmondás. A közmondás­sal azonban —mint olyan sok más esetben is — ezút­tal sem érthetünk teljesen egyet. Valóban nem kellett különösebb propaganda, amíg az embereik falunyi közösségekben éltek és így szájról szájra terjedt annak a néhány jelentősebb ese­ménynek a híre, amely megmozgatta életük egy­hangúságát- Ma már azon­ban nemcsak jóformán végtelen az érdekes vagy jelentős események köre, de igen különböző ízlésüékké váltak az emberek is. Nem elég tehát a gyors és pontos tájékoztatás, de arra is fi­gyelmet kell fordítani, hogy olyan embereket is érde­kéitekké tegyen, akiknek különben a kérdéses ese­mény érdeklődési körén kí­vül esik. Most csupán megyénk kulturális propagandájáról szeretnénk néhány meg jegy. zést tenni, tehát figyelmen kívül hagyjuk az olyan te­rületeket, ahol a cél az anyagi szükségletek tökéle­tesebb kielégítése vagy a társadalmi szervezőmunká­ra mozgósítás. Az utóbbi különben is jobbára szemé­lyes, tehát agitatív tévé­Miskolci zenei napok 1955. óta minden tavasszal Miskolcon úgynevezett ze­nei napokat tartanak. A Miskolcon élő és műkődé ze­neművészek, szólisták és zene] együttesek évi munká­inkról számolnak be ezeken a napokon, a város perem- kerületeiben pedig a kamarakórusok és kamaraegyüt­tesek lépnek közönség elé, főként olyan művekkel, amelyeket Miskolcon eddig még nem adtak elő luimnnuiumsuimnuiiuiiuiiimiunmmui sánaB tartotta, aki teljes mértékben osztotta az ő né­zetét a legfontosabb politi­kai kérdésekben, Zinovjev művelt, rendkívül kitartó, nagyszerű emlékezőtehetsé­gű ember volt, aki alaposan Ismerte a marxista irodal­mat. Az élet minden esetére tudott megfelelő idézetet mondani. Irodalmi munká­hoz az ilyesmi alkalmas, de a politikai harcban, ahol gyorsan és önállóan kell dönteni, semmi sem oly ellentmondásos és alatto­mos, mint az, ha az idézgető képtelen számításba venni azon Idők változékonyságát, amikor ez, vagy az az „idézet” napvilágot látott. Például semmi sem köny- nyebb, mint támadáskor egy igen meggyőző idézetet találni a szervezett vissza­vonulás fontosságáról, a mozgalom hanyatlásakor pedig az ellenkező végletbe esni és a hetvenkedést a támadáskor hangoztatott remek idézetek tűzijátéká­val bizonyítani. Idézgetés! Mennyi bajt tudsz okozni a dogmatikus észjárás fegy­vereként! Lenin emlékezetébe idéz­ve az egész beszélgetést, egyre jobban bosszankodott és haragudott önmagára, mert nem vette észre elv- társának ingadozását és kételkedését, nem próbált hatni rá, túlságosan hitt neki. De bosszankodott és haragudott Zinovjevre is, mert elhallgatta a dolgot, nem volt őszinte és úgy lát­szik, oly keveset értett meg a leien pillanat lényegéből. M ennyi veszteség e húsz év. alatt! A régi ,,Iszkra”-beli harcostársak: a ragyogó Plehanov, a te­hetséges Martov, a tevé­keny Akszelrod, a kedves, jólelkű Vera Zaszulics most kérlelhetetlen és kö­nyörtelen ellenségek vol­tak. Jólesett azzal nyug­tatni önmagát, hogy azért váltak ellenségekké, mert a kispolgári osztály felemás ideológiáját tükrözik. Ez igaz volt, de egyáltalán nem vigasztaló. Barátságok és vonzalmak bomoltak fel, embereket kellett lenyesnie magáról, mint saját testré­szeit. S mennyire örült, a kispolgári felemás ideológia minden tudományos meg­ítélése ellenére, milyen vi­dám lett a lelke, amikor közeledés jelei mutatkoztak hozzájuk: Plehanovhoz, Martovhoz! Ez a mostani forradalom valószínűleg örökre eltávolította őket. Lenin hallgatta Zinovjev lélegzését, aztán hirtelen keserű gondolata támadt: „Hát ez is előfordulhat? Hogy is van megírva? „Amikor a kakas harmad­szor kukorékol...” Éles fájdalom nyilamlott