Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-07 / 31. szám

1963 február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Primőr“ csirkét szállítanak a megye termelőszövetkezetei Nem válik dicséretére a Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti üzemegységének, de a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgató­ságának sem az a csigalassúságú ügyintézés, ami miatt néhány száj öli úttörő és szüleik is elég sokat bosszankodtak., 4 múlt év augusztusáig kell visszalapotzrü .a naptárban, hogy a történetet az elején kezd­hessük. Az alcsiszigeti üzemegység kertészeiében ek­kor 180—200 iskolásgyermek is dolgozott. Az a brigád, amelyhez Nagy Sándor és még öt száj öli úttörő is tartozott, paradicsomot szedett. Szeptember elején kellett volna megkapniuk munkájuk diját, de. i. — Nem szerepelnek a bérjegyzéken — ez volt a válasz, amikor kérték keresetüket. Sőt még ilyen véle­mény is elhangzott: — Biztosan nem dolgozták le a munkaidőt ezek a fiúk, amikor már nagyon melegen sütött a nap, „angolosan” távoztak a kertészetből. Ennyi idő után nem lenne könnyű bizonyítani se pro, se kontra, hogyan is történt a dolog. Nagy Sán­dor most is azt mondja: nem hagyták ott a munkát, pajtásaival együtt dolgozott, úgy, mint a többiek, csak éppen fizetést nem kaptak. Épp ezért fordult pa­naszával szerkesztőségünkhöz, mert jogtalannak tartja, hogy néhányan nem kapták meg munkabérüket. A szajoli úttörőik panaszát tartalmazó levelet el­intézés v ' "vtt még szeptember 26-án elküldtük az állami ga^aságok igazgatóságának, de választ a sür­getés ellenére sem kaptunk. Azt viszont tudjuk, hogy Nagy Sándor és édesapja kíséretében december 28-án felkereste az igazgatóság jogászát, aki azt tanácsolta: menjenek el ismét az alcsiszigeti üzemegységbe, ott majd pót jegyzéket vesznek fel, s kifizetik bérüket Másnap a hat közül három fiú — Nagy Sándor, Hegedűs László és Forgó György — él is ment Alcsi- szigetre, de ismét dolgavégezetlen távoztak onnan. Végre most már elintéződik az ügy. A minap érdeklődésünkre Seres Mihály üzemegységvezető azt válaszolta, hogy a február 10-i fizetéskor számfejtik a szajoli úttörők munkabérét és postán elküldik a pénzt. inéiért kellett erre hat hónapot várni? Ha jogos a gyerekek követelése, az szeptemberben is az volt Egy kis jóakarattal akkor rögtön orvosolhat­ták volna a panaszt. Megkímélték volna a fiúkat a sok járkálástól és a csalódástól, amely első munka­helyükön érte őket. Az iskolában a pedagógusok so­kat fáradoznak azért, hogy tanítványaikkal megsze­rettessék a fizikai munkát Az ilyen ügyintézés viszont elveszd a gyermekek kedvét attól, hogy a nyári pihe­nőidőben munkát vállaljanak. N. K. A megyében két-három év óta télen is rendszeresen nevelnek csirkéket a ter­melőszövetkezetek. ‘ November végén a tsz-ék kétszázezer naposcsibét vettek át a keltető állomá­soktól. Az állatok rövid Két hónap alatt nyolcvan—ki­lencven dekagrammos súlyt értek el, így február elején megkezdődött a „primőr” csirkéje folyamatos szállítá­sa a törökszentmiklósi fel­dolgozó üzembe. Pályázat fl Magyar Nép* hadsereg tiszti Iskoláira A Művelődésügyi Köz­löny legutóbbi számában tájékoztatás jelent meg, hogy kik jelentkezhetnek a Magyar Néphadsereg tiszti iskoláira. Mindazok pályáz­hatna*, akik 21 évesnél nem idősebbek, s az 1962/63-as oktatási évben befejezik, vagy az ezt meg­előző években fejezték be is­kolai tanulmányaikat s hi­vatásos tisztek akarnak lenni. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, hi­vatásérzet, középiskolai végzettség, fizikai alkalmas­ság katonai szolgálatra, er­kölcsi-politikai megbízható­ság, büntetlen előélet, nőt­len családi állapot. A tiszti iskolára pályázó tanulók íelentnezési lapot az iskola igazgatójától kapnak, az előző években érettségizet* tek pedig a lakóhelyük sze­rint illetékes kiegészítő pa­rancsnokságtól. A kérelem­hez mellékelni kell saját­kezű leg írt részletes önélet­rajzot, születési anyakönyvi kivonatot, valamint IV. osz­tály első félévéről szóló ta­nulmányi értesítő kivona­tát (a korábban érettségi­zetteknek az érettségi bi­zonyítványt). A pályázók jelentkezési lapjukat kitölt­ve, a fenti okmányokkal együtt az iskola igazgatójá­nak illetve a kiegészítő pa* rancsnokságnak adják át: A pályázók április 9. és 28. között az Egyesített Tiszti Iskolán felvefeli vizs­gát tesznek. Ez alkalommal állapítják meg, hogy ki milyen tagozatra kerül. Az előírt követelményeknek megfelelő jelentkezőket ez év őszén behívják és egy évig csapatnál teljesítenek szolgalatot. A tiszti iskolák tanulmányi ideje három év. Ez idő alatt az Egyesített Tiszti Iskola növendékei a katonai tantárgyakkal pár­huzamosan egyszakos ta­nári oklevelet, illetve felső fokú szaktechniitusi okle­velet szerezhetnek. Ezek az oklevelek a polgári életben megszerezhető főiskolai végzettséggel azonos érté­kűek. A pályázat beküldésének határideje 1963, március 17, (MTI) EBÉ, AMI A­Az értékekkel tanúsított nemtörődöm bánásmód ki­fejezője az „Ebé, ami a másé!” szólásmondás. A mögötte rejlő gyakorlat nem éppen dicséretes; s még helytelenebb, ha a fe­lületesség a társadalmi tu­lajdonra irányuk Sajnos, nem nagyon ritka, hogy az idézett mondás ekként mó­dosul; „Ebé, ami a miénk!” Ellátogattunk a Szigligeti Színház immár tatarozott, festett részébe. A második emeleten az üdezöld festést friss vakolatfoltok tarkítot­ták; tarkították a folyosón s még két helyiségben. Mi történt?... „Csak? annyi, hogy az Építő és Szerelő- ipari Vállalat nem a szab­ványnak megfelelően ve­zette a villanyt. A hibát persze ki kellett javítani, s az idő melegebbre for­dulásával újra keli festeni' jánéhány négyzetméternyi falfelületet. Az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat épületének negyedik emele­tén hatezer forint értékű, a •vállalatnál hasznosítha- tietUm nyomtatvány haver. MIÉNK? A papírokat még akkor rendelték meg, midőn úgy­lehet, senki sem sejtette, hogy a vállalat áttér a gépi' könyvlésre. Bár így lón, a nyomda a vissza nem mon­dott űrlapokat legyártotta, az ÉM Dokumentációs Központ pedig eljuttatta Szolnokra. Az intézménynél most érdekfeszítő totózás folyik arról, vajon sike- rül-e, s ha igen: mikor és melyik társvállalatnak lehet „elsütni” a papírhaimazt. Nem lehet vitás, hogy a szállítás eddig sem történt ingyen, ezután is pénzbe kerül majd. Tény — nem akkora horderejű dolgokat tettünk szóvá, melyek a vállalatok­nak helyrehozhatatlan, meg- térithetetlen kárt okoztak volna. Egyik esetben sem az anyagi veszteség nagy­sága, mint inkább a felrótt hibás szemlélet a lényeges. Ügy-e, jobb s mindannyi­unk számára hasznosabb volna, ha a soraink elején említett mondás végre így szólna: „Enyém, ami a miénk...” «- h. «. * Ötvenötezer ipari tanulót vesznek fel az idén A fiatalok továbbtanulá­sát, elhelyezkedését az idén már az általános- és a kö­zépiskolák tanmenetébe be­épített pályaválasztási ta­nácsadás segíti. A tanács­adás megkönnyítésére a Munkaügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Művelődésügyi Miniszté­rium közreműködésével „1963. évi pályaválasztási tájékoztató’.’ címen vaskos füzetet adott ki az általá­nos- és középiskolákból ki­lépő ifjak továbbtanulási és elhelyezkedési lehetősé­geinek ismertetésére. A fü­zetet megküldték valameny- nyi iskolának, a megyei pályaválasztási tanácsokban résztvevő szerveknek, a KISZ, a szakszervezetek, a nőtanács, stb. képviselőinek, hogy segítségéve] felvilágo­síthassál' a szülőket és gyermekeiket mindazokról a lehetőségekről, amelyek az elhelyezkedéshez, to­vábbtanuláshoz rendelkezé­sükre állnak. Szakmunkásképzésre or­szágosan ötvenötezer elsőéves ipari tanuló felvé­telét irányozták élő. Leg­nagyobb az elhelyezkedési lehetőség a vasr- és fém­iparban: mintegy 24 000 fiatal jelentkezését várják, elsősorban a lakatos, az esztergályos, marós és a különféle műszerész szak­mákban. (MTI) Állami életünk további demokratizálásának egyes kérdései Irta: OLÁH GYÖRGY országgyűlési képviselőjelölt £\ választások előkészí- tésének időszaka nár- lünk a szigorú számvetés időszaka. Számbavesszük eredményeinket, megálla­pítjuk fogyatékosságainkat és azok okait, s egyúttal meghatározzuk az előttünk álló feladatokat. A mérleg- készítésnek része taná­csaink munkájának értéke­lése, további feladataik meghatározása. Szigorú, de tárgyilagos szemmel nézve a tanácsok tevékenységét, megállapítható, hogy a lét­rejöttük óta élteit rövid időszak alatt fejlődésben nagy utat tettek meg. Igaz, a fejlődés nem volt egyen­letes ütemű, sőt területileg is eltérő volt, egészében véve azonban tanácsaink megfeleltek annak a biza­lomnak, amelyet létrehozá­suk kezdeményezésével a párt és a kormány, megvá­lasztásukkal pedig a lakos­ság helyezett béléjük. Be­töltötték az államhatalom helyi szerveinek szerepét. A tanácsok részesei és cse­lekvői voltak annak a mun­kának, amelynek eredmé­nyeként előrehaladtunk a társadalmi és a gazdasági élet különböző területein, amelyékre mindannyian jo­gos büszkeséggel tekintünk. Ahogyan javult a taná­csok és szerveik munkája, ahogyan képesek voltak egyre hatékonyabban át­fogni az irányításuk alatt álló területen az élet vala­mennyi fontosabb kérdését, ahogyan egyre jobban számba tudták venni a la­kosság igényeit és tudtak intézkedni ezen igények fo­kozódó kielégítésében, sze­repük és tekintélyük egyre növekedett. Ezt bizonyítot­ták a jelölőgyűlésék is. Megyénkben a megyei, já­rási, városi és a községi ta­nácsokba összesen 3745 ta­nácstagot jelöltek. A ta­nácstagi megbízatás tekin­télyét és megtisztelő voltát bizonyítja, hogy a külön­böző szántókén tanácstag­nak javaslatba hozott dol­gozók között igen kevesen akadtak, akik e megbíza­tást nem vállalták. Ezek sem politikai okokból és nem a közösség ügye iránti közömbösségből, vagy ké­nyelemszeretetből, hanem egészségi, családi és egyéb, ténylegesen alapos okok miatt. A tanácstagi jelölő- gyűléseken részt vett mint­egy 150 000 választó is min­den eddiginél alaposabban mérlegelte, hogy a javas­latba hozott személyek megfelelnek-e a tanácstag­sággal járó követelmények­nek, érdemesek-e megvá­lasztásra. A jelölések alapján ki- bontákozik előttünk az új tanácsok valószínű összeté­telének képe. Ez a kép azt mutatja, hogy azok össze­tételükben is