Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-05 / 29. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. február 5. Nyilvánosságra hozták a Spiegel-jelentést Bonn, (MTI) Bcombain hétfőn délben nyilvánosságra hozták a Spiegel-ügyről készített jelentést, amely körül heteken át ádáz kötélhúzást folytattak egymással a bánni minisztériumok. A jelentés a Spiegel-ügyben elsősorban érintett négy minisztérium — a hadügy-, a külügy-, az igazságügy- és a belügyminisztérium — beszámolóit tartalmazza. A beszámolók lényeges pontokban feltűnően eltérnek egymástól. A hadügyminisztérium beszámolója ugyanis igyekszik elkenni Straussnak az ügyben játszott szerepét, a Idilügyminisztérium jelentése viszont élesen rámutat Strauss felelősségére. A jelentés megegyezik azokkal a korábban kiszivárgott értesülésekkel, amelyekről már beszámoltunk és amelyek szerint Strauss valóságos rémtörténetet agyait ki, hogy kieszközölje Ahlers-nek, a Spiegel szerkesztőségének spanyolországi törvénytelen letartóztatását. A külügyminisztérium jelentése szerint Strauss ezt telefonálta Madridba a nyugatnémet katonai attasénak: — Éppen a kancellártól jövök és vele, valamint a külügyminiszterrel egyetértésben azt a szolgálati utasítást közlöm, hogy azonnal ki kell eszközölni Ah lers letartóztatását. Strauss a telefonbeszélgetés során azt állította, hogy a Spiegel elleni nagyarányú akció közvetlen kapcsolatban áll a kubai válsággal, Augstein, a Der Spiegel főszerkesztője Kubába szökött, Ahlers is oda készül és ezért azonnali intézkedésre van szükség. A külügyminisztérium jelentése ezzel kapcsolatban leszögezi: Strauss egyáltalán nem tájékoztatta az fikcióról sem a külügyminisztert, sem a külügyi államtitkárt. A jelentés szerint Strauss már október 18-án tájékoztatta a kancellárt arról, hogy „hazaárulás gyanúja miatt” nyomozás folyik a Der Spiegel ellen. Később kétszer is beszámolt a kancellárnak az akció előkészületeiről, majd Adenauer Strauss egy kérdésére válaszolva kifejezetten megerősítette, hogy személy szerint „tekintélyének teljes súlyával” az akció mögött áll és erre Strauss bármikor hivatkozhatok. A jelentésiből végül kitűnik az is, hogy az egész akciót az elsősorban illetékes igazságügyminiszter háta mögött készítették elő. A pápa rugalmas politikájáról Mirovaja F.konomika i Mezsdunarodnije Otnose- nyija című szovjet folyóirat a pápa arcképével együtt közölt cikkben ismerteti XXIII. János életrajzát és hosszabb fejtegetést közöl politikájáról. A lap a többi között ezeket írja; A jelenkor legfontosabb kérdéseiben a pápa rugalmasságot tanúsít, mert számolnia kell a tömegek hangulatával. A föld népeinek békeakaratát számbavéve, több üzenetében és felhívásában állást foglalt a béke megszilárdítása mellett. A békéről szóló megnyilvánulásai közül 1961. szeptember 10-i rádióbeszéde vált Macmillan csalódottan távozott Rómából Róma, (MTI) A Fanfarával folytatott tárgyalásokról kiadott közAdenauer igyekszik folytatni a Washington és Párizs közötti hinta-politikát Bonn (MTI). Adenauer kancellár hétfőn délután fogadta Dowling amerikai nagykövetet, aki kedden indul Washingtonba, hogy jelentést tegyen az amerikai kormánynak. Hétfőn egyébként váratlanul Washingtonba repült Carstens külügyi államtitkár. Adenauer nyilván nem bízik abban, hogy Dowling jelentése a Bonn által kívánt „csillapító hatást” fogja gyakorolni Washingtonra és ezért szükségesnek tartotta, hogy a bonni külügyi államtitkárt ie útnak indítsa az amerikai fővárosba, ahol Carstens előre! áthatóan 19 napot tölt majd. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfői vezércikkében ed árulja: Carstens hirtelen washingtoni utazásának oka az, hogy a brüsszeli tárgyalások kudarca — amely közvetlenül nyomon követte De Gaulle és Adenauer szerződését — ismét megzavarta az amerikai-nyugatnémet viszony légkörét. Miközben Carstens Washingtonba utazik, Von Hase államtitkár, a bonni kormány sajtóhivatalának vezetője — Adenauer másak bizalmi embere — hétfőn szintén útnak indult, mégpedig Párizsba. Állítólag azért, hogy tájékoztassa kollégáját, a francia téjé- koztatásügyi minisztert. Diplomáciai megfigyelők szerint azonban Von Hase azt a feladatot kapta a kancellártól, hogy nyugtassa meg a francia vezető köröket: Adenauer biztosítani fogja a nyugatnémet—francia szerződés ratifikálását és kitart De Gaulle elnök mellett A Stuttgarter Zeitung jelentése szerint ugyanis a francia fővárosban aggodalommal kezdték fedfigyedni azokra a barátságtalan nyugatnémet sajtóhangokra és nyilatkozatokra, amelyek elítélik De Gaulle magatartását Erhard gazdaságügyi miniszter a hét végén ismét éleshangú nyilatkozatban szá .t síkra az angolszászokkal való kapcsolat lazítása ellen. Hangoztatta: az NSZK-nak továbbra is az eddigi szövetségi politikát kell folytatnia. — Kétoldalú megállapodások — mondotta — bármilyen jó szándékkal kötik is meg őket — nem pótolhatják azokat az erőket, amelyekkel az Atlanti Szövetség, mint egész rendelkezik. Hangoztatta továbbá, hogy a Közös Piac országai nem törődnek bele az angol csatlakozásról folytatott tárgyalások kudarcába. A kiutat a jelenlegi zsákutcából Erhard abban látja, hogy az egész atlanti világban egy „erős áramlatnak’’ leéli kialakulnia. — Ez az áramlat legyen olyan erős és elsöprő hogy egyetlen nemzet se taníthasson véle szemben tartós ellenállás* — mondotta es e szavaival világosan a De Gaulle által tanúsított ellenállásra célzott. iemény a szoros kapcsolatok fenntartására irányuló közös kívánság után egyrészt kifejezi Macmillan háláját az olasz kormány „baráti és határozott magatartása” fölött, amelyet a brüsszeli értekezleten tanúsított, másrészt a kölcsönös sajnálkozást a brüsszeli kudarc miatt. Macmillan egyébként a sajtókonferencián határozottan cáfolta a Vatikán közbejárását De Gaulle-lal való közeledése érdekében, valamint azt is, mintha a francia köztársasági elnök bármiféle hajlandóságot mutatna Anglia előtt kinyitni a Közős Piac kapuját. A sajtóértekezlet résztvevői között általánosnak mondható az a vélemény, hogy az angol miniszterelnök csalódottan távozott Rómából. a leghíresebbé, amelyet annakidején Hruscsov is részletesen méltatott. Jellemző, hogy sem Kennedy, sem Adenauer, akik pedig buzgó katolikusnak tartják magukat, nem reagáltak a pápa béke felhívására. XXIII. János célszerűnek tartotta, hogy állástfoglaljon a tőkés és a szocialista országok közötti vitás kérdések tárgyalásos rendezése mellett. Már 1961. szeptember 10-i rádióbeszédében 6zólt a „szabad és lojális tárgyalásokról” ezt a tételt továbbfejlesztette a diplomáciai testület előtt mondott 1961. karácsony-éji beszédében. A katolikus egyház jelenlegi. feje nem kockáztatja meg, hogy semmibevegye a hívő tömegeknek a népi Kubáról alkotott véleményét, — írja a lap. — Noha a Vatikán elítéli a kubai forradalmat, mégis tekintetbe veszi, hogy Kuba mellett áll a világközvélemény, különösen a latin-amerikai lakosság túlnyomó többsége, márpedig e földrész lakosságának 90 százaléka katolikus. XXIII. János 1962. elején akkreditálta a Vatikánban Luis Amado Blan- coy Fernandez-t, Fidel Castro kormányának képviselőjét, s körülbelül ugyanebben az időben tett látogatást a havannai pápai Nuncius Dortioos elnöknél, János pápa nevében három emlékérmet adva át a kubai elnöknek. A szovjet folyóirat szól a pápa által kezdeményezett egyetemes zsinatról, majd a következőket írja: Az 1962-es októberi napokban. amikor az Egyesült Államok uralkodó köreinek Kuba-ellen es agresszív cselekményei folytán a végsőkig kiéleződött a nemzetkü- ■ zi helyzet, a pápa a vatikáni rádió külön adásában felhívta az államférfiakat, szívleljék meg „az aggodalom vészkiáltását amely a föld minden szögletéből feléjük száll az ártatlan gyermekektől, az aggoktól, az egyes emberektől és az egész emberiségtől egyaránt. Egyetérteni a tárgyalásokkal minden szinten és bármilyen időpontban, kedvezni e tárgyalásoknak, és kezdeményezni őket: ez a bölcsesség és óvatosság jele, amelyre ég és föld egyaránt áldását adja” — jelentette ki a pápa. A nemzetközi közvélemény széles köreiben élénk visszhangra találtak XXIII. Jánosnak a zsinatra érkezett lengyel püspökhöz intézett szavai. E beszédben a pápa méltatta a lengyeleknek „a békéért és határainak sérthetetlenségéért” vívott harcában elért pozitív eredményeket, továbbá említést tett a „több évszázad után visszatért nyugati területekről”. Ezek a kijelentések ingerültséget keltettek Bonnban s az NSZK vatikáni nagykövete, kormánya nevében tiltakozó jegyzéket intézett a vatikáni államtitkársághoz. A szélsőjobboldali katolikus körok Is támadták emiatt XXIII. János pápa állásfoglalását A világközvélemény pozitívan értékelte azokat az áj áramlatokat, amelyek ezeket * beszédeiket jellemzik. Azonban — amint az Unitá megjegyezte — „a probléma most abban áll, vajon milyen módon foglal állást « katolikus világ nemcsak együttvéve, hanem differenciáltan is. Milyen helyet foglalhat el Adenauer és politikája, a de- gaulleista Franciaország, Franco Spanyolországa, a magukat katolikusnak valló imperialista erők? (MTI) A. SZOLZSENYICIN mív Gmimo Hirdetmény Merőgazdasági foglalkozású adózók 1963. évi I. negyedévi, de január 1-én már esedékessé vált adójukat február hó 15-ig kamatmentesen fizethetik meg. Sgját érdekében tegyen eleget adófizetési kötelezettségének. MEGYEI TANÁCS VB Pénzügyi Osztálya (32.) Mindennap végbemegy ez a játék: bevonulás előtt a dolgos emberek összeszedik a hulladékot, a fadarabokat, a törött zsindelyt, átkötik rongydarabbal vagy spárgával és viszik. Az első razzia a kapunál van. Ha ott áll a munkavezető, vagy csoportvezetők közül valaki, nyomban megparancsolja, hogy mindent el kell dobni (milliókat elfecséreltek, s most a forgácson próbálják behozni). De a foglyoknak is megvan a számításuk: ha a brigádból mindenki csak néhány darabkát is bevisz, meleg lesz a barakkban. Egyébként naponta minden kályhára öt kiló szénport adnak ki, s attól bizony meleget hiába várnak. Éppen ezért úgy tesznek, hogy a fadarabokat eltördelik, apróra fűrészelik, s a buslát- juk alá rejtik. így a munkavezetőt kijátsszák. A konvoj itt a munkahelyen soha nem parancsolja meg, hogy dobják el a