Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-28 / 73. szám

I SZOLNOK MEGTEL NfiPLAP 1963, axárditó 32 A NATO atomösszeesküvése a béke ellen Az Izvesztyija szemleírója a NATO multilaterális atomerőiről Moszkva (TASZSZ) — Washingtonban és más atlanti fővárosokban nem azzal törődnek, hogy meg­keressék a megoldatlan problémák rendezésének útját, hanem azzal, hogy terveket dolgozzanak ki a fegyverkezési verseny foly­tatására — írja az Izvesz­tyija keddi számúban Nyi- kolaj Poljanov. Akkor, amikor Genfben, a Nemzetek Palotájában az Intelem — Maguk nen tudják, bogy én milyen hatalmas vagyok! Gerő Sándor rajza) Szovjet tiltakozás az USA kormányánál Moszkva, (TASZSZ) A szovjet kormány til­takozást jelentett be az Egyesült Állomok kormá­nyánál Algov nevű szovjet hajó ellen elkövetett kalóz- iámadás- miatt. A támadás március 17-én Történt, amikor a Lgov Isafoéüa-Lasagua kubai ki­kötőben horgonyzott. Ku­bai éHenforradalmérok a tenger felől megközelítették a hajót és nehéz géppus­kából több sorozatot adtak le a sMvjet hajóra. Az esettel kapcsolatban az Egyesült Államok mosz­kvai nagykövetségéhez in­tézett jegyzői: rámutat, a Szovjetunió kormánya el­várja, hogy „az Egyesült Államok kormánya haláro- '« /ott intézkedéseket tesz " hasonló provokációs csele­kedetek megismétlődésének megakadályozására”. A kubai nép árulód, akik az Egyesült Államok terü­letén húzódnak meg, az Egyesült Államok kormá­nyának anyagi támogatása, a rendelkezésükre bocsá­tott amerikai fegyverek és hajók nélkül nem tudná­nak ilyen provokációs cse­lekedeteket végrehajtani — állapítja meg a szovjet jegyzék, Az Egyesült Államok — mutat rá a jegyzék — gya­korlatilag a Karib tenger térségében és az egész vi­lágon a helyzet veszélyes kiélezésére törekszik. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT \ •Tegnap este tartót- 1 ta Szolnokon a Peda­gógus Szakszervezet műve­lődési klubja vezetőségvá­lasztó ülését. A nagyfontos­ságú eseményre a megye­székhely valamennyi isko­lájából képviseltették ma­gukat a pedagógusok, és jelen voltak a Pedagógus Szakszervezet Szolnok me­gyei Bizottsága, a pedagó­gus pártalapszervezet, a Szakszervezeteik Megyei Ta­nácsa. a Ságvári Endre Művelődési Ház sé a Pe­dagógus Szakszervezet Köz­ponti Vezetőségének kül­döttei is, A kubai éllenfarradailimá- rok cselekedeteiért, s így a Lgov nevű szovjet keres­kedelmi hajó ellen intézett támadásukért á Szovjetunió kormánya a felelősséget teljes egészében az Egye­sült Államok kormányára hárítja. Az ilyenfajta cselekede­tek támogatása az Egye­sült Államok részéről „el­lentétben álj azzal a meg­állapodással, amely a Szo v­jetunió és az Egyesült Ál­lamok kormánya között létrejött a Karib tenger térségében kialakult válság rendezésének kérdésében” — hangsúlyoz® a szovjet jegyzék. (MTI) amerikai Foster „az atom­versengés káráról” beszélt —, a földalatt Nevadában nukleáris robbantásokat hajtottak végre — mutat rá a szemleíró.. Azokhoz a robbantásokhoz csatlakozott a napokban a franciák sza- harai atomfegyver kísér­lete. Miközben a nyugati diplomácia megbénította a genfi tárgyalásokat, meg­kezdődött az úgynevezett „nassaui paktum” valóra- váltása. Washington egy­felől kész felújítani a szovjet—amerikai párbeszé­det a német kérdésről, más­felől pedig arra készül, hogy a bonni revansisták kezébe atomtöltetű rakéta­fegyvert adjon. Az erre vonatkozó alku abban a szellemben jött létre, hogy Nyugat-Német- ország fizet és cserébe nemcsak atomot, hanem „különleges jogot” is kap arra, hogy amikor úgy gon­dolja, elindítsa a nukleáris fegyvert. A többi partner, köztük Anglia, a második és a harmadik helyre szo­rult. — ílymódon a világ is­mét láthatja Washingtont csupán arra használja fel a genfi leszerelési tárgya­lásokat, hogy leplük alatt tovább szítsa á nukleáris fegyverkezési versenyt — hangsúlyozza Poljanov. — A Szovjetunió és a többi szocialista állam — írja befejezésül Poljanov — nem nézheti közömbö­sen, hogy Washington kí­vánságára fokozódjék a nukleáris fegyverkezési verseny, s ebben résztve- gyenek féktelen étvágyuk­kal a bonni revansisták is, A „multirateláris atomerő” megteremtése ugyanis a nemzetközi kapcsolatokban nem valamiféle magánügy, érinti a nagy politika egész körét. Gondolják meg nyu­gaton amíg nem késő, hogy milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra, ha egy lépést tesznek hátra és feí- fegyverzik a bonni milita­ristákat a tömegpusztítás fegyverével. Jelenleg ugyan­is Washingtonban, London­ban és más atlanti fővá­rosokban ezen törik a fejüket. II Gromiko-terv állott szerdán a genfi leszerelési értekezlet érdeklődésének középpontjában Genf (MTI). Szerdán délelőtt tartotta 113, plenáris ülését Genf­ben a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az ülésén az általános és teljes leszerelés kérdé­séről folytattak vitát és az úgynevezett Gromiko-terv állott a felszólalások kö­zéppontjában. Mint isme­retes, Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ESZ-köz- gyűlés 17. ülésszakán kom­promisszumos javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok a leszerelés második szaka­szának végéig megtarthat bizonyos korlátozott számú rakétát. A Szovjetunió a nyugati hatalmai: állás­pontját figyelembevéve terjesztette elő ezt a javas­latot, eredetileg ugyanis azt indítványozta, hogy már a leszerelés első sza­kaszában semmisítsék meg az összes atomfegyverhor­dozókat. A szerdai ülésen elsőnek felszólaló Tarabanov bol­gár külügyminiszterhelyet­tes hangoztatta, hogy kizá­rólag a nukleáris fegyverek megsemmisítése hárítja el az atomháború fenyegető veszélyét. Cavaletti olasz küldött azzal vádolta a Szovjet­uniót, hogy „a nyugat vé­delmének gyengítésére” törekszik és kijelentette: „csak akkor lehet fontoló­ra venni a G rom i ko-tervet. ha az tiszteletben tartja a katonai egyensúly elvét”. Kurka csehszlovák kül­ügyminiszterhelyettes hang­súlyozta, hogy az amerikai leszerelési terv az első sza­kaszban lehetővé fenné a Nyugat számára az agresz-. sziós politika folytatását. Carapkin nagykövet, á szovjet küldöttség vezetője kifejtette, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok által a leszerelés má­sodik szakaszának végéig megtartható rakéták számá­nak meghatározásánál* ab­ból kell kiindulni, hogy le­hetőleg minél kevesebb ra­kétát tartsanak meg. A fennmaradó rakétáknak az lenne a rendeltetésük, hogy ................................. foko zzák a két ország biz­tonságát egy esetleges ag­resszióval szemben, de ugyanakkor nem tennék le­hetővé nukleáris háború megvívását. Ami az ellen­őrzés kérdését illeti — mon­dotta Carapkin — a Szov­jetunió hajlandó hozzájá­rulni a megmaradó rakéták indítóállásainak ellenőrzé­séhez, szükséges továbbá, hogy a megmaradó rakéták száma ne legyen nagyobb az indítóállomások számá­nál. A másik szakasz végén ezeket az állásokat a raké­tákkal együtt meg kell semmisíteni. Carapkin végül sürgette a nyugati hatalmakat, hogy fogadják el a Gromi&o­tervben foglalt elveket, és azután kidolgozhatják majd a részletkérdéseket Felszólalt még az ülésen Stelle amerikai és Godber angol küldött. Mindketten azt állították, hogy Carap­kin „még nem kellőképpen, részletezte a Gromiko-ter- vetf’ s akárcsak az atom­fegyver-kísérletek eltiltásá­nak kérdésében, e tervvel kapcsolatban is a részlet- kérdések megvitatásának elsőbbségét követelték, ahelyett, hogy előbb az »elvi megállapodást mozdították volna elő. Az értekezlet pénteken délelőtt tartja következő plánáris ülését. (MTI) Aláírták a magyar—Jugoszláv gazdasági tárgyalások záróokmányait 1963. március 22—26 kö­zött a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság kül­döttségei tárgyalásokat folytattak Budapesten a két ország közötti gazdaság együttműködésről. A magyar küldöttséget Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányá­nak elnökhelyettese, a ju­goszláv küldötséget Mijalko Todorovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Végrehajtó Ta­nácsának alelnöke vezette. A két ország küldöttségei­nek vezetői a tárgyalások eredményeként szerdáin délelőtt az Országházban jegyzőkönyvet írtak alá, amelyben rögzítik a lefoly­tatott megbeszéléseken lét­rehozott megállapodásokat. E megállapodások szerint a két ország képviselői meg­egyeztek abban, hogy a külkereskedelmi kapcsola­tok mellett fejlesztik a ter­melési együttműködést az iparágak között, a szakosí­tást és az ipari kooperáció egyéb módszereit a gépipar különböző ágazataiban, az energetika és ezen belül kü­lönösen a villamosenergia l»M‘! »_■» M!H «M.M ■»»■»■“ területén. A küldöttségek kifejezték a két ország nép­gazdaságainak egyéb ága­zataiban, köztük a vegy­ipar, a vas- és színesfém­kohászat, a könnyűipar és a mezőgazdaság terén ki­alakítandó együttműködés megvizsgálására irányuló készségüket A tárgyalások során megvitatták a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit és egyetértettek abhan, hogy az 1964—1970. évekre megkötendő hosszú- lejáratú kereskedelmi meg­állapodás előkészítése céljá­ból még ez év végén meg­beszélések kezdődjenek el. A küldöttségék vélemény­cserét folytattak a világke- reskedelem fejlesztések konferencia tárgyát képező kérdésekről, valamint más jelentős nemzetközi gazda­sági problémákról. A tárgyalások befejezté­vel a két ország küldöttsé­geinek vezetői aláírták a magyar—jugoszláv gazdasá­gi együttműködési bizott­ság létrehozására szóló megállapodást; A tárgyalások a baráti együttműködés és a kölcsö­nös megértés szellemében folytak le. at ««■■.« « M*a*gi UHM*M BUM — 4. — — Ne kérdezzen ilyen marhaságokat! Csak gyor­san! Izidornak ujjongott és magasba csapkodott a lelke, ilyen nagyszerű anyag ré­gen került már a keze alá.-r Akkor kérek húsz em­bert. Nyársakat hegyezni, nyúzni, tüzet rakni, satöb­bi, satöbbi. Ettől kezdve így ment ez napról napra. Reggelire, ebédre, vacsorára húst et­tek hússal, sülve, főve, szósszal, gombóccal; Izidor meg a vadállomány kifogy­hatatlan volt. Egy este Szabó szakaszvezető oda- sündörgött a bátyámhoz. — Főhadnagy úr, tűnnék ekkis bort. — Hun!? — horkant fel a bátyám. — Idegyüttek a svábok. Hús már nincs a világon se. de boruk van annyi, mint a Duna. Meg is alkud­tam velük, egy őz egy hektó Másnap három sváb szé­ftér érkezett, hordókkal megrakva. Attól kezdve minden katonának féj Uter bor is járt minden napra. A bátyám kiadta Sámson­nak a parancsot, hogy az i'eteg napi ellátmányához beszerezni csak azt kell, amit nem terem meg az erdő, a többi pénzt pedig