Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-15 / 62. szám
1988. március 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Tavasszal tizennégy ház felújítását végzi el az 1KY A siók gondot okozott csapadékos lél után hirtelien jött a jó idő. A szolnoki Ingatlankezelő Vállalat dolgozóinak, bár egész éven át van elég munkájuk, az olvadás után annyi megrendelést kaptak, hogy alig' győzték feljegyezni, és persze teljesíteni. Volt úgy, hogy naponta ötven panaszt továbbítottak hozzájuk a város lakói. Ma például öt helyen dolgoznak a tetőfedők, hogy a további Szolnokon beázástól megmentsék a segítséget kérő családok otthonát. A Kossuth út 3. és a Mártírok útja 1. számnál lévő házban pedig a tűzfal vált veszélyessé, s mielőtt kidőlne, megjavítják a kőművesek. Számukra másféle tennivaló még nincs, a tatarozást csak áprilisban kezdik. A tavaszi és nyári időszakra 14 ház teljes, vagy részleges felújítását tervezik 360 000 forintos ‘költséggel Bolygócsiga a tartályban Innen, a Görbemajori magtár negyedik emeleté* ríj! messze kalandozhat a tekintet. Az egész környék ken ez a legmagasabb épület, s olyan tágas, hogy kétszáz vagon terményt tárolhatnak benne. Itt darálják, keverik a sóik ezer sertés, szarvasmarha, s egyéb jószág takarmányát. Polgár István magtáros irányításával hat férfi és négy lány dolgozik a . „takarmány- gyárban”. Korábban egy hónap alatt 28 vagon takarmányt kevertek össze, most 38—M vagon a havi teüjerffcményük. — S nemcsak több, ha- aem jobb js a készftmé- nyüok — mondja a magtáros. — Érdemes volt kísérletezni, bajlódni a takarmánykeverő gép elkészítésével. Az igazgatóságból kaptuk a holland típusú gép rajzát, s annak alapján készítették — Tárnái Tibor főmérnök irányításával — Kiss Lajos, Cs. Nagy István ás Nagy László szerelők. A jószágokkal tápokat etetünk, s amíg nem volt ez a gép, kézad. kevertük a takarmányt. Ez igen fárasztó volt, s amellett a keverés sem volt tökéletes. A gép ezt sokkal pontosabban elvégzi. A koncén trá- tumot megkapjuk, s az előírt keverési arányban adunk hozzá gazdasági abrakot. — Néhány példát arra, hogy milyen változatos a Öí féle „menü44 a sertéseknek „menü”. A korábbi egységes sertéstáp helyett most ötfélét keverünk, s még az is számít, milyen fajta a sertés. Egy 104 kilogrammos mangalica hízó napi adagja: hízókoncentrátum II-ből 0,40, kukoricadarából 2,—, árpadarából 1,— kilogramm. A húsjellegű szopós malac egynapi elesége: szopósmalac-kon centrátum II-ből 0,15, árpadarából 0,20, kukoricadarából 0,15 kilogramm. Az itatásos módszerrel neveit borjak 20 dekagramm tejport, 50 dekagramm gazdasági abrakot és 1,25 dekagramm borjú- tápot kapnak naponta. Az érdekes tájékoztató után a pincétől a negyedik emeletig, s onnan vissza a földszintig — a keverőgépig — követjük a takarmány útját. Az egyszerre 9 mázsa kukoricadarát bef>- gadó tartályban bolygócsiga forog, ez keveri össze a pontosan lemért, különböző mennyiségben adagolt takarmányt. A Tiszasülyi Állami Gazdaság mind az öt üzemegységébe ebből a hatalmas magtárból szállítják a jószágok eleségét. Fennakadás még sincs soha, hiszen nemcsak Illés Pálra és Bá- bi Máriára illik a szorgalmas és kötelességtudó jelző, hanem minden itt dolgozó munkásra. N. K. így már könnyebb, mint mikor lapátolni kellett — Vélekedik Varga József, miközben felkapcsolja » zsákét a keverőgép tartályára Iparművész, vagy formatervező Merre tart a karcagi cserépkályhagyár A falon a színek és a formák változatossága. A karcagi háziipari szövetkezet cserépmintái sorakoznak egymás mellett és fölött a nagyablakos verandán. Tulajdonképpen háromféle mintán alapszik díszítésük: közepüket vagy virág, vagy néha madárral kombinált fakorona tölti ki, a korszerű ihletésűeknek pedig már csupán a vonalak hangulatkeltő elrendezése jutott. 