Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

4 SZOLNOK MEGYEI MfiPLAF 19Ü3. március SÍ. HANN FERENCET Fiatal költő kopogtatott be szerkesztőségünkbe. Há­rom verset hozott. Művészi egyéniségének kialakulásá­ról még nem beszélhetünk ugyan, de annyit már meg­állapíthatunk, hogy Hann Ferencet költői alkata a ter­mészet és az ember apró életmegnyilvánulásainak fi­nom eszközökkel történő megelevenítése felé vonzza. Ugyanakkor azonban, ha ezt a téma megkívánja, erő­teljes hangot is meg tud ütni, amint azt Dob című verse is mutatja. További fejlődése elsősorban azon múlik, hogy érzékeny képfantáziáját mennyiben tudja összekapcsolni az emberi lét nagy problémáival. Ennek elérésére a fiatal Hann Ferencnek minden reménye meg lehet, hiszen egy tizenkilenc éves embernél kifor­rott világlátásról semmiképpen sem lehetne beszélni. Minden bizonnyal gyakrabban találkozhatunk majd az ifjú jászberényi tanítóképző intézeti hallgató ne­vével. Ez mindenekelőtt rajta, emberi fejlődésén, mű­vészi lelkiismeretességén, szerénységén múlik. Ni újság a magyar filmművészetben ? Tél és harangszú A hó úgy simul a. százágú fára, mint • pamacsomra • borotvahab. Megül a ferde ágakon, görcsökön, s a tetszhalott kéregre tapad. Telet bömböl a közeli torony Havat kongat az érctorkú harang, s apró társa, a gyászcsengő halkan sikongat A fát bámulom, s az ágain kapaszkodó harangszót figyelem. Lábnyomomról Az iszap vigyáz lábnyomomra, megóvja emlékemet, míg esőt nem hoz a szél, s fel nem túrja súlyom mélyedését. ...de a szél eljön, fc karonfogva a hulló vízzel s emlékemet magávalrán- gatja egy másik galaktikába, hol színesen robbannak egymásba « csillagok, s beleolvaszt egy motor fénylő üstökébe. Kultúra Mindenfelől FIATAL KARMESTEREK NEMZETKÖZI VERSENYE New Yorkban 28 ország­ból érkezett 54 fiatal kar­mester vesz részt a nem­zetközi versenyen, amelyen pontozással értékelik az egyes karmesterelv ..teljesít­ményét". Minden verseny­zőnek 90 tagú szimfonikus zenekart kell vezényelnie 15 percig, előre megszabott program szerint. A nem­zetközi verseny első három helyezettjét a következő évadra segédkarmes térként szerződteti a New York-i Filharmonikus Zenekar. A Dimitri Mdtropoulosról elnevezett nemzetközi ver­seny zsűrijének Leonard Bernstein az elnöke. GEORGES BRAQUE ÉKSZEREI A párizsi iparművészeti múzeumban a napokban ékszerkiállítás nyílt. A ki­állított ékszerekét, — 133 gyűrűt, nyalkákét, karpere­cét, fülbevalót és kézelő­gombot — egy tői-egyig Georges Braque tervezte. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitásán a 81 éves művész betegsége miatt nem vehe­tett részt. A kiállított ékszerek ér­téke mintegy 2 millió dol­lárra becsülhető. OPERA JAMES JOYCE REGÉNYÉBŐL Spoletoban, a „Két világ fesztiválján” az idén bemu­tatnak egy operát, amely James Joyce „Finnegan’s Wake" című műve alapján készült. IDEGNYUGTATÓ KÖNYVEK Ideggyógyászok nemzet­közi bizottsága listát készí­tett ötven íróról, akiknek a műved alkalmasak ideg­beteg emberek megnyugta­tására és különösen ideg- ltímerültségben szenvedők­nél és neurotikusoknál vál­tanak ki rendkívül meg­nyugtató hatást. Amikor Marched Achardt megtudta, hogy ő is szere­pel a listán, kijelentette: „Ha gyógyszerként árulják a könyveimet, a gyógyszer­tárak forgalmából százszor annyi bevételem lesz, mint műveim eddigi eladásából”. A MAGYAR FILM­GYÁRTÁSNAK a legutóbbi években bemutatott alkotá­sai k szerepet játszottak abban, hogy