őrizze az üteg kasszájában. Közben leesett a hó, csudás fehér ország lett a buda­örsi erdőből, béke lengett a fák felett s a bátyám olykor, ha magányosan sé­tált puskájával a behava­zott ösvényeken, régi kará­csony estékre, az egykori Liebner-játéküzlet árjegyzé­keire, meg anyánkra gon­dolt. Reggel és este íny­csiklandó illatok szálltak fel a fedezékek felől, a piruló húsnak, meg a ser- cegő szalonnának az illata. Soroksár felől szüntelenül dörgött az ágyú, olykor re- pülőrajok húztak el az erdő felett, a városból rossz hí­rek szivárogtak ki az er­dőbe, de semmi se ártha­tott itt az örvendező ad­venti csendnek. A bátyá­mat néha elfogta a vágya­kozás, ment volna a József körútra befelé, de nem le­hetett, nehogy kedvet kap­janak az emberek is. Egy- egy este már véres volt a szeme a bortul, úgy rúgta le a bilgeri-csizmáit, hogy a fedezék sarkába repül­tek, s nagyokat káromko­dott, ha ilyenkor előállt az öreg Sámson siránkozó gondjaival, kassza-ügyekkel, anyagellátással, miegyébbel. Az öreg azonban ismerte már, nem hagyta, csak fúj­ta a magáét. De napról napra többet borsódzott már a bátyám háta is. — Hallja-e — mondo­gatta Szabónak — nem tet­szik itt nekem valami. Mit akarhatnak itt velünk? * Két hete tartott már ez az adventi üdülés, mikor megtudták ezt is. Éppen reggeli után voltak, a tüzé­rek nekigömbölyödött, zsí­ros pofájukat törölgették, mikor autótülkölést hallot­tak lenn az útnál, az erdő alatt. Tíz perc múlva apró német katona baktatott elő az ösvényen, ívben hajló tányérsapkája roppant ko­molyan ült a homlokán, bal kezében kis fatáskát szorongatott, jobb karján lógott hosszú esőköpönyege, Izidor éppen akkor lépett ki a konyha-fedezék ajta­ján, egy kondért hozott, de csak ledobta és hanyatt- homlok kotródott befelé, egyenesen beleszaladt bá­tyámba, aki meg lépett volna kifelé. — Hóha, te! Megbolon­dult maga? — képedt el a bátyám. . — Aj! — kiáltotta Izidor, s iszkolt tovább, a hátsó feljárót félé. Bátyám bevonult a né­mettel a maga szobájába, s ott komoly beszélgetésbe merültek. Kellemes kis em­ber volt a német, fiatalon kopaszodó feje, jámbor kék szemei, kövérkés arca va­lami papos jelleget adták nelá, s valószínűtlen mé­retű revolvertokja csak hangsúlyozta a különbséget egyenruhája és civil lénye között. Ferdinánd Kurtnak hívták és hadmérnök-szá­zados volt. Elmondta, hogy ezen a helyen német föld­alatti repülőgépgyár fog épülni, bátyám ütegének az * feladata, hogy az építke­zést és a majdani gyárat biztosítsa a légitámadások ellen, ezért építették fci már élőre nekik a fedezé­keket. Bátyám szemében nyerí­tett a visszatartott öröm, de roppant komoly maradt, figyelmesen nézegette a tervrajzokat, bólogatott és tudóson köhécseU, majd reggelire invitálta a német­két. Nagyon jól evett a német. Többféle húst rak­tak élé, mikor egyet-egyet megkóstolt, először csak egy kis falatot kapott a szájá­ba, gyorsan és apróra meg­rágta, megízlelgette csillogó szemmel, s azután úgy falt, mint aki még nem látott ennivalót. Bátyám szép sár­ga bort öntögetett a pohár­ba, ittak s a hadihelyzetről beszélgettek. Soroksár felöl akkor is szólt az ágyú. Bá­tyám szeme úgy csillogott, mint a rossz kölykeké. a németé már a bor meleg mámorában úszott. —• Komi ájn naje/sz gevér, und ájnesz sőnesz tágesz allesz kaput! — kö­nyökölt előre nagy komo­lyan a bátyám. A német a szemébe né­zett: — Eines schönes Tages alles Scheise! — és Sorok­sár felé intett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents