Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-19 / 65. szám
Szolnok űj városközpontjáról lSS3- ittfereias iá, tedd A szolnoki Damjanich múzeum első emeleti kiállítótermeiben tegnap délután 5 óraikor a városközpont rendezésére kiírt ’tani" pályázatokat értékelték. A kiállítással egybekötött terv- ismertetéssel megjelentek, a Magyar Építőművészek Szövetsége, a városi tanára A kulturális forradalom nehéztüzérsége TT szánkban az elmúlt év J1 végére a televíziós készülékek száma meghaladta a háromszázezret. Akár az adóhálózat fejlettségét, akár az előfizetők számát nézzük, a harmad- milliós szám túl haladása már jelzi, hogy a televízió társadalmi jelenségszámba megy. A háromszázezer készülék ugyanis legalább másfélmillió többé-kevésbé rendszere* nézőt jelent. Megyénkben szintén előkelő helyet, foglal el a szabad időt kitöltő szórakozások rangsorában a televízió — ha ugyan nem éppen a legelsőt, a kulturális eseményekben ugyancsak szűkölködő szűkebb pátriánkban —, hiszen a jelenleg 7142 vevőberendezés közül nagvon sok a kultúrházak, klubok tulajdona. Ezek pedig gyakran vonzanak egy-egy készülék köré húsz —harminc embert is. A televízió legutolsó hajtása annak a családfának, am élv Edison fonográfjával kezdődött és «mely megadta a kultúra és a gép házasságának lehetőségeit. S ahogy az lenni szokott a legfiatalabb testvérré! — valamennyi előd majd ősz- sees előnyéi: egyesítvén magában — 6 a legvonzóbb családtag. Azzá teszi plasztikussága és közvetlensége • ez a két tulajdonság magyarázza azt Is, hogy rendkívül rövid Idő alatt átütő sikert aratott. Ez a gyors térhódítás azonban soha nem látott felelősséget támaszt ezzel a gépi kulturális eszközzel szemben, amelynek sajnos nem sikerült olyan Jó magyar nevet honosítani, mtort a Holtai ie'vő állal kreálta mozi. j eghelyesébb, ha mind■ járt rátérünk az ellenvetések két leglényegesebb szempontiára: az. esztétikusok a művészetet, az üzletemberek a bevételt főitik a televíziótól — Keleten és Nyugaton egyaránt. Szeretnénk éppen ehelyütt bebizonyítani ezen aggodalmak indítékainak alaptalan, illetve szűklátókörű voltát; Mindenekelőtt azzal, hogy a televízió még nagyon fiatal találmány és művelői csak ízlelgetik lehetőségeit. Mert Jóllehet, hogy Anglia már a háború előtt megkezdte — a kontinentálisnál durvább képfelbontású — adásait, «Je Európában csak az ötvenes évek elején terjedt el tömegméretekben; S vajon találkozunk-e az első film- vetftésk irtán ennyi időre olyan véleményekkel, hogy a film nemcsak néhányper- cea látványosság, hanem az emberi lelket feltáró művészet 1* Miét. Nem Igen, hifa»n maguk az első filmek sem adtak erre valami sok okot. Persze, azt már ma is megítélhetjük hogy a kétfajta kultúrgép más adottságokkal rendelkezik, s amíg a filmnél a művészetet tartjuk a legfomtoeabb- funkciónak, addig ez a televízió esetében csak osztozkodik • különböző sajtó- és a műfaj jellegéből eredő más spécié®*» feladatokkal. Mert mór ma is megfigyelhetjük azokat a területe’rét, amelyek a televízió kázáró- wgus tartományainak tűnnek. Nemcsak a kollektív játékok nagy sikere Jut itt eszünkbe, de a kötetlen, kamara-beszélgetések köny- ayed csevegései is. Persze . MtfeNN és * *“ vetítő adások — az egyenes adások utánozhatatlan életszerűségén túlmenően — szintén többet adnak az újságnál es rádiónál egyaránt. Kétségbeesésre tehát csak akkor találunk osot, ha valamiféle nyolcadik művé. sreti ágat látunk, a televízióban. Ezt azonban még a televíziójátékban sem igen találhatjuk meg. hiszen ez s műfaj egyelőre még a színház és film között hányódik — amannál gyorsabban változó képeivel, emennél viszont hangsúlyosabb színészi játékával. A kétségtelenül fennálló veszély inkább ott keresendő, hogy a televízió passzív élvezete az embereket elvonja a kultúra más, intenzivebben emberformáló ágazataitól. A nagyterjedéknű műsoridőt a televízió mfltörténeti értelemben még tapasztalatlan alkotógárdája — sokszor bizony anyagi nehézségekkel la küzdve — képtélen egyformán színvonalas műsorokkal kitölteni. Persze tovább rontja a műsor minőségét, hogy a szerkesztők gyakran lebecsülik a közönség értelmét és arra való hivatkozással# hogy a tömegeknek dolgoznak, néha valóban kezdetleges produkcióikkal állnak elő. A mai televízió közönségének legnagyobb része még „mindenevő”, azaz a legtöbbször a műsoridő elejétől végéig ott ül a képernyő előtt. Ebiben bíaxny van valami fétísimádat. De mindjárt meggondoljuk, hogy szidjuk-e ezt a túlságos áhítatot, ha eszünkbe Jut, hogy a televíziót megelőző korszakokban falusi embereknek, nemigen akadt más szórakozásuk a kocsmánál, legalábbis olyan időtöltésük, amely ennyire vonzotta volna őket. Közeledik az az. idő, hogy a jó műsorpolitika révén elérjük, csak az egyéniségükhöz közelálló adásokat nézik meg az emberek, • a fennmaradó időben más területen elégítik ki a televízió támasztotta kultiir- seomjukat. De ugyanakkor bátrabban nyúlhatna a szerkesztőség az ugyan kevésbé mozgalmas, viszont a közvetlen beszélgetés légkörét felkeltő rövid, egyszerű, szellemes — akár ismeret- terjesztő — előadások vagy párbeszédek beiktatásába* is. Plső pillantásra para- doxul hangzik, hogy még nálunk is konfcurren- áának tekinti egyik-másik szakma a televíziót. A film- forgalmazás, a színházi ás sportélet egyes reprezentánsainak fenntartásáról kívánunk itt szólni. Náluk végeredményben kettős értetlenség bukkan elő, amikor a látogatottságot féltve igyekeznek megakadályozni a televíziós közvetítéseket. Elsősorban persze a bevétel jön szóba, de azért sokan akadnak olyanok, akiket a szakma féltése vakít el. Pedig egy szodaHsta országban az az igazi nyereségesség , amikor egy vállalkozás hasznára válik a közösségnek. Ha tehát akadt egy olyan lehetőség, amely minden korábbit felöl műi az emberek fejlesztése terén, akkor nem szabad ezt gáncsolni anyagi, tervtel- j esi testi szempontokra hivatkozással — sem a moifviftt.tét s í Malomi Motorcsónakkal a Csikós tanyák portáin A Tápió medrén túl a jász,boldogházi Zrínyi szövetkezet búzavetésén szád- lünk a motorcsónakba. A parton csongrádi, mezőtúri katonák, munkásőrök pontonokon rúzsét, szállítanak, azzal fogják fel az újszáíizj körtöltést mardosó hullámverés erejét. Méteres, másfél méteres vízmagasságon közelítjük meg s Csikó; tanyai települést a hatvani vasútvonal mentén. Benn a tanyák között lehangoló kép fogad, ökölcsapást mért a tájra az elemi erő. A kis tanya, melynek udvarán a kútgémnek faroltatva kikötünk, még állja a falának csopódó víztaréjokat. Verandáját a nyáron rakhatták kőből, még friss a vakolat rajta. De a birkaól ajtaját benyomta — vagy el is vitte az ár —, s a juhok jászol- jában hideg víz csobog. A házőrző kuvasz itt maradt, vagy visezaszökött gazdái távozása után. A trágyadomb tetején húzta meg magát, s most megindító hűséggel engedelmeskedik ösztönei parancsának; idegenek járnak itt, hát ugat, hát riaszt. Hamarosan honvédségi ladik evez be. A dunai hadi- flottila matrózai ugrálnak ki belőle. Velük jött a ház bánatos asszonya, Laczkó Istvánné. Jakab százados matrózai Szűcs István szakaszvezető parancsnoklata alatt már cipelik is az átnedvesedett szekrényt A szomszéd tanya udvarán rakott szekeret emelget a víz sodra, a vetőgépnek csak a garatja létezik ki. A tetőnek létra támasztva, s a végén fönn cica nyivákol. Igen sok tanya épület falán áll a létra. — Mesélik a mentők, hány emberre a tetőn találtak rá, s volt aki le sem akart jönni. A lakosokat mind biztonságba helyezték innét De most is motoros vízijárművek, ladikok, csónakok cirkálnak a vízen. — Mentik a bútort, az éleimet az ingóságot. Több tanya összeroskadt már, s még többön látszik, nem bírja sokáig. A távolban a boldogházi Zrinjd szövetkezet központja, Istállói mind víz alatt. ton nehéz gépek zúgnak, dübörögnek, erősítik a töltést 62 emberi közerő pihen. A falu alól lassan vonul azúr,de Gaál János tanácselnöki, Tóth István tsz elnök a gátat járja Nagy Illés főmérnökkel. A Nem a kor számít a gáton - kis pajtás Djszásznak fordulva ga- bonászsákok lebegnek « víz színén. Kegyetlen metsző hideg van, itt a vízen. A katonák is dideregnek, de helytállnak becsülettel. Messzire látható • fekete festékcsíkok és keresztek a tanyai épületek falán hívogatják még őket. A Tápió vasúthídnál kötünk ki Űjszásznál. A par- mint képünkön s két is mutatja védőtöltés kész ugyan, ám J:ezd átázalogni Ott kell lenni, vigyázni, elfojtani. Újszász nem juthat a Csákóé tanyák sorsára. — borsát — végrehajtó bizottsága képviselői és a tervező szakemberek. Bevezetőt mondott Major Máté akadémikus, a Magyar Építőművészek Szövetsége elnöke. Azután Pál Balázs és Poomsái- János bíráló bizottság) tag ismertette » pályázat eredményeit A Idállított makett-totókkal és színes alaprajzoklcal illusztrálva értekeitek a legjobb munkákat A tervpályázatot 1998. májusában hirdették éa az 1962. június 20-í határidőre 28 pályamunka érkezett be ötietszerzés volt a cél Szolnok város központjának végleges kialakításához. A tervek szerint itt helverik majd el a nyomdát, ifjúsági házat, pártházat itt lesz egy őO0 személyes mozi, agy 800 személyt befogadó fiul- túrház és egy üzletközpont, A végleges terve* a mérnökök még ez év végéig elkészítik, majd megkezdik folyamatosan aj. épületek, utak terek kialakítását A pártház építéséhez pedig már az Idén hozzáfognak. A pályamunkák jutalmazásira kitűzött 100 000 forintot teljes egészében kiosztották. Nem adta ki a bíráló bizottság a* első díjat helyette több második és harmadik helyezést díjaztak. A sztrájkoló francia bányászok aTégsőkig folytatják a harcot A sztrájkolők és « kormány képviselői között a múlt hét végén megindult tárgyalások eredménytelenül végződtek. A kormány változatlanul csak ötszázalékos fizetésjavítást ajánl a bányászok által követelt 11 százalék helyett és nem hajlandó beleegyezni a munkaidő csökkentésébe sem. A bányavidékeken napról napra nő a feszültség és a bányászok már nem elégszenek meg a sztrájk- kai. A kormányt különösen az nyugtalanítja, hogy a lakosság csaknem teljes egészében támogatja m sztrájkol ókat. A bányászok javára Tendezett gyűjtés eddig több mint négynáJlM frankot eredményezett,-■ u Halló in nePLnp teljes erővel védjük a gó tat — jcienu russ Eáaaló j iáiról — Halló! Bt az Aleá- «zigeti Kéfetetőélloonás. — De sem tagadhatnák — Miért? — Haliara lehet a csipogást De én most nem as állomás munkájáról szeretnék érdeklődni, hanem az egyéni örömedről, bosszúságáról. Igen, magáról, kedves eivtársoö. Szabad a nevét? — Fontoe es? Jó. nem jelentkezem. Kálmán 1st- . vénné vagyok. Gépkezelő. Már három éve itt dolgozom, nagyon megszerettem ezt a helye*. — A ktscsibék is olyan aranyosak, igaz? — De mennyire. Imádom őket. Otthon is lesz nemsokára vagy ötven darab. Minden évben nevelek csirkéiket, szeretilt a gyerekek, meg — ha már a fazékba kerül — a férjem is. A gyerekekről jut eszembe, hogy ma lázasan jött haza a kislányom az iskolából. Beteg. Ez bizony már bősz- szúság. fis egyedül kellett otthon hagynom szegény t, egész rosszul esett eljönnöm-. Nem Is mondtam. most a második músasddban dolgozom, délután kettőtői este tízig. Kettesével víjtjtdt egymást. Nem jó az éjszakázás. De se. aprójó- «ágakra vigyázni SeeM. — Sok van? — Csibe nem, eseti, a* a kevés, ázni a múlt hétről visszamaradt. Későbben keltek id a többinél. Majd elviszik a gazdaságok őket. Addig meg etetjük. Azoknak a csipogását hallotta a* ed óbb biztosan. Volt úgy a télen. 20—25 000 tojást beraktunk. Mostanában mindig kevesebbet. A gépekbe pedig elférne. Na* gyón. Akár százezer tojás is. Sokat keresnénk akkor, nem is bánnám. — Ezek szerint pénzre van szükségük. Mire költené? — Sok mindenre. Kőször is megnagyobbítanám a lakásunkat. Ez a legfontosabb. Már gyűjtjük a rá- valót. Azután OTP-kőlcsönt is szeretnénk kárra. Ha sikerű]. és megkapjuk a pénzt, farikor én igazán boldog leszek. Annái nagyobb örömet egyelőre nem 1» kívánok magamnak.. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * ■ijy, évfolyam, Sä, szim. Ara 50 fillér ISS3, ittáreias JS, fceaa