sokoldalúbbak lévén, képesek lesznek az eddigi eredmények tovább­fejlesztésére. az előttük ál­ló nehéz és bonyolult fel­adatok eredményes elvégzé­sére. Az előttünk álló ciklús- ban ránk váró feladatok eredményes megoldásának egyik követelménye, hogy az állami életet, a taná­csok, mint államhatalmi szervek tevékenységét to­vább demokratizáljuk. Eb­ből a szempontból az első legfontosabb tennivaló a tanácstagok munkájának még rendszeresebbé, még sokoldalúbbá, alaposabbá tétele. Mindenekelőtt azt kell elérnünk, hogy ne le­gyen egyetlen tanácstag sem, aki nem látja el fel­adatát A tanácstagi mun­ka végzésének elsőrendű követelménye a tanácsülé­seken való rendszeres és aktív részvétel, a tanácstagi beszámolók megtartása ém a választóik ügyes-bajos dol­gaival való foglalkozás fo­gadóórák keretében, vagy azon kívül. A tanácstagi munka csak akkor lehet igazán eredményes, ha a tanácstagok a választókkal való állandó közvetlen kap­csolatban állnak. Nem le­het kétség afelől, hogy a tanács munkájának színvo­nalát is emeli, a választó­kat is nagymértékben be­vonja a tanácsi munkába és a tanácstag tekintélyét is növeli, ha például a ta­nács ülése előtt a tanácsta­gok választóikkal vagy azok egy részével megbe­szélik a soron következő ta­nácsülésen napirendre ke­rülő kérdéseket, kikérik a választók véleményét a helyzet értékelésére és a teendő javaslatokra vonat­kozóan. Helyes, ha a ta­nácstag a tanácsülés után újból találkozik választói­val, tájékoztatja őket az adott kérdésekben hozott határozatokról és egyúttal megszervezi a határozatok végrehajtását. 13 endszeresebbé és mód- szeresebbé kell ten­nünk az állandó bizottsá­gok tevékenységét is. Bár az elmúlt ciklusban itt is előrehaladásról adhatunk számot, de kétségtelen, hogy az állandó bizottságok munkája mégis messze el­marad a követélményektől és a lehetőségektől egy­aránt. Most, amikor az új tanácsok összetétele sokol­dalúbb lesz, nagyobbak lesznek a lehetőségeink olyan állandó bizottságok létrehozására, amelyeknek tagjai egy-egy területen megfelelő képzettséggel, gyakorlattal és tapasztala­tokkal rendelkeznek. Ilyen feltételek birtokában növel­nünk kell az állandó bizott­ságokkal szemben támasz­tott követelményt, egyúttal nagyobb segítséget nyújtva munkájukhoz. Megfelelő összetételű és aktívan dol­gozó tanácsi állandó bi­zottságok számos olyan fel­adatot él tudnak végezni, amelyekre eddig ideiglenes, vagy állandó jelleggel — az ‘állandó bizottságoktól füg­getlen — bizottságokat hoz­tunk létre. Jobban élnünk kéH azok­kal a lehetőségekkel is, amelyek a lakosságnak a tanácsok, vagy az állandó bizottságok munkájába való közvetlen bevonására ren­delkezésünkre állnak. Bcf- digi kedvező tapasztalatok alapján hasznosnak bizo­nyul, ha egy-egy kérdés tárgyalásához — tanács, vagy állandó bizottsági ülésre — meghívnak a na­pirenden szereplő kérdést jól ismerő embereket. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani arra is, hogy a lakosság rend­szeresen megismerje a ta­nácsok munkája mellett a végrehajtó bizottságok munkáját is. E célból a ta­nácstagi beszámolókon kí­vül célszerűnek látszik időnként olyan beszámolók szervezése, amelyeken a végrehajtó bizottságok ve­zetői tájékoztatják a lakos­ságot a végrehajtó bizott­ság által végzett munkáról. Az is célszerűnek és szük­ségesnek látszik, hogy a községi és városi tanácsok hatáskörébe nagyobb szám­ban adjunk olyan feladato­ka), amelyek jelenleg a végrehajtó bizottságok ha­táskörében vannak. Ez elő­nyére válik mind az állam­hatalmi, mind az államigaz­gatási munkának* A tanácsi munka to­vábbi demokratizálásának egyik fontos feltétele, hogy a választók is fokozottabb követelményeket támassza­nak az általuk választót ta­nácstagokkal, az egész ta­náccsal szemben. Követel­jék meg a tanácstagoktól feladataik maradéktalan el­látását. Régi tapasztalat, hogy ahol az igények növe­kednek, ott kialakulnak a feltételei az igények maga­sabb szinten történő kielé­gítésének is. Nem vitás, hogy a választók bizalmon alapuló fokozottabb igényé­re a tanácstagok felelősség- érzete növekszik és na­gyobb lesz akarásuk felada­tuk jobb ellátáséra. Az igé­nyek növelése természete­sen feltételezi a választók részéről a tanácstagok ré­szére nyújtott fokozottabb segítést is, hiszen a tanács­tagi munka igazán eredmé­nyes csak a választók és választottak szoros összefo­gásával, rendszeres együtt­működésével lehet. A vá­lasztókkal szembeni igé­nyek növeléséhez hozzátar­tozik, hogy amennyiben akadnak tanácstagok, akik képteleneknek bizonyulnak feladatuk elvégzésére, vagy hanyagságból nem végzik azt él, úgy a választók él­jenek törvényeinkben fog­lalt azon jogukkal, hogy a választottat visszahívják és helyette megfelelőbbet vá­lasszanak. Jft z állami élet további demokratizálásának kérdései között ott szerepel az igazgatási munka de­mokratizálása, szélesebb alapokra helyezése is. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának kezdeménye­zésére az elmúlt két évben egyes igazgatási feladatok intézése kezdett társadal­mi jelleget kapni. A ta­pasztalatok azt mulatják, hogy tovább lehet és to­vább is kell szélesíteni azoknak a konkrét ügyek­nek a körét, amelyeknek intézésébe helyet kell kap- niok a tanácstagoknak, sőt gyakran a kérdést ismerő nem tanácstagoknak iát, anélkül azonban, hegy ez a tanácstagok túlzott meg­terhelését és a szakappará­tusról a felelősség elhárí­tását jelentené. A tanácsi munka szélesí­tése terén sok tartalék és eddig csak részben kiakná­zott lehetőség van a taná­csok és szerveik, valamint a társadalmi szervek és tömegszervezetek együtt­működésében. Az eddigiek­nél jobban össze kell han­golni a különböző akció­kat, rendszeresebben és részletesebben meg kell határozni a feladatokból az egyes szervekre háruló ten­nivalókat, egyszóval jól összehangolt, egységes fo­lyamatba kell összefogni az állami és társadalmi szer­vek, a tömegszervezetek és mozgalmak tevékenységét. lUleggy ózod esem. hogy az előttünk álló ciklus­ban tovább tudjuk fejlesz­teni tanácsaink népi jelle­gét, azokat a vonásokat, amelyek államunknak egye­temes népi állammá történő átfejlesztését eredményezik, magas- bb szinten tudjuk kielégíteni a lakosságnak a tanácsokkal szemben tá­masztott igényeit, tovább növeljük a tanácsok tekin­télyét, államhatalmi és ál­lamigazgatási szerveink sze­lepét a szocializmus teljes felépítéséért folytatott munkánkban. Minőségileg a legjobb csirkéket a fegyvernek! Vörös Csillag Tsz küldte a tízezer baromfiátlag egy kilogrammos súlyú volt. A zagyvarékasi Béke és a két- pói Szabadság csirkéi pedig nyolcvan—kilencven deká- sak. Egy-egy aprójószágnál átlagosan hat forint tiszta jövedelmet értek el a tsz- ejc, így a megye közös gaz­daságai a téli csirke neve" lésből mintegy hétszáz­húszezer forinttal növelik az évi bevételt.

Next

/
Thumbnails
Contents