1954 óta, tehát lassan egy évtizede készítik itt a nép« motívumokkal díszített kályhacserepeket. Azt hisszük, hogy az iparművészet ma született meg. Pedig a hasznosságon túl már évszázadok óta megajándékozta az embereket a szépség élményével is a kerámia. Igaz, hogy egyideig nem sokra tartották a polgár puhány ízlését kielégítő porcelán émelygős cirádáival szemben, de manapság újra virágkorát éli az anyag tulajdonságait tisztelő fazekasság. Mert ez a mesterség sohasem kívülről viszi anyagába a szépséget: a természet egyszerűségükben is felemelő vonalait követi. Éppen ezért iparművészet a szó valódi értelmében, amíg a porcelán hőskorában is megmaradt a művészet iparának. Da hol ennek a művészetnek a határa és hol kezdődik az ipari formatervezés? Erről beszélgetünk Rusáy Istvánnal, aki megalakulásuk óta tervezi a szövetkezetiek kályháit. Hosszú beszélgetés végén bukkantelő ez a gondolat. Mint ahogyan nem kisebb utat tett meg a kályhásmesterség eem az évszázadokkal ezelőtt még korongon formázott füredi tányéros mintától a mai non-figurativ díszítésig. Hacsak kellemes látványt kell keltenie a köralakú vagy négyszögletes — alkalmasint barokk díszes határvonalú — cserépnek, akkor bizony ez a .mesterség már nem több annál, mint ami az esztergapad vagy a kávédaráló ízléses formáját adja meg. A modem életfél fogástól kezd idegenné válni a paraszti természetközelséget és a középkori hősiességet kifejező formavilág. De vajon nem lehetne-e megtalálni azokat a modem eszközöket, amelyekkel Rusáy továbbra is kifejezhetné egyéniségét. Hiszen kerámi- kusainknak sikerült olyan korszerű alkotásokat létre hozni, amelyekben megérző, dik a természetes ihletés is. Mert Rusáy nem tekinthető egyszerű kályhásnak. 1928-ban kezdett tanulni a romhányi cserépkályha- gyárban, éppen a legjobb helyen, a szobrászoknál. Mikor pedig 1954-ben meg indult Karcagon a művészi igényű kályhagyártás. Ru- sáy múzeumban kezdett kutatni hagyományok után. Persze nemcsak régi kályhacserepekből merített, hanem faragásokat, rajzokat is felhasznált. Rendkívüli kézügyességgel ültette át mindezt gipszbe. úgy hogy mértéktartó, meghitten egyszerű formái méltán keltették fel a hortobágyi csárdában a külföldi vendégek figyelmét. De nemcsak kézügyességét, hanem teremtő fantáziáját is próbára tették azok a középkori figurák, amelyekről másolatokat kellett készítenie. Nyilván nem lehetett szó a hű utánzásról — ezt már csak a megváltozott technika sem engedte volna. Rusáy azonban helytállt: másola tai őrzik ugyan az eredeti megoldások naív vaskossá- gát, azoknak primitívsége nélkül. (Amint ez képünkből is megállapítható.) Mégis épp>en itt kellene több segítséget adni neki. Rusáy t ugyanis egy darabig instruálta ugyan Cserei Éva, de nemrégiben abba maradt a dolog, hogy már nincs szükség rá. Márpedig nyilvánvaló, hogy a vonalakra építő, lényegre törő ábrázolás alapos képzőm űszítsen. A megoldás tehát vagy a korszerű és egyben művészi tervek sürgetése, vágj7 még inkább a nagyobb önállóság lenne. Ezt nemcsak Rusáy hivatássze- retete, de az is követeli,* Tizenhatodik századi erdélyi kerámia után készült minta. A régi motívumot az Iparművészeti Múzeum megrendelésére mintázta meg újra Rusóy veszeti műveltség hiányában nem igen várható el Rusáytól. Akit nem is igen serkentenek önképzésre, mivel a szövetkezet központja szabja meg végeredményben, hogy mit ké hogy a cserépkályha méreteinél fogva a kulturált lakásban mindig is művészi igényeiket — és nem ízléses forma iránti vágyat — ébresztett Tompa László Hilf van millió forint értékű társadalmi munka A falvakban — különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta — a közegészségügyi felvilágosítás nagyot fejlődött. Ma már körülbelül 50 000 vöröskeresztes aktivista segíti az állami szervek munkáját; s a gépállomásokon, a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban hatezer egészségügyi felelős őrködik azon, hogy az egészségügy követelményeit megtartsák. A termelőszövetkezetek közül mintegy ezer helyen hoztak létre egészségügyi állomást. A jól szervezett felvilágosító munka eredményeként a múlt évben is igen sok közegészségügyi feladatot oldottak meg a falvakban: jó ivóvízű kutakat ástak, a régieket felújítottók, * környéküket rendbehozták. Több helyen épült orvosi rendelő, tisztasági fürdő, másutt az utakat portalaní- tották. A Magyar Vöröskereszt értékelése szerint 1963-ben mintegj7 60 millió forint értékű társadalmi munka a falutisztasági mozgalom eredménye. (MTI) ÁMOR a kirakatban A gyorsan közeledő tavaszt nemcsak a naptár és a meteorológiai állomás jelzi, hanem az üzlete!«, fényes, vidám színekben p>ompázó kirakatai is. A legtöbb helyen virágdíszeket láthatnak a járókelők, aztán a 33-as árul\áz elé érve újszerű, kedves dekoráció állítja meg az embereket. Göndörhajú, rózsaszínű kicsi Ámor csábítgatja ott a szíveket. Nyilával az egyik kirakat-ablakban a kék-sárga-pi ros kardigánokra céloz. Nem is drágák, p>amutból készültek, de szép>ek, színben, fazonban hasonlók a gyapjú pulóverekhez. Ezekből s a gyapjú és műszálas női kötöttáruból bent az üzletben igen nagy a választó^. Divatos színek a mályva, a lazacrózsaszín, a citrom- és narancssárga különböző ámylatai. Ámor mellett habosfehér szoboralakot látni, fején kosár, s kék ibolyacsokor a kosárban. Ibolya „nyílik” a divatos férfizakók zsebeiben is. A gyűrtelenített anyagból készült kockás öltönyöket sok színben árusítják. Csinosak a tavaszi felöltők is. A fehérruhás nyuszilány kezében telefonnal már húsvétra ajánlja az új fazonú kosztümöket a női készruha-bal t kirakatában. A gyűrtelenített kiskosztüm szürkekockás, a hétnyolcados pedig ragyogó, aranybama színű. A gyermek készruha-üzlet bolyhos barkával, aranyesővel díszített kirakatában pedig már megjelentek az élénk rózsaszínű, világoskék és piros balonkabátak. A szolnoki boltok tava- szias ablakai közt csak az OFOTÉRT kirakata őrzi a tél emlékét. Ott még most is hópelyhek és téli fényképek veszik körül a na- gyítólencséket. szemüveg- kereteket. Lehetséges volna, hogy még nem vették észre a tavaszt? r. m. AZ ELSŐ NŐI „HALLHATATLANJELÖLT” — SIMONE DE BEAUVOIR A HALHATATLANOK KÖZÖTT? A francia akadémián megüresedett és betöltésre vár a 40. hely. Első ízben merül fel az a lehetőség, hogy nőt választanak be „a halhatatlanok” közé. A megtiszteltetésre elsősorban Simoné de 3eauvoirnak van a legnagyobb kilátása. Nem jó már a kemencét támasztani, itt a tavasz Bihari Irének még otthon vannak. Tavasztól késő őszig kijárnak a földekre akkor hiába is kerestük volna őket ilyenkor, kora délután a lakásukon. De most pihennek, még nincs dolga a növényter mesztő munkacsapatnak. Vezetőjüket írónkét, éppen harisnya szemfelszedés közben találtam. A társairól beszél: — Nagyon várják már a jó időt, hogy végre ismét munkába álljanak. — Télen is találkozik velük? — kérdem. — Hogyne. Nagyon sűrűn. A közelben lakók naponta meglátogatnak, de a távola bbiak is eljönnek néha érdeklődni. Hátha akad valami kisebb dolog a magtárban. akkor bemennének. Sokszor meg csak beszélgetni jönnek át. időtöltésből. Szeretik mind a csapattagok ezt a kis fekete asszonykát, szívesen látogatják, s az várja is őket minden nap. Nélkülük nagj-on egyedül lenne. Elvált, Zoliká*, tízéves kisfiát neveli. A nyáron sokszor hatvanan is dolgoztak mellette kévehordásnál, paprika, paradicsom, vagy burgonyaszedésnél. Ilyenkor legfeljebb ha néhány foltoznivaló zsák akad számukra, az is ritkán Beszélgetünk a mozgalmas betakarítási szezonról, később írónké félreteszi a lyukas harisnyát és átkísér néhány munkatársához. Először a szemközti házba megyünk. — Eta nincs itthon — fogad bennünket az öccse —, de én is • caapntíw tartozom, Örömmel nyitott ajtót a kis Oo- mány Sanyi, azt hitte munkába hívják Alacsony fiú, alig 15 éves, de már 4 éve jár ki rendszeresen Surjánból a törökszentmiklósi Kossuth Tsz-be. Négy osztály utón kimaradt az iskolából, mert nem győzték kenyérrel a szülők a tíz gyereket. Most már nehezen bírja a hosszú téli pihenőt, szólt is nemrég Ecsegi Gyula tsz-elnöknek, hogy ő kimenne már a sertéstelepre is dolgozni, ha lehet. Nem messze Dományékhoz. egy sór- gavégű házban lakik Farkas Erzsi és Marika. Anyjuk főzött, a két szép szőke lány meg szomorúan támasztotta a kemencét. Este szeretnének tv-t nézni a kastélyban, de a mama nem engedi. Más szórakozás pedig nem nagyon van, s a KISZ-be se járhatnak mindig. — No, nem bánom, elmeh ettek, a tavaszon úgy se sok szabadidőtök lesz — szól beleegyezőleg hosszú rábeszélés után az asszony, mire a szőke ikrek is megnyugszanak. Dankó Pálné, a csapat legidősebb tagjg éppen mosott, mikor rányitottuk az ajtót Dereka vastag nagykendővel átkötve, mert fáj, mióta megfázott. — Akkor nem is tud velünk jönni a csapatba — aggódik írónké —, pedig hamarosan itt a palánta tűzdelés ideje. De ettől nem kell tartani. — Megyek én — azt mondja —, csak szóljatok, menten meggyógyulok, mihelyt íssárüBsüc ft ftBftbftd&ftg Fehér Mácte
