Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-26 / 47. szám

5963 február 26 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP $ Tisza József Jászárokszállásoü szavazóit Újvárosi elnökségem Mezőtúron is ünnep volt a választás napja (Tudósítónk írja) l/asámap reggel hét óra " titán már számos szavazohelyiség előtt hosszú sorokban álltak az ünnep­lőbe öltözött emberek. A honvéd zenekar kedves meglepetésként minden szavazóhely séget megláto­gatott és rögtönzött hang­versennyel köszöntötte a választókat. EIőszöi1 és egyszerre sza­vazott a mezőgazdasági fel­sőfokú technikum száztíz hallgatója. A városiban elsőnek — 12 éra után néhány perc­cel — a perest, 75-ös vá­lasztókerület jelentette a szavazás befejezését. Ezt követően a Tízöles-úti is­kolából, a 77-es kerület je­lentette a szavazás eredmé­nyét, majd harmadiknak a Sós-tanyából, a 78-as kör­zet jelentkezett. Szó szoros értelmében jelentkezett, mert a szavazás gyors és zavartalan lébonyolítása ér­dekében a honvédség min­den külterületi szavazóhe- lyiségben rádió adó-vevőt biztosított kezelószemélyzet- tel együtt A tanyasiak fejezték be először a szavazást, pedig sokszor nagy küzdelem árán jutottak el a szavazó­helyiségekbe. Pusztabánré­vén például beszakadt a jég az emberekkel teli kocsi alatt A lovakat kifogva, a férfiak húzták ki a térdig érő vízből a szekeret A 4-es számú választó- körzetben találkoztunk Sza­bó Máriával, aki a Kecs­keméti Konzervgyárban dolgozik, s szabadságot vett tát hogy szülővárosában szavazhasson. i választási bizottságok * elnökei már a dél­utáni érákban kitöltötték, a átadták a megbízólevele­ket a nyolcvankét megvá­lasztott mezőtúri tanócs- sagnak Bódí Hnre, » tiszaföld- itúri Lénia Termelőszövet­kezet elnöke a megszokott módon kezdte ezt a napol te. A hajnali öt óm a gaz­daság központjában talál­ta. Ellenőrizte a munkát, megbeszélték az emberek­kel, hogyan tudják a leg­gyorsabban beszállítani azt a két vagon műtrágyát, ami a tsz címére a tiszaföld- vári vasútállomásra érke­zett. De pár órával később már feleségével együtt ün­neplőbe öltözve indult a 6-os számú szavazókörzetbe. Mikor a kapuhoz értek, így szólt az asszony: — És hj. most nem sza­vazok rád? A történethez ugyanis Délelőtt történt a jász- árokszállási négyes szava­zókörben. Két idősebb' né­ni, s egy fiatalabb nő, akik valamilyen oknál fogvást nem vettek részt a jelölőgyűléseken, néze­getik a szavazócédulákat. S azt kérdezi az egyikük: — Aztán ki az a Szeke­res László, a járási tanács­tagjelölt? — Ott áll az ablaknál — mutatnak rá. A néni odanéz, s a kép­viselő listát teszi maga elé. — Hát az a Tisza József? •— Az meg, ahol beszél­get, ni. Mire Tisza elvtárs, a tőle megszokott nyers mo­dorban: — Ugye nem valami szép ember vagyok. A néni végigméri tető­től talpig, s aztán bedob­ja voksait az urnába. Tisza József, a Termelő­szövetkezeti Tanács titkára Szolnok megye országgyű­lési képviselője ugyanis kora reggeltől járja vá­lasztó kerületének, a felső Jászságnak falvait Kísére­téhez tartozik Szekeres László, a jászberényi já­rási pártbizottság első tit­kára, a járási tanács tag­ja, Goriáncz Ignác pótkép- • viselő, a jászberényi Fém­nyomó és Lemezáru gyár igazgatója. Tisza elvtárs ugyanis kikérte a főváros­ból választói igazolását, s itt Jászárokszálláson az egyes szavazókörben adta le szavazatát délelőtt 10 órakor választóival együtt. Lapunk munkatársa ér­deklődött Tisza elvtárstól, milyen benyomásokat szer­zett? Képviselőnk a leg­jobb politikai élményekről számolt be. Mint mondot­ta megleptey mekkorát változott a Jászság politi­kai hangulata a négy év alatt 1958-ban ugyancsak a Felső-Jászság országgyű­lési képviselőjévé jelölték, s az akkori szavazáskor is itt tartózkodott. Emlékszik rá Jászboldogházán még késő este is lóháton keres­ték meg a szavazatokkal későket. Jászfényaz&run hozzátartozik, hogy a ti- szaföldvári emberek Bódi Imrét jelölték országgyűlési póticépviselőnek. O maga így szólt erről: — Megható érzés volt a saját nevemet ott látni a szavazólapon. Tíz esztendeig vettem részt a tanács mun­kájában, de olyan magas szervben, ahol .pz országos ügyekben döntenek, még nem tevékenykedtem. Bódiné — saját bevallása szerint — szívesen szavazott férjére. Mert: — Tudja, nemcsak jó ter­melőszövetkezeti elnök az uram, hanem jó családapa is. Szereti a két gyerekün­ket.„ és remélem, engem is. még este is sok szavazat hiányzott. Mast pedig a déli órákig az egész já­rásban leadta szavazatát a választók 70 százaléka. Sok régi ismerősével összetalálkozott, elbeszél­getett, akik vele együtt összehasonlítást tettek. A korábbi választásokon meg­szokott kép volt, a válasz­tók bedobták szavazólap­jukat, s indultak haza. Most nagyon spät helyen együtt érkezett a család a választófülkékhez, a fel­nőttek körül kíváncsiskod­tak, bámészkodtak a gye­rekek, és szerte a falvak­ban rokonok, ismerősök, szomszéd dk a választókör­zetek szavazó helyiségei előtt ejtettäc meg a va­sárnapi eszmecserét. (Tu dósí tónktól.) Hetven esztendős nagy- néném titokzatos arccal járkált napok óta. Vasár­nap délelőtt tíz órakor ta­lálkoztam vele. Ekkorra azonban az arcán nyoma sem volt a titokzatosság­nak. De a szeme csak úgy villámlott a haragtól. — Reggel hat órakor felkeltem, fél hétkor már indultam az Újvárosi ie­Űgy esett, hogy a szol­noki 89-e» körzet választási bizottságának elnöki tisztét töltöttem be tegnapelőtt. Mér a kora reggeli óráktól — mint vásári sakadaJ óm­ban — állandóan változott a kép. Hol a lányára támaszko­dó aggastyán, hol „apu helyett szavazok” jelszóval az urnára kapaszkodó csöppség, viruló első szava­zók sora, s aztán íékete ruhában, kisírt szemmel szavazó asszony jelent meg asztalunk előtt. „Szegény Pálinkásné, az este halt meg az ura”, — súgta a szomszédja. A terem nem ürült ki, egymásnak adták a kilin­cset. „Megcímezni nem kell?” — forgatta kezében a borítékot az egyik bácsi. —■ „Nem kérem, célbatalál az úgyis” — válaszolt a szavazatszedő bizottság el­nöke. Tizenegy óra tájban már a választók zöme le­szavazott. S mint utólag ki­derült,. mindenki a nép­kolába, szavazni. Gondol­tam, megszégyenítem a fi­atalokat, először én szava­zok á körzetben. Tán le is fényképeznek, hogy mi­lyöl szép dolog ez egy öregasszonytól. — Es? Sikerült? — A folyosóra is alig jutattam be. Szörnyen to­lakodóik ezek a mai fiata­lok. Mind korán akart sza­vazni. front jelöltjére. Nem volt tehát igaza annak a férfi­nak, aki így érvelt Csőkéné, a jelölt ellen: „erős kezű férfi kell ide, nem asz- saony”. Igaz, már akkor, a jelölőgyűlésen megkapta a választ: „kicsi a bors, de erős, majd éa megmu­tatom”. Ebéd után már csak két választónk hiányzott. Az egyik mozdonyvezető, s délután érkezett, a másik.., hát, mi tagadás, elment inná, valami „kukucsba”, ahogy a rejtett italmérő helyeket nevezik errefelé. „Ha nem volna szesztila­lom, ott volna a Fenyő­ben” — mondja egy is­merőse. Hét óra felé aztán mégis csak előkerül. Zörög az ablakon: „hol kell itt bemenni?” — „Az ajtóin.” — „De hol az ajtó?” — Megmutatjuk, peckesen vé- gigjön a folyosón, s lesza­vaz, mintha semmi se tör­tént volna vele ezen a napfényes vasárnapon. A magyar választásokról már a vasárnap délelőtti órákban elhangzottak az első hírek a világ rádió­állomásain. Hírekben, ri­portokban számoltak be a választások lefolyásáról a külföldi sajtó állandó bu­dapesti tudósítói: a TASZSZ, a Pravda, az Izvesztyija, a Novoszty ügynökség, a lengyel, a csehszlovák, az NDK, a bolgár, a kínai, a Jugo­szláv Távirati Iroda. A Scinteia, az Unitá, a len­gyel és az NDK rádió, a Volksstimme, az AP és as UPI hírügynökség. Moszkva, (MTt) A hétfői Pravda első ol­dalán közli budapesti tudó­sítójának „A szocializmus zászlaja alatt” című jelen­tését, amelyben beszámol a magyar országgyűlési és tanácsválasztásoikról. A tu­dósító rámutat, hogy a magyar dolgozók vasárnap a szocializmus teljes felépí­tésére, az MSZMP VIII. kongresszusa által kijelölt politikai irányvonal meg­valósítására szavaztak. Utal rá, hogy Budapest egyik legnagyobb ipari kerületé­nek, Angyalföldnek dolgo­zói Kádár Jánost jelölték képviselőjüknek, Varsó (MTI). A lengyel rádió- és tele­vízió már vasárnap, a vál­tói sajtó pedig hétfőn em­lékezett meg a február 24-1 magyarországi képviselő- és tanácstag-választásokról. A jelentések egyöntetűen azt emelik ki, hogy vasár­nap a magyar nép ismétel­ten bebizonyította politikai Gépkocsival a tiszafüredi járásban (Tudósítónktól) Gépkocsival - robogtunk ‘Jüszaderzsre, Az iskolában a szavazatszedő bizottság tagjaként üdvözöltük Pén­tek Lajost, a híres fafara­gó népművészt. Tovább in­dultunk. Nem messze egy kis házon zászló lobogott. Gerőcs László választókerü­leti elnök tessékelt be. Ne­hezen fértünk, annyian vol­tak; — Mindig itt szoktunk először végezni — mondta kalauzunk. — Most; se sok van már hátra. Kócsújfalun Veres Lajos bácsi, a Patkóisi csárda csa­posa is- tagja volt a válasz­tási bizottságnak. Amdkos," érdeklődtünk: történt-e va- valami említésre méltó, így válaszolt: Semmi, minden a legnagyobb rendben. Aztán, megtudtam, hogy már elő­ző este az összes bambi el­fogyott. A tanyai emberek most már azért is várták a szavazás befejezését, hogy a jólsákerülí választásra, * barátság erősítésére mi­előbb koccinthassanak. érettségét és állampolgári kötelezettségeinek már jó­val a szavazás hivatalos befejezése előtt eleget tett. A lapok a választás kap­csán egyéb magyar vonat­kozású cikkeket is közöl­nek. A Dziennik Ludowy például rámutat, hogy az MSZMP politikai irányvo­nala kiállta az élet próbá­ját, s éppen ezért a Haza­fias Népfront választási programja is e politika vál­toztatás nélküli tovább­folytatása mellett száll sík­ra. A Gloe Pracy pedig a magyar ipar szerkezeti át­szervezéséről közöl ismer­tetőt Bukarest (MTI). A Scinteia hétfői száma budapesti tudósításában számol be a magyarországi országgyűlési és tanácsvá- lasztásokról. A tudósító ki­emeli, hogy már a kora reggeli órákban nagy élénkség uralkodott a ma­gyar fővárosban, a buda­pestiek lelkesen járultok az urnák elé, hogy a Haza­fias Népfront jelöltjeire szavazzanak s egyben ki­fejezzék a Magyar Szocia­lista Munkáspárt politiká­ja iránt ragaszkodásukat. A cikk megírja, hogy Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke és Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke már a kora délelőtti órákban leszavaztak és utána elbe­szélgettek a választókkal, Közli a lap, hogy déli egy óráig országos viszonylat­ban a választók 86,2 száza­léka leszavazott. Még a Nap is ünnepelt Kisújszálláson (Tudósítónktól) ve mosolygott és meg is v&lasz- Megkésett 0 két egész nyugtáig. tóttá valamennyi órára tervezett ze- Az első szava- jelöltjét. A szavu- nés ébresztő. Fél zók új tavaszi ka- aóhelyiségekben hétkor már százé- bátyúkban sétál- nyugodtan beszól­va! igyekeztek gattak a főutcán, gettek, tervezget. Kisújszálláson az Mosolyogva muto- tck délután az emberek a sza.va~ gatták egymásnak emberek. Amikor zóhelyiségek felé. emléklapjukat. a neonfények lei- Mindenki ünnep- ^ városban feo- gyulladták, a jő­« ***• wf<** a Nap is time- födött a szavazás, rek kívántak egy- pek, tavaszt ígér- A nép. jelölte másnak jóestét, Ünnepi műszak (Tudósítónktól) :A martfűi Tisza Cipőgyárban a választások tisz­teletére szombatról vasárnapra virradó éjszakán ün­nepi műszakot kezdeményeztek a dolgozók. A tornacipőket gyártó futószalag munkásai kitet­tek magukért: a tervezett 2.430 pár tornacipő helyett 2.740 párat készítettek ezen az éjszakán. Szőnyi Már­ton és Gilámyi Gyula 320—320 pár tornacipő készí­tésével a választási műszak legjobbjainak bizonyul­tak. Vasárnap reggel hat órakor, a műszak végén a gyár munkásai nem haza; — a szavazókörökbe siet­tek. A kétszeres jejlvényes szállítási brigád, a hen­gerlő ckúgosói és a szocialista műhely tómért küzdő kazánháziak az elsők között adták le szavazatukat a környékbeli állami gazdasági- és téglagyári mun­kásokkal együtt. Bódiné az urára szárazott B. L. Ezek a mai fiafalok S, B. A világsajtó a magyar választásokról VÁNDORURNA A ZÁPOR UTCÁBAN (Tudósítónktól) Török Gyula bácsi hetvenöt éves. Be­teges is már, alig tud menni. Vasárnap azért egész frissen izgett-mozgott Szolno­kon a Zápor utcai kis lakásban. — Mondtam, hogy lassan élmegyék én. Még majd elfelejtik elhozni az urnát — zsörtölődött kilenc óra után élebe pár­jával. Az meg szegény mit tehetett? Ki­kinézett a kapun, mígnem tíz órakor ör­vendezve jelentette az öregnek: — Jönnek. Gyuri bácsi megpirosodott arccal ta­pogatta körül az urnát Gondosan féltette a szemüveget, elolvasta, kibetűzgette a szavazólapokat, azután bezárta a borítékba. A bizottság még a kapunál sem járt, ami­kor önérzetesen így szólt feleségéhez: ~ Mondtam én, hogy jönnek azok! (Vem felejtkeznek tó egy voií vöröekato- •feúL Könyveibe mélyedten ta­láljuk az asztalfőre hajol­va. Jászárokszállás Puszta­szer utcájának tágas sa­rokházában vagyunk Ko­vács Ferenc volt középpa- raszfc egyetlen lányánál, Margitkánál. Kovács Mar­githoz úgy igazítottak a községi pártbizottságon, hogy a Táncsics Tsz köny­velőnőjét a falu legszebb első választói között tart­ják számon. Asztalán a KISZ első választói emléklapja. — Meg is ünnepeltük a KISZ szervezetben egy jó hangulatú estén. S mindjárt újságolja, mint aktíva is résztvett a jelölőgyűléseken, jegyző­könyvvezetőként Intwiu az első választóval Azt kérdezem, választó­jogban is felnőtté váló in­terjú alanyomtól, mit jegy­zett meg a jtóöiőgyűlése- ken. —Azt, hogy villanyt kér­tek a Bem József utcaiak. Politikus dolgokról val­latom, kikre szavazott? — Tanácstagunk Faragó Béláné lesz. Képviselőnk Tisza József, járási tanács­tagunk meg dr. Kula Ist­ván plébános. Ami pedig a szavazást illeti: <— Furcsa volt. hogy ed­dig csak apu meg anyu mentek szavazni, most meg én is. Kovács bácsi korán kelő ember, s ilyen időben tett eleget választópolgári kö­telességének is. Margitka az édesanyjával együtt ment el, miután megfőzték a vasárnapi ebédet. Azt kérem mutassa be magát. Szűkszavúra sike­rül. — Jászapátin érettségiz­tem, most mérlegképes könyvelést tanulok. Utána közgazdasági egyetemre szeretnék jutni. Férjhezmenésről érdek­lődöm. — Azzal nem sietek, jó még fiatalnak! Elsők köxőH a gátőrök A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság mezőtúri szakaszmérnökségéről hívtuk fel telefonon az egyik gátőrházat. — Itt Blaha Józsefné, a gátőr félesége beszél — hallatszott a drót túlsó végérőL — Nincs otthon a férje? — Már visszament a szőlőháti iskolá­ba. Csak éppen ebédelni szaladt haza. Ugyanis olt ő a szavazatszedő bizottság titkára. — Nem tudja, dolgoznak-e ma kinn emberek a gáton? —- Hogyne dolgoznának! Elsőfokú ér­és belvízvédelmi szolgálatot tartunk. — És mikor szavaztak az. emberek? — Mielőtt a munkát megkezdték. Már reggel hat órakor elmentek a szavazókör- zietükbe. Még csak annyit, hogy a Körös men­tén ezen a részen harminc ember töltött« munkával a vasárnapot;

Next

/
Thumbnails
Contents