Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
: fidS. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Aki ráfizet és aki ... Egy vitás kérdés vita nélkül fekvő (habár eddig send AZ UTOLSO TEL Dón film Ellenállási történet a német megszállás idejéből Nagykorúság Malligand- ha a eldicsekedve A kérdésre a válasz egyértelmű, mégis a gyakorlatban sokszor a rosszabb formát alkalmazzák, amint azt az alábbi eset is példázza. A törökszentmiklósi Vasipari Gépjavító Vállalat műszerész részlege javítja a városban a rádiókat nagy ráfizetéssel. A két szakmunkás — aki ezzel foglalkozik — évente sözel negyvenezer forintot keres. Ehhez jönnek a közterhek és a rezsiköltség. A bevétel pedig mindössze évi húsz— huszonötezer forint .törül jár. Tehát a vállalat ráfizetése évente körülbelül harmincezer forint. Mi indokolja mégis a fenntartását? A városi tanács álláspontja szerint a beteg rádiók orvoslására még ráfizetés mellett is szükség van. Igen ám, de működik a városban egy erre hívatott mási<c szerv is. a GELKA szolnoki kirendeltsége. javítAs szükség megoldassál így lehetne nevezni a jelenlegi GELKA szolgáltatást. Ugyanis ők hetenként egy alkalommal elmenne« Törökszentmiklósra, ahol az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól bérelt helyiségben végzik a javítást. Világos tehát, hogy a Vasipari Gépjavító műszerész részfege szükségtelenül végez ráfizetéses munkát. A megoldás is kézenilletékesnek eszébe nem jutott). Adják a részleg helyiségét, felszerelését a GELKÁ-nak és végezze az nagyobb technikai felkészültségével a rádió és tv javítását. Javaslatun dioz összgyűjtöttük az ügyben érdekeltek válaszát. TELJES EGYETÉRTÉS A Vasipari Gépjavító szívesen átadja a helyiséget, berendezést. A szolnoki GELKA szerviz vezetője, Bozó Ferenc örömmel veszi a felkínált lehetőséget. Vállalja, hogy Törökszentmiklósról és «örnyékéről minden szak- bavágó javítást elvégeznek. Ha az illetékesek őt megkeresik. bármikor hajlandó ez ügyben tárgyalni. Szőke elvtárs a törökszentmiklósi városi tanács részéró] úgy nyilatkozott, hogy örömmel vennék az új megoldást. Várja a GELKA jelentkezését, hogy tanácsülés elé vihesse az ügyet KIÉ LEGYEN A KEZDŐ LÉPÉS? A fentiek szerint tehát minden rendben van, illetve lesz. Csak egy dolog nem tisztázott. A tanács a GELKÁ-tól, az viszont a tanácstól várja a kezdeményezést Véleményünk szerint a tanácsnak kellene összehozni a két érdekelt felet. Erdélyi György (Levelezőnktől) Olvastam a Néplap „Pelyhesállú huligánok” című cikkét. A napokban magam is találkoztam egy ipari tanulóval, ki — sajnos — épp azon az úton ha- hadt, mely a „pelyhesállú huligánsághoz” vezet Imbolygóit, dőlt belőle a pálinkaszag. Faggatózásomra elmondta, hogy az egyik szolnoki vendéglőben csu- dálkozott be ennyire. Mindezek után kissé nyűtt személyazonossági igazolványát lobogtatva, annak birtoklásával „bizonyította” nagykorúságát. A személyazonossági igazolványt a fiatalok 18 éves korukban kapják meg; 18 éven aluli részére nyilvános helyiségben szeszes italt kiszolgálni tilos; 20 esztendő a nagykorúság ideje hazánkban. Ügy vélem, a felsorolt igazságok közül a középsőre sokkal gyakrabban volna helyes emlékezniök a vendéglátóipar alkalmazottainak. Szőke István Szolnok Három érdekes könyvről Földes Péter Drámai küldetés című kötete Szamuely Tibor nagyszerű életútját mutatja be. E kötet lapjairól egy szerény, igazságot és emberséget kereső humanista portréja bontakozik ki. Azt mutatja be a szerző, hogy egy pacifista alapállású hírlapíró — Szamuely — az első. világháború vérfürdőjének hatására, miként fejlődik kommunistává. Az 1914—1918- as négyéves világháború pokoli szenvedései bebizonyítják a gondolkodó embernek, hogy pacifista só- hajtozással a gyötrelmeket nem lehet megszüntetni. Szamuely az orosz hadifogságban éli át a szocialista forradalom győzelmét. Megihletik a lenini eszme nagyszerű tanításai. Elragadja őt a Cári-Oroszország népeinek világjelentőségű szabadságharca. Már nem éri be többé azzal, hogy csupán a felvilágosító szó vagy cikk legyen a harci eszköze. Fegyveresen csatlakozik a szocialista forradalomhoz, mert bizonyosan tudja már, hogy ez a világ valamennyi népének hajnala. Szamuely alakja e műben a maga teljes emberségében jelenik meg. Nem valamiféle túlméretezett hőst látunk benne, hanem céltudatos, szilárd embert, aki az élet vagy halál kérdését megoldotta már: Életet, de minden dolgozónak, s ezért — harc közben — a halál sem drága. Az egyszerű újságíróból Így lesz a kor egyik nagy hőse — de mindvégig tisztaszívű, igazságos, érző ember marad. Ez a kötet méltó emléket állít Szamuely Tibornak és vele együtt 1919 sok más hősének, akikkel Szamuely együtt emelkedett ft Sólyom József; Hűség. Hosszabb-rövidebb elbeszélések vannak e szépen illusztrált kötetben. Némelyik novella már-már a kisregény méreteit ölti. Ez a változatosság kellemes olvasmánnyá teszi e kötetet. De méginkább figyelmet érdemel az író módszere. Különféle embereket rajzol meg különféle helyzetekben. És eközben bebizonyítja, hogy a jellemek nem változatlanok, hogy az emberi életeket átalakító küzdelemben hallatlanul nemesedik maga az ember is. Sólyom József írásai érdekesek, gondolatébresztők, s mindegyik rendelkezik azzal az erővel, hogy tettre ösztönözze magát az olvasót is. a A Népszabadság négy munkatársa, Horváth József, Nemes János, Pintér István és Szabó László Régi jó világ gyűjtő címmel érdekes pereket idéz a Horthy (korszak nagy panamáiról. Nem elég azt mondani erről a gyűjteményről, hogy hasznos. Ez a gyűjtemény vetekedik a jó regények izgalmasságá- val. Kinyitja az ajtót az olvasó előtt, hogy bepillanthasson a Horthy-fóle úri világ boszorkánykonyhájába. És aki bepillant, az megérti, hogy az a rendszer menthetetlen volt. Mindhárom művet a Kossuth Kiadó adta ki. Beszélgetés L. M. Zsilcov M. osztályú kapitánnyal, a Szovjetunió Hősével, egy atomtengeralattjáró parancsnokával mozgó jégtáblára telepített Újsághír: „A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete értelmében speciális karmányfel- adat sikeres végrehajtásáért, a Lenin-rend és az „Arany Csillag” egyidejű átadásával a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki: Petelin Alekszandr Iva- novicg ellentengernagyot, az Északi Flotta tengeralattjáró flottilla parancsnokát. Zsilcov Lev Mihajlovics II. osztályú kapitányt, egy atomtengeralattjáró parancsnokát. Timofejev Rjurik Alek- szandrovics XI. osztályú mémökkapitányt. egy atomtengeralattjáró elektromechanikai harci részlegének parancsnokát.” Moszkva ünnepélyesen fogadta az Északi-sark hőseit. Ebből az alkalomból az újságíró felkereste Zsil- eov elvtársat és beszélgetést folytatott vele. Kérdés: Lev Mihajlovics, hogy érzi magát a parancsnoksága alá tartozó atomtengeralattjáró személyzete? Válasz: A személyzet kitűnően érzi magát és kész a haza bármilyen parancsát végrehajtani. Kérdés: Az amerikai lapok nagy hűhóval reklámozzák az USA tengeralattjáróinak északi-sarki útjait. Azt állítják, hogy az általuk megtett sarki utak a szovjet tengeralattjárók számára még elérhetetlenek. Mi az ön véleménye erről? Ami az északi-sarki utat illeti, gondolom időszerű megemlíteni, hogy a „D-T elnevezésű szovjet tengeralattjáró már a háború előtti években részt vett az „Északi-sark—1” nevű. sarki állomás személyzetének megmentésére indított expedícióban. Érdemes elmondani, hogy a „D-3” később kiválóan helvtállt a harcokban és Vörös Zászló” érdemrenddel tüntették ki. Pedig az csak egyszerű Diesel-akkumulátoros tengeralattjáró volt. Most viszont már nagyszerű atomtengeralattjárókkal rendelkezünk. Ezek részére nincs akadály sem az Északi Jeges-tengeren, sem a többi óceánon. A Szovjetunió honvédelmi minisztere, R. I. Mali- novszkii.a Szovjetunió Hőse, a XXII. kongresszuson kijelentette, hogy „rakétafegyverekkel felszerelt tengeralattjáróink jól megtanulták, hogyan kell haladni az északi sarkvidék jégpáncélja alatt, hogyan kell pontosan elfoglalni a rakéták kilövéséhez szükséges helyzetet.” Kérdés: Lev Mihajlovics! Ismeri ön James Kai vertnek, az amerikai haditengerészet III. osztályú kaoitá- nyának ,Jég alatt az Északi-sark felé” című könyvét? Felelet: Elolvastam azt a könyvet, és sok érdekes dolgot találtam benne. De, mint a többi, hasonló témájú, amerikai szerzők által írt könyv. Kalvert körívvé is az amerikai haditechnikai lehetőségek „felül- múlhatatlanságát”, a7- amerikai tengeralatt járó-flotta reklámozását célozza. Éppen ezért az USA tengeralattjáróin előforduló hiányosságokon Kalvert átsiklik hogy olyan benyomást keltsen, mintha azok fenték télén ek lennének. Ám e ,jelentéktelen” hibák miatt háromszor hiúsult meg az amerikaiak áthaladási Kísérlete az Észak-sark jege alatt. Meghiúsult, annak ellenére, hogy könnyített feltételek mellett, a legmegfelelőbb körzetben akarták azt végrehajtani. Az amerikai atomién ger- alattiáró-fiottában nincs minden olyan rendben, mint ahogy azt Kalvert szeretné elhitetni. Csak a külföldi sajtó jelentései szerint: több mint húsz esetben fordult elő üzemzavar az amerikai tengeralattjárókon. És milyenek! Az újságok írtak a „TRITON"-on kitört tűzvészről, a „SARGO”-n történt hatalmas robbanásról, a ,MALI- BAT”-on történt esetről, amikor ez a tengeralattjáró kormányozhatatlanná vált és a pusztulás szélére sodródott. Kalvert mindezek ellenére dicsőíti az amerikai atomtengeralattjárók tervezőit és legénységét. Hogy felmagasztalja a parancsnoksága alá tartozó legénység szerepét, szerintem szándékosan túlszínezi a ’ég alatti út egyes nehezebb szakaszait. Mindez csökkenti a „Jég alatt az Északi-sark felé” című könyv értékét Kérdés: Az ön tengeralattjárója járt már az Északi-sark jege alatt? Felelet: A mi tengeralattjárónk volt a sarki jég alatt, sőt még azon túl is. És visszafelé jövet újra át- haladturk a sarki jég alatt Kérdés: Nem mondaná el élményeit erről az útról? Felelet: Lényegében egyszerű út volt amilyent mi már azelőtt is megtettünk. Ahogy elértük a meghatározott szélességi fokot, ahol már az ősiég kezdődik bizonyos ideig még északnak haladtunk, majd megfelelő helyet kerestünk, és felszínre emelkedtünk. Tengeralattjáróink hazai navigációs berendezései — többek között a televíziós készülékek — lehetőséget adnak a biztos felemelkedésre olyan keskeny résben is, amely alig nagyobb a tengeralattjáró méreteinél. Amikor a felszínre emelkedtünk. önkéntelenül is megcsodáltuk a magas észak sajátos szépségét. A látóhatárig elterülő jég rendkívül tiszta kék színű volt. Holtnak egyáltalán nem lehet nevezni a tájat. Ott kacsák és tengeri baglyok is vannak. Láttunk borjúfókát is, bár a lexikonok szerint ezek „csak” parti vizekben tanyáznak. Kérdés: Sokáig álltak a jég résben? Felelet: Nem, nem sokáig. Megmértük a szél és a folyás hatására mozgó jég irányát és sebességét, más megfigyeléseket folytattunk, rádión kapcsolatba léptünk a flottatörzzsel, majd jég alá merültünk és az Északi-sark felé indultunk. ön említette Kalvert könyvét és útját, s most nekem nehéz elkerülni bizonyos összehasonlításokat. Amikor az amerikai tengeralattjáró víz alá merülve az Északi-sark felé indult, a parancsnoknak az volt az első dolga, hogy összehívta a szolgálaton kívüli személyeket a legénységi teremben és tartott nekik egy... misét. Ez aztán nagyszerű, nem igaz? Az isten segítségét kérni az atomreaktor és villamossági berendezések hibátlan működéséhez! De úgy látszik, az isten még nem tanulta meg a legújabb technika irányítását. És Kalvertet — ő saját maga ír erről — nem hagytál el a félelemérzés: hátha tönkremegy a reaktor? Hátha meghibásodik a levegőszűrő berendezés? Mi semmi ehhez hasonlót nem éreztünk. A hajón nagyon jó hangulat uralkodott. A navigációs tiszt jelentette: áthaladtunk a 89. szélességi fokon, s az Északi-sarkig már csak egy föle van vissza. A hajó felett 12—15 méteres jégpáncél húzódott. A mélység 4000 méter. Ezekben a percekben úgy tűnt, mintha nem akarnának előremenni az óramutatók. Végje bemondhatom a mikrofonba: — Matrózok, tisztesek és tiszt elvtársak! Tíz perc múlva áthaladunk az Északi-sarkon. Ünnepélyes pillanatok következtek. Üjra a mikrofonhoz lépek: — Elvtársak! Tengeralattjárónk az Északi-sarkon van! A hajó helyiségeiben mindenütt hatalmas „hurrá” kiáltások. A tengerészek melegen gratuláltak egymásnak. Ám akármilyen ünnepélyes is volt számukra az Északi-sarkon való áthaladás pillanata, mégiscsak utunk egyik részét jelentette. H;szen a legfontosabb a gyakorlat, a kapott feladat végrehajtása volt. Nem keveset barangoltunk az Észak-sark környékén „ellenséges” tengeralattjárókra vadászva. Miutá^i végrehajtottuk feladatunkat, újra az Északi-sarknak fordultunk, és másodszor is áthaladtunk alatta. Nem messze a sarktól találtunk egy kis rést, s felszínre jőve, jelentettük a törzsnek a feladat végrehajtását. És itt szokatlan „eltávozásra” került sor. Aki nem volt szolgálatban, mind lement a jégre. A legmagasabb ponton felállítottuk a Szovjetunió állami zászlaját. Itt a jégen megszerveztük a síelők és a korcsolyázók bajnokságát. Jól felfrissülve tértek vissza tengerészeink a hajóra, és elfoglalták helyüket a tengeralattjárón. Jég alá kerülve tenger- i’attjárónk a hazai partok elé indult...
