Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-28 / 73. szám
I SZOLNOK MEGTEL NfiPLAP 1963, axárditó 32 A NATO atomösszeesküvése a béke ellen Az Izvesztyija szemleírója a NATO multilaterális atomerőiről Moszkva (TASZSZ) — Washingtonban és más atlanti fővárosokban nem azzal törődnek, hogy megkeressék a megoldatlan problémák rendezésének útját, hanem azzal, hogy terveket dolgozzanak ki a fegyverkezési verseny folytatására — írja az Izvesztyija keddi számúban Nyi- kolaj Poljanov. Akkor, amikor Genfben, a Nemzetek Palotájában az Intelem — Maguk nen tudják, bogy én milyen hatalmas vagyok! Gerő Sándor rajza) Szovjet tiltakozás az USA kormányánál Moszkva, (TASZSZ) A szovjet kormány tiltakozást jelentett be az Egyesült Állomok kormányánál Algov nevű szovjet hajó ellen elkövetett kalóz- iámadás- miatt. A támadás március 17-én Történt, amikor a Lgov Isafoéüa-Lasagua kubai kikötőben horgonyzott. Kubai éHenforradalmérok a tenger felől megközelítették a hajót és nehéz géppuskából több sorozatot adtak le a sMvjet hajóra. Az esettel kapcsolatban az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez intézett jegyzői: rámutat, a Szovjetunió kormánya elvárja, hogy „az Egyesült Államok kormánya haláro- '« /ott intézkedéseket tesz " hasonló provokációs cselekedetek megismétlődésének megakadályozására”. A kubai nép árulód, akik az Egyesült Államok területén húzódnak meg, az Egyesült Államok kormányának anyagi támogatása, a rendelkezésükre bocsátott amerikai fegyverek és hajók nélkül nem tudnának ilyen provokációs cselekedeteket végrehajtani — állapítja meg a szovjet jegyzék, Az Egyesült Államok — mutat rá a jegyzék — gyakorlatilag a Karib tenger térségében és az egész világon a helyzet veszélyes kiélezésére törekszik. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT \ •Tegnap este tartót- 1 ta Szolnokon a Pedagógus Szakszervezet művelődési klubja vezetőségválasztó ülését. A nagyfontosságú eseményre a megyeszékhely valamennyi iskolájából képviseltették magukat a pedagógusok, és jelen voltak a Pedagógus Szakszervezet Szolnok megyei Bizottsága, a pedagógus pártalapszervezet, a Szakszervezeteik Megyei Tanácsa. a Ságvári Endre Művelődési Ház sé a Pedagógus Szakszervezet Központi Vezetőségének küldöttei is, A kubai éllenfarradailimá- rok cselekedeteiért, s így a Lgov nevű szovjet kereskedelmi hajó ellen intézett támadásukért á Szovjetunió kormánya a felelősséget teljes egészében az Egyesült Államok kormányára hárítja. Az ilyenfajta cselekedetek támogatása az Egyesült Államok részéről „ellentétben álj azzal a megállapodással, amely a Szo vjetunió és az Egyesült Államok kormánya között létrejött a Karib tenger térségében kialakult válság rendezésének kérdésében” — hangsúlyoz® a szovjet jegyzék. (MTI) amerikai Foster „az atomversengés káráról” beszélt —, a földalatt Nevadában nukleáris robbantásokat hajtottak végre — mutat rá a szemleíró.. Azokhoz a robbantásokhoz csatlakozott a napokban a franciák sza- harai atomfegyver kísérlete. Miközben a nyugati diplomácia megbénította a genfi tárgyalásokat, megkezdődött az úgynevezett „nassaui paktum” valóra- váltása. Washington egyfelől kész felújítani a szovjet—amerikai párbeszédet a német kérdésről, másfelől pedig arra készül, hogy a bonni revansisták kezébe atomtöltetű rakétafegyvert adjon. Az erre vonatkozó alku abban a szellemben jött létre, hogy Nyugat-Német- ország fizet és cserébe nemcsak atomot, hanem „különleges jogot” is kap arra, hogy amikor úgy gondolja, elindítsa a nukleáris fegyvert. A többi partner, köztük Anglia, a második és a harmadik helyre szorult. — ílymódon a világ ismét láthatja Washingtont csupán arra használja fel a genfi leszerelési tárgyalásokat, hogy leplük alatt tovább szítsa á nukleáris fegyverkezési versenyt — hangsúlyozza Poljanov. — A Szovjetunió és a többi szocialista állam — írja befejezésül Poljanov — nem nézheti közömbösen, hogy Washington kívánságára fokozódjék a nukleáris fegyverkezési verseny, s ebben résztve- gyenek féktelen étvágyukkal a bonni revansisták is, A „multirateláris atomerő” megteremtése ugyanis a nemzetközi kapcsolatokban nem valamiféle magánügy, érinti a nagy politika egész körét. Gondolják meg nyugaton amíg nem késő, hogy milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra, ha egy lépést tesznek hátra és feí- fegyverzik a bonni militaristákat a tömegpusztítás fegyverével. Jelenleg ugyanis Washingtonban, Londonban és más atlanti fővárosokban ezen törik a fejüket. II Gromiko-terv állott szerdán a genfi leszerelési értekezlet érdeklődésének középpontjában Genf (MTI). Szerdán délelőtt tartotta 113, plenáris ülését Genfben a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az ülésén az általános és teljes leszerelés kérdéséről folytattak vitát és az úgynevezett Gromiko-terv állott a felszólalások középpontjában. Mint ismeretes, Gromiko szovjet külügyminiszter az ESZ-köz- gyűlés 17. ülésszakán kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok a leszerelés második szakaszának végéig megtarthat bizonyos korlátozott számú rakétát. A Szovjetunió a nyugati hatalmai: álláspontját figyelembevéve terjesztette elő ezt a javaslatot, eredetileg ugyanis azt indítványozta, hogy már a leszerelés első szakaszában semmisítsék meg az összes atomfegyverhordozókat. A szerdai ülésen elsőnek felszólaló Tarabanov bolgár külügyminiszterhelyettes hangoztatta, hogy kizárólag a nukleáris fegyverek megsemmisítése hárítja el az atomháború fenyegető veszélyét. Cavaletti olasz küldött azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „a nyugat védelmének gyengítésére” törekszik és kijelentette: „csak akkor lehet fontolóra venni a G rom i ko-tervet. ha az tiszteletben tartja a katonai egyensúly elvét”. Kurka csehszlovák külügyminiszterhelyettes hangsúlyozta, hogy az amerikai leszerelési terv az első szakaszban lehetővé fenné a Nyugat számára az agresz-. sziós politika folytatását. Carapkin nagykövet, á szovjet küldöttség vezetője kifejtette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok által a leszerelés második szakaszának végéig megtartható rakéták számának meghatározásánál* abból kell kiindulni, hogy lehetőleg minél kevesebb rakétát tartsanak meg. A fennmaradó rakétáknak az lenne a rendeltetésük, hogy ................................. foko zzák a két ország biztonságát egy esetleges agresszióval szemben, de ugyanakkor nem tennék lehetővé nukleáris háború megvívását. Ami az ellenőrzés kérdését illeti — mondotta Carapkin — a Szovjetunió hajlandó hozzájárulni a megmaradó rakéták indítóállásainak ellenőrzéséhez, szükséges továbbá, hogy a megmaradó rakéták száma ne legyen nagyobb az indítóállomások számánál. A másik szakasz végén ezeket az állásokat a rakétákkal együtt meg kell semmisíteni. Carapkin végül sürgette a nyugati hatalmakat, hogy fogadják el a Gromi&otervben