Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-29 / 74. szám

i*SS «ifHu* 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAr

Egy vita tükörképe

és csak így figyeljen másokat.

Ez utóbbit az elnök mondja, aki maga nem rest

A mutt év| november

30-án Í(A hallgatás nem segít” címmel megírtuk.

hogy a riagyrévi Űj Élet Tsz vezetői és a községi vezetők nem őszinték egymáshoz, nem mondják egymásnak szemébe, amit gondolnak egymás munkájáról.

Mi változott azóta? Túlságosan nagy és gyors változást remélni néhány hónap alatt irreális volna. De hogy mégis történt valami, arra a Haladás és az Üj Élet Tsz • összevonásából született Béke és Barátság Tsz kommunistáinak legutóbbi taggyűlése ad világos választ.

Fontos dolgot vitattak. A most már egész községet átfogó termelőszövetkezet ez évi tervét. A hozzászólás vontatottan indult. Egyik meghívott, az iskola pár- tonkívüli Igazgatója, Száméi ■János töri meg a csendet. Azt javasolja, hogy a tsz kössön szerződést az iskolával. s a gyerekek segítenek bábot, borsót szedni. Aztán azt mondja el, hogy a méhészekkel legyenek nagyobb barátságban, mert tavaly azon a területen, amelyet a méhekkel megleptek, háromszoros volt a mustártermés. Most 211 holdon termelnek olyan növényt, aminek virágát a méhek, vagy rovarok porozzák be.

És most már mindenkinek van mondanivalója:

— - Gondoskodjanak a háztájiban lévő tehenekről, mert eddig azok a tsz-tagok jártak jól, akik szó nélkül lekaszálták az árokszéleket, másoknak meg — akik elosztásra vártak — sem jutott.

— Kevés lesz az abrak- takarmányunk is. _ Vessünk több takarmányrépát... S szalmát miért nem adnak a háztájiban?

— A vezetőség úgy véli, hogy szalmát vigyen mindenki, amennyire szüksége van. Csak azt' kikötjük, hogy aki innen visz almot, az a trágyát át a közös földre hordja.

— Ke csak a háztájiról

beszéljünk. A közösben sincs minden rendben. Több mint ötszáz a tagság létszáma az összevonás óta. De ha az idén is úgy gondolkodnak a volt Űj Élet tagjai, mint tavaly, a tavalyinál is több répa, kukorica marad a földben. Sok ember ott lesz a szőlő- művelésnél, a kertészetben, de a répát nem kapálja, nem szedi senki. Ne csak a 200 mázsás termés elérése után premizálj unik.

— Máshol| növelik, mi csak csökkentsük a követelményt?! Kétszáz mázsát sok helyen már szárazon is elérik. Mi megöntözünk!

— Van nekünk egy 15 holdas rizstelepünk, vethetnénk bele herét. Locsolni is lehetne!

— Ügy jegyeztem fel a

tervismertetésből, hogy három ezer facsemetét ültetünk az idén. Legyen ennek egyrésze akác, vagy szil, mert alig van már szerszámnak való fánk ... És arról is beszéljünk, miért húzódtak a Haladás tagjai attól, hogy egyesüljünk az Űj Élettel: Mert ott sok ennivalót hagytak télire a vadaknak. Mától úgy legyen, ha valakire rábíznak egy területet, az dolgozzon rajta becsületesen. •

— A tervet vitassuk, ne ezt!

— Nagyon is idetartozik ez!

— Ha személyenként műveljük meg a földet, megint nagy ellenségeskedés, igazságtalanságok lesznek. Nem egyforma minőségű egy-egy összefüggő terület se. Különböző minőségű munkáért ugyanaz a fizetség?

— Sok más dolgot tisztáznunk kell még. Itt volt a fa-osztás. Háromnegyed köbméter jutott volna mindenkinek. Volt, aki a háromszorosát vitte.

— Azt mondanám,|

hogy ne vegyünk két erőgépet Nem tudjuk jól kihasználni.

—> Pihenhet is az néha.

S a mi talajunk úgyis eléggé egzi a gépet.

— Mi lesz a tavaszi búzával? Arra már késő van!

— A pártvezetőség azt javasolja, ne vessük el. A mag tönkremegy, a talaj üresen marad.

— ... Beszéljünk arról is: a mostani vezetőséggel sem vagyunk teljesen megelégedve. Van vezetőségi tag, aki 80—100—120 munkaegységet teljesített tavaly. Hogy bírálja el az, a munkában csak ímmel- ámmal vesz részt, annak a dolgát aki mindig itt van? S mikor ezt mondtam, azt válaszolták, így több idejük lesz a vezetőknek figyelni a tagok munkáját Köszönöm az ilyet. A vezetőség legyen a gerincé, derékhada a munkának

megfogni , a zsákot, megrakni a szekeret.

Talán iqazabbj

volna a kép, ha a vélemények mellé odaírom, mit ki mondott. Nem szakíthatom meg a szó fonalát. Hisz így sem sikerült visz- szaadni azt az eleven vitát, ami a taggyűlésen parázs- lott. A tényhűség kedvéért mégis legyen itt a nevük, akik között e beszélgetés lezajlott:

Nagy Gerzson, Kerekes János, Varga Mihály, idős Török László, Őze István, Matekovics István, Magyar László, idős Baranyi Illés, Gombos Ignác, Jagos Imre és Berkó József.

Borsi Eszter

Előkészületek

a Budapesti Nemzetközi Vasáéra

Megkezdődött a raktáraknak használt pavilonok kiürítése

jogos a bér

— mégis durva a bánásmód

ELKESEREDETT hangú levelet kaptunk M. Tóth Péterné, kunhegyes: asz- szonytól. Tanácsot és útmutatást kért tőlünk: hogyan kaphatják meg a férje munkája utáni jogos járandóságot.

M. Tóth Péter villanyszerelő tavaly április elsején lépett ki a kunhegyest Vörös Csillag Tsz-bői. Alacsony volt a, munkaegység értéke, nem látta biztosítottnak négy tagú családja megélhetését. így átment az abádszalókí Lenin Tsz-be dolgozni. Három hónap alatt 115 munkaegységet teljesített — s erre csak hét forint előleget kapott. Év- elején azzal, küldték el. a többit majd a zárszámadás után kapja meg.

Az M. Tóth család belenyugodott az év végi elszámolásba. A zárszámadás után a fiatalasszony jelentkezett is a részesedésért (munkaegységenként 15,27 forint), dé hasztalan.

Tar Márton elnök nem akart vele szóba állni. Beletemetkezett az újságolvasásba, és foghegyről, sőt durván beszélt az asszonynyal. Mint írja:

— ...minősíthetetlenül leszidott, durva,. cinikus hangon szemtelen ...-nak nevezett, amiért követelni merem a férjemnek járó pénzt. Közöltem vele, hogy kisbabát várok és szükségünk van a járandóságra. Az elnök kigúnyolt, és azt mondta, majd akkor kapom meg a pénzt, ha a tagság visszaviszi a túlfizetést. (?)

A napokban személyesen is érdeklődtünk a járási szerveknél, beszéltünk a panaszossal és a tsz elnökkel is. Meggyőződtünk róla, hogy M. Tóthékat jogosan megilleti a szűkös járandóság.

A fiatalasszony közben Rácz Ferencnél, a járási tanács vb elnökhelyettesénél is járt panaszával. Az 6 közbenjárására a tsz 64 kilogramm árpa árát — 128 forint — és 7,2 liter bort adott ki M. Tóthéknak. A 2,7 mázsa búza árúval azonban még jelenleg i* tartozik. ....................

Tudjuk, hogy a tsz nehéz helyzetben van; tavaly is nagy deficittel zárt. Jóné- hány tagot túlelőlegeztek, többeknek — akik egész éven át dolgoztak pénz hiányában — nem tudta kiadni a részesedést.

Ez azonban nem jogosítja fel az elnököt arra, hogy az emberekkel gorombáskod- jék. Sajnos, Tar Márton néni először teszi ezt. A gondok, bajok közt többször elragadtatja magát és út- széli hangon beszél egyes emberekkel. EX akkor is megengedhetetlen, ha a hibát elkövető emberekről van szó. IVtéginkább az. ha a férje járandósága után járó. áldott állapotban lév.ő asszonynál használja.

EZ A HANGNEM különösen méltatlan az olyan ember szájából — mint M. Tóthné is írja — áki kom- • munistának vallja magát.

Máthé László

Százötvenmillió éves erdő

A turkesztáni hegyhát északi lejtőin 150 millió évvel ezelőtt nőtt erdőt találtak. A lejtőkön az esők lemosták a talajt, és többszáz gigantikus fatörzs került felszínre. Az ásványi sóval átitatott törzseit abban az állapotban köve- sedtek meg, amelyben a történelem előtti időkben voltak. A fatörzsek metszetein pontosan kirajzolódnak az évgyűrűk.

Az üzbég tudósok, akik a megkövesedett erdőt megvizsgálták, megállapították, hogy e fák a permi korban éltek, amikor a földön még nem voit ém- 1 ben,

HyíUlc mé#

& {á&zd&z&úi U&dck

vasárnap este ünnepelte a

alatt

Ä ©futott a vámosgyörki

" vonat Jászdózsára. Leszálló utasainak gyorsított léptein látszik, távollévő hozzátartozók, akik hírekből ismerik még a Tama itteni pusztítását, s aggódva, futnak most szülőkhöz, testvérekhez. Egyikük kezében nagy csokor kék ibolya.

illatos tavaszhimök, legszebb évszaki meglepetés.

És a dózsaaak — a férfiak a Tárná hídnál, az asszonyok a nagykútnál, ácsolok a Dózsa György utcán, rakodók a templom előtt — nézik a csokrot vivő lányt, nézik az ibolyát.

Azám, hiszen tavasz van, azám, hiszen az erdők alján, a temetők árnyékosain illatoz mór az ibolya. Pillanatnyi derű szökik a megfáradt, meggyötört arcokra, hogy a szörnyűség után is csak megjött a tavasz, eljutott még az ibolya is Jászdózsóra. Mert már a veszély múltával is még mindig azok a nehéz percek nyomják az emberek lelkét, s akárkivel szót váltok itt a katasztxófális órák nyomott emlékét idézi mindjárt. De nemcsak a szörnyűségeket. legendák születtek és kelnek szárnyra az árvízi hajósokról, a vízben gázoló átfáaott, áttett* mentőkről.

A aőnoeet mércH» 10-é®,

falu. Igazán szépén sikerült, sokan is voltak, s a férfínép figyelmessége, előzékenysége jól esett a jász- dózsai asszonyoknak. Tréfálkozva beszélgettek erről, arról és jó hangulatba® váltak meg egymástól az ünneplőit és ünnepeltek. Nyugovóra tért a falu. Rimóczi Jánosné tanácselnöknő is az igazak álmát aludta, mikor erősen ráverték az ablakot.

— Azzonel öltözzön elnökasszony.

A Tárná hfd előtt hatalmas jégtorlasz zárta el a levonuló víz útját. A heggyé nőtt jég elsodrás- sal fenyegette a két falurészt összekötő hidat, s elöntéssel a települést. Azonnali intézkedés. Honvédségi alakulatoknak . sem erőt, sem robbanóanyagot nem kímélve sikerült szétveretni a jégdugót Már úgy látszott elhárították a bajt fejük fölül.

De a víz egyre gyűlt a Mátrából & sebes árral kapaszkodott a töltés tetejére. Hétfőn, kedden védte magát a falu. És védték a felüt a környező, a községekből érkező önkéntes árvízi munkások, szövetkezetiek, hivatalnokok.

Kedden délután hatalmas zivatar kerekedett vffiám- Mnsú, égi háborúval. A

lám beJee&apott a postai távbeszelőhálózatba. Az esti órákra teljesen elszakadt a külvilágtól a már szorongatott helyzetbe került Jászdózsa. A veszély percenként nőtt és a segélykérést nem lehetett továbbítani. Korányi Gyula postamester sok futkosás után honvédségi rádióadó útján értesítette Jászberényen ke- , resztül a jászapáti vonalfelvigyázót, s éjszakára helyreállt az összeköttetés.

Szerdán hajnalban minden erőfeszítés ellenére mégis betört a víz a faluba. Másfél méter magas víz- osziop indult a község ellen. Egy órahossza alatt elöntötte az ár a Tana parti települést. Latyak János turkálja most az Árpád utca sarki házának romjait:

— Innen aztán menteni nemigen lehetett, csak az embert — emlékezik visz- sza.

S hogy milyen hősi küzdelem volt ez, arró] regél még a falu emlékezete. Olyan történeteket jegyzett fel a falu hálája, amelyeket a veszély múltán sem érdemtelen továbbadni.

Név nélkül jutott el hozzám az ismeretlen katona esete is. A katona abba a házba indult, amelyet már körülvett az árvíz, a az anya három erenmekévai

bennmaradt. A katona hátán hordta ki a tócsákét, s a harmadikat vitte kezében, amikor az áradás alatt nem látható árokba lépett.. Hasravágódott, feje fölött nyomiban átcsapott a víz, a Ica tana víz alatt maradt, de a gyereket két kezével tartotta a víz fölé. Így mentették tó bajtársai a kicsit, s végül a katonát is.

Egy idős néni háztáji tehenét magyar katona vezette az udvaron. Nem ismervén a járást, kublk- gödörnek indult, bele is bukott és pillanatok alatt elmerült a víz alatt. Ám a tehén ijedtében nagyot rántott kötőláncán, s ezzel a lánc végébe fogódzó katonát kihúzta.

5

zovjet kétéltű fordult be a hóz udvarára. A szobában már állt a víz, s az anyóka az asztal tetejére kuporodott fel. Viszik a katonák az öreg nénit, de az egyre csak mutogat, magyaráz. Nyelvét nem értik, s azt hiszik, vissza akar menni. Hiszen hányán nem akarták elhagyni végveszélyben kis lakásukat. Nagysókára kiderül aztán: a néni életepárja, vele öregedett férje a padlásom húzta meg magát. Az utolsó pillanatben hozták le onnan.

Emlékezetes napok maradnak azok. Ott derült ki igazán, hadseregünk valóban mennyire hús a nép húsából, vér a véréből. Magasrangú tiszteket, láttak derékig a jeges, hideg vízben gázolni. Katonák, rendőrök, munkásőrök vállvetve — szó szerint saját életük veszélyeztetésével mentették a falusiakat, S azokban az órákban, amikor a község lakóit biztonságos helyekre szállították, ide, a veszélyes terepre Jöttek a megye, s az ország vezetői. Hívás nélkül 4»

protokoll nélkül. Losoncai Pál földművelésügyi miniszter például olya® váratlanul érkezett, hogy sokan azt sem tudták róla, kicsoda. Cipőben jött, benézett a tanácsházára, gumicsizmát kért és már indult is ki a gátra.

S hogy Jászdózsám egyet-, len emberi áldozatot sem tudhat magának a váratlan nagy árvíz, az annak is köszönhető: a kormányzattól kezdve a legalsó állami intézményig mindent megtettek a jász- dózsaiakért. És mondjuk ki, amiről még nem szóltunk idáig; a község lakóinak önmegtartóztató fegyelmezettségét. látták, hogy mindenki segít, bíztak a segítőkészségben, s önfeláldozó©® eseűékedtók, ami tőlük tellett.

És teszik ezt most is. Gulyás József községi párttitkártól tudora az alábbi történetet. Járták a faluit, az épségben maradt házakat, ki fogadná be szűkös lakásába is a hajléktalan családokat. Talán két ember akadt a négyezer lakosú községben, akinek önzését még a tragédia sem rendítette meg. Ám a Csillag utcában az ellenkezőjére is van példa. (És as egész falura ez a jellemző.) Véletlenül kihagytak egy házat, s indultak tovább Gulyás Józsefek. Á tulajdonos kiabált utánuk.

— Gulyás élvtárs, hát hozzánk nem jön senki.

Az árvíz alatt, amikor Mnek-tónek a saját háza is veszélyben forgott, a gátra is menni kellett, mégis pontosan etették, takarmá- nyozták a termelőszövetkezetek jőszágaUományát. Az állattenyésztők minden uta- sítgatás nélkül lelkiismeretesen végezték munkájukat — maguk között adták tovább a szolgálatot növény- tezroesKtőkre A Senki oem

nézte akkor, kinek mi a

beosztása. Sőt Beülök János, a Tamamenti közös gazdaság elnöke három napig egyedü] takaxmányozta a vízzel körülzárt süldő- áHományt.

A jásedózsai embereket összekovácsolta a vész. Igazi közösséggé formálódott a bajban a kis falu. Most tanultak meg igazán egymásért; dolgozni. Ha ez a meghitt, testvéri szellem hosszantartó marad, Jászdózsa kiheveri a pusztítást. Az árvízsiíjtottakért kibontakozó akció támaszával természetesén. És a szocia- jista állam gondoskodásával. Állami intézményeink elkészítették a Zagyva és Tarra végleges árvízmentesítési tervét;. Hatvan millió forintot áldwe a népgazdaság erre a célra.

Új felu teüépítési tervről is azó van. Az árvízsújtotta Műrész jobbéra a holt Tanna mederben épült. Mélyfékvésű lapály, ahol • legolcsóbb volt az építkezés és leginkább a szegényebbek telepedtek, ezen a részen. Bizony, a múlt rezsim bűne is — minden frázis nélkül —, hogy teljesen tudományos teüepü- lésterv nélkül hagyta a falut sorsára. Az újjáépítési tárgyalásokon téma már: csak építészettudományi alapon épülhet újra Jászdózsa.

mm ért újjáépül Százak

várják, ezrek is már, hogy a nyárom rohammunkával újjáépítsék Jászdő- asát. És gyűlik a pénz a közösség áldozatából. Jövő tavaszra csinos falu áll itt, a megsanyargatott helyén. És a jövő tavaszon nem kell már az ibolyát másfelől hozni. Kinyílik az itt* a dóméi kertek alatt is.

Rónák Lajos