Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

1963. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A TAVASZ HÍRNÖKE Nagy csoportosulás a mo- toríkerékpár-saaküzlet előtt, a kör közepe MSI jelleg­zetes hangján pöfög egy vadonatúj páros Damuvia motorkerékpár. Az üzlet egyik eladója áU az érdek­lődés középpontjában, aki szemmel láthatóan egy­aránt élvezi a nagy közön­séget és a motor egyenletes hangját. A baléra állított motor sebességeit váltogat­ja, a világítást próbálja, a gázfogantyúval pedig időn­ként megtúráztatja a gépet. A sok érdeklődéssel figyelő, csillogó szempár között ne­héz kitalálni, melyik az igazi érdekelt — a v$vő. B'zo- nyossá akikor válik, amikor a tulajdonos határozottságá­val csap a piros nyeregre és úgy mondja — jó lesz. A zakatoló gépzaj meg­szűnik, vévé és eladó in­dulnak az anyagiak rende­zésére. Az alkalmi tömeg nem mozdul. Várják az új tulajdonost, hogy amikor gépére ülve elkarikázik, sóhajtva, egy kicsdt irigyen nézzenek utána. Közeledik a tavasz. — egy — Szülői harag — Azt még csak elnéztem neki, hogy kolódzik, de most már twiste] is! 9A­a kertek alatt csó- Szegő Gizi rajza A FOGADOTT FIÚ Lehet, hogy olvasóink közül még néhányan emlé­keznek arra a cikkre, amelyben egy katonafiú otthonra- találását írtam meg. Beszámoltam arról, hogy Kádár Dánielt, az egykori „lelenc” gyereket, miképpen fo­gadta örökbe egy nagy közösség, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kollektívája. Azóta egy év telt el. Mi történt azóta Danival? Háromezer forint mecg eqy kis börönd — Dani, hivatnak a pa­rancsnokhoz! — robbant be az egyik fiú a hálóterembe, egy novemberi délután. Vajon miért gondolkodott A mezőgazdasági könyvhónap eddigi eredményeiről — MÁRCIUSBAN me- gyeszcrte megemlékeznek a KISZ megalakulásának ha­todik évfordulójáról. Ebből az alkalomból az ifjúsági szervezetek ünnepi taggyű­léseken méltatják a KISZ megalakulásának jelentő­ségét. Immár két hete, hogy el­kezdődött megyénkben. a mezőgazdasági könyvhónap akciósorozata, melynek ke­retében a termelőszövetke­zetek igyekeznek minél több szakkönyvre szert ten­ni. A mezőgazdasági könyv­hónap sikeréért az fmsz könyvesbolt-vezetők, a könyvbizományosok, s más aktivisták dolgoznak mé- gyeszerte. A megye fmsz- boltjaiban 180 000 forint értékű szakkönyv áll az érdeklődők, vásárlók ren­delkezésére. Leve'ezőink írják Harminc forintot ér a munkaegység a jászárokszállási Beke Tsz-ben A naptár 1963. február 7-ét mutat. Nevezetes dá­tum ez a Béke Tsz gazdái számára, négy évvel ezelőtt, február 7-én alakult meg a tsz, most pedig szintén ezen a napon gyülekeztek a kultúrházba, hogy meg­tartsák zárszámadó közgyű­lésüket. Budai János tsz- élnök összegezte egy év munkáját, melynek ered­ményeként a betervezett 27,06 forint helyett 30 fo­rintot ér egy munkaegység. Elismeréssel szólt arról: a 153 rendszeresen dolgozó tag és a 11 családtag érde­me, hogy idejében befejez­ték mindenkor a munkát, s az aszályos idő ellenére is jó terméseredményeket ér­iek el. őszi árpából például 14 mázsa helyett 15,7, ta­vaszi árpából a tervezett 12 mázsa helyett 14,3 mázsás átlagtermést takarítottak be. Reményen felül sikerült a lucernamag-fogés. Tisztí­tott állapotban 220 kilo­gramm volt a hddankénti termés. Dicsérte a beszámoló a jód dolgozó vezetőket. Gör­be Alajos főkönyvelőt. Hefkó László főagronó- must, valamint a húsztagú női brigádot, amely jó munkájával méltán vívta ki a férfiak elismerését. Az állattenyésztők közül Dóka Lajos és Majzik Sán­dor ért el kiváló ered­ményt, 400 hízó súlyonfe- lüli gyarapításával 130 ezer forint többletbevételhez jut­tatták a tsz-t. Kaszab La­jos és ifjú Szabó László is jogosan érdemel elismerést azért, hogy az általuk gon­dozott 51 hízóbika közül 33 extrém minőségű, 12 pedig elsőosztályú lett. A leg­utóbb leadott tíz jószágból kilenc volt az extrém mi­nőségű. A Béke Tsz-ben egy tag­ra átlag 364 munkaegység jut. Az egy tagra eső jöve­delem Dedig a tervezett 12 ezer forint helyett 13 059 forint lett. Patay Béla Jászárokszállás Megtartottuk zárszámadó közgy ülésünket Február 9-én mérlegeltük elmúlt évi munkánkat, an­nak eredményét. Termelő- szövetkezetünk 1482 hold­dal rendelkezik. Egy dolgo­zó tagra 10,8 kh. szántó jut. Ennek megművelésébe a családtagokat is bevonjuk, bár még mindig nem olyan mértékben, mint amennyi­re szükség lenne. De ma már nem egyedüli példa­ként említhetjük Habán Sándomét. aki 181 munka­egységet szerzett. A tagok közül kiemelkedett szorgal­mával Solymosi István és Deme Sándor — mindket­ten sertésgondözók — az előbbi 952, az utóbbi pedig 883 munkaegységet teljesí­tett. Habán Sándor, aki harmadmagával dolgozott. 1206 munkaegységre járó részesedést visz haza. A gazdasági beszámoló tartalmazta, hogy például a kertészet túlteljesítet­te bevételi tervét, 972 000 forint helyett 1 580 000 fo­rintot hozott a tsz kasszá­jába. Ez az eredmény di­cséri a kertészek munká­ját. akik éjjel-nappal kint voltak a területen, öntöz­ték a növényeket, hogy pó­tolni tudják az aszály kár­tevését, amely különösen az őszi gabona termésered­ményeire volt kedvezőtlen hatással. A kukorica átlag­termésével is elégedettek lehetünk 20 mázsás ter­vünket 26,60 mázsára telje­sítettük. Burgonyából is több termett a tervezett­nél. A munkák jó elvégzése mellett is gondoltunk a munkaegység megtakarítá­sára. Nem léptük túl a ter­vezett negyvenezret. Egy munkaegység értéke 36 fo­rint. A földjáradókra 76 ezer forintot tartalékoltunk, amelyet még ebben a hó­nomban kifizetünk a gaz­dáknak. Az egy tagra eső átlagjövedelem 20 806 fo­rint, de a Habán-család 43 498 forintot keresett, s most 25 000 forintot kapott kézhez. Sepsi István levelező Jászfelsős zen t györgy Petőfi "fisé 180 000 FORINT ÉRTÉKŰ MEZŐGAZDASÁGI KÖNYV AZ FMSZ-BOLTOKBAN — PÉNZÜGYI GAZDÁLKODÁSRÓL SZŐLŐ KÖNYV A „SZTÁR” — TÁJJELLEG SZERINTI ELOSZTÁS, KIÁLLÍTÁSOK, BIZOMÁNYOSOK HÁZI AGITÁCIÓJA A vásárlók elsősorban a termelőszövetkezetek, sőt több tsz vett könyvajándé­kot jutalmazás céljára is dolgozóinak, mint például a cserkeszölJ ói Magyar— Román Barátság, a cibak­háza Vörös Csillag Tsz és mások. Az eddigi felmérések sze­rint legnagyobb sikere Nyers Rezső legújabb mű­vének van, amely a ter­melőszövetkezetek pénzügyi gazdálkodásáról szól. Mező­túron 110, Kunszentmór- tonban 150, Kunhegyesen 120 példányt adtak él ed­dig belőle, s a legtöbb he­lyen fogyóban van. A mezőgazdasági könyv- hónap alkalmából több fmsz könyvesboltot is kor­szerűsítették, például Jász­berényben, ahol csaknem 20 000 forintot fordítottak erre a célra. A megyében több író-olvasó találkozót is lebonyolítanak, február 15-én Kunhegyesen, majd később Jászárokszálláson, Pusztamonostoron találkoz­nak az olvasók néhány me­zőgazdasági szakkönyv szer­zőjével. A szolnoki járásban csak­nem 30 000 forint értékű szakkönyv van forgalom­ban. Ezeket az egyes köz­ségekben aszerint osztották szét, hogy milyen az illető helység táj-jellege. Köte­lekre, Besenyszögre, Tisza- sülyre, — mélynek hatá­raiban nagy területű rizs­földek helyezkednek el, s jelentős mennyiségű halat is tenyésztenek, — rizster­melő és haltenyésztő szak­könyveket küldtek, míg a gyümölcs- bor- és szőlő­termelő Tiszajenőre, Tisza- földvárra ennek megfelelő szakmunkákat. Sikeresnek mondható a mezőhéki Táncsics Tsz-ben rendezett mezőgazdasági könyvfciállítás is, ahol mint­egy kétezer forint értékű könyv talált gazdára. Ti- szasűlyön ankétet rendez­tek, a könyvbizományosok háza agitációt folytattak, Tószegen kiállítást szervez­tek, akárcsak Besenyszö- gön. Ezeken a helyeken a tsz-ek vezetőit, az iskolák pedagógusait is sikerült aktivizálni a mezőgazdasá­gi könyvhónap során. Hasz­nos lenne azonban, ha a szolnoki járás termelőszö­vetkezetei válaszolnának a szolnoki fmsz-ellátó köny­vesbolt körlevelére és könyvjegyzékére, s ebben a válaszban azt is közölnék: milyen további szakköny- vekire van szükségük a jö­vőben. a fiú, miközben magára kapcsolta a derékszíját. Kezével végigsimította az arcát, s miután meggyőző­dött róla, hogy reggel óta még neon serkent ki a sza­kálla, útnak indult. — Kádár Dániel, vendége érkezett. Bemutatom doktor Berente Kálmánt, a Víz­ügyi Igazgatóság igazgatási osztályának vezetőjét. Csakhamar ott ültek hármasban a tárgyaló asz­tal mellett. S Kádár Dániel honvéd megtudta, leendő családjának tagjai elküld­ték számára háromezer fo­rintot, hogy a szükséges ci­vil ruhákat megvehesse. Pár nappal később az igazgató­ság egyik nő dolgozója — Rózsa néni — kíséretében vásárló körútra indult Da­ni. Először is vettek egy ga­lambszürke öltönyt, cipót, fehérneműt, zsebkendőt, nyakkendőt — egyszóval egy teljes stafirungot. És vásároltak egy kis bőrön­döt. November 21-én ez a kis bőrönd volt kezében, ami­kor becsukódott mögötte a laktanya kapuja, hogy el­foglalja helyét a „civil” életbein, új otthonában. A „nevelőapa" és a fia A bemutatkozáson hamar túlesett. Hiszen a vállalat gépműhelyében már várták Danit. — Hm... Szóval te vagy az a gyerek, akit örökbe fogadtunk... — állt meg a fiú előtt egy öreg munkás. S miután alaposan szem­ügyre vette a fiatalembert, odanyújtotta neki olajos, kérges tenyerét. — Hát szervusz, fiam... én leszek a .^nevelőapád”. Kerekes László a nevem, de te csak szólíts Laci bácsinak ... — Laci bácsi.,. — Ügy ... úgy .:. mert van ám nékem rajtad kívül még egy csomó fiam... _ ? — Az ipari tanulók ... Azokkal alszom egy szobá­ban is ... mivelhogy ma­gam vidéki vagyok. Ne félj. jó helyen leszel itt. Aztán milyen szakmát akarsz ta­nulni? T Qgeződés Az egyik kunsági városban történt. Ismerősöm a kicsiny, de fontos intézmény amelynek egy — mondjuk — Laci nevű fiatalember a hivatalsegédje és afféle mindenese. És ismerősöm külön maga Laci is; jól ismerem tehát a viszonyokat: Laci nélkülözhetetlenül fontos embere a kicsiny intézménynek, mert sokoldalú fel­adatát sokoldalú képességekkel és hiány­talan szorgalommal, ügj'szeretettel látja el. Rangja és fizetése kicsi, de talán kár­pótolva erezné magát, amiért megbecsü­lik és szeretik mindazok, akikhez munká­ja során köze van. Egy este, munka után Laci főnökét, Zoli bácsit kísérte ki az állomásra. Ki­ment vele, mert éppen egy megkezdett beszélgetésben voltak. Beszélgettek mun­kájukkal kapcsolatos kérdésekről és egyébről is. Az állomás peronján tűnt fel közös ismerősük, Béla. A városi tanács munkatársa, vezető beosztásban. Az idős Zoli bácsival féligmeddig hivatalos jellegű a kapcsolata, Lacival másmilyen: egyidő­sek, osztálytársak voltak végig az álta­lános iskolán néha padszomszédok is. — Á, szervusz. Zoltán bátyám! Milyen ió, hogy találkoztunk! Már régóta szeret­nélek megkérdezni, hogy... — és előhoz valami apró félhivatalos ügyet. A köze­ledőt persze Laci is köszönti: — Szerbusz, Béla! — de mivel választ nem kap. félre­áll. Nem akarja zavarni a „nagyok” kö­reit. Nem áll neki megsértődni, de azért marad valami rossz szájíze: „Hm. Ügy látszik, kissé beképzelt lett a komám. No, nem baj, fűvódjon föl”. — gondolja. A nemvárt folytatás azonban már mellbevágta Lacit. Másnap délelőtt csen­gett a telefon Zoli bácsi íróasztalán. A kagylóból B*!a hangja hallatszik, az idő sebbnek a főnöknek kijáró udvarias dal­lammal beszél; — Zoltán bátyám — kínos dolog — nem haragszol, ha mégis meg kell rá kér­jelek? Nagyon kérlek, kérdezd meg a hi­vatalsegédedet: Tegnap a pályaudvaron milyen jogon tegezett le engem?... Eddig a történet, amelyet Laci mély­ségesen szégyenkezve, megbánva, elkese­redetten mesélt el nekem. Abból az alka­lomból, hogy egy . közös munkában töltött nehéz, de igen eredményes nap végén megittunk kettesben egy pohár sört a tal­ponállóban és én kértem: tegeződjünk. Gyakran dolgozunk együtt, és — tegeződ- ve kényelmesebb. Nem forszíroztam a történet végét, így nem tudom, hogy Zoli bácsi milyen formában tett eleget Béla barátunk kéré­sének. Valami kommentárt biztosan fű­zött a dologhoz, gondolom, abban a szel­lemben. amelyben én most írok. de az is lehet, hogy ugyanazzal a haraggal, ugyan­azokkal a már-már trágár kifejezésekkel, mint én akkor a talponállóban. Gondolom ketten is kifejtettük véle­ményünket Lacinak, mégis úgy érzem. s?ükséces még nyilvánosan is szóvá tenni Béla ügyét. Nem Laci miatt. Laciban ugyan olyan tüske maradt, hogy velem sem volt hajlandó összetegeződni. Nem. nem, ne haragudjak, de az én beosztásom eggyel magasabb az övénél, a hivatalsegé­dénél... Lacit mégsem féltem, mert értel­mes ember, az ő sebe be fog gyógyulni, az élethez és munkához szükséges önbe­csülése regenerálódni fog. Hanem Béla... Bélát nem ismerem, sosem láttam. Mégis azt hiszem, ebből a történetből mélyen megismertem. És nagyon is aggódom érte. akit élete első. mégoly jelentéktelen veze­tő beosztása vadszamárrá torzított. Ag­gasztó jelenség, mert buta ember. Ha ed­dig meg nem értette, most már hogyan magva rázzuk meg neki, hogy ebben az országban a becsületesen