szívébe és nesztelenül -el­bújt a kunyhóból, hogy felfrissítse agyát az esőben. Kis idő múlva kitört a vi­har. Zápor zuhogott. A vil­lámok piócákhoz hasonlóan minduntalan s könyörtele­nül rátapadtak a hatalmas égbolt domború kárpitjára s miután teleszívták magu­kat tüzes vérrel, meggyul­ladtak, leváltak róla, s pil­lanatok alatt jóllakottan ki­hunytak s láthatatlan röp­tűk közben eltűntek, hogy a következő pillanatban egy másik helyen tapadjanak rá az égre. A remegő fákat és bokrokat hol élénk fény ra­gyogta be, hol sűrű sötét­ség borított rájuk fátylat. A zápor hatalmas erővel, ólomsúlyként döngette és döngette a földet. Cseppjei- nek sokmillió része fröcs- csent róla vissza. Ez a fröccsenés a villámfényben szélfújta lassú füstölgésnek látszott. Lenin az asztaghoz ta­padva állt. Ot is elérték a szétfröccsenő esőcseppek, de ő ezt szinte nem is érezte. Még mindig azokra a vesz­teségekre gondolt, amelye­ket a párt szenvedett el. Eszébejutottak az elpusz­tult elvtársak. Eszébejutott Nyikoláj Jevgrafovics Fe- doszejev, a zseniális fiatal­ember, akit ifjúkorában ta­nítójának és az orosz for­radalom reménységének tartott. Fedoszejev egy el­keseredett pillanatában fő­belőtte magát verholenszki szánfűzetésekor; 27 éves volt akkor. Leninnek eszé­be jutott Iván Bábuskin, az okos pétervári lakatosmun­kás, a lelkes forradalmár, akit 1905-ben egy büntető­expedíció kivégzett; Ioszif Dubrovinszkij, a rendkívül éleslátású és jólelkű ember, aki öngyilkos lett a turu- hánszki vidéken: utolsó száműzetésének helyén, az elragadó Nyikoláj Bauman, igazi forradalmár-vezér, akit az ultrareakciósok megöltek; Virgilij Sancer, áld meghalt a rendőrség el­mebeteg osztályának kór­termében és a tehetséges Szűrén Szpandarjan, aki be­csületes, sokat szenvedett életét a krasznojarszki bör­tönkórházban fejezte be; eszébejutott Vilonov jeka- tyerinoszlávi munkás, aki tüdőbajban halt meg az emigrációban; Jakutov bol­sevik munkás, akit az ufai börtönben lőttek agyon és még sokan mások. P ZEKRE az emberekre “ gondolva, Lenin saj­nálta, hogy nincsenek itt ebben a döntő időszakban, és e szomorú pillanatban felvillant agyában: ezek erősebbek és bölcsebbek lennének, mint azok, akik életben maradtak. Kérlel­hetetlen és szenvedélyes kritikus természete folytán eszébe jutottak mostani elv­társainak a hibái: az egyik­nek a hatalomvágya, a má­siknak nehéz természete, a harmadiknak határozat­lansága, a negyediknek könnyelműsége, s arra gon­dolt, hogy a hatalomátvétel után ezek a vonások undo­rító nagyságúra növeked­hetnek. „A legnehezebb és a leg­szörnyűbb dolog — gondol­ta — nem az ellenséggel, hanem a hozzád közelállók­kal, a veled egy nézetet vallókkal vívott könyörte­len harc. Pedig e harcot semmiképpen sem lehet el­kerülni ... Csupán azt nem szabad soha elfelejteni, hogy nincs szebb dolog, ha meggyőzzük elvtársunkat, hogy hibázott és visszaté­rítjük a helyes útra. Nem, nem, a hatalom nem sza­bad hogy lezüllessze, nem züllesztheti le az embere­ket, akik tudják, mi célból vették azt át, akik szilár­dan tudják, hogy a mozga­lom önmagában véve sem­mit sem ér, ha nincs nagy­szerű és világos célja. Nem, nem, a bolsevikok szemé­lyében megjelent, Gercen szavaival élve „az emberek új sziklaszilárd gárdája”, amely nagyszerű önfeláldo­zásra képes és saját egyé­niségét bele tudja olvasz­tani a munkásosztály aka­ratába és reményeibe. Mindazzal pedig, ami se- kélyes, egyéni, önző, közös erővel kell harcolni s mind­egyikünknek saját magá­ban kell megvívnia a har­cot ellenük.” E pillanatban Lenin a villámfényben észrevette Kolját a kunyhó bejáratá­ban. Az álmos kisfiú a sze­mét dörzsölte, s még most sem értette, mitől ébredt fel s mi történik körülötte, s valószínűleg azt hitte, hogy álmodik. Amikor vég­re ráeszmélt, hogy mindez valóság, nevetnivalóan megijedt, eltátotta száját és hunyorgott. Sokáig nem tu­dott magához térni a rémü­lettől és az igézettől, amit ez az éjszaka okozott, s Lenin a villámfényben lát­ta is meg nem is, de vilá­gosan maga elé képzelte a kisfiú ijedt és elképedt ar cát kenységet igényel A kultú­rát viszont legkézenfekvőb­ben a plakát propagálná, hiszen itt sem anyagi, sem adminisztratív szempontok nem jönnek segítségünkre, a műélvezőt valamiféle lát­ványos hatással a legcélsze­rűbb megragadni. EZT A FELISMERÉST azonban megyénkben nem igen látszanak kamatoztatni az illetékesek. Az elmúlt időszakban például több je­lentősebb tárlatot rendeztek a szolnoki Damjanich Mú­zeumban. Közülük még az Aba-Novák kiállítás meg­kapta a fővárosi plakátot, de a többiek hirdetése nem­csak terjedelmében volt ki­csiny, de kivitelezésben is sivár, egyhangú. Nem sok­kal szerencsésebb a film- propaganda sem: olyant még álmunkban sem me­rünk elképzelni, hogy a szol­noki Kossuth téren elhelye­zett vitrineken kívül másutt is láthatnánk a bemutatásra kerülő filmek rajzait, színes plakátjait Nem, sajnos itt Is túlteng a szöveg, havonta különböző színű papírra nyomtatva kiragasztják az egész hónapi műsort, amit egyébként naponta megta­lálhat a közönség az újság­ban is. Igaz élénkítik a műsorplakátokat — némi távolságról már pacának ható — képfoítokkal is, amelyek néhol megismétlik a rajzos falragaszt és így a néző csodálkozhat hogy miéit mond Tmndent két­szer a plakát­A SZÍNHÁZAT IGAZAN KÍMÉLNÜNK KELL, hi­szen minden elismerés megilleti, hogy nem ette meg az isten hidege egy ilyen kemény télben, de talán a közönsége te na­gyobb lenne, ha megpró­bálna rajzos, figurás plaká­tokat használni. Nem te lenne szükség a darab min­denkori jellegének megfe­lelő új plakátra, ha sike­rülne egy olyan derűs kere­tet találni, mint az egriek­nek. amely összeköti a vá­ros hagyományait a színpad játékosságával. MINT ÁLTALÁBAN MINDENÜTT. Túlságosan hozzászoktunk már az egy­szerű közlésre szorítkozó szenvtelen, szöveges plaká­tokhoz, hiszen még Buda­pesten is meglehetősen ke­vés az olyan plakát, amely egy-egy színház előadását képpel vagy hangulatkeltő betűelrendezéssel hirdetné; Persze nem azt kívánjuk, hogy még az egyszerű klub- délutánt is harsány és hétöles íveken — hat- színnyomásban twistelő fiúk és lányok propagál­ják, de azért persze egy- egy olyan kiemelkedő prog­rampont, mint például az írók találkozója olvasóik­kal, többet érdemelne fél­íves rajzlapok kezdetleges pingálmányainál. Ráadásul még a szöveges plakátok közül is akad reklamálni valónk, ha arra gondolunk, hogy az Operaház műsorai­nak havonkénti ismertetése mindennek nevezhető csak rendszeresnek nem­A kultúrplakátok haszna nem mérhető forintban, elő­állítása azonban igen. Most, amikor az újfajta embert kialakító nagyszerű eszmék országos inváziója folyik, gazdasági érdekek nem aka­dályozhatják ezt a munkát. Ha telik a félkultúrát rek­lámozó kerámia vagy divat- bemutató ötletes, esztétikus plakátjaira, akkor legalább annyira tarthatunk igényt, hogy a filmek központilag előállított hirdetései meg­jelenjenek városaink utcáin és a szolnoki Művésztelep alkotóinak bekapcsolásával készüljenek el a jelentősebb helyi események, színházi előadások, tárlatok, hang­versenyek lehetőleg, minél nagyobb propagálói; a kor­szerű plakátok. Tompa László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents