Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-12 / 35. szám

ISSE február *2. SZOLNOK MEGYEI NKPLAi* Nánási László beszéde ű jászkiséri választási gyűlésen (foiytaiús az 1, UmItöí) lertmeíéfj jelentős növelésé­nek. Természetesen, nem votoa helyes, ha nem ejte­nénk szót a fejlődést gátló tényezőkről is. Az el­múlt két esztendőben első­sorban a rendkívül mosten ha időjárás csökkentette a munkánk eredményét. A legutóbbi két évben olyan sok és különböző formájú csapást szenvedett mező- gazdaságunk az időjárástól, hogy az 10 vagy 20 eszten­dőre is elég lett volna. Eh­hez járult még, mint a ter­melés növelését akadályozó tényező, hogy nem minden • termelőszövetkezetben ta­lálták meg a vezetésre leg­alkalmasabb embereket, a megfelelő munkaszervezési módokat, s itt-ott még a tagok szorgalmával is akad baj. Kormányzatunk támo­gatásával a szövetkezés erejével a magyar mező- gazdaság dolgozói végered­ményben azonban mégis si­kerrel birkóztak meg az időjárás mostohaságaival 1962-ben az országos átlag­termés sok olyan esztendőét felülmúlta, amelyekben az időjárás sokkal kedvezőbb volt. Természetes következ­ménye ez a ma sas a bbrendű gazdálkodási formának, a kialakulóban levő és egyre lobban fejlődő szocialista mezőgazdaságnak; — Előrehaladásunk egyik fontos biztosítéka a megvá­lasztott ivezetők és a vá­lasztók kölcsönös bizalmon •alapuló együttműködése. A bizalom alapja az őszinte­ség. Ezért esik ma, a vá­lasztások előtt kevés szó az ígérgetésekről. Ne higyje senki, egyetlen választó sem, hogy a mostani képvi­selőjelöltek nem tudnának úgy ígérgetni utat, hidat, toronyórát láncostul, minta régi rendszer képviselője­löltjei tették, de mi inkább 3Zt akarjuk, hogy ne az ígéreteink alapján tisztel­jenek meg a választásokon bizalmukkal, hanem eddig végzett munkánk szerint, s elsősorban azért, mart egyetértenek azzal a politi­kával, amelynek alapján hazánkban a szocialista tár* sadalmi rend épüL — A képviselők felada­tainak ellátásához — hang­súlyozta a továbbiakban — elengedhetetlen a sokrétű és állandó kapcsolata vá­lasztóikkal. Az a képviselő, aki elszakad választóitól, nem tudja a helyét megáll­ni. Befejezésül közvetlen na­pi problémákról szólott. Az időjárás — mint mondotta —, ebben az évben is igen mostohán köszöntött be, s már eddig is sok kárt oko­zott népgazdaságunknak. Népünk ezekkel a nehézsé­gekkel szemben is kemé­nyen helytáll. A bányászok, az erdőben dolgozó munká­sok hősi erőfeszítéssel biz­tosítják a tüzelőt. A vasúti dolgozók, gépkocsi- és von­tatóvezetők helytállása is éppen úgy megérdemel minden dicséretet, mint azoké a parasztembereké akik hóviharokban, 20—25 fokos hidegben gondozták a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok állatait. Azért is lényeges ez, mert a munkahelyeken való helytállás nem csupán ke­nyérkérdése a dolgozó em­bereknek, hanem a szocia­lista társadalmi rend iránti bizalomnak is igen szép és értékes megnyilvánulása. A gyűléó után Nánási László elbeszélgetett a je­lenlévő saövetkezetti gaz­dákkal. Az emberiség számára legfontosabb kérdés a béke (Folytató* az l. oldalról) hárította az iszonyatos tűz- hengert az emberiség feje felől. — Külpolitikánk alap­vető elveihez tartozik: minden oldalú szoros poli­tikai, gazdasági, katonai szövetség, egység, a szoci­alista táborral, amely a kölcsönös gazdasági segít­ség tanácsában és a Varsói Szerződésben jut kifejezés­re. Ebben a táborban a mi kicsiny, 10 milliós né pünk is egyenrangú, ha­talmas és legyőzhetetlen. — Meggyőződéssel, jé szívvel támogatjuk a gyar­mati népek harcát felsza­badulásukért és segítjük a szabaddá vált népeket or­szágépítő munkájukban. Ez internacionalista kötelessé­günk. Czinege Lajos ezután a szocialista 'és a kapitalista tábor politikai, gazdasági, katonai erőviszonyainak kérdéséről beszélt. Rámu­tatott, hogy az imperialis­tákra mindig a szocialista tábor országainak gazdasá­gi ereje, politikai egysége gyakorol kijózanító hatást, s nem utolsó sorban a ha­talmas katonai erő kész­tette és készteti meggondo­lásra a háborús kalando­rokat. A miniszter ezzel össze­függésben megemlítette, hogy a második világhábo­rúban az Egyesült Államok 360.000 embert vesztett. Az amerikai szakemberek szá­mításai szerint viszont ha az agresszív körök esetleg' megindítanák a támadást, a szocialista tábor első visszacsapásának eredmé­nyeként igen rövid idő, ta­lán néhány óra alatt 40 millió ember pusztulna el ámerikában. Ezután belpolitikai hely­zetünket elemezte a mi­niszter. — Ma már ellenségeink is kénytelenek elismerni, — mondotta, hogy selők között, nálunk pedig egy tőkés sincs. A következőkben a ine­gye eredményeiről beszélt és elmondotta, négy évvel ezelőtt még csak 2400 trak­tor volt a megyében, 1962- ben pedig már 3800. 1958 óta több mint 50.000 ka- tasztrális holddal növeke­dett az öntözött terület. A háború előtt mindössze né­hány kisüzem képviselte a megye iparát, most évente 500 millió forint értékű árut exportálnak Szolnok megyéből. 126.000 családból 107.000-nek van rádiója, a televíziótulajdonosok száma pedig 7200 Szolnok ’.negyé­ben. ~ A miniszter az országos fejlődés illusztrálására egyebek közt megemlítettéi hogy a tízezer lakosra ju­tó orvosok számában már több nyugati országot meg­előztünk. Amíg 1937—38- ban hazánkban a 14—18 év közötti korosztályból csak minden 14. fiatal járt kö­zépiskolába, ma már ebből a korosztályból minden ne­gyedik gyerek középiskolá­ban tanul. — A következő hégy év­ben — folytatta — a szoci­alista építőmiinkában bizo­nyára nehézségekkel is kell majd megküzdenünk Az a feladatunk, hogy a magunk házatáján rend legyen a magyar nép jobban él, és akkor a váratlan dolgok sem okozhatnék számunkra meglepetést. Feladatunk, hogy továbbra is folytassuk pedig 7200 Szolnok megyé­kor biztosak lehetünk hogy az eredmények sem ma­radnak el, — fejezte be hosszantartó tapssal foga­dott beszédét Czinege Lajos mint valaha. Azt már nem állíthatják, hogy éhezik, rongyos. De mert feltétle­nül rágalmazni akarnak bennünket, azt mondják a magyar nép „jogfosztott”. Ilyen rágalmakra nem ér­demes Válaszolni. — Min­denki tudja, milyen jog van most nálunk és mi volt azelőtt. Érdemes vi­szont feltenni néhány kér­dést: miért nincs a nők­nek és a fiataloknak szava­zati joguk Svájcban? Miért nincs majdnem egymillió embernek munkája Angli­ában,. 4.5 milliónak Ame­rikában? Miért olyan nagy a munkanélküliség Fran­ciaországban és Oloszor- szágban, miért fizetnek ke­vesebbet ugyanazért a mun­káért a nőknek és a fia­A fiaztatóban Hatalmas vödröket töl­tögetnek kerten a kamrá­ban, ruhájukra, hajukra rá- poráoti a korpa, árpa-, ku- kcricadara, nehéz megálla­pítani, hány évesek leheti nett Juhász Inure bácsi, az idősebb, a belső héLyiségbe tessékel a melegre. Ez a Utaztató. Középen széles út, kétoldalt frissen meszelt, fehér kutricák. Innen-on- nan apró röfögés hallatszik, de az csak alig zavarja a bent uralkodó nagy csen­det. Kísérőm Így kalauzol befelé: — Jöjjön csak* Érdemes ezeket megnézni. Most öt­ven anyakocánk van, a szaporulat pedig háromszáz. De még több is lesz... Tisztaság, rend mindenütt A kocák lustán eifekve pihennek a szalmában. Kö­rülöttük rózsaszínű, szürke- csíkos, vagy fekete-tarka malacok futkároznak. Émitt pedig mozdulatlanul fek­szenek, egy csomóba hú­zódva, picik, most hajnal­ban »születtek”. Mástoelyütt még nincs szaporulat, a vemhes anya egyedül van a kutricában. A helyiség végén az oszlopnál várat­lan tárgyba ütközöm. Cso­dálkozom. — Itt alszik? — mutatok a vaságyra. — Igen. Minden éjjel, — mondja Imre bácsi, tekin­tetével végigsimítva a szí­nes paplanon, mely alól kilátszik a szalmával he­lyettesített matrac. — Már amennyire azt alvásnak le­het nevezni, hiszen a jó­szágok nem hagynak en­gem nyugodtan pihenni. Jóformán csak bóbiskolóit egy-egy kicsit, és minden neszre fölébredek. Vigyázni kell az állatokra, hogy agyon ne nyomják a ki­csiket. Most van a szezon i fUusta tóban. ilyenkor mindig kiköltözöm ide ágyastól. — Honnan? — Innen a szomszédból — válaszolt. — Látta biz­tosan idejőve! azt a nagy, tornyos házat?.,. Na, ott lakom. Emlékszem rá, szép volt. Száz méterre sincs ide, csak az udvar választja el a sertésszállástól Régen úri birtok volt itt, gazdag em­ber lakta az oszlopos tor- nácú majorházat is. Juhá­szék ismerték az urat, Hat- házynák hívták. Akkor még cselédeskedett Imre bácsi, meg a nyolc gyerekéből is a nagyja, ő most már öt­venkilenc éves, a fiuk el­kerültek mind a háztól, csak a legkisebb, Jancsi van még otthon. Nyolcadi­kos, de sokat segít az ap­jának. Együtt készítették a takarmányt az előbb. Az. apja nagyon dicséri. Visít egy kismalac — Tud dolgozni a gye- r’ek. Ebben a hónapban hetven munkaegységei ke­resett, én meg száztizet. A tanyáról tíz órára jár is­koláiba, előtte végzünk az etetéssel. — Prémium nines? «— kérdezem. — Van, persze, hogy van. — mondja. Azóta rendes, szép és jö­vedelmező a kunmadarasa Petőfi Tsz sertéstelepe. Volt úgy, ketten tizenkét mala­cot is hazavittek. Három éve gondozó Imre bácsi, azelőtt brigádvezető voit. A szövetkezet állattenyész­tő agronómusa mesélte, hogy mennyire helytállt 56- bam is, az ellenforradalom­kor. Néki köszönhető, hogy megmaradt a jószágállo­mány. Kommunista az öreg, több mint tíz éve. Sőt 1919-ben is az volt... Sokat megverték miatta. Visszagondolok most kicsit a régmúlt időkre, de meg­zavar egy sürgető kiáltás: — Szaladj Jancsi, gyor­san. Távolabb élesen visít egy kis malac, biztosan meg­nyomta kicsit az anyja. F. M. falóiknak, mint a férfiaknak a tőkés országokban? És foly­tathatnánk a sort. ök azt mondják tehát, hogy ná­lunk „jogfosztottak” az emberek A rágalmak ellen tényeket tudunk felsora­koztatni. Kik képviselték többek között Szolnok me­gyét a Horthy-parlament- ben? Gróf vitéz Takách- Tolvay József. A nevében benne van a foglalkozása is. (Derültség.) Vitéz Göm­bös Gyula, az ellenforra­dalmi szegedi gondolat egyik megalapítója, a ma­gyar fasizmus egyik szülő­atyja. Dr. Sefcsik György, a szolnoki járás egykori főszolgabírója, aki megye- szerte híres volt törvény­telenségeiről — és voltaic még jónéhányan hasonlók rajta kívül. Ami pedig a „jogfosztottságot” illeti — hogy erre visszatérjek —a magyar nép tízmilliós tá­borában lehet néhány ezer ember, aki lelke mélyén jogfosztottnak érzi magát, aki egyébként nem jog- fosztott, csak gyárától vagy birtokától fosztottuk meg. (Derültség.) 1958-ban 338 képviselőt választott a dol­gozó nép hazánkban. Közü­lük 169 munkás, 75 dolgozó paraszt, 78 értelmiségi, 16 alkalmazott. Valami „ha­sonlóság” van a Horthy- parlamenttel: náluk egy proletár sem volt a képvi­A gyűlés után a résztvevők és rajtuk kí­vül még sok érdeklődő a közeli új Tisza hídhoz men­tek, ahol Träger Herbert főmérnök, az építés egyik vezetője tett jelentést Kos­sá István elvtársnak, az új híd elkészültéről. Jelentet­te, hogy az 1959-ben kez­dett tervezői és építői mun­ka egy egészen korszerű hidat teremtett e nagyfon­tosságú tiszai átkelőhelyen. Ez az új híd az első olyan — méreteiben is nagy ha­zai építmény, — amelynél á szokásos nagysúlyú pá­lyaelemek elmaradtak. — Ehelyett közvetlenül az acélszerkezet felső síkacél lemezére került a pálya­test. Újszerűén — többsé­gében — hegesztéssel vé­gezték összeállítását is. Az ártéri híd építésénél — a 15 egyforma nyíláshoz — előregyártott szerkezeteket alkalmaztak, ezzel jelentős mennyiségű állványanya­got sikerült megtakarítani A híd méreteire jellemző, hogy 120, egyenként 26 ton­na súlyú főtartót építettek be. (Träger. Herbert főmér­nök az ünnepség után el­mondotta azt is, hogy e híd alapján készítik a fő­városi volt Erzsébet híd pályatestét, bár a híd ma­ga függőtartós rendszerű lesz.) A jelentés után ICossa elvtárs rövid beszéd kísére- • tében átadta a hidat Szol­nok városának és azt a város nevében Kapás Re­zső, a városi tanács elnöke vette át. Köszönetét mon­dott az állam anyagi segít­ségéért, a hídépítésben résztvevők odaadó munká­jáért. Hangsúlyozta, hogy az új híd nem csupán vá­rosi, hanem országos jelen­tőségű. Ügy vesszük át a hidat — mondotta Kapás elvtárs, — hogy sokáig használhassuk békében és ha helyette másikat kell épí­teni, azt csak azért tegyük, mert a fejlődő élet és köz­lekedés éhnél is jobhai kí­ván.1" A legbüszkébb... { kisipar feladata: növekvő szak­tudással bővíteni a szolgáltatást Szolnok megye kisiparosait nyolc küldött kép­viseli április 26-án a KIOSZ IV. országos kül­döttgyűlésén Tegnap délelőtt tartotta küldöttértekezletét a Szol­nok megyei KIOSZ, a szer­vezet Ságvári Endre úti he­lyiségében. A küldöttérte­kezleten a megye kétezer- hatszáztíz kisiparosát har­minc küldött képviselte. Az elnökségben helyet foglalt Pintér Dezső, a me­gyei tanács vb ipari osztá­lyának vezetője, Halmi Fe­renc, az MSZMP Szolnok megyei bizottsága ipari osz­tályának munkatársa, Er­dős Györgyné, a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottságának munkatársa, Tari Ferenc, a Szolnok me­gyei KISZÖV elnökhelyet­tese, Száraz Ferenc, a MŰM R05 sz. Ipari tanuló Intézet igazgatóhelyettese és Szoboszlai István, a KIOSZ megyei titkára. A választmányi beszámo­lót Szoboszlai István tar­totta. 'MA . Az ünnepi szavak után Czinege Lajos elvtársi vág­ta el a hidat záró széles nemzetiszfnű szalagot. — majd a vendégek vezetésé­vel a sokszáz főre nőtt tö­meg átsétált Szolnok leg­újabb, korszerű létesítmé­nyén. Bár jóval elmúlt már ;« ebéd ideje, az ünnepség hi­vatalos része még nem ért véget. A Tisza Szállő nagy­termében a híd építésében kitűntek részére rendeztek fogadást és baráti han­gulatú beszélgetést. Ez alkalommal Kossá elvtárs több dolgozónak kitünte­tést nyújtott át. Bándi Iván mérnököt a kormány elő­terjesztése alapján a Mi­nisztertanács „Szocialista munkáért” érdeméremmel jutalmazta. Heten — közöt­tük segédmunkások, kőfa- i ragók, mérnökök „Munka- érdemérem” kitüntetésben részesültek. „A közlekedés kiváló dolgozója” kitünte­tést tizenegy munkás és tervező kapott. Többen a Hídépítő Vállalat és a Ganz- MÁVAG dolgozói közül „A gépipar kiváló dolgozója” kitüntetést és miniszteri elismerő oklevelet kapták. A kitüntetések átadása I után Csáki István elvtárs \ köszönte meg a híd készí- j tőinek nagyszerű munká- | iát és sok sikert k(yánt az j újabb hidak építéséhez. Ez­után mindnyájan közös ebéden vettek részt, majd a jelenlévő miniszterek, or­szággyűlési képviselőjelöl­lek és a hídépítő dolgozók | között meleghangú, baráti beszélgetés alakult ki. A különvonat a kedves ven­dégekkel a késő délutáni órákban indult vissza a fő­városba. » E. Gy. A legnevezetesebb Hsle- j gény manapság Szolnokon i a 4 éves Tatár Józsika. Az \ új szolnoki Tisza híd ava- j fásakor Czinege miniszter bácsival együtt vágták el a hidat jelképesen lezáró \ szép, nemzetiszínű szalagot, j Régi ismeretség, sőt ba- ] rútság fűzi őket egymáshoz, hiszen 1961-ben Karcagon I Józsika névadói ünnepségén is együtt szerepeltek: Czi­nege Lajos, az MSZMP ak­kori megyei első titkára volt a névadó papája. Józsika korán meg­kezdte közéleti szereplését, . hiszen részt vett a válasz­tási gyűlésen apukájával, | egyik főszereplője volt a hidavaiásnak és a részivé- j vők első sorában lépegetve | 'néha ugyancsak szaporái­vá) haladt át az új hídon, j A látottakat pedig hasz- í nosította is. mert vasárnap j iélután már a ház kicsi- 1 igeinek tartott beszámolót | élményeiről. ahol mindenki j oülön-kiildn megcsodálhatta 1 ízt- a leit darab féltve I rrzött szalagot, amit | i felnőttektől kapott j .közreműködői jutalom- 1 :ént.” Hétfőn pedig már | gazi nagygyűlési hangulatot | 'eremtett az óvodában. 1 imikoris népes közönség ’lőtt számolt be Czineg* f vicsiról, az új hídról és a | öbbi látottakról. EGY. f

Next

/
Thumbnails
Contents