Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

A tüskék Kd« barátom Intellektuálisan érzékeny lelkét néhány hetes vidéki munkálkodása alatt is a fájós tüskék egész serege járta át. Alighogy megérkezett a szolnoki állomásra, fagyos áb- rázattal konstatálta, hogy az igazgató — állítólagos lábtöré­se miatt — tüntetőleg távolma­radt a fogadásáról. így csak a főmérnök és párttitkár másod­rangú társaságával kellett meg­elégednie a tiszteletére rende­zett diszebéden. Sőt a vállalat kapujában sem szőke, hanem barna lányokból állítottak sor­falat, holott az előzetes tár­gyalások során tett célzást az Igazgatónak Ilyenirányú von­zalmait illetően. Dehát: mit várhasson az em­ber nomád falusi környezet­ben ...... tapintatot?, megbecsü­lé st? Ugyan kérem, nem tud­ják Itt értékelni az áldozatot, amit a vidéken munkát vállalt szakember hoz. A pesti presz- szók meghitt csendje, az élmé­nyektől fűtött színházi esték, zsúfolt körutak, lehet azt pó­tolni? Ha mindezt ea akarja érni, égy vacak Trabanttal kell most száz kilométert döcögni. Naés ev. a Trabant ügy is egy újabb tüske. Az igazgatóval úgy egyeztek, bogy elfogadják egy újítását, amit előző mun­kahelyén, a pesti we kilincs­tisztító vállalatnál konstruált és ott bűnös tudatlansággal el­vetettek. Nos, itt valóban meg­kapta az elvi dijat — hogy oda ne rohanjak — egy Trabantra valót. Pedig valójában egy Opel Record árát éri. Persze a szakszervezethez is hiába fellebbezett. Az üb tit­kár csak feltételesen ígérte meg, hogy bevezetik a talál­mányt, hivatkozván arra, — hogy itt csak tolózárak van­nak, új kilincsekre pedig egye­lőre nem futja a szociális ke­retből. Hovatovább Ede lelke a sok tüskétől már egy bánatos sün- disznóhoz kezdett hasonlítani, mikor elhatározta, hogy fel­mond. — Nem becsülik itt meg, a fővárosból érkező szakférfiút — summázta a visszatartására alakult ■ különbizottság előtt, melyben a gyár vezetőin kívül a városi szervek is képviseltet­ték magukat. Ez a környezet nem alkalmas elmélyült alko­tásra. Itt már az . ember ma­gánéletébe is beleszólnak ké­rem. En finom lelkű ember vagyok s nagyon bánt, hogy az igazgató elvtárs is ferde szemmel néz rám csak azért, mert a lányát megszöktettem. (Különben is három nap múl­va hazaküldtem kiskorúságára való tekintettel). Ede barátom ma már újra a meghitt pesti környezetben él, visszavették előző munkahelyé­re — egyelőre killncstlsztitó brigádvezetőnek. Fizetése ezer­kettő plusz borravaló. De leg­alább nem bántja senki. Pala Modern művész — Most melyik irányzathoz csatlakozzam? (Szűr-Szabó József rajza) Mikor szülhetnek /-'' a jászberényi anyák az Aj pavilonban? — Halló! a régi épületbe vigye, mert ezt elfoglalta a sebészet! — Te Ráróka fussunk el, mert ezeknek máris csepeg a nyáluk! Másfél éve javítják a szolnoki Zagyvahidat Szent ég! Mi történt veled Adorján! Gyalog jöttem át az új Zagyva hídon! Hallóin nepwp... —* Nézze meg az ember! KI látott még ilyet Nem oerekek már. hogy csúszkáljanak! — És mondja asszonyom, milyen bosszúság érte ma? BANKETT Az Egyesült Zenélödoboz Mü­vek. sokat próbált lelkes kol­lektívája ilyen bankettet még nem látott. A roskadozó aszta­lokon ott szorongott az igaz­gatói alap tekintélyes része, ez alkalommal hallá, vaddá, rövi- debb, hosszabb italokká átlé­nyegülve. A bíborvörös fülű szónokok akadozva bár, de egyöntetűen el voltak ragad­tatva. A Hudacsek-díjas fő- konstrüktőr mérföldkőnek, Bu- nyevác Ottó, akinek költői haj­lamai voltak, egy új korszak hajnalának nevezte a nagy ese­ményt. ..«..Mert óriási eredményeink vannak kartársak — modta Mák Ede főkönyvelő. — Elér­tük azt, hogy a magyar zené­lődoboz ma már csak három­szorosába kerül a világpiaci ár­nak. Az 1860-ban készült gé­peinket 1980-ra teljesen kicse­réljük 1930-as kiadásúakra. Negyven fiatal, tehetséges mér­nökünk egyre közelebb kerül a tervezőmunkához. Eddig min­den mérnök három évig por­tás, két évig bérelszámoló volt. Ezt az időt most lecsökkentjük egy évre. Előre, szeretett igaz­gatónk vezetésével a világpiac­ra. Ex! A jelenlévők könnyes szem­mel ölelkeztek össze. ......És erre mit mondott? — kérd eze az asztal sarkán a kis Pataki. — Semmit — suttogta Baló — aztán elmentem az iparigazga­tóhoz. — És 6? — Azt mondta, hogy egy évig igazán mi is kibírhatjuk, ha a Díszhalkiszerelő, az Egyesült Szőrmerevítő és a többi őt vál­lalat is kibírta. — De hisz ezek mind tönkre­mentek. — Azt mondta, hogy mindezt Jól tudják. Tudják, hogy nem ért a zenélődobozokhoz, szereti a pénzt és a nőket. De régi, kipróbált vezető, nem lehet csak új elejteni. Az igazgató ült az asztalnál és érezte, hogy véglegesen be­írta a nevét a történelembe. —- Emelem poharam — mond­ta — azokra a szeretett kartár­sakra, akik évek óta kérnek engem erre a sorsdöntő lépés­re. Ugyanakkor — egy könnyet törölt ki a szeméből — mélysé­ges fájdalom, hogy Jelenleg nem lehetnek köztünk, tekint­ve, hogy a vállalat átszervezé­se során eltávoztak tőlünk. — Biztosíthatom azonban önöket, hogy mindnyájan ho/,zájáraiá3' sál léptek ki. Arra icéreiu a kartársakat, hogy továbbra is bíráljanak bátran és megalku­vás nélkül. A titkárnő bekalauzolta a fotoriportert, aki villámgyor­san dolgozott. Három felvétel készült az igazgatóról munka­társai körében, kettő az íróasz- ala mellett telefonnal, két föl­vételen öklével angol és fran­cia nyelvű szakkönyvekre tá­maszkodik és markáns profil­jával a világpiac felé fordul. A fotoriporter még megivott ezt, azt és rohant tovább. Az ajtóban azonban megtorpant és visszafordult a titkárnőhöz. — Te jó isten, majd elfelej­tettem a képszöveget. Tulaj­donképpen milyen alkalomra van ez az egész cécó? — Hát maga nem tudja? — háborodott fel a titkárnő. — Szeretett igazgató kartársunk beiratkozott a gimnázium első osztályába. hotitzlap Mit jelent ma rangon alul házasodni? Ha egy technikumot végzett szak­munkás elvesz egy gimná­ziumot végzett tisztviselő- nőt1. • Megkérdezték, hogyan szerkesztjük a „Mai vic­cünké című rovatot. íme Meghallgatunk tizenöt, húsz jó viccet. Ebből azt az egy-kettőt, — ami elbírja a nyomdafestéket — lekö­zöljük, a többit csendben továbbadjuk. * Az utóbbi időben határo­zottan javult a főkönyve­lőnk munkastílusa. Ritkán látni az Íróasztalhoz ra­gadva, a könyvelők között járva elvileg irányít, ellen­őriz. Elesett és begipszelték a jobbkezét.- ­Utolsó lehetőség — Csak még most az egyszer adj tanácsot, hogy mit csináljak és esküszöm, hogy jövőre beválasztunk a vezetőségbe, (Fülöp György rajra) Százasból nincs vissza A kalaúznő közölte ve­lem, hogy százasból nem tud visszaadni, és kérjem akkor a visszajáró pénzt, ha leszállók. Aztán Mart­fűre értünk, én ismét oda- álltam de válaszképpen csak a táskáját mutatta meg annak jeléül, hogy üres. — Menjen be reggel a központba — mondta — ott majd megkapja. Erre én is gyorsan mo'ndtam valamit, amiből nyilván megértette, hogy egy vasam sincs. — Akkor tessék tovább utazni — biztatott — majd Tiszaföldváron... Cibakhá­zánál már elpanaszolta, hogy sok volt a bérletes mert ilyenkor van műszak­váltás... A végállomás Kunszent- mártonban volt. Itt már bemutatkoztunk egymásnak sőt bemutatott a vezetőnek is, megtudtam, hogy Erzsi­kének hívják, férjezett, és a krumplipaprikás a ked­venc étele. — Nemsokára indulunk vissza — mondta bizalma­san. Aztán miután azt is közölte, hogy nemsokára már vissza tud adni mert lassan leutazom az egész pénzem, furcsa ábrá- zatot vágtam. De rögtön megvigasztalt, hogy erre nem kerül sor, mert utolsó járatként Cserke szöllőia közlekedünk csak. Felzokog tam, megesett rajtam a szive. — Tessék velem jönni hátha a férjemnek vat aprópénze. A férj krumpli paprikással várt bennünkr' de aprópénze neki sem volt. A székben, ahol ültéin elfogott az álom. Erzsiki gyöngéden betakart, s min később megtudtam csak azért nem fektetett ágyba mert minden fekhely fog lalt volt. Azon a héten ugyant > többen fizettek százforin tossal. Molnár Miklós Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munka* párt Szolnok megyei Bizottság.. és a Megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Varga Jőzseí Kiadja a Szolnok megyei Nép­lap Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Szerkesztőség és kiadóhivatal. Szolnok. I. sz. Irodaház. Telefon: Szerkesztőség; itt—93. 2-1-20, 20—«9. Kiadóhivatal: 20—94. jlndex-szam: 25 089 | Szolnok megyei Nyomdaipari Vállalat Felelős vezető: Mészáros Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents