Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

Ma: Tsz kulturális gondok T^rz§k5i»7T©zés és tenyésztés Szaktanács A döglőtt macska Kun hegy esi szivattyúk Egyiptom részére Szigorú vallomás A beruházások jó előkészítése segíti az építőipar teryszerű munkáját, VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK megyei Aféftíuft A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 33V. érfolyam, 36- szám. Ára 50 fillér 1963. február 13., szerda­t w *..~s . Újból lehet szánkózni Ahol a múltat a celluloidszalagra rögzítették Az „isfen őszi csillaga* díszbemutatója Karcagon A bizalom bullám- hosszán Ha a pártot és a kor­mányt úgy tekintjük, mint egy nagy központi rádió- adót, akkor az embereket úgy nézhetjük, mint kis adó-vevő készülékeket, amelyek felveszik a közlé­seket, a sugárzott energiát, s azt milliónyi kis készü­lékkel nyugtázzák, viszo­nozzák. S a hullámhosszat, amelyen az érzelmek sugá­roznak, úgy hívják: biza­lom. Minden hasonlat sántít egy kicsit. Ez a hasonlat sem tökéletes. Mégis kife­jezi azt a folyamatot, amely napjainkban egyre nagyobb mértékben, egyre tömege­sebben játszódik le: egyre többen tesznek hitet — ké­retlenül és önként — a ve­zetés mellett, beszélgeté­sek. levelek, jobb és több munkavégzés formájában. Hogy a bevezető hason­latnál maradjunk, szerkesz­tőségünkbe is érkeznek ilyen bizalom-hullámhosz- szón leadott műsorok. Egy­re többen írnak mindennapi életükről, sikereikről és ap­ró gondjaikról. Mert az utóbbi is a bizalom jele. Es még a panaszoslevelekböl is az a szellem sugárzik, hogy igenük életünk egé­szét és a kiküszöbölendő hi­ba napvilágra hozásától a mi világunk erősödését vár­ják. Most, a választások idő­szakában még olyan leve­lek is mind sűrűbben ér­keznek, amelyek egysze­rűen csak azt akarják le­szögezni: jól érezzük ma­gunkat, bízunk, helyeseljük az eddigi politikát. írói pe­dig széles sikálán helyezked­nek el a főiskolai tanártól a tsz-nyugdíjasig, a főmér­nöktől a többgyermekes há­ziasszonyig. Nem lehet meghatottság nélkül nézni azokat az egy­szerű emberek által megírt leveleket, amelyben nehéz kézzel, rendszerint ceruzá­val írott versek foglaltat­nak. új életünkről, a volt zsellérsorsról, jövőnkről, tervünkről. Ezek a versek nem Irodalmi alkotások. Szóhasználatuk bizony a vezércikkek nyelvét veszi kölcsön, rímelésük, ritmu­snak gyenge. Mégis értékes és becses dokumentumok számunkra. Mert a „biza­lom hullámhossz” legszebb műsorát, a szív hangját közvetítik. A szívét, amely már nem elégszik meg a szokásos kifejezésmóddal, hanem olyan formát keres, amelyben az érzés túlára- dását, a lelkesedést jobban ki tudja fejezni. „Magamra hagyatva is megtanultam önöket szeretni és értékel­ni’1 — írta például a kar­cagi Fórizs László. „Az ide­mellékelt két verset fogad­ják bizalmam jeléként” — fejezi be levelét. S a vem­ben ilyen sorok foglaltat­nak: „Ott, ahol fejlődik ő testvériség, Meghal a bún, a tudat­lanság * VHOenRf" Majd íejebb: „így járulss majd választások napján A szép jövendő képével szívedben Az urna elé szavazataiddal Alkotó kedvben és egyre hívebben.” Fórizs László és még na­gyon sok fórizslászló így tesz hitet a szocializmus mellett Senki nem kény­szeríti, hogy ilyent írjon, semmilyen külön előnye nem lesz belőle sem neki, sem a többi versfaragónak. De ez a sugárzó energiájú nagy rádióadó megindítja a szíveket. S a választás nap­ján megindulnak majd a tömegek az urnák elé, a szép jövendő képével szi­tuinkban. — bt — (Tudósítónktól) Az elhúzódó rendkívüli tói után csak jól előkészí­tett, folyamatos munkate­rület tudja biztosítani az utat az építőipari vállalatok ré­szére az éves terv teljesí­téséhez. Rendelet írja elő, — a beruházó és a megvalósí­tásban résztvevő valamemy- nyi szerv egymással szoros együttműködésben, úgy ' kö­teles feladatát teljesíteni, hogy a beruházás határidő­re, kifogástalan minőség­ben valósuljon meg. "Megvizsgáltuk, hogy az irodában, höl nem akadá­lyozta a munkát a fagy. hogy segítik egymást a be­ruházó, tervező ég kivite­lező, mikor lesznek indít­hatók az újonnan épülő lé­tesítmények munkálatai az EM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Szolnokon a tervek sze­rint o tavasszal építendő 86 lakáshoz — melyet az idén decemberben keli átadni, — még teljes tervdokumentá­ciót egyhez sem készítettek. A szolnoki Vöröscsillag úton létesítendő 48 lakás­nak az építő vállalat részé­re megküldött költségvetése az előírásoknak nem felel meg, így a szerződést nem lehet megkötni. Ez évi be­fejezése így bizonytalanná válik. A BM részére épülő 28 lakás tervét a beruházó még el sem küldte. A víz­ügyi igazgatóság épületének tervét megküldött« ugyan," de szerződéskötéshez szük­séges hiteligazolása, építési engedélye hiányzik. Az 1964-re áthúzódó la­kásépítkezések előkészítése már jobb. A megyei tanács tervosztálya most vizsgálja felül és rövidesen a kivi­telezőhöz kerül a Vörös- csillag úton készülő 3x53 lakás, valamint Martfűn, Karcagon, Törökszentmikló- son elkészítendő új lakóhá­zak építési terve. Egyedül a Súgván kör­úton épülő 75 lakás terve készül ei későn, júliusra. Talár} ezt a határidőt is előbbre lehetne hozmi, mint a Vöröscsillag úti cukrász­dáét, — melyet a Kereske­delmi Tervező Iroda ter­vez és amelynek megépí­tését oly régen várja ez az új városrész, ahol a fel- szabadulás óta eddig 600 lakás épült. 1963-ban kezdődő egyik legnagyobb létesítmény a MÁV kórház. Beruházója a MÁV Budapesti Igazgató­sága, mely intézkedett ugyan annak érdekében, hogy 1963-ra előirányzott 6.9 millió forint beépítés 13 millió forintra emelked­jék, de terve nincs ési nem jelentkezett az előírt szer­ződés megkötésére, a kivi­telező felszólítására sem A Szolnok megyei Ter- ményforgalmí Vállalat Jász- árokszállásan raktár kiala- • kítását tervezi a volt Burá­nyi malomban. A terv a beruházó és a kivitelező között vándorol. Célszerű volna mér eldönteni, meg- épül-e az idén a raktár? A Közlekedési és Posta­ügyi Minisztérium mint beruházó, a 7. sz. AKÖV részére Szolnokon gépkocsi­telep építésére misfélmillió forintot kötött le. Érdeklő­désünkre közölték; jelenleg még csak a beruházási program készítésénél tarta­nak. A tervek hiánya miatt )964-re húzódott a vízügyi igazgatóság részére épülő hatemeletes új irodaház, melynek építését még ebben az évben meg akarták kez­deni. A tervek késése, a beru­házások el őkés zí t etl enség e, a felsorolt példák ellenére sem jellemző és a Beruhá­zást Kódex által létrehozott beruházási rend a kezdeti nehézségek után reméljük, komolyan segíti majd az építőipar tervszerű munká­ját. A rr^eleg száraz nyáron kötöttek barátságot a kar­cagiak a Hunnia Filmstúdió munkatársaival. Járta a .stáb a várost, kicserélték a cégtáblákat, régi választási plakátokat ragasztottak, fel­idézték az 1947-es év fe­szült, küzdelmes szép han­gulatát. A város lakói kö­zűi nem egy a felvevőgép lencséi elé került. Karcagon, abban a város­ban, ahol a külső felvétel folyt, hétfő este ünnepélyes keretek között tartották meg az új magyar film díszbemutatóját. A film ki­csit később érkezett meg, mint kellett volna, s addig az üres vászon elé néhány «•szék került fel. A székeken azok foglaltak helyet, akik­nek közreműködésével film­re került a kubikos mér­nökfiának tragédiája. Bemáth László, az Esti Hírlap kulturális rovatve­zetője vállalta a riporter szerepét. 0 kérdezett, az író vallott. S ebben a dra­maturg segítette. Galambos Lajos a nagysikerű regény születéséről szólott, Búzás Pál dramaturg pedig amü, hogyan lett végülis a re­gényből — film. — Az én apám is kubikos volt a Nyírségben — kezd­te Galambos Lajos. — A figurákat apám barátai, munkatársai ihlették, meg az a nehéz, küzdelmes vi­lág, amelyben éltek. S eb­ben a történetben az embe­ri indulatok sűrített feszült­ségét kívántam adni. A vak emberi indulatokét, ame­lyek gok, és a film hősének végzeténél nagyobb tragé­diákat is okoztak. Bordács László tragédiáját úgy pró­báltam megformálni, hogy abból végső fokon az élet, a közösségi élet erőteljes igenlése áradjon. Kovács Andrással, a film rendező­jével nagyon jól együtt tudtam működni, megértet­tük egymást és így nem jártam úgy, mint azok a forgatókönyvírók, akik nem vállalják a filmet, amelyet megírtak A film megérkezett, le­pergették és nagy sikert aratott. A terem kivilágoso- dása után szűnni nem aka­ró taps üdvözölte az alko­tókat és az időközben befu­tott két színésizt. Bánihidi Lászlót és Molnár Tibort. Mindketten beszéltek a kö­zönséghez, és mindketten meghatottan köszönték meg a város lakóinak kedvessé­gét, támogatását, azt a sze­reteted amely nélkül a film nem lehetett volna ilyen si­keres. Nagyszerű, markánsan megrajzolt arcok, mélyen jellemzett és megindokolt emberi indulatok jellemzik az új magyar filmet, ame­lyik végülis egy lépcső, ki­felé abból a kátyúból, ami­be az utóbbi időben a ma­gyar filmgyártás jutott. így értékelte a filmet a sok néző. És a bemutatót Halló III — Itt Vargha Sándor, a jászberényi járásbíróságtól. — Kezdjük jól a hetet; kerül-e valami örömhíre számunkra ? — Hogyne! Körülbelül két és félhetes szünet után újra megnyílt a tatarozott, megszépített könyvesbolt. Persze, jó lett volna, ha ez alatt az idő alatt is vehet­tünk volna könyvet vala­hol ... Még egy megnyitó ról beszámolhatok; igaz, ez nem ennyire friss, mint a mai. Épp egy hete nyílt meg — tudomásom szerint megyénkben elsőként — a városi öregek klubja. Reg­geltől alkonyaiig kellemes meler’ rádiószó mellett olvasgathatnak, beszélget­követő vacsorán a tsz-pa­rasztok vízügyi munkások katonatisztek, párttitkárok, a város minden rétegének dolgozói beszélgettek el jó­ízűen a megjelent vendé­gekkel, gratuláltak a saép teljesítményhez, és megkér­dezték — többen is meg­kérdezték —: miért kellett a mérnöknek meghalnia. És ha a kérdés kicsit naiv volt, a dráma alaptörvé­nyeiben járatlan emberek naívsága, egy valamit még­is biztosan kifejezett: a né­zők teljes* azonosulását a filmmel, a film hősével, aki minden hibája ellenére mélységesen rokonszenves, akiben sokan magukra is­merhetnek. így gondolta Horváth László, a Dimitrov Tsz tagja, Sebők István, a Vízügyi Igazgatóság mun­kavezetője — és mindenki, aki látta a filmet. S az al­kotók az alkotás örömén túl egy még nagyobb, még tisztább örömet is érezhet­ték, a közönséggel való egy­másra találás őszinte örö­mét. népiop... hetnek azok az idős embe­rek, akiknek egyedüllétük miatt sivár az otthonuk. Délidőben ízletes ebédet kapnak a városi tanács vb egészségügyi csoportjának jóvoltából. Kérem, írja meg, hogy az egész létesít­mény társadalmi erőből született! — Szívesen! Bosszúság?... — Azzal nem szolgálha­tok. de személyi hírrel igen. Rádióhangjátékot írtam Pe­tőfi híres debrecen—pesti gyalogújáról. A Magyar Rádió és Televízió szolnoki stúdiójától várom reá a bí­rálatot. — Reméljük, éppoly to lesz, mint a két újság, mely. lyel megörvendeztetett ben, nünket. Ne fogadj e! édességei idegentől Adenauer: — Látod, ha elfogadod, amikor téged kínált, nekem la adhattál volna belőle! CEndrődi István rajza.} hernádi i

Next

/
Thumbnails
Contents