Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-28 / 49. szám

1663. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A VASÁQY Mi az asszonnyal — ahogy mondani, szokás — egy szál szoknyában éé egy nadrágban leerültünk össze. Nem aggasztott ez minket, mert ahol nincs, ott azért nincs, mert lenni akar. így mondta Polla néni is, köz­vetlen szomszédunk, aki egybekelésünktől fogva ven­dég volt nálunk. Nem járt hozzánk rajta kívül egy teremtett lélek sem. De egyelőre jobb is volt ez így. Legalább nem látta senki a magam esz- kábálta nászágyat, a rögtön­zött éjjeliszekrényt, és a többi, szükségszerűségből készült berendezési tárgyat. Polla néni meg olyan kedves volt, olyan megbíz­ható, hogy na... Történt egyszer, hogy Lábrákné, egy utcabeli asz- szonyság, kivel éppen csak köszönőviszonyban voltunk, megfogott bennünket. — Hallják-e, fiatalok! Volna egy príma vaságyam eladó. Még csak nem is kórházi, hapern katonai, ílyen-e! — s kezét ökölbe szorítva tett szava mellé kifejező nyomatékot, — Köszönjük, drága szomszédasszony, van ne­künk ágyunk! Sikeres fö'dműves- szövetkezeti tagszervezés Tiszakiirtön (Tudósítónktól.) A tisza- kürti földművesszövetkezet megtartotta félévi össze­vont termelési értekezletét. Az fmsz tagszervezésében és részjegy-jegyzésben 109 százalékos eredményt ért el. A kiskereskedelmi ter­vet 106, a vendéglátóiparit 110 százalékra teljesítették. Az értekezlet az fmsz há­rom dolgozóját „Kiváló dol­gozó” kitüntetésre terjesz­tette fel, dicséretre és pénz­jutalomra tizenkettőt java­solt. Akácz Mártonná fmsz. sajtófelelős. Tiszakürt Lábrákné huncutkásan fe­nyegetett mindkettőnket. — Na-na! Nem szégyen a szegénység, csak kellemet­len. De azért én inkább egy vaságyon hálnék, mint egy recsegő fapriccsen. Hüledezve hallgattuk Lábrákné nem éppen hízel­gő üzleti vonalvezetését. Majdnem dadogva kérdez­tem meg: — Honnan tetszik tudni, hogv nekünk milyen fek­helyünk van? — Öh, aranyosom, tudok én mindent a környéken, — kezét a szájaszegletéhez emelte és súgva folytatta: — Hát a Polla néni meg­mondta, hogy nincs maguk­nak semmijük, hiába dol­goznak mind a ketten. Min­dent megesznek! Aztán a bizonyságtétel kedvéért, meg hogy ránk­sózza a vaságyat, rendre elmondta: melyik vasárnap vágtunk babosjércét, mikor ettük meg a ródizlandi mag­kakast és hány habrollót fogyasztottunk a Tiszavirág­ban. A vaságyat nem vettük meg, de fülünk piros lehe­tett, az biztos. Polla nénire gondoltunk, mikor éppen o babosjérce nyakát szopo­gatta és azt mondta: — Enni-inni kell fiaim, mert csak ez ád erőt & munkához, azután majd csak lesz minden! Polla néninek egy szót sem szóltunk a hallottak­ról. Továbbra is bejárt hoz­zánk, kenetteljesen jó taná­csokat osztogatva, mintha mi sem történt volna. Telt­múlt az idő. Egy szép na­pon bútort vettünk, csinos, barátságos lett a kis szo­bánk. Találkozásunk Lábrákné- val már emeltebb fővel zajlott le, de valahogy most is csak baj volt, mert rö­vid terefere után Lábrákné kezét megint a szájához emelte: — A Polla néni azt mondja, gyanús ez neki, ugyan miből tellett bútorra? Egyszóval: így sem volt jó. Azóta mindig azon tana­kodunk, hogyan kellene él­nünk, hogy az Polla néni­nek U jó legyen? Hajovszkv László Szolnok Csendül a ft óla. nerdül ft /ííhi# , .. Úgyszólván nem múlik el hét anélkül, hogy megyénk va­lamelyik művelődést otthonában ne adna műsort a Szocialista kultúráért érdeméremmel kitüntetett Tisza táncegyüttes. — A táncosok és a zenészek most egy salgótarjáni és egy buda­pesti vendégszereplésre készülnek. Képünk az együttes új műsorszámának, a Kiment című tánc kompozíciónak egyik jelenetét örökítette meg. A háztáfiba is fut naposcsibe A háztáji és egyéni gaz­daságok a földművesszövet­kezetektől igényelhetnek napos baromfit. Ez az ak­ció már meg is kezdődött. A jászladányi fmsz a kö- .zelmúltban kétezer napos­csibét fogadott, a török­szentmiklósi földművesszö­vetkezet pedig egy termelő részére ezer csibét igényéit. A múlt héten nyolcezer csibét vettek át a velük szerződő termelők részére a földművesszövetkezetek. Tavaly összesen 1 537 000 naposcsibét helyeztek ki, most úgy tervezik legalább kétmillió csibét juttatnak a háztáji gazdaságoknak, egyénieknek. A. SZOL2SENYICIN (52) De ekkor az elcsendese­dő,, einyugvó barakkban lármát hallottak a külső ajtótól. Berohantak a fo­lyosóról ketten, akik a csiz­mákat vittek el és kiabál­nak: — Második számlálás! Már jött is mögöttük a smasszer: — Átmenni a túlsó felé­be! Pedig már volt, aki aludt! Fel mordulnak, megmozdul­nak. csizmába dugják a lábukat (a vattanadrágot úgysem veszi le senki — anélkül megfagynának a pokróc alatt.) — Fúj, átkozottak! — káromkodik Suhov. De nem haragszik nagyon, mert mée nerr aludt. Cézár csak fel nyújtja a kezét és két süteményt, két darab cukrot, meg egy kerek szelet kolbászt rak föl. —* KÖSfcnnöm kovics. — hajlik le Suhoy az áavközbe. — A zsákocs­káját meg adia föl, ott p fejem alatt biztonságban lesz. (Felülről nem csórják el olyan hamar, meg aztán ki is keresgélne Suhovnál?) Cézár feladta Suhovnak bekötözött, fehér zsákocs­káját. Suhov a matrac alá dugta és még várt, míg több embert átkergetnek, hogy kevesebbet kelljen mezítláb állnia a folyosón. De a smasszer kiszúrta: — Hét, ott! A sarokban! És Suhov könnyedén, me­zítláb a padlóra szökött (olyan jól elhelyezte a csiz­máját meg a kapcákat a kemencén, kár lenne le­szedni). Igaz, meg is szok­ta, nem tart soká a dolog. A mamuszt úgyis elve­szik. akinél nappal megta­lálják. Azok a brigádok, ame­lyek szárítóba adták a csiz­mákat szintén jól néznek most ki, mamuszban, pusz­ta kapcában, vagy mezít­láb. — Hé! No! — ordított az. 5r. — Lazsáltok, dögök? — duplázott rá a barakkfel e­•ős. Valamennyiüket átker- •ették a barakk másik fe- '«be, az utolsókat a folyo­sóra. S»bnv is itt állt a fal­nál, az árnyékszék mellett. Lába alatt vizes volt a pad­ló és jeges hideg húzódott be az előtérből Mindenkit kihajtottak és a smasszer meg a barakk­felelős mégegvszer bement megnézi, nem bújt-e el va­laki, nem lapul-e valaki egy homályos kuckóban és alszik. Mert ha kevesebbet számlálnak, baj van,ha többet számlálnak, akkor is baj van. újabb számlálás jön. Körbejártak, körbejár­tak. visszatértek az ajtó­hoz. — Első. második, harma­dik, negyedik ... Most már gyorsan beengedik őket. egyenként. Tizennyolcadik ^uhov is benvomakodott. Futás a prircshez. már a hágcsón a lába. — hopp! — már fent is van No. jó Visszadugja a lá­bát a nvfatka uiiéha. rá a pokrócot, arra a buslátot, aludjunk' Most majd a harnkk másik felét hajtják át a mi felünkbe, de ez —ár nem a mi hatunk. Cézár visszatért. Suhov ’nougerlt« neki a asákíát. Aljoska is visszatér. — Olyan tutyi-mutyi, min­denkit előre enged, keresni meg nem tud. — Nesze, Aljoska! — és odaadta neki az egyik sü­teményt. Aljoska mosolyog. — Köszönöm! — De hi­szen magának sincs! — Edd csak meg! Ha nekünk nincs, vala­hogy csak szerzünk. Ö meg a darabka kol­bászt a szájába! — Rágja! Rágja! Húsillat! És húslé, igazi. Ide ment, a hasába. És már nincs is kolbász. A többit — gondolja Su­hov — majd kivonulás előtt. És a fejére húzta a vé­kony, piszkos pokrócot, — már oda sem figyelt, aho­gyan a priccsek köze meg­telt a barakk másik feléről való zek-ekkel várják, hogy az ő részüket is ellenőriz­zék. Elaludt Suhov, édes-elé­gedetten. Sok minden jó érte a mai napon: nem zár­ták karcerbe, a brigádot nem haitották a szocváros- kába, ebédnél kását szer­zett. a brigedéros jól meg­bulizta a százalékot, a fal­rakás vígan ment. nem bu­kott le a nereéve! a moto­zásnál. este Cézártól kere­sett. dohánvkát is vásárolt. És nem lett beteg, erőre kanott. Elmúlt egy nao. felhőt- ’en. csaknem boldog. Rabsága első nercétől az utolsóig háro’-'e7eahatszá7­ütvenhárom ilven napból *1!t. A szökőévek miatt jött ’•nzzá még bénnrn. — Vége — “•'ordította- Peters Magda, Vetényf Pál. Pnsek Lajos, Murányi Bea. Szülők, nevelők fóruma Köszön ? — Nem köszön? Nevelők és szülők egy- 1 aránt sokat fáradozunk azon, hogy gyermekeink il- : ledelmes, felnőtteket tiszte- j 16 és egymással szemben is i udvarias emberekké válja- : nak. Mégis gyakran felme­rülő probléma, hogy tanu- | lóink elég későn jutnak el arra a fokra, hogy a köszö­nés, a tiszteletadás szoká- ! sukká váljon. A gyermekek óvodás, — \ majd kisiskolás korukban már sok olyan erkölcsi is- | merettel ismerkednek meg, I amelyek a társas együttélés I alapvető követelményeit ké- j pezik. Kis meséken, törté­neteken, elbeszéléseken, ol­vasmányokon keresztül — megismerkednek a felnőt­tek áldozatkész munkájá­val, azzal a sok-sok küzde­lemmel, harccal, melyet ér­tük tesznek a szülők. Meg­ismerik azt is, hogy a tisz­teletadás kötelesség, s egyik formája a köszönés. Ezzel egyidőben megtanulják a köszönés módjának ismere­tét is. Kit hogyan kell kö­szönteni. Hogyan kell kö­szönni reggel délben, este. Ha mindezeket a tanuló tudja, még mindig nem mondhatjuk azt, hogy szo­kása a tiszteletadás. A kö­szönés mint tevékenység, csak akkor válhat a gyer­mek szokásává, ha az azzal kapcsolatos ismereteket rendszeresen és tudatosan gyakorolja. A gyakorlásra számtalan alkalom adódik mind az iskolában, mind az iskolán kivüL Sok szülő aggodalmasan mondja el a nevelőnek, — hogy gyermekét figyelmez­tetni kell, hogy valakinek köszönjön, pedig már 5 vagy 6 éves lesz. Ez pedig 5—6 éves korban még ter­mészetes jelenség. Gondol­junk csak arra, hogy egy- egy séta alkalmával — ami­kor ismerősökkel is talál­kozhatunk — mennyi min­den leköti, lekötheti a kis­gyermek figyelmét. Bizony ilyenkor szükséges a figyel­meztetés. Az is előfordul, hogy a gyermek még akkor sem köszön, hisz olyan ér­dekes volt az előbb látott kirakat, a mellettünk elszá- guldó, csilingelő kiscsikó, hogy hirtelen nem tudja figyelmét a figyelmeztetés­re, a közelgő ismerősre irá­nyítani. Mi következik az élmaradt köszönés után? — Sajnos, a legtöbb esetben igen durva dorgálás, szidás. „Nem szégyelled magad! Nem sül ki a szemed a szé­gyentől?” stb. Az ilyen el­járás rendszerint gátló ref­lexet vált ki a gyermekben, s azért sem köszön. Még komolyabb bajt okoz az, ha az ilyen durva megszégye­nítés sorozatosan követke­zik egymás után, ami a szo­kás kialakulásának eltoló­dását eredményezi. Persze az olyan esetek felett sem hunyhatunk szemet, hogy a gyermek figyelmeztetés el­lenére sem köszönti az is­merősöket, de a kritikánk lehet építő is. — Légy más­kor figyelmesebb! Pista bá­csi nagyon örült volna, ha köszöntél volna neki! A szomszédunk igazán megér­demelne ennyi figyelmes­séget! Sokszor tanúi lehetünk olyan jelenetekenek is, ami­kor felnőttek ilyen kijelen­téseket tesznek: — „Nem tudsz köszönni? Erre taní­tanak az iskolában? Erre nevelnek a szüleid?” Na­gyon helytelenül cseleksze­nek azok, akik így akarják köszönésre szoktatni a gyep mekeket. S feltételezhető-e az, hogy arra tanítják oda­haza, vagy az iskolában, hogy ne köszönjön a gyer­mek? Az ilyen felnőtt sa­ját magával szemben is gyűlöletet kelthet a gyer­mekben. Egy érdekes kis epizód-» nak voltam távoli szemlé­lője. Utcabeli gyermekek játszadoztak a ligetben. El­ment mellettük egy felnőtt. Persze egyik sem köszönt neki. A felnőtt egy kis idő múlva visszafordult. Végig­nézett a gyermekeken, — majd kedvesen elbeszélge­tett velük. Érdeklődött já­tékaik iránt. Távozáskor köszönt nekik. A gyerme­kek megdöbbent arccal fo­gadták a köszönést. Való­színű akkor jutott eszükbe, hogy az önfeledt játék köz­ben ők elfelejtettek köszön­ni. Ez is megszégyenítés volt, ami nem lehet peda­gógiánk alapvető nevelési módszere, de a megszégye­nítés ilyen finom formája néha igen hasznos. Ebben az esetben a gyermekek érezték, hogy ezt a felnőt­tet érdekli az ő játékuk, problémájuk, beszélgetett velük. Nem haragudott meg azért, hogy feledéke­nyek voltak vele szembeni s alkalmat ad hibájuk ki­javítására. Azóta nem for­dult elő, hogy ne köszönné­nek ennek az embernek. Ha figyeljük gyermekein­ket, tapasztalhatjuk, hogy játékaikban is sokszor gya­korolják a tiszteletadás kü­lönböző formáit Amikor boltost játszanak köszöntik az elárusítót, a többi vevőt. Óvodás, vagy iskolás játék esetében üdvözlik a tanítót, óvó nénit, osztálytársaikat Ez jó jel, s azt mutatja, hogy a gyermekek figyelik a felnőttek viselkedését utánozzák azokat Sok eset­ben megyünk a gyermek­kel egvütt vásárolni, meg­figyelik hogy mi hogyan köszönünk, hogyan üdvö­zöljük Ismerőseinket. — Gyakran utazunk gyerme­keinkkel. s látják, hogy ak­kor is köszönünk, ha Ide­gen társaságba, utitársak közé kerülünk, mert hosz- szabb Ideig együtt leszünk. Ezt is megfigyel! a gyer­mek. Bővül az Ismeretei amit majd később alkalmaz Is. A tanuló környezetének Igen nagy nevelőhatása van. Különös gonddal kell tehát lennünk a családi kör nevelőhatésára is. A gyer­mek megfigyeli, hogv édes­apa, édesanya hogvan kö­szöntik pgvmást távozás­kor. érkezéck-nr. Hogvan kö­szön nagyobb testvére. Szo- kás-e odahaza este. reggel egvmás üdvözlése. A gyer­mek szeret utánozni, s kö­veti is a felnőttek, nagyob­bak példáiét. A kisebb gyermekeknél eleinte a szü­lőknek kell este egy-egy ..esti puszival”, vaav ..lóéi­szakát kívánok”-kal elkö­szönni. de későhb fokozato­san a gyermektől is megkö- vetetkntiok, s sok-sok kö­vetkezetes gyakorlás után szokássá is válik. Sok módot és történetet lehetne elmondani a köszö­nés szokásának kialakítá­sával kapcsolatban Nem könnvú és nem rövid út ve­zet a szokás kíalaküéRáig. Türelmes, meggondolt éss következetes nevelőmunkát kell folytatnunk, ha azt aka-ink hogy gyermekeink értékes fi’lotdonsága le­gyen a folnő-tek megbecsü- ’ése és tis7+oiefe. ^ Olediira Lajos gyakorlóiskolai tor (tő Jászberény, Felsőfokú Tanltókéjtf»’

Next

/
Thumbnails
Contents