csökkent ná­lunk is a mozilátogatók száma. A filmalkotók vál­sága annyira súlyosnak bi­zonyult, hogy a sajtóban az elmúlt évben jóformán so­hasem csendesedett el a szervezési és a művészi problémákat vitató polémia. A legkülönbözőbb állás­pontokban mindazonáltal jónéhány egyetértést lehe­tett felfedezni. Mindenek­előtt azt, hogy az ipari és politikai szempontok érvé­nyesítését stúdióinkban el­túlzottnak látták a vitatko­zók. Ez a művészet ugyan el­képzelhetetlen az alkotók közössége és a technikai adottságok nélkül, mégis az a mód, ahogy a forgatásra szánt művet kiválasztották és az eredményességet le­mérték, legalábbis felesle­gesen aggályoskodó, illetve egyoldalúan anyagias volt, A gyártási struktúra ugyattt- ts abból indult ki, hogy a film rendkívüli tömegha­tással rendelkezvén, roppant felelősségteljes művészért, annál is inkább, mivel a hangulati hatást a valóság elemeivel ébreszti. Ebbffl következően alaposan meg­vizsgált a filmgyár minden forgatókönyvet és ebben a szelektálásban sajnálatosan gyakran a művészi igé­nyesség és az alkotó eredeti elképzelése maradt alul a közvetlen nevelőhatással szemben. Elegendő itt a Megszállottak „deus esc mqchina” befejezésére vagy egyik legkiválóbb ren­dezőnk, Fábry Zcfltán so­rozatosan elutasított ter­veire utalnunk. Ez a felfo­gás szükségszerűen stagná­láshoz vezetett; Elkedvet­lenedtek az alkotók, egyál­talán nem dolgoztak vagy igyekeztek megcsinálni a maguk vonalas filmjeit, hogy néhanapján egyéni el­képzeléseiknek is hangot adhassanak; S mindez aközben történt, hogy a világfilmművészet teljesen új területeket hó­dított meg tematikában és kifejezésben egyaránt. KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a szovjet filmgyártás is ha­sonló mélypontról indult el: Sztálin minden filmet látni szeretett volna, dehát roppant elfoglalt ember volt és nem is értett külö­nösképpen a filmhez — így aztán halálakor nem sok maradt a világhírű szovjet filmművészetből. A sema­tizmus áttörésében elsősor­ban Mihail Romm — akiről bebizonyosodott, hogy a filmművészet szervezése az igazi területe — ért el fe­ledhetetlen eredményeket. Nemcsak Osuhraj köszön­heti neki a Negyvenegyedi­ket, de a forgatócsoportok létrehozása körül is sokat buzgólkodott. S itt el is érkeztünk a filmgyártásunk bajait gyógyító orvosságok legfontosabbikjához. Miután a lengyelek is nagyrészt a művészi elkép­zelések szerint csoportosuló alkotók kollektívájának köszönhetik világsikereiket — a leghíresebb kollektíva ott a vidéken, Lodz ban dol­gozó Kode —v nálunk *9 megpróbálkoztak ezzel a szervezeti formával. Olyan rendszert vezettek be — a rosszhírül > dramaturgia! tanács egyidejű megszünte­tésével —, bogy a stwfiá csak a műtermet és a be­rendezést adja, a forgatásra kerülő film kiválasztására viszont az alkotók munka­közössége teljesen szabad kezet kapott. Ez feltétlenül az eddiginél jobban látszik, biztosítani a művészi érde­keket. ERRE PEDIG UGYAN­CSAK szüksége van filme­seinknek, mivel az év első hónapjaiban lefolytatott szavazás során, igen csekély számú szavazattal el lehe­tett már nyerni a filmkri­tikusok díjait. A legjobb forgatókönyv és női alakí­tás díját még így sem ad­ták ki. A többiek névsora pedig így alakult: rendezés­ben Makk Károlyt, fényké­pezésben Szécsényi Feren­cet, férfi alakításban pedig Mafcláry Zoltánt tüntették ki. A legjobb kisfiún ren­dezés díját a Balázs Béla stúdiós Szabó István kapl-a. Ez utóbbi már a fiatalság konkurrenciájára figyel­mezteti befutott rendezőin­ket, akik közül egyik-mási < bizony megelégszik évi filmjeinek rutinos, vagy eredetieskedő megoldásai­val. Ä film ugyanis sajátsá­gos terület abból a szem­pontból, hogy a mai — a szakmát nálunk, teljesen uraló — rendezőgeneráció még egy bizonyos merev­séggel vette kezébe a fel­vevőgépet. A fiatalabb rendezői viszont már ter­mészetes valóságként talál­koztak a mozival és ez ma­gyarázza, hogy olyan köny- nyedén kezelik a kamerát, akár a tollat Innen a fran­cia kiszólás: töltőtoll ka­mera, Mivei pedig nálunk a főiskolát végzett fiatalok nagyi i.lmhe* legalább egy évtizedig nem jutnak — szörnyűlködött is ezen ele­get az egy-két éves asszisz­tenskedésre építő Romm —, két éve elkezdték a kisfa mek létrehozását * világ hírű filmesztétánkról, Ba­lázs Béláról elnevezett stú­diójukban, A LEGJOBBAK KÖRÜL Szabó István Koncert című cis filmjével az oberhauseni fesztiválon is oklevelet szerzett. Ebben a műben a groteszkség és a kisember mindennapjai iránti érzé­kéről, a Te-ben visaon szürreális hajlandóságai ró! tesz bizonyságot. Kézdl Ko­vács Zsoltban a konstruktív képszerkesztés liraisággal keveredik, Kardos Ferenc­nek viszont a szenvtelen szituációteremtés a főerős­sége. Sára Sándor és Gaál István sözösen készített filmje, a Cigányok alkotói­nak egyszerűsége mellett asszociatív képfantáziáját és dinamikus látványkom- pozicióját dicséri. Tompa László DOB 4 Dobban, zuhog, bömböl, morran, kortyant, hördül, korran, kordul, mint egy éhes gyomor Tátidul a Dob, hová bezárva, mint angolna szűk akváriumában lelkiismeretem ficánkol. Csak itt nincsenek zöld növények, tavirózsa, fény, világ, s nincs az akvárium falán kívül csend, ember. Itt a feszülő bőrök között az idő pofozza az órarugókat, a Dob felágaskodik az égre, belenyal a Nap rőt pofaszakállába. Dobom dörren, dobban, döbben, » Atlas kvarc-izmú vállától az ős-Napig felér. Kiállítás Jászberényben A Jász Múzeum termeiben dr, Oriutay Gyula nyitja ma meg a Jászberény történetének állandó kiállítását. KépUnkön a kiállítás egyik része látható Kulturális társadalmi bizottság alakult Cibakházán A z asszony 3 tűzhely mellett „ állt Emel­gette a fedőket, gyors moz­dulattal bele-bel akavart a fortyogó fazekakba, de a felcsapódó párák nyomán szétterülő, asztalhoz hívoga­tó illatokat már alig érezte. A rántást is csak akkor kapta félre, amikor orrába szúrt az égett zsír nehéz füstje. Az asszony a félig nyitott szobaajtón kiszűrődő zajo­kat vigyázta- Az egyhangú hortyogás ütemet váltott: meggyorsult, majd lélegzet­vételnyi időre el is halt, hogy ismét zihálóbb iramba váltson át. Megnyikordult az ágy is, amint a szesz- mámorból megtérő akarat fordított az elnehezült tes­ten. —1 Hé... vizet! — kúszott át az ajtó résén a férfi gyenge hangja. Az asszony nem mozdult. Arcán kőlárvává dermedt a dac és vértelen re sápadt száját olyan keményen zárta össze, hogy fogai is megcsikordultak. — Vizet... hé... vizet... vizet... — áradt mind szé­lesebb hullámban a kiáltás és harmadszor mór csattan­va szólt. Mintha láthatatlan korbács mart volna az asz- szony húsába: szálegyenes dereka megroppant. Arcá­nak kemény vonásait a megadás rajzolta lágyabbra. Megalázkodva, végtelen topni mozdulatokkal elin­dult a vizespadhoz és csor­dultig merítette meg a vö­dörben a füles poharat, Az ágyban félkönyökére tápászkodó férfi mohón ka­pott a víz után és hosszú kortyokban nyelte. Köszönő szó nélkül nyújtotta vissza az asszonynak az edényt, aki nehéz teherként teste mellett lógatva fordult ki a szobából. A pohár alján összegyűlt cseppek vékony csíkban húzódtak utána: csak az edény könnyezett, az asszony szeme száraz maradt. Később a férfi is kibotor­kált a szobából. Prüszkölve szórta az arcára, nyakára a mosdó felett a vizet. Hosz- szasan dörzsölte mellét a durvaszálú törülközővel; Magára rántotta a nadrágot és közben odavetette az asszonynak: — Adjál pénzt? — P arancsolón vágott a hangja, s azért mér­gelődött, hogy ismét végig kell hallgatnia a megszokott sirámokat: nincs egy fillér sem az egész házban; nem tudnak magukra akasztani egy tisztességes rongyot; cafatokban lóg az ágynemű, mert ő, a részeg disznó, a rongy ember mindent le­ereszt a torkán. Azután át- kozódás, szitok záporoz, s mindez hangos zokogásba fullad. Végül odavágja eléje az asszony a pénztárcát — természetesen csak akkor, ha kevés beooe a tatot =» vagy elédob valamennyi pa­pírpénzt. A férfi gyűlölte az asz- szony megszokott siránko­zását. De bűntudatot .soha nem érzett miatta, csak bosszúságot, s hogy mielőbb túllegyen a kellemetlensé­gen, goromba hangon ismé­telte: — Azonnal adj pénzt! A várt tiltakozás elma­radt. Az asszony nem vá­laszolt, csak lassan az ember felé fordult és ki­egyenesedő alakjával maga volt most az élő ellenkezés. A férfit megzavarta a szokatlan fordulat. Bizony­talanul váltogatta lábait, s hogy meglepetését palástol­ja, hadarva váltott rábe­szélő hangra: — No... adj gyorsan egy húszast. Ebédre itthon va­gyok. Az asszony íolytott szenv­telen hangon szólt, csak ajkának remegése árulko­dott a benne dúló feszült­ségről : — Nem adok! A férfi először meg sem értette az egyszerű szava­kat, még várt a válaszra, s amikor végre megült agyá­ban a szavak értelme, kere­kedett ki a megdöbbenéstől a szeme: — Nem adsz? — Nem! — csattant a vá­lasz és benne érződött a megkövült elhatározás. — Hogy mondtad? — btodütt M « «abac, Xoc­kába belemart a düh, elho­mályosodó szemében össze­folytak a tárgyak, csak az asszony arca vált ki élesen. Felemelte öklét és a két sugárzó szem közé csapott. j— Te... te... ringyól Az asszony hátralépett, s a hirtelen lendülettől egyensúlyát vesztett ember a közöttük húzódó asztalra, a fehéren csillogó tányérok közé zuhant. Egy szemvil­lanás alatt ismét talpon volt és újra az asszonyra emelte a vékony vércsíkok­kal barázdált öklét. Az asszony nem mozdult. Ki­húzott derékkal állt. Arcára árkokat vésett a dac, orra elvékonyodott, amint szo­rosra zárta ajkait. Szemé­ben hidegen villantak fel az apró sárga lángok. A férfi karjában megrándult a feszülő izom, testén bor­zongás futott át. Meghát­rált és a berántott ajtó üvege csengve robbant szét a konyha kövén; A mikor rohanó alakja eltűnt az ajtónyitás­ban, az asszony még min­dig szoborként állt az asz­tal mellett. Tagjait ólmos fáradtság lepte meg. Nem érezte a győzelem örömét, csak valami nagyon-nagyon keserű ízt, és azt, hogy be­lül mintha elpattant volna egy apró húr és ezért a mellére kellett szorítania a keoéti Falugyűlést tartottak az elmúlt vasárnap Cibakhá­zán. E gyűlés keretében vá­lasztották meg a kulturális társadalmi bizottságot. Ed­dig úgyszólván nélkülözték az ilyenirányú társadalmi segítséget. Éppen ezért mind a művelődési ház, mind pedig az iskolák és kulturális intézmények nagy reményeket fűznek e bizottság munkájához, P»«|> Péter Az első győzelem

Next

/
Thumbnails
Contents