foglalt elveket, és azután kidolgozhatják majd a részletkérdéseket Felszólalt még az ülésen Stelle amerikai és Godber angol küldött. Mindketten azt állították, hogy Carapkin „még nem kellőképpen, részletezte a Gromiko-ter- vetf’ s akárcsak az atomfegyver-kísérletek eltiltásának kérdésében, e tervvel kapcsolatban is a részlet- kérdések megvitatásának elsőbbségét követelték, ahelyett, hogy előbb az »elvi megállapodást mozdították volna elő. Az értekezlet pénteken délelőtt tartja következő plánáris ülését. (MTI) Aláírták a magyar—Jugoszláv gazdasági tárgyalások záróokmányait 1963. március 22—26 között a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság küldöttségei tárgyalásokat folytattak Budapesten a két ország közötti gazdaság együttműködésről. A magyar küldöttséget Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányának elnökhelyettese, a jugoszláv küldötséget Mijalko Todorovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának alelnöke vezette. A két ország küldöttségeinek vezetői a tárgyalások eredményeként szerdáin délelőtt az Országházban jegyzőkönyvet írtak alá, amelyben rögzítik a lefolytatott megbeszéléseken létrehozott megállapodásokat. E megállapodások szerint a két ország képviselői megegyeztek abban, hogy a külkereskedelmi kapcsolatok mellett fejlesztik a termelési együttműködést az iparágak között, a szakosítást és az ipari kooperáció egyéb módszereit a gépipar különböző ágazataiban, az energetika és ezen belül különösen a villamosenergia l»M‘! »_■» M!H «M.M ■»»■»■“ területén. A küldöttségek kifejezték a két ország népgazdaságainak egyéb ágazataiban, köztük a vegyipar, a vas- és színesfémkohászat, a könnyűipar és a mezőgazdaság terén kialakítandó együttműködés megvizsgálására irányuló készségüket A tárgyalások során megvitatták a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit és egyetértettek abhan, hogy az 1964—1970. évekre megkötendő hosszú- lejáratú kereskedelmi megállapodás előkészítése céljából még ez év végén megbeszélések kezdődjenek el. A küldöttségék véleménycserét folytattak a világke- reskedelem fejlesztések konferencia tárgyát képező kérdésekről, valamint más jelentős nemzetközi gazdasági problémákról. A tárgyalások befejeztével a két ország küldöttségeinek vezetői aláírták a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság létrehozására szóló megállapodást; A tárgyalások a baráti együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében folytak le. at ««■■.« « M*a*gi UHM*M BUM — 4. — — Ne kérdezzen ilyen marhaságokat! Csak gyorsan! Izidornak ujjongott és magasba csapkodott a lelke, ilyen nagyszerű anyag régen került már a keze alá.-r Akkor kérek húsz embert. Nyársakat hegyezni, nyúzni, tüzet rakni, satöbbi, satöbbi. Ettől kezdve így ment ez napról napra. Reggelire, ebédre, vacsorára húst ettek hússal, sülve, főve, szósszal, gombóccal; Izidor meg a vadállomány kifogyhatatlan volt. Egy este Szabó szakaszvezető oda- sündörgött a bátyámhoz. — Főhadnagy úr, tűnnék ekkis bort. — Hun!? — horkant fel a bátyám. — Idegyüttek a svábok. Hús már nincs a világon se. de boruk van annyi, mint a Duna. Meg is alkudtam velük, egy őz egy hektó Másnap három sváb széftér érkezett, hordókkal megrakva. Attól kezdve minden katonának féj Uter bor is járt minden napra. A bátyám kiadta Sámsonnak a parancsot, hogy az i'eteg napi ellátmányához beszerezni csak azt kell, amit nem terem meg az erdő, a többi pénzt pedig őrizze az üteg kasszájában. Közben leesett a hó, csudás fehér ország lett a budaörsi erdőből, béke lengett a fák felett s a bátyám olykor, ha magányosan sétált puskájával a behavazott ösvényeken, régi karácsony estékre, az egykori Liebner-játéküzlet árjegyzékeire, meg anyánkra gondolt. Reggel és este ínycsiklandó illatok szálltak fel a fedezékek felől, a piruló húsnak, meg a ser- cegő szalonnának az illata. Soroksár felől szüntelenül dörgött az ágyú, olykor re- pülőrajok húztak el az erdő felett, a városból rossz hírek szivárogtak ki az erdőbe, de semmi se árthatott itt az örvendező adventi csendnek. A bátyámat néha elfogta a vágyakozás, ment volna a József körútra befelé, de nem lehetett, nehogy kedvet kapjanak az emberek is. Egy- egy este már véres volt a szeme a bortul, úgy rúgta le a bilgeri-csizmáit, hogy a fedezék sarkába repültek, s nagyokat káromkodott, ha ilyenkor előállt az öreg Sámson siránkozó gondjaival, kassza-ügyekkel, anyagellátással, miegyébbel. Az öreg azonban ismerte már, nem hagyta, csak fújta a magáét. De napról napra többet borsódzott már a bátyám háta is. — Hallja-e — mondogatta Szabónak — nem tetszik itt nekem valami. Mit akarhatnak itt velünk? * Két hete tartott már ez az adventi üdülés, mikor megtudták ezt is. Éppen reggeli után voltak, a tüzérek nekigömbölyödött, zsíros pofájukat törölgették, mikor autótülkölést hallottak lenn az útnál, az erdő alatt. Tíz perc múlva apró német katona baktatott elő az ösvényen, ívben hajló tányérsapkája roppant komolyan ült a homlokán, bal kezében kis fatáskát szorongatott, jobb karján lógott hosszú esőköpönyege, Izidor éppen akkor lépett ki a konyha-fedezék ajtaján, egy kondért hozott, de csak ledobta és hanyatt- homlok kotródott befelé, egyenesen beleszaladt bátyámba, aki meg lépett volna kifelé. — Hóha, te! Megbolondult maga? — képedt el a bátyám. . — Aj! — kiáltotta Izidor, s iszkolt tovább, a hátsó feljárót félé. Bátyám bevonult a némettel a maga szobájába, s ott komoly beszélgetésbe merültek. Kellemes kis ember volt a német, fiatalon kopaszodó feje, jámbor kék szemei, kövérkés arca valami papos jelleget adták nelá, s valószínűtlen méretű revolvertokja csak hangsúlyozta a különbséget egyenruhája és civil lénye között. Ferdinánd Kurtnak hívták és hadmérnök-százados volt. Elmondta, hogy ezen a helyen német földalatti repülőgépgyár fog épülni, bátyám ütegének az * feladata, hogy az építkezést és a majdani gyárat biztosítsa a légitámadások ellen, ezért építették fci már élőre nekik a fedezékeket. Bátyám szemében nyerített a visszatartott öröm, de roppant komoly maradt, figyelmesen nézegette a tervrajzokat, bólogatott és tudóson köhécseU, majd reggelire invitálta a németkét. Nagyon jól evett a német. Többféle húst raktak élé, mikor egyet-egyet megkóstolt, először csak egy kis falatot kapott a szájába, gyorsan és apróra megrágta, megízlelgette csillogó szemmel, s azután úgy falt, mint aki még nem látott ennivalót. Bátyám szép sárga bort öntögetett a pohárba, ittak s a hadihelyzetről beszélgettek. Soroksár felöl akkor is szólt az ágyú. Bátyám szeme úgy csillogott, mint a rossz kölykeké. a németé már a bor meleg mámorában úszott. —• Komi ájn naje/sz gevér, und ájnesz sőnesz tágesz allesz kaput! — könyökölt előre nagy komolyan a bátyám. A német a szemébe nézett: — Eines schönes Tages alles Scheise! — és Soroksár felé intett. (Folytatjuk)
