Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

VILÄG PROLETÁR,! AI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK megyei Wéftltsf% A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. évfolyam, 64. szám. Ara 60 fillér 1963. március 17., vásárnál». Gátontúli emberek J ászdózsa. A lexikon szerint önálló tanács­osai rendelkező nagyközség a jászsági járásban. Vasút­állomása van, posta, tele­fon- és táviró összeköttetés található. Megjegyzi még a lexikon, hogy az úgyneve­zett Kápolnahalomnál ása­tások nyomán több őskori eml“k került napfényre. A lexikon szűkszavúságát néhány nap óta jócskán pótolja a sajtó. Jászdózsa jelkép lett. A Jászság népét ért elemi csapás jelképe; a jászsági emberek nagy­szerű helytállásának, pró­batételének és annak a jel­képe, hogyan fog össze egy egész ország minden erejé­vel, és segít a bajbajutot­takon. Járjuk a község vízzel el­öntött utcáit. Először a nagy csend tűnik fel. Vala­ki megjegyzi, olyan a han­gulat, mint háború idején, bombatámadás után. Mint­egy bizonyításul, az utcake­resztezésnél bedőlt falú ház tűnik elénk. Az első benyo­más, a tekintet által rögzí­tett kép igen szomorú. Fél­méteres, méteres víz az ut­cákon, összedőlni készülő, repedtfalú házak. Egy-egy falubéli ember — többnyire idősebb — szótlanul nézi a vigasztalan képet. Ilyenkor az idős emberek szomorú­sága kétszeresen fájdalmas. Alig vigasztalja őket a tu­dat, hogy rövidesen új épül a régi vályogház. helyén, ők ebben a régiben öre­gedték meg. Hosszú életűk minden öröme, bánata e falak közé zárva él emlék­ként Szívtelen az, aki nem érez egyet e szomorú em­berekkel ~ még akkor is, ha tudja: a pusztítás ször­nyű csendélet* mögött a segíteni a karás és segíteni tudás hatalmas gépezete zúg. Alig szivárog Vissza a víz, a sár még térdig ér, már katonák, munkásőrök, munkások jönnek, elkezdik a házak megerősítését, men­tik az Összeomlástól, ami menthető. Végeláthatatlan gépkocsisor szállítja oszlopot, deszkát, élelmet, autóbuszok a munkásokat. Ahogyan centiméterenként apad a víC, úgy hódítja vissza a magáét az enyé­szettől az emberi Jászdózsát elhagyva ez a kép marad az emlékezetem­ben. Robog a gépkocsi arra, ahol a veszély még növe­kedik, A Jásza isószent- györgy felé vezető út két oldalán tengernyi víz. A piszkos hullámok könyörte­len egyhangúsággal mossák, pusztítják az út mellett emelt hevenyészett gátat. Alkonyodi'k. Az úton két sö­tét árnyék mozog, hajladoz­va jár az út egyik oldaláról a másikra. Két öregasszony. A kérdésre egyszerűen, ma. gátólértetődően válaszol­nak: Hazafelé megyünk. Láttuk, hogy itt vékonyabb a nyúigát, kimosta a víz, megerősítjük egy kicsit. És hordják puszta kézzel a földet az út egyik oldaláról a másikra A két öregasszony és a száz meg ezer jászsági em­ber becsületes helytállása felidéz egy másik árvízi történetet, alig tíz eszten­dővel ezelőttről. Az egyik Duna menti községben tör­tént. A falu egyik felét, azt amelyik a gátnak is beillő műút folyó felőli oldalán terült el, elöntéssel fenye­gette az óráról órára emel­kedő ár. Katonák nyúlgátaí építettek. Sokan segítettek a faluból is. Hajnal felé le­hetett már, amikor a kato­nák parancsnoka valamiért a tamácsházára sietett. A kultúrházból nagy zeneszó, vidám mulatozás zaja hall­atszott ki. Mint kiderült, bál volt. Felháborodva vonta felelősségre a tanács­elnököt, aki mindössze ennyit válaszolt: Nem te­hetek semmit, a bálban olyanok vannak, akik mind a műút innenső, védett ol­dalán laknak. Nem hajlan­dók a gátra menni dolgozni. Alig egy évtized telt el, és mennyit változtunk azóta. A2 összefogásnak, a segítőszándéknak, az egy. más iránta szeretetnek mennyi őszinte jelét tapasz­taljuk jóban, rosszben. És hogy mennyire őszinte ez, a jó szándék, az főleg a baj­ban mutatkozik meg. Ta­valy és tavalyelőtt olyan aszály sanyargatta a Jász­ságot, amilyenre a legöre­gebb emberek sem emlé­keznek. Közös erővel úrrá lettek rajta. Igaz, szinte Jelszóvá is lett: ekkora megpróbáltatást, mint a két aszályos esztendő, csak