Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

1363. február 17. SZOLNOK MEG x El NÉPLAP A műszaki fejlesztés jelentőségéről Irta: KISS ÁRPÁD országgyűlési képviselőjelölt őrünk fő tartalma a 1X feltörekvő, újat kép­viselő szocialista társada­lom harca az önmagát túl­élt, de hatalmához ragasz­kodó kapitalista társadalmi rendszerrel. A szocialista társadalmi erők gyarapodá­sa folytán ma már megvan a reális lehetősége annak, hogy ezt a harcot fegyve­res összeütközés, háború nélkül, békés eszközökkel vívjuk meg és döntsük el. A békés verseny többek kö­zött. de elsősorban azt je­lenti, hogy a társadalom tagjai szükségleteinek ki­elégítésében dől el, melyik rendszer a jobb, melyik tud többet nyújtani a legszéle­sebb tömegeknek. E küzde­lemnek a gazdasági, a poli­tikai, az ideológiai harc egy-egy átfogó területe. Marxista szemléletű ember előtt nem szorul különösebb indokolásra, hogy ebben a lcüzdelemben a gazdaságií téren folyó versenynek van meghatározó szerepe. A két rendszer közötti harcot vég­ső soron az dönti éL, me­lyik hozza létre a munka magasabb termelékenysé­gét. A termelékenység eme­lésének távlatokban egyet­len eszköze a termelés tech­nikai színvonalának eme­lése A termelés technika! színvonalának emelésében elért eredmények azonban nemcsak közvetett módon, a gazdasági fejlődésen ke­resztül éreztetik hatásukat a politikában. Ezek az eredmények a két rendszer közötti erőviszonyok hosz- szú távlatokban történő, ál­landó változtatásán túl köz­vetlen és azonnali hatást ia jelentenek a lóét rend­szer közötti politikai harc­ban. Azok a sikerek, ame­lyeket a Szovjetunió a ra­kéta technikában éa a világ­űr meghódításában elért, az az előny, amelyet a Szov­jetunió az Északamerikai Egyesült Államoknak a le­maradás behozására irá­nyuló kétségbeesett erőfe­szítései ellenére is állan­dóan növel a világűr meg­hódításában, olyan tízmil­liók szemében is kézzelfog­hatóan bizonyították a szo­cialista társadalmi rendszer fölényét, akik kellő politi­kai képzettség híján, a köz­vetlen politikai tényezők felmérésén keresztül nem voltak képesek megérteni a szocialista társadalmi rend­szer fölényét. A kongresszusi határoza­tok kifejezésre juttatják társadalmunkban a szocia­lista építés valamennyi te­rületének egységét, belső kapcsolatait és kölcsönha­tásukat, egyszersmind alá­húzzák mint meghatározó tényezőnek, a termelésnek, a gazdasági oldalnak ki­emelkedő szerepét. A szo­cialista társadalom teljes felépítésének döntő felté­tele a termelőerők minden- oldalú magasabb fokú fej­lettsége és a munka terme­lékenységének növekedése. P ártunk VIII. kongresz- szusa rámutatott ar­ra. hogy a munka termelé- kenységének terv szerinti növelése egész ötéves ter­vünk sikeres teljesítésének előfeltétele. Ezért gazdasági vezetőinknek is. dolgozó­inknak is a legfőbb figyel­met, a legnagyobb erőket a termelékenység emelésére kell fordítaniok. Hadd idéz­zem erre vonatkozólag Ká­dár elvtárs kongresszusi be­szédének egy mondatát: >.A munkatermelékenység nö­velésére tett egyetlen intéz­kedés nálunk most többet ér az osztályharcban, mint az imperialistákat szidal­mazó száz radikális szó­lam, A munkatermelékenység emelésének számos forrása van, amelyeket népgazdasá­gunkban egyidejűleg egy­mással összhangban alkai- r .aznunk keli Ezek közül azonban kétségkívül legje- tetősebb a műszaki fej­lesztés. Ipari termelésünk műszaki színvonalát, a ter­mékek korszerűsítését és minőségét azért is fejlesz­tenünk kell, hogy verseny­képes partnerei lehessünk a külkereskedelemben a többi országnak. A világon mindenütt nagy lépésekben fejlődik a technika. Űjabb éa újabb gyártmányok, a technikai haladás legújabb eredményeit felhasználó termelőeszközök és fogyasz­tási cikkek jelennek meg A magyar ipar termékeit csak úgy tudjuk eladni kül­földön, ha azok jobbak, korszerűbbek más országok gyártmányainál. Ezért is alapvető kérdése gazdasági életünknek a műszaki fej­lesztés, a technikai hala­dás, ipari és gyártmány- struktúránk átalakítása. Népgazdaságunk techni­kai színvonalát illetően az elmúlt években jelentős előrehaladást értünk él kü­lönösen a gyártmányfejlesz­tés területén. Az ipar szá­mos új gyártmány előállí­tását, új anyag felhasználá­sát kezdte el. Az előállított termékek ^ minősége javult, jó néhány termékünk műszaki paraméterei világszínvona­lon is élenjárónak tekinthe­tők. ipari termékeink Jó ré­szét azonban még nagy munkaráfordítással, kis­mértékű féiszerszámozás- sal. nem specializált gyá­rakban gyártjuk. A gyártmányfejlesztéshez képest viszonylag elmaradt a gyártás (technológia) fej­lesztés. A vállalatok zömé­nél nincs még megfelelő szervezet a gyártásfejlesz- tés megvalósítására és ahol ilyen van, ott is gyakran a folyó termelési feladatokkal terhelik le kapacitásuk na­gyobb részét ötéves tervünk a műszaki fejlődés legfontosabb fel­adataként a gyártmányok és a gyártástechnológiák korszerűsítését, továbbá a kedvezőbb, gazdasági felté­teleinknek jobban megfele­lő termelési struktúra ló- alakítását irta elő. A műszaki fejlesztés nem egy-egy iparág, vagy nép­gazdasági ág leszűkített?«, önmagában szemlélhető te­vékenysége, hanem az komplex összefüggésében az ipar más, viszonylag mesz- szeálló ágazataiban, sőt más népgazdasági ágaza­tokban is érezhető. Egy-egy új tudományos, vagy tech­nikai eredmény — egy kis túlzással azt is mondhat­nám — nem is elsősorban abban az ágazatban érezteti hatását, amelyben aZ létre­jött, hanem a népgazdaság egyéb ágazataiban is egé­szen új eredményekhez is vezethet. Ezt olyan példá­val szeretném illusztrálni, amely Szolnok megye dol­gozóihoz mind a termelés, mind a felhasználás vonat­kozásában közeláll. Ismeretes, hogy mezőgaz­daságunk még mindig ke­vesebb műtrágyát használ, mint amennyit a fejlett me­zőgazdasági országok alkal­maznak. Nálunk az 1959— 60-as gazdasági évben az egy hektárra eső műtrágya­felhasználás a tiszta nitro­géntartalomra vonatkoztat­va 10,31 kg nitrogén, 8,9 kg foszfor és 4,80 kg ká­lium volt. szemben pl. Ausztria 16,1 kg nitrogén, 30,8 kg foszfor és 30,1 kg kálium fogyasztásával. A műtrágyatermelés te­rén súlyponti kérdés a három fő tápelem: nitro­gén, foszor és kálium gyárt­mányok minél nagyobb mértékű emelése. A ká­liumtartalmú műtrágyák gyártását Magyarországon nem folytatják, távlatilag sem tervezzük megvalósítá­sát, a mindenkori igénye­ket baráti országokból való import útján biztosítjuk. A nitrogénműtrágya termelé­se más megyékben jön lét­re, Szolnok szempontjából a foszforműtrágya termelés fonta* és érdeke». A Tiszamenti Vegyimű­vek a magyar szuperfoszrfát ipar és kénsavgyáriás te­rületén képvisel igen nagy súlyt, a TLszamenti Vegyi­művekben nemrégiben ki­bővítettük a piritbázisú kénsavüzem kapacitását és véle párhuzamosan tör­tént egy 200 ezer tonna ka­pacitású szuperfoszfát üzem létesítése is. Elkészült to­vábbá a meglévő szuper- foszfátüzem kétszeres kapa­citásra való bővítését célzó beruházási program is. A jelenleg befejezés előtt álló 120 000 tonnás kénsav­üzem ún. elemi kénbázisú, rövidített technológiájú, leg­modernebb eljárást képvi­selő és úgyszintén ilyen lesz az 1965-ben már 100 000 tonna kapacitással dolgozó, a Lengyel Népköztársaság által szállítandó üzem is. A távlati tervek szerint, a harmadik ötéves tervben egy nagykapacitású porfes­ték üzem is létesül, vala­mint egy szintetikus mosó­szereket gyártó üzemegység is megépül. Létrejön Szol­nokon egy igen nagy súlyt képviselő szervetlen vegy­ipari objektum, amely a távlatot fiigyelembevéve, egyéb profilokkal is kiszé­lesítve, egy igen gazdasá­gos és új technológiával, valamint fejlett módszerek­kel dolgozó vegyipari csúcskomtoámáttá fejleszt­hető. E gész népgazdaságiunk műszaka fejlesztésé­ben egyre nagyobb jelentő­séget kap a KGST-ben tö­mörült baráti országok nemzetközi együttműködé­se. Nem indokol bővebb magyarázatot az, hogy mennyivel rentábilisabb a termelés akkor, ha nem minden ország önmaga gyártja a számára szüksé­ges cikkek széles körét, de viszonylag kis mennyiségét, hanem a nemzetközi mun­kamegosztás keretében egy- egy ország specializálja azon termékek gyártását, amelyet konkrét körülmé­nyeire tekintettel leggazda­ságosabban tud előállítani, s ebből annyit gyárt, hogy a többi ország szükségletét is fedezi. Kis országok egyébként is képtelenek tel­jes önellátásra berendez­kedni, s számos termékből behozatalra szorulnak. A szocializmus viszonyai kö­zött, a szocialista országok egymással való gazdasági együttműködése keretében hatalmas lehetőségeket, rejt a nemzetközi szakosítás és nemzetközi kooperáció. A szocialista országok gazdasági együttműködésé­nek új formája az, hogy már nemcsak áruik kicse­rélésére terjed ki, hanem távlati terveik egyeztetésé­re is. Ez lehetővé teszi, hogy a 20 éves tervek kialakítá­sánál már figyelembe ve­gyék az együttműködés elő­nyeit, s azt, hogy gyárt­mányfej lsztést megelőző tu­dományos kutatásban _ is érvényesüljön a nemzetközi munkamegosztás, hogy egy- egy ország tudományos ku­tatási kapacitását olyan té­mák kidolgozására használ­ja. melynek a gyakorlat eredményeit is 6 fogja hasznosítani a társországok számára is. A z ipar műszaki fejlesz­tése nemcsak néhány gazdasági vezető, nemcsak a tervező- és kutatóintéze­tek műszaki dolgozóinak' ügye. Ez a tevékenység ak­kor lehet sikeres, ha a nép­gazdaság minden ágában a dolgozók, munkások, tech­nikusok és mérnökök nem csak felismerik ennek le­ien tőségét a szocializmus építésében hanem ezt a fel- : smerést mindennapi tevé­kenységükben, termelő munkájuk sarán érvényesí­tik. Felépült afc ország első í ölel gázfűtéses légclrkuláelos liajlatóháze Három egri termelőszövetkezet, a Uouu i«tvan, a ttukuezí és a Nagy József Tsz- ek újfajta fűtőberendezéssel ellátott üvegházat építtet. A földgázfűtés — a hét« hónapos fűtési időt figyelembevéve — 110 ezer forinttal olcsóbb a hagyományos melegvíz fűtésnél. Tetszetős kivitelű szerkezet® pedig 5—600 ezer forint megtaka­rítást eredményezett. A három tsz januárban telepített először 25 ezer salátái az üvegházba, a primőr nővényt február végére szállítják piacra. A kezdemé­nyezésre érdemes felfigyelni hiszen Szolnok megyében is igen sok helyen gazdag földgázkincs van kihasználatlanul János már nem Jánosról szólt az írás a Néplapban május 5-én. Já­nosról, aki mezőgazdasági technikumba jár, de még •mindig egyéni. Jánosról, akiben a Födhözragadt János szenvedélyes földimádata lobog, mióta csak a szemével megtanulta látni ezt a kerek világot. Legalábbis ne*. kém találkozásainkkor mindig az a Móra-faragta másik János ugrik az eszembe, aki a sfapnelrobbanások közt. az idegen földre hasalva így kiáltott fel: —- hadnagy úr, ez ám a föld!” öt-hat évvel ezelőtt is­mertem meg, amikor egy őszi estén a feleségével együtt beállított az isko­lába, mondván, hogy ők tanulni akarnak. Két esz­tendőn át adóztam tiszte­lettel annak a szívós aka­raterőnek, amivel ez a két soha nem pihenő ember birkózott az igeragozás és az egyismeretlenek egyen­let rejtelmeivel. Az iskolából nem hiá­nyoztak soha, de mindig külön érkeztek. Mégpedig az egyik gyalog, a másik kerékpáron. A biciklin aszerint jött vagy János, vagy Esztike, hogy melyi­kük volt soros aznap a jószágellátás:ban, mert az persze csak később indul­hatott. Közben pedig télre ta­vasz fordult, nyárra ősz és János a fez-föld mellett, a lánctalpasok árnyékában két lovacskájával szorgal­masan túrta a földjét. S ipíg a két ló poroszkált a barázdában, addig János hol az egyik, höl a másik zsebéből apró jegyzeteket húzott elő, és az eke után ballagva fennhangon tanul­ta az első világháborút, vagy éppen ami sorra kö­vetkezett. Meg is küzdött a nyol­cadik : , osztályos tudomá­nyokkal ő is, Esztike is becsületesen. S közben rá­kaptak a megkóstolt tanu­lás ízére, a tudás örömére. Ök továbbmentek a kö­zépiskolába, ám a barátsá­gunk megmaradt. De sok hosszú órát beszélgettünk, vitázgattunk ét azóta. Ami­kor a sötét estéken szél­fútta, napjárta, fáradt test­tel leszállt a szekeréről, míg a lovait ellátta, addig is a mezőről beszélt, a jó kinti levegőről, a zöldellő vetésről, s ha nem mondta volna is tudtam, hogy so­ha, semmiért él nem tudna ő a földtől szakadni. De mondta is sokszor. Aztán beszélgetéseink makacsul mindig az új pa­raszti élet, a közös felé kanyarodtak. Nagyokat és őszintéket bólintott érveim­re. — Megért és elfogad ő mindent. Csakhát az ő fold­egyéni jét... azt nem, azt nem tud­ja odaadni! Így maradt hát János a nagy földindulás után is egyéni, mint fehér holló a földvári határban. De akkor már elkezdő­dött a vívódása. Sokáig hitte szent, nagy önbiza­lommal, hogy ő, a föld szerelmese és szívét-lelkét nekiadó szolgája mindig tud annyit mutatni, mint a közös. Aztán egyszercsak kezdte észrevenni, hogy le­maradt. A két lovacska lo­vacska maradt akkor is, amikor a tsz-ben újabb és újabb gépek kezdték fel­verni a csendet. Az aszály nem kímélte, a tengeri be­csapta. De ennél nagyobb dolog is történt! Valahol belül, ahova nem lát be senki, János rádöbbent ar­ra, hogy az egy ember mindig egyedül van.'Egye­dül a mezőn, az örömben, s egyedül a gondban, baj­ban is. És Ott légbeiül, a Földhözragadt János föld - bekapaszkodó unokája kezdte elfogadni mindazt, amit Papp János egyéni gazda az utóbbi öt eszten­dő alatt a könyvekből és az . életből megtanult. Mostmár azon vívódott: kell-e azoknak, akiktől ed­dig távol maradt, befogad­ják-e. Kellett, befogadták. így lett Jánosból a télen a Szabad Nép Termelőszövet­kezet tagja, egy gazdája. — Meg kell mindennek érni! — mondta nekem a nagy esemény után. — Látja, János — szól­tam. — Igaza van ebben, de nem volt kár idáig vár­ni, töprenkedni, álmatlan- kodni? Nem lett volna jobb már évekkel ezelőtt átesni rajta, mikor először mond­ta, hogy egyetértünk ebben? — Most csal: lemaradtál, János! — toldja meg a másik vitatkozó társ, a fér­jem. — Most le, Gyula bá­tyám! — felel rá, s szemé­ben. hangjában már az új feladatnak való nekigyűr- kőzés elszántsága, öröme ég. — De rakétába ülök, utolérek mindenkit! Én ismerem Jánost! Biz­tos vagyok benne, hogy sikerülni fog neki! Kislak! Gyuláné Tiszaföldvár Ami biztos, az biztos — Higyjék el emberek a boríték jobb, ha az asz- szunyok kezében van... Szegő Gizi rajza

Next

/
Thumbnails
Contents