fát: a konvojnak is szüksége van fára. de 6 maga nem hozhat. Egyfelől a mundér nem engedi, másfelől a kezükben van a aénr»‘«7toiv. ránk szegezve. Amikor a konvoj a csoportot a lágerhez vezeti, akkor adja ki a parancsot: Ettől a sortól — eddig a sorig ide dobják a fát”. De istenesen járnak el: a belső őröknek, meg maguknak a zek-ek- nek is kell hagyni, egyébként nem fognak hozni. így hát az a szabály: — minden zek mindennap hozzon fát. Nem tudod, mikor viszed be, mikor veszik el. Amíg Suhov azt fürkészte, nincs-e felmarkolható hulladék a láda körül, a brigadéros már mindenkit leszámolt és jelentette az őrparancsnoknak: — A száznégyes teljes! Cézár az irodától már feléjük lépkedett. Pirosán parázslik a tűz a pipájában, amint pöfékel, fekete bajsza kipödörve. Megkérdezi: — Nos, kapitány, hogy vagy? Aki me’eaben van, nem érti meg a fagyoskodót. — Üres kérdés: hogy vagy? — Hogv lehetnék? — von vállat a kapitány. Kidolgoztam magam, alig tudtam kiegyenesíteni a derekam. — Eszedbe juthatna, hogy egy kis dohánnyal Cézár ad neki dohányt. A brigádban egyedül a kapitányt tartja valamire, — rajta kívül nincs kivel megosztani gondolatait. — A harminckettesből hiányzik egy ember! — A harminckettesből! — zúgja mindenki. A harminckettesek albri- gadérosa még egy embert maga mellé véve eliramodott oda, az autójavítóba, hogy az eltűnt embert megkeresse. A tömegben egymást érte a kérdés: Ki az? Ki lehet az? Aztán Suhovhoz is eljutott: egy kis, feketehajú moldvai. Melyik moldvai? Nem az, akiről azt mondják, hogy román kém volt, igazi kém? Minden brigádban van vagy öt kém, — de olyan mondvacsinált kémek. A perekben kémekként szerepelnek. pedig egyszerű foglyok. Suhov is ilyen kém. De ez a moldvai csakugyan kém. Az őrparancsnok a jegyzékre pillantva szinte elfeketedett. Mert mi vár az őrparancsnokra, ha egy kém megszökik? Az egész tömeget Suhowal együtt, elfogja a düh. Micsoda hitvány dög, bitang, rongy, mocsok kapcabetyár ez p* ot^wi Az már sötét, csak a hold világít, fent vannak a csillagok, a fagy kezd éjszakai erőre kapni, az a taknyos meg még mindig nem került elő! Mi az, még nem dolgozta ki magát? Kevés neki a kincstári nap, tizenegy óra, látástól vakul ásig? Várj csak, majd az ügyész kiegészíti! Suhov csodálkozik rajta, hogy valaki úgy tudjon dolgozni, hogy észre se vegye a kongatást. Egészen elfelejtette, hogy maga is éppen az imént ugyanígy dolgozott, s bosz- szankodott rajta, hogy túl korán tódul a nép a kapuhoz. Most ott didergett, ott dühöngött a többivel. —- Hogvne dühöngött volna, — hiszen ez a moldvai talán már félórát is felartóztatta őket — Ha a konvoj a tömeg kezére adná, szétmarcangolnák, mint borjút a farkasok! Kezdte kimutatni a fagy a fogát! Senki nem áll — vagy helyben topog, vagy jár: két lépést előre, kettőt hátra. Találgatják az emberek: vajon megszökhetett-e a moldvai? Ha még nap közben megszökött az más, de ha megbújt és várja, hogy a toronyból leváltsák az őrséget, azt úgvan várhatja, — Ha a szögesdrót alatt nem maradt nvom, ahol kibújt — ha három napig nem találták meg a zónában, az őrök három napig ott fognak ülni a to- ronvban. Sőt. akár egv hétig is. Ez a szabály, a régi zek-ek már tudták. Egyáltalán, ha valaki megszökött. megszűnik az élet a konvojok számára. Éhen, alvás nélkül hajszolják őket riven kor aztán any- nylra felbőszülnek, hogy élve nem fogják el a sző* kevényt (Folytatjuk)