a szocialista társadalom ké- pes elviselni anélkül, hogy tömeges katasztrófa kí­sérné* |U|ost, a tavaly aszály­sújtotta földeken a piszkos, sötétszürke áradat pusztít. De ezt is legyűri pánik és katasztrófa nélkül a jászsági emberek ereje. Es nincs ennek semmilyen titkos forrása. Mindössze annyi, hogy nem oszlik már a mi társadalmunk gáton Inneni és gáton túli embe­rekre. (T. J.) Százfiúszmillló forint nyereségrészesedést osztanak az Idén a könnyűiparban A könnyűipari vállalatok múltévi munkájáról készült mérlegbeszámolók felül­vizsgálata rövidesen befe­jeződik, de az eddigi össze­gezésekből már most kitű­nik, hogy előreláthatólag a tavalyihoz hasonló összegű nyereségrészesedéshez jut­nak a dolgozók, az előző évben ugyanis a miniszté­riumhoz tartozó üzemeknél átlagosan tíz napi bért tett ki a felosztható nyereség­részesedés, az idén pedig az előzetes adatok szerint megközelíti a tizenegy napi bért. Iparáganként, üze­menként ez az összeg azonban váltakozó: a pa­mut. a gyapjú, a kötszövő, a ruha és a nyomdaiparban az átlagosnak megfelelően tíz náci bér körül lesz a ré- •eesedés, a bútor- és a ken­MA: Tavaszvárás a kunszent­mártoni járásban m Minden hátsó. gondolat nélkül m A szegények 99 99 oromé m Tavaszi verőfény Kuncsorbán Üregek és fiatalok közös erővel erősítik a gátat Jánoshidán Találkozás a megyei pártbizottságon- Tegnap a délelőtti órák­ban Szolnokra érkezett Fe­hér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Kötél«» Jenő altá­bornagy, a honvédelmi mi­niszter első helyettese. Dö­gén Imre, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság igazga­tója. Miután repülőgépről megtekintették a Jászság árvízbarította területeket, a megyei pártbizottságon találkoztak a megyei ár- vízvédelmi bizottság veze­tőivel. A pártbizottságon Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára tájékoitaftí) Fehér' elvtársé- kat az áradások alakulásá­ról, az árvízvédelmi mun­kálatokról, a kitelepített lakosság ellátásáról, vala­mint a víz visszavonulása után szükséges .intézkedé­seikről. A déli órákban Fehér étvtársék, valamint Csáki elvtárs. Oláh György, a megyei tanács vb-elnöke, Hegedűs Lajos, a Középti­szavidéki Vízügyi Igazga­tóság igazgatója gépkocsi­val indultak ismét útra. Útjuk során Újszászom hosszabb időt töltöttek, mi­után a helyzet ebben az időben itt követelt legna­gyobb erőfeszítést Ezután megnézték a jászalsósze-nt- györgyi, jánoshidai, jász- boJdogházai, jászladányi, besenyszögi védekezési mun­kálatokat. A délutáni órák­ban Fehér Lajos, Köteles Jenő és Degen Imre visz- szarépült a fővárosba. Ha majd levonul az ár... deriparban 19 napnak meg­felelő. A könnyűipar 176 nyere­ségrészesedésbe bevont vállalata közül mindössze tíz kisebb gyár nem telje­sítette a feltételeket, 18 vál­lalat viszont a nyereségré­szesedésnél a maximumot kapja. Tavaly a könnyű­iparban, bár az exportter­vet magasan, 7,1 százalék­kal túlteljesítették, a költ­ség színvonal mégsem ja­vult olyan mértékben, ahogy a terv megkívánta, ezért aránylag nem túl nagy összeg a befizetett többlet-nyereség, illetve az abból részesedésként feloszt­ható rész. összesen mintegy százhúsz millió forint nye­reségrészesedéshez Jutnak a könnyűipar dolgozói, (MTI) és a Zagyva, a Tama, s a Tisza is visszatér régi med­rébe, ha majd az emberek- megszokott munkájukat végzik a Jászságban épp úgy, mint a Tisza mentén, talán akad valaki, aki meg­írja 82 idei tavaszkezdet hősi napjait, úgy időrendi sorrendben, ahogyan kezdő­dött: felidézve a telet. Mínusz tizenöt fokot mér­tek akkor, s nagyrészben hó borított mindent, ami­kor a Középtlszavidéki Víz­ügyi Igazgatósg földmun­kagépei már megkezdték a töltésépítéseket Szolnok megyében. Jászalsószent- györgyön lezárták a ma­lomárkot, s gátat húztak Jásztelek, Alattyán határá­ban. Már ak1-'--számoltak n bekövetkezhető bajjal. S ha a szerencsétlenség a várt­nál nagyobb erővel szakadt ránk, sokat pusztított és pusztít még ma is a víz, — mégis sokat köszönhetünk ennek a téli munkáiknak. Amikor március 7-én megindult az áradás a Tár­nán és a Zagyván, Tarna- őrsnél jéedugó keletkezett. Ennek következtében Víz­ieknél robbantani kellett a jeget. Akkor még csak egy osztag dolgozott. Két nap­pal később már hat osztag igyekezett megtörni a jeget mindkét folvón. — Ettől az időtől kezdve veszélyezte­tett lényegében a boldog­házi határ. Ekkor öntötte el a szennyes víz árja .TSsz- dózsát Is, ahol eddig a leg­több baj esett a környék­beli falvak közül. A megye lakói azonban szinte egyemberkénl men­tek segítségére a jászsá­giaknak. Százötven teher­kocsi hordta és hordja nap­jainkban is éjjel-nappal a gátépítőknek a töltéshez, az úr elleni védekezéshez szükséges anyagot. — Csak néhány számadat. Eddig nyolcvanötezer homokzsá­kot, tizenháromezer rőzse- hengert, háromezer kéve rőzsét. hatvanezer árvédel­mi karót használtak fel a töltés-építésekhez. Emel­lett természetesen még sok más egyéb anyagot is be­építettek. Segítségünkre jöttek az egriek is. Az ottani autó- közlekedési vállalat ötven tehergépkocsit küldött a szállítások, a mentési mun­kák megkönnyítésére. — Csak hozzávetőleges szám: Majd hétezer ember dolgozott és dolgozik még ezekben a napokban is a Jászságban a gáterősítése­ken. S a civil lakosság mel­lett ezer katona lapátolja a földet, — magyar és szov­jet egyaránt. — Jászdózsán például se vége, se hossza azoknak a történeteknea, amelyeket a honvédség ál­dozatkész munkájáról me­sélnek. És még egy újabb adat: Közel ötven földmunkagép dolgozik meeállés nélkül, s velük egvütt a kiszolsáTó gépkocsik. — A Debreceni Talajjavító Vállalat gépel ezek. Nem feledkezhetünk meg a hatalmas trélerekről sem, amelyek, szinte pilla­natok alatt szállították ki ézeket a nehéz földmunka- gépeket a megye különbö­ző pontjaira. A honvédségi pontonok pedig a mentési munkáknál adtak és adnak szinte felbecsülhetetlen ér­tékű segítséget. S ez a ta­vaszi árvizeknek csak első felvonása volt A Tisza mellett élünk. Ismerhetjük már ezt a' fo­lyót Tudjuk jól, hogy az áradás második felvonása csak ezután következik., — Hiszen a folyó már meg­kezdte szeszllyeskedését. A vízállás fokozatosan emel-' kedik — szombat délben 12 órakor elérte a 6C9 cen­timétert —, és megindult a hullámtérbe. Nincs értelme jósolgatni előre: nagyságára mekkora árvíz várható a Tisza men­tén. Annyi azonban bizo­nyos: fel kell készülnünk. Emellett szól az a tény is, hogy például a Tisza Szol­nok fölötti szakaszán a hosszú évek átlagos téli csapadéka 132 milliméter volt. Ezzel szemben az Idén 390 milliméter csapadék hullott. Tetézte ezt, hogy a tél három-négy fokkal volt hidegebb a sokévi átlagnál, ezért a párolgás is az átla­gosnak csak 70 százaléka volt. Mindenesetre az árvi­zet nagyban befolyásolja majd az időjárás is. Sok bajt zúdított és zú­díthat még ránk az idei ta­vasz. De közös összefogás­sal enyhíthetjük ánnak pusztító erejét. Fehér Lajos miniszterelnökhelyettes a zagyvái gátépítők között Azt mondják, hétezer em­ber vette ki a részét a zagy­vái árhullám elleni véde­kezésből eddig Üjszászon. Tegnap az egész íalti kinn dolgozott a körtöltésen, s közöttük feltűnően sok asz- szony, iskolásgyerek és a falu cigány lakossága. A víz már másfél méternél magasabb szintet ért el, mint a község településé­nek tengerszintje. A kör­nyező tanya világ víz alatt áll, s a Szászberekre igyek­vő vasúti vágány fölött is ömlik a víz. De a falu meg­védte magát. Ide, a véde­kezők közé érkezett tegnap Fehér Dalos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Köte­les Jenő altábornagy, hon­védelmi miniszterhelyettes, Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság ve­zetője és kíséretükben a megyei vezetők. Tóth István tsz-elnök ve­zette végig a védelmi sza­kaszon Fehér Lajost, aki­nek feltűnt, hogy a környe­ző házak kertjéből hordják a földet a töltéshez. — Hány kerítést le kel­lett bontanunk a kerti föl­dek miatt — mesélte Tóth István —, de szinte senki sem akadt, aki ellenkezett volna emiatt. (Folytatás « 3. ol4a2onj

Next

/
Thumbnails
Contents