Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-05 / 53. szám
IWS jnStrfas 5. BKOIVOK MEGYEI NtPLAP s Műnk a verseny a kunmadarast földműves* szövetkezetben Február utolsó napján tartotta a szövetkezet az év első termelési tanácskozását. A boltvezetőkön, s a dolgozókon kívül e megbeszélésen resztvettek az igaz gatósági tagok, a községi tanács, párt és tömegszer- veaetek- képviselőd. Az elnöki beszámoló üzemáganként elemezte • az elmúlt időszakban élért eredményeket és fogyatékosságokat. Szó voít a közös vagyon védelméért tett intéz-, kedésekről, a „Takaríts meg minden nap egy forintot” mozgalomról is. Az abban résztvevők vállalták, hogy figyelmesebb, körültekintőbb munkával takarékoskodni fognak a szövetkezeti vagyonnal. E versenyben a dolgozók anyagilag is érdekelteit, hiszen a megtakarított összeg egyré- szét jutalomképpen megkapják. A tanácskozás végén az Igazgatóság pénzjutalomban részesítette az élen járó boltvezetők közül azokat, akik legalább tíz éve dolgoznak a szövetkezetnél. így válik termelőerővé a tudomány Író—olvasó találkozó Jászdózsáa — Micsoda végtelen ez a síkság — mondja J. Horváth László mezőgazdasági kutató, amint kiérünk a szolnoki házak közül & nekivágunk a jászberényi útnak. — Biztos már kiderült a kiejtésemből, hogy én meg kisalföldi vagyok, de ott. jóval több a fa. J. Horváth László a mezőgazdasági könyvhónap egyik előadására utazik a Tárná menti Jászdózsára. Hasznos — több mint három évtizedes — gazdálkodói tapasztalatait és hét évig tartó kutatásainak temérdek megfigyelését hasznosította eddig megjelent könyveiben. — Elsőnek a sertéstenyésztésről írtam — mondotta később a zsúfolásig megtelt dózsai kultúrteremben. — Amikor azonban tanítványaim véleményét meghallgattam, rájöttem, hogy ezt a száraz írást bizony nem olvassa végig a parasztember. így született meg bennem a vidám, rajzos állattenyésztési szakkönyvek ötlete. Bizonyára jó ez a módszer, ha nemcsak nálunk fogytak ki az első kiadások, de a lengyel és cseh fordítások után már egy müncheni kiadó m érdeklődött felőlük. Éppen — ez derült ki a látogatásból — a magas, finomarcú, bocskais télika- bátjától nehezen megváló kutató legkedveltebb könyvét találom Rimáczi Já- nosné tanácselnök — Vagy. ahogy faluszerte hallottam: ehiökasszomy — íróasztalán. Címlapján pantallós kas- borjú csóválja a farkát S az egész könyv tele ehhez hasonló tréfás rajzokkal, a szöveg azonban nemcsak közérthető, de tudományos igényű is. Mint ahogyan hasonlóan magas követelményeket kért számon J. Horváth László a szövetkezetek Istállóiban. Valóban elképesztő gyorsasággal terjed a gümőkór, ha egy év alatt megháromszorozódott a Petőfi Tsz-ben a pozitív állomány, de a Tárná mentieknél is majd 20 százalék« fertőzött a teheneknek. S ez a szám mindaddig növekedik, amíg ei nem különítik a sajnos, rohamosan aegatív állocsökJwmé mányi A szabadtartásos módszer ugyancsak kényelmetlen helyzetbe hozta az előadót este a kultúrház lelkes közönsége előtt, amikor a Budapest Filmstúdió kisfilmje az egekig magasztalta ezt a hagyományos és rokonszenves, de vitatható módszert. J. Horváth Lászlónak azonban elég volt a csikorgó márciusra hivatkozni, hogy a filmkészítők hitele megrendüljön. Annál nagyobb érdeklődés kísérte azt a fejtegetését, amely abból a közmondásos igazságból indult Iá, hogy a tehén csak kölcsönad. Végső következtetése az volt, hogy jobb takarmányozás és körültekintőbb tenyésztés kell ahhoz, hogy a magyar-tarka nemcsak zsírosabb, de több tejet is adjon. A közönség nemcsak meg. jelen t — több mint kétszázan foglaltak helyet a meglehetősen hűvös teremben — de követte az előadó egyszerűen kifejtett gondolatait éa kérdezett is. Tompa Láoió JEGYZET A BIZALOMBÓL 10 milliárd forint.. Magyarország lakóinak ennyi pénze nyugszik takarékbetétkönyvekben — állapították meg március 1-én a Takarékpénztári Főigazgatóságon. S ennél a számnál, mint mérföldkőnél, jó ha megállunk egy pillanatra. Mit is jelent? Talán a betétkönyvek tu-' lajdonosai gondolnak a legkevesebbet arra, minek a bizonyítéka ez a szám: az államrend, a gazdasági helyzet iránti bizalom jele. A jövőre esek az mer tartalékolni, aki bízik is abban a jövőben, hiszen ellenkező esetben a pénz lenne 'az, ami kevésbé bizonyulna időállónak:, maradandó értéknek. A takarékosság gondolata egyre nagyobb teret hódít, s ami ezzel szorosan összefügg: van miből takarékoskodni — tehát az élet- színvonal állandó emelkedését is mutatja. Az évről évre gyarapodó számú kis könyvek sok más érvvel éa bizonyítékkal együtt hirdetik szépülő, gazdagodó ételünket. A múltban a Takarékpénztárak ügyfelei a tőkéOLVASÓINK ÍRJÁK Címzett: Alföldi Állami Áruház, Szol nők A napokban vásároltam tt.% Önök áruházában. A nagy sürgés-forgás köze- pette megfelejtkeziem csomagomról, a anélkül jöttem ki. Majd egy óra múlva vettem észre, hogy üres * kezem, yisszaszaladtam, ■ az ott felejtett csomagomat sértetlenül visszakaptam. Ezúton szeretnék köszönetét mondani Idas Erzsébetnek, az áruház dolgozójának, becsületességéért Köszönettel: J. K-né • Kunhegyes Szeretjük a parkot Válaszolni szeretnek a Néplap február 19-én Ahol nem örülnek a parknak” című cikkére. A közölt írás szövege megfelel a valóságnak, azonban a címe kissé sántít, mert mi valamennyien örülünk a parknak, de... Ahogyan létrehozták, áz nem tetszik. A Thököly úti parképítés során nem voltak előrelátók a városi tanácsnál. íme; van pánkunk, de nem készült el a szennyvízcsatornánk, pedig néha még a tűzoltóitat is igénybe vettük a hóié, esőtenger eltakarításához: A gázvezetéket a közeljövőben fektetik le, az pedig a park felásásával jár. Amikor az új villany- vezeték karóit leásták, akkor is rongálták a parkot. Az építés során az összes vizesárkot betemették. A legkisebb esőzés után is hatalmas tócsákban áll a víz a járdákon... Sorolhatnám még a példákat. Kivándorlók az Egyesült Államokból Az Egyesült Államok nemcsak bevándorlókat ismer; az utóbbi tíz év alatt. Például egyedül Ausztráliába 15 000 amerikai állampolgár vándorolt ki. Az ausztráliai kormány nagy erőfeszítéseket tesz az amerikai bevándorlás foltozására, mert aggodalommal töjti el az ázsiai országok lakosságának gyors szaporodása. (Ázsiában öt hónap alatt annyi ember születik, ahány lakosa van Ausztráliának: tízmillió!) Ausztrália a következő tíz évben több millió új bevándorlót szeretne befogadni, — főleg Angliából, Hollandiából és az Egyesült Államokból. Egyszóval mi örülünk a parknak, csak szépségét mindaddig nem tudjuk élvezni. amíg meg nem teremtik a lehetőséget a ▼íz elvezetésére. Sárosdy Frenc Szolnok, Thököly út 6 Mint már arról beszámoltunk, Litímaa József hajóvezető elgondolása alapján, valamint Szálai János motorszerelő és Somogyi Gábor autójavító csoportvezető kivitelezésébe» motoros jégfűréssr készült. Képünk a Jégfűrésst munka közben- ábrázolja sefc, a gazdag kereskedőik voltak. Hogyan ás tudtak volna a dolgozók tízezrei takarékoskodni. Jó ha a betevő falatjukat biztosítani tudták, esetleg azt vonták meg maguktól s nagy' áldozatok árán kuporgatták a filléreket, hogyha munka nélkül maradnak, ami akkor könnyen megtörténhetett;, legyen egy kevéske, amiből eltengődjenek. S ma? 1956. december 31-én Budapest lakóinak 355 millió forintját, a vidéki lakosság 186,6 millió forintját őrizték a takarékpénztárak; 1958-ban 2,3 mjlliárd forint feküdt 1 millió 200 ezer betétkönyvben; 1960- ban 9.4 milliárd, 1961-ben 6.5 milliárd forint, 1962-ben mintegy 2 300 000 betétkönyvben 8.6 mdlbórd forint, ss 1963. snared ua 1-én a főváros lakosságának megtakarított pénze 4,4 milliárd, a vidékieké 5.6 milliárd forint. Megyénkben in évről évre emelkedik a lakossá? betétállománya. Tavaly 66 millió forinttal emelkedett e év végére elérte a 252 millió forintot, 1963. első 2 hónapjában 52 millió forintot tettek takarékba Szolnok megyében. A takarékpénztár megyei fiókjának betétállománya már most meghaladja a 304 millió forintot. A takarékoskodásban a munkások mellett a parasztság is egyre jobban felzárkózik- A zárszámadások idején tavaly 20 millió forintot, az idei zárszámadások alatt és azt követően 35.5 millió forintot helyeztek el a tsz-parasztok megyénk OTP fiókjainál, a postahivataloknál é» takarékszövetkezetekben. A betétek túlnyomó többségét az OTP a lakosságnak nyújtott hitelek formájában használja fél. Sok családi hajlék felépítéséhez, rádiók, televízióik, hűtő- szekrények, bútorok; vagy akár motorkerékpárok és személygépkocsik vásáriétól wz segítettek hozzá azok az asztalitokban lapuló szürke Ids könyvecskék. JANKÓ - JANIKA — n. — A gépkocsiban feszült hangulat uralkodott. Jankón látszott, hogy legszívesebben maga is tolná az autót, csak mielőbb Buda- jenőn legyünk. Arcán még ott volt a kihevert szenvedések sápadtsága. Nézett ki a kocsi ablakán, s látszott rajta, hegy még a legkisebb fát is igyekszik jól megjegyezni magának, mert erre már anyja lakik, s talán ezek a fák az ő kedvencei. A faluvégi kis házba elkísért bennünket a szövetkezet elnöke, Hampoth Alajos is. Az egyszerűen berendezett szobában alacsony barna asszonyka kínált nagy igyekezettel székkel bennünket. S mikor belépett a fiú. bemutatkoztak egymásnak: — Bajkóné... — Bajkó János! — ?/ — Annus, hát nem ismered meg a saját fiadat? — csak az elnök közbeszólá- sára csuklóit fel az asz- szonybói egy csodálkozó, síró kiáltás: — Janika! Meg sem ismertelek. Fiam! • A néhány perc alatt J ankó- béa lett. Janika olyan étvággyal ette a töltött káposztát, mint talán még soha életében. Nagy harapásokkal nyelte a frissen sütött kenyeret, melyet anyja dagasztott S közben csak úgy itta magába a felnőttek beszélgetését. Azután hazajött a két gyerek is az iskolából, s a mostohaapa a munkából. Az ember csak ennyit hajtogatott: — Nem érdemeljük mi meg ezt. Nem érdemeljük meg, hogy a gyerek keressen minket. Hibásak vagyunk, mert tíz esztendőnél is több, hogy nem érdeklődtünk felőle. Ezeket a kicsiket itt, ni. látom, mire fekszenek, mire kelnek, még ha egyszerűen lakunk is. De nem gondoltunk arra, mi van Janival, meg Ilonkává!. Mert Margitka, szegény, az meghalt még pld korában. — Margitka? — Amikor meghalt az uram, egyedül maradtam a három gyerekkel. Nem volt nekünk semmink ... — magyarázta sírva az asszony. — Janiira akkor volt öt éves, Ilonka négy, Margitka kettő. Beadtam őket a gyerekotthonba. Én ismen- helyi gyerek voltam, gondoltam, ők Í3 csak felnőve- lednek ott. Amikor férjhez mentem Lacihoz, kihoztam őket. De csak Janikát. meg Ilonkát kaptam vissza. Azt mondták, a harmadik, a Margitka meghalt. — So férje nevére irat‘a a gyerekeket? — Csak Janikát. Mert hogy fiú. Azt mondták, a lány úgyis férjhez megy, akkor az ura nevét kapja. — És miért vitte vissza őket a gyerekotthonba? — Azért, mert ilyen beszédhibásak voltak mind a ketten. Azt mondták, nem veszik fel őket a rendes iskolába. adjam őket intézetbe, gyógypedagógiára. — Egy szónak is száz a vége — hajtogatta az idősebb Bajkó, tenyerébe hajtva fejét. — Hibásak oa- gyunk mind a ketten. Nem törődtünk azzal, mi lesz velük. Majd hozzám fordult: — Hazahozták Janikát. Nem tudjuk, hogyan köszönjük meg. De ugye, megkeresik nekünk Ilonkát is? Meg Margitkánk sírját? • Jankóval hazafelé jövet madarat lehetett volna fogatni. A boldogság ott ült a képén, s csak azt mesél- gette egyre: — Az iskola most elküld kórházba. Megoperálnak, hogy ne dadogjak és utána hazamehetek látogatóba. És az a szó, hogy haza — szinte muzsikált az aj- !cán. Nem i-„ dadogott. Én tudtam, Jankó már most szívesen ott maradt volna Budajenőn. De azt ő is érezte: korai lenne. Meg kell nyugodni a kedélyeknek. Anyjának, apjának, testvéreinek meg kell szokni a gondolatot: előkerült egy gyerek, a>f kéri, követek jussát a szülői szerétéiből. És azután itt, Szolnokon be kell fejezni tanulmányait . Jó mesterember akar lenni. • Most, hogy a történetbe» idáig értem, s mielőtt elmondanám azt az örömhírt, melyet Jankónak, s remélem Bajkóéknak is tartogatok, kikívánkozik belőlem néhány mondat. Addig, amíg nem ismertem Bajkónét, egyértelműen elítéltem őt. Szívtelennek, kegyetlennek tartottam. méltatlannak az anya névre. De most, hogy beszéltem vele, sok mindent másként látok. Az élet tette Bajkónét — vagy ha úgy tetszik, özvegy Urbánnét —, de méginkább Demján Annát ilyen érzéketlenné saját élete iránt. Vagy talán helyesebb, ha azt a szót használom, egy társadalom Egy társadalom, ahol az volt a természetes^ ha szegény az ember, mai- helyre adja gyerekét, hogy legalább az ne éhezzen. Ő maga is így nevelkedett. Csoda-e, ha saját gyerekeinek is így akart biztos kenyeret adni? Nem vette észre — mert ugyan ki magyarázta volna meg neki személy szerint ott kinn, a tanyán, hogy te Demján Anna, most más világot élünk. Maradj együtt a gyerekeiddel, neveld őket becsületes emberré. mert mi adunk neked munkát, hogy eltarthasd magzataidat! De hibáztatom is Demján Annát. És nem találok mentséget tettére, amiért nem kereste, nem kutatta évek hosszú során át gyermeked lakhelyét. Nem érdekelte; hogyan élnek, mi van velük? Vagy félt a bizonyosságtól? Pedig az éleit, jobban mondva a mi társadalmunk gondoskodott a gyerekeiről. S nem is akárhogyan. És most, hadd mondjam el azt az örömhírt. — Jankó, te most így, ar újságon keresztül tudod meg, hogv Ilonka húgod a gyönki gyermekvédő otthonban vám Nem gyógypedagógián. És él a halottnak hitt Margitka húgod is. ö a szigetvári állami általános gimnázium tanulója- s éppen az elmúlt hetekben laitatott kétségbeesetten szülei, testvérei után. • Boldogság! Mily kevés es a szó annak az érzésnek kifejezésére, mely mc&t Jankóban él, s amelyet érés majd a két kislány is, ha megtudják: vannak, ölnek szüleik, testvéreik. Megnyílik-e hát előttük végre hosszú hallgatás, némaság után az anya szíve? Befogadja-e art a mérhetetlen nagy szeretetett vágyakozást. mely e három gyerekben él anyja után? Megtalálja-e egymást a kis család? Osztoznak-e ezután egymás örömében, bánatában? Ez egyese gyedül Bajkőé- kon múlik. Anna asszony most még pótolhatja az eddig meg nem adott gyön- gédséget, szere tetet. Most még visszaszerezhető gyermekeit. Ma még nem késő. Varga V.
