Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

IMS február 2?» SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s fegyvert!ekén már közös gond A KULTÚRA UGYE — Tudja, mi jellemezte 1960-ban a fegyvemeki kul­turális életet? A deficites művelődési otthon! így határozta meg a múltat Fegyvernek községi tanácsának elnöke, Vásár­helyi József, amikor a he­lyi művelődési munka rész­leteiről beszélgettünk. Igen, részleteiről. Ezt hangsúlyozni kell, mert Vá­sárhelyi József igencsak benne él községének kul­turális életében. Nemcsak ismeri ezt aprólékosan, ha­nem segíti, támogatja is a teljes kibontakozását. Jól dolqozik a művelődési tanács A művelődési otthon te­vékenységét héttagú műve­lődési tanács irányítja. El­nöke a művelődési otthon igazgatója, titkára Kálmán Imréné, a helyi tanács vb- titkára, ide tartozik a há­rom tsz népművelési ügy­vezetője, a község KISZ- titikára, és a nőtanács tit­kára. Az ugyancsak hét­tagú művelődési állandó bizottság a községi tanács tagjai közül kerül ki. Eb­bő] is láthatjuk: megfelelő emberek kerültek mindkét testületbe, olyanok, akik nemcsak azt tudják, mit kell tenni ölt, hanem a ho­gyannal is tisztában van­nak. Mindezt azért kellett elmondani, mert ha meg­állapítottuk, hogy Fegyver­seken jól ál] a „kultúra szénája”, arra is választ kell adnunk, milyen eszkö­zökkel, módszerekkel érték d ezt a színvonalat. Százötven fős átlaq Karalkas Gyula, a török­szentmiklósi járás népmű­velési csoportvezetője mon­dotta: _— Fegyvemeken tudják, mi érdekli az embereket, s ennek megfelelően állí­tották össze az ismeretter­jesztés tematikáját. Ezzel magyarázható, hogy az el­múlt évadiban átlag száz­ötvenen voltak a TIT elő­adásokon, de volt olyan téma is, amely háromszáz­ötven embert érdekelt, s nem egyszer előfordult, hogy többen kívül marad­tak a művelődési otthon­ból... Megszokta a közön­ség, hogy péntek az isme­retterjesztés napja, s ilyen­kor mindig kíváncsian mennek az előadásra, s nem is csapódtak még be. A község nyolcezer la­kosa közül hétezerhétszázan tekintették meg a helyi tsz- ék fejlődéséről szóló kiál­lítást. a művelődési otthon képzőművészeti és hímző­szakkörének kiállítását pe­dig több mint ezerhárom­százán. Ugyancsak az el­múlt évadban a huszonkét tánc nélküli műsoros esten ötezerhatszázan szórakoz­tak, a szombat esti tánc- mulatságokon (amelyeken szintén rendeztek kultúr­műsort) huszonhétezren je­lentek meg. A tv-terem ben 200 szék van. s e székek akarcmk ma, tavaly is meg­teltek, pedig a községben ma már hatvan tv-készülék van. A községi könyvtár­nak hatszáznyolcvan olva­sója van, ezenkívül két mozi és két keskenyfilm- vetítő is rendelkezésükre áll a fegyvemekieienek. A művelődési otthonban öt szakkör és három művé­szeti csoport is dolgozik. Ilyen előzmények után érthető, hogy az egyéni igé­nyek is megnőttek Fegyver­nek en. Pé’da rá. hogy bár heti három alkalommal je­lent elfoglaltságot a dol­gozód iskniáía m^eic száz­tizenhat an járnak ide, gim­náziumba és technikumba huszonketten, sőt egy kihe­lyezett gimnáziumi első osztály is működik, a köz­ségben, negyven hallgató­val. Említsük még meg a háromszáznyolcvan politi­kai oktatásra járó dolgo­zót, valamint az ezüstkalá­szos tanfolyamok, és TIT előadások résztvevőit is. A közigazgatásilag Fegy- vemekhez tartozó Szapár- falun is működik az idén a dolgozók iskolája, tizen­hét tanulóval. Ami még megoldásra vár A fegyvemeki kulturális élet irányítói azonban nem­csak az eredményekre büsz­kék, hanem azt is látják, „hol szorít még a cipő”. Első helyen a tsz-akadé- miák problémáit kell em­líteni. Kicsi a látogatottság (igaz, az ezüstkalászos tan­folyamok igen sok hallga­tót „elszipkáznak” a tez- akadémiáktól). A három tsz népművelési ügyvezető­nek is több segítséget kell adni a jövőben, elsősorban egyes tsz-vezetők és tagok nézeteinek megváltoztatása érdekében, a tsz-ekben fo­lyó népművelési munkával kapcsolatiban. Fegyvemeken h gond a tsz-könyvtárak és a köz­ségi könyvtár felnőtt-olvasó számának emelése, és az, hogy a tsz-ek kulturális alapját valóban kulturális célokra fordítsák, pontosab­ban: ott használják fél, a kulturális beruházásoknál, ahol leginkább szükség van erre. Rövidesem hozzáfognak az ifjúsági ház felépítésé­hez is, s ha felépül, mód lesz rá, hogy valamennyi fegyvernek» fiatal bekap­csolódjék a művelődés, a tanulás, a kulturált szóra­kozás áramkörébe... —■ bubor — A VILÁG LEGBONYOLULTABB CÍMERE Dánia állami címere a világ legfurcsább és leg­bonyolultabb címereinek egyike. Találunk rajta ezüst keresztet, aranykoro­nás hattyút, lovast, három koronát, külön lófejet, hat oroszlánt, bárányt, med­vét, tizenhat szivet és még sárkányt is. Özek kísérik a határőröket Nem mindennapi vendé­gek ütöttek tanyát az egyik somogyi határőrség udva­rán. öt őzike az ismét ke­ményre fordult télben itt keresett menedéket és élel­met. A határőrök védnök­séget vállaltak az éhező kis állatok felett, amelyek rö­vid idő alatt megszerették új környezetüket. Ha egy katonát meglátnak az ud­varon, nyomban ott terem­nek és úgy kísérik, mint hűséges kiskutyák. Ilyen­kor a takarmánypajtából egy-egy marék széna, egy­két cső kukorica is előke­rül, amit a külön e célra épített „vendég-szállás" ete­tőjébe raknak le számukra A gondoskodás olyannyira megszelídítette a kedves ál­latokat, hogy amikor szol­gálatba indul a járőr, nyo­mába szegődnek és csak élelemmel lehet őket visz- szacsalogatni. (MTI) A Szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház modellező szakköre négy megyei, öt dcl-magyarországi és egy országos első helyezést ért cl repülő-, hajó- és autó­modellezésben. Képünkön Kiss Károly szakkörvezető és két tanítványa. Veszélyes vadászka'and Veszélyes vadászkaland történt a napokban Békés megye legnagyobb erdejé­ben, a Mályvádi rengeteg­ben. Dámvadcserkés^és közben váratlanul hatalmas vadkannal találkoztak az erdészek. Rálőttek, sa vad sebesülten menekült. A sebbzett vadat Mastala Gergely, a mályvádi kerü­let vezető erdésze foxterri- errel vette üldözőbe. A vaddisznó a sűrűben több­ször szembefordult a nyo­mában csaholó kutyával, majd hirtelen az üldöző Mastala Gergely felé tör­tetett. Űjabb lövésre már nem volt idő, az erdész védekezni csak úgy tudott, hogy vadászpuskáját ke­resztbe fogva a vad szájá­ba nyomta. Ekkor segítsé­gére ment hűséges kutyá­ja, ráugrott a kanra, amely a foxi felé fordult, s ez elég időt adott az erdész­nek ahhoz, hogy újra lőj- jön. Ez a lövés már halálos volt. Az óriás termetű vad­kan a vadász lábai előtt múlt ki. A Megyei Könyvbarát Bizottság üléséről (Tudósítónktól.) A napok­ban tartotta eaévi első ösz- sze jövetelét a Megyei Könyvbarát Bizottság. A résztvevők a múlt évi ered­mények számbavétele mel­lett meghatározták a bizott­ság idei programját is. Az elmúlt évben életké­pesnek bizonyult a könyv­tárak fejlesztését szolgáló mozgalom, ráirányította az emberek figyelmét a könyv­tárakra, igyekezett a széles tömegekkel megértetni az olvasás jelentőségét. A könyvbarát mozgalom ve­zetőinek és aktivistáinak munkája a könyvtári olva­sók létszámának gyors emelkedésében is kifejezés­re jutott.* 1 A városi könyvtárak kö­zül Kisújszálláson és Mező­túron volt legnagyobb az emelkedés, míg a községi könyvtárak közül Tiszaör- vényen, Tiszai garo«, Kőte­leken, Tisza várkonyban, Pusztamonostoron, Tisza té­ny ón és Tiszaszöilőeöa. Hatórás drámát küzdelemben oltották két tankhajó tüzet Hojókatasxtrófa Japánban Hága (MTI) Hatórás drámai küzde­lem után sikerült eloltani a tüzet a Miraflores nevű panamai tankhajón és az Abadesa brit tartályhajón, az antwerpeni kikötőből az Északi-tengerre vezető víziúton, a Schelde folyón. A katasztrófa, amint már jelentettük, akkor következett be, ami­kor a két hajó hétfőn dél­után hibás utasítás követ­keztében összeütközött. A ! belga és a holland polgári flotta mentőosztagai hősies küzdelmet folytattak, ami­kor a víz színén úszó olaj égése közben a hajótö­röttek segítségére siettek. Kedden a hajnali órák­I ban egy másik hajósze­rencsétlenségről is érke­zett jelentés. Japán közép­ső részén, Kobe kikötő közelében hajnalban a Tokivá Maru nevű komp­hajó összeütközött egy ja­pán teherhajóval. A sze­rencsétlenség hét halál­esetet okozott, de a komp utasai közül 3 utas, vagy matróz eltűnt. A keddre virradó éjsza­ka az Égéi-tengeren tom­boló viharban elsülyedt az Egli nevű görög teherhajó. Csak a rádióst tudták megmenteni. Személyzeté­nek három tagját egy la­katlan szigeten fedezték fel a mentésre indult helikop­terek. A 22 főnyi személy­zet többi tagjáról nincs semmi hir. Az ígérettel már tele a padlás... Hotó lelt a trali topostanfolyam céljára kiutalt húszezer forint? (Levelezőnktől.) A MAGAM ÜGYÉBEN ritkán fogok tollat, de a mögöttem álló harminckét ember érdekében kénytelen vagvok a szerkesztőt« zárt­sághoz fordulni — kezdi le­velét Bozorádd János, a jászdózsai Petőfi Tsz párt- titkára. S így folytatja: Decemberben a sajtóban olvastuk és a járási tanács is közölte, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol 25 jelentkező van, helyben meg lehet szervez­ni a traktoros tanfolyamot. A tájékoztató tartalmazta, hogy a hallgatók a tanfo­lyam idejére személyenként 240 forint keresettérítést, 5,50 forint ebédtérítést, a feleségre 30, az eltartott családtagokra pedig 60 fo­rintot kapnak. Ez ügyben megkerestük a járási tanácsot és január 13-án megkezdődött a tan­folyam. Harmincketíen je­lentkeztek a község há­rom termelőszövetkezeté­ből és az ittlévő gépállo­mási brigádból. Még aznap elkészítettük a költségve­tést, amit Orbán István agropropagandista magá­val vitt. A tanfolyam veze­tőjét utasította, hogy a szakkönyvekért azonnal í menjenek el Kenderesre. I Az útiköltséget és a köny­5 zervu*z, anyukám, szervusz — libben be a férj az ajtón, szokatlan vidámsággal és szokatlanul korán. — Szervusz, szívem. De mi Ütött beléd, hogy Így jössz haza? Na, igazán? öt éve nem lépted így át ezt a küszöböt... — Csak semmi, semmi. Kérek egy puszit ide jobb­ra. így. Aztán egyet ide jalfelől. Ügy. fis most csukd be a szemedet és nyújtsd ki a kezed! — Ugyan ne bolondozz már! Még majd valami bé­kát teszel bele... Tudod, hogy a szívverésem is el- áVna tőle... — Csak •ártsd, tartsd! De ne kukucskálj! — Jé, hát ez egy százas' — Igen ez így százas! •— És igazi. Te, ne vic­celj velem, nem szeretem, ha kölcsön kérsz! — No jó, akkor most még egy puszit ide jobbra! így. Azután még egyet balra! Úgy ni. És most még egy­szer csukd be a szemedét PREMIUM és nyújtsd ki a kezed! — Te, Jenő! Ugratsz en­gem, hiszen ez egy másik százas! — Ügy van. S ha nem haragszol, kezdjük ezt a játékot még egyszer élőiről! — Te, te lottóztál?! — Nem. — Pénzt találtál valahol? Azonnal vidd a rendőrség­re! Nekem ne kedveskedj ilyenekkel! — Ugyan! Csak nem gon­dolod? Csukd, be szépen a szemed! — Három... — Mit szólsz? Milyen va­gyok? ,— Te, Jenő, prémium?... — Látod milyen okos kis asszony vagy! — Háromszáz forint? Hü, micsoda meglepetés... Hát ezé t kapsz még két puszitI — És ha négy vagy öt is jár? m- Akkor te csaló vagy... Az már úgy sem igaz. — Hát mit gondolsz, mennyit kaptam? — Négyszáz? — Viz, váz... — ötszáz? — Víz, víz... — Hétszáz?! — Víz... — Ezerötszáz?! — Nem. — De engem most már ne idegesíts! Tessék meg­mondani! Más rendes em­ber ilyenkor hazamegy és azt mondja a feleségének: „Anyukám, tessék, itt van kétezer forint, a negyedévi munkámért kaptam.” — Tessék, még egy... — Lássuk csak azt a zse­bet, Jenő! i/yyan, szívem, tíz éve "sose nyúltál a zsebem­be, most képes volnál? — Képes én, mert min­ket, gyenge nőket mindig csak ugrattok! — Hát akkor itt van még egy piros. — Nem érdekel! Tudni akarom, hogy mennyit kap­tál. — Itt van, tessék! — Hatszáz, hétszáz, nyolc­száz, kilencszáz... Engem nem csapsz be. Tessék ki­fordítani azt a zsebet. A másikat is! Mindet!... <— De Agnes... — Csak semmi Agnes. Mutasd a levéltárcádat is. Hol a többi? Kilencszáz fo­rinttal igazán kár lett vol­na ennyire hencegni. Má­sok ezreket visznek haza. Tőled meg úgy váltsak meg minden száz forintot? — Szívem, hát nem szok­tál te így... — Nem szoktam, nem szoktam. Majd szokom. És vedd tudomásul, hogy ha nem adod elő a többi pénzt is, vége a bizalomnak. — Nem hiszel nekem? — Hát hiszek... hiszek. De tényleg kilencszázért higgyek? Hz. Simon István vekre a pénzt a hallgatóik összeadták. A könyvek egJó­részét akkor megkaptuk, a többit pedig a kenderes! tra ktoros- gépószképeő isko­la igazgatója személyesen hozta el. s azóta is heten­ként ellenőrzik a tanfolyam munkáját. Később Ismét járt ná­lunk Orbán elvtára és a Jászberényi Gépállomás fő­mérnöke, aki felajánlotta segítségét. Tőlük kaptunk gépeket, egyéb felszerelése­ket. A tanfolyam tehát mű­ködik, a hallgatók aránylag jól tanulnak, de a költsége­ket még mindig saját erő­ből fedezik. Többen felte­szik a kérdést: megtérül-e ez úgy, ahogyan Orbán élv­társ ígérte? * TÖMÖREN ez az egyik levél tartalma. A másikban — amelyet levélírónk feb­ruár 24 én vetett papírra — azt írja meg, hogyan bo­nyolódik az ügy. Olvassuk csak: Elnézésüket kérem, de a 18-án dátumozott levelet akkor nem adtam postára, mert Rimóczi Jánosné ta­nácselnök azt mondta, majd ő elintézi a panaszt. Be­szélt is a járási tanács ille­tékesével, s egy óra múlva már nálunk volt Bálint Im­re mezőgazdasági osztály- vezető és Orbán István ag­ropropagandista. Megmu­tatták a megyei tanács in­tézkedését arról, hogy a Jászberényi Gépállomás kérjen a tanfolyam kiadá­saira pénzt. Amikor az egyik szakoktatónk elment a gépállomásra, ott azzal uta­sították el, hogy ők nem foglalkoznak velünk. Orbán elvtárs biztatására legközelebb a tanfolyam pénzügyi előadója utazott Jászberénybe. De hiába te­lefonáltak ide, oda, a pénz sehol. Pedig Orbán István elmondása szerint. Kasza Béla, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetőj j telefonon arról tá­jékoztatta, hogy a megyed tanács húszezer forintot a<L s érte is küldhetnek a pén­zért. Egy előadó gépkocsiba ült. de hogy hová ment, azt homály fedi. CSUPÁN AZT TUDJUK, hogy hat hét óta harminc­két családfő hordja el ott­honról a pénzt, s a sok ígérgetés után jogosan mondják a tanfolyam hall­gatói, előadói: félrevezették őket.

Next

/
Thumbnails
Contents