dolgozó hivatal- segéd százszor több. mint a törvényein­ket, céljainkat meg nem értő. tévedésből felelős posztra került kispolgár? András István — Még nem tudóin, nem néztem széjjel. — Akkor csak nézzél, gyermekem, majd szólsz.;. Egyszóval megtörtént az ismeretség. Kádár Dani be- hurcoíkodott a munkásszál­lásra, este KISZ-gyűlésen a fiatalokkal ismerkedett, s másnap már lent lábatlan- kodott a műhelyben. Mert igaz az igaz, kezdetben nem sok hasznát vették Dani­nak. De később .;. annál inkább szívükhöz nőtt a szerelőknek ez a halkszavú, csendes gyerek. Minden áron tanulni akart. És az is való dolog, kemény kopo­nya jú gyerek. Hiába magyarázták neki: Dani, nem jól fogod a va­sat... meglátod egyszer el­kapja a gép az ujjad. Nem hallgatott az okos szóra, s így el is köszörülte a kis- ujját. Később Daninak a hegesztéshez lett kedve. Ne nézz bele te, mert meg-, vakulsz, — mondogatta ne­ki az öreg. Nem fogadott szót. Két napon át rak­hatta a szemére . a nyers­krumplit, hogy lehúzódjon a gyulladás. — Laci bácsi —■ állt egyszer az öreg elé —, úgy gondoltam, kitanulom a he­gesztő szakmát. — Okosan gyerek... csak aztán szorgalmas légy... Dani ebben az évben te­szi le a szakvizsgát. S né­hány hónap múlva tagja lesz a Petőfi nevét viselő szocialista brigádnak. De addig: — Tudja, Laci bácsi, úgy vagyok én ezzel a brigád­dal, mint a kínaiak a var­sói szerződéssel — mondta egy napon az öregnek, — Mit beszélsz te? — Hát én is csak kívül­ről szemlélem még, nem igaz? Sokat nem teszek a cél érdekében. — Majd eljön annak is az ideje... Te politikus! A félretett forintok Egyszóval Dani megszok-' ta az új rendet és meg­szokta azt is, hogy a fize­tésének — 1200—1300 fo­rint — nagyobb részét félretegye. A vállalattól ingyenes lakást, ebédet kap... maga szórakozásra nem sokat költ. Az italról meg úgy vélekedik, aho­gyan a mesterétől, Laci bácsitól hallotta: — Minek az? Pálinkától cefreszagú az ember szája. Ha rálehel a kislányra, az könnyen elájulhat tőle. Vi­zet meg itthon is ihatok, akkor minek költsék. A forintokból télikabát lett, meg újabb fehémeműs csomagok. S most már sta- fírungra gyűjt Dani. Mert egy férfinak az is kell, hogy legyen. Igen, igen vá­gyakozik már a család után. S hogy megismerke­dett egy tiszapüspöki kis­lánnyal, aki közel került a szívéhez, eldöntötte meg­házasodik. Most már van mire. Huszonegy esztendős, és néhány hónap múlva szakmunkás lesz. Méghozzá jól kereső! Hűsvétkor el­jegyzés, karácsonykor es­küvő... ez ennek a rendje. S reméli, hogy egyszer a vállalat még iakást is ad fogadott fiának. Akkor pe­dig meglesz az állandó fé­szek. a saját otthon, ami huszonegy észtén iie;g hiány­zott Dani életéből. Varira Viktória A SzíegUcgeti Színházból jelentjük Elkezdődtek a próbák Kállai István „Férjek a köszöbön” című vígjátéké­ból amelyet március első napjaiban mutatnak be. Rendező: Berényi Gábor, szereplői: Somogyvári Ru­dolf, Hegedűs Ágnes, Ba­logh Emese, Linka György, Solti Bertalan, Kiszely Ti­bor, Juhász János, Tarjányi László. A Haway rózsája bemu­tatóját február 22-én a tö­rökszentmiklósi kultúrház- ban tartja a társulat. A női főszerepet Serfőző Ilona mv. játssza,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents