Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

YILÁG PTtOLETA RJAl EGYESÜLJETEK! Szolnok j / # a A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVű évfolyam. 46, szám. Ára 60 fillér 1963. február 24., vasárnap, A NEMZETI EGYSÉG ÜNNEPNAPJÁN Nem egyszerűen válasz­tási kampány volt ez az időszak, amelynek a mai napon a végéhez érünk — a ,szavazással téve fel a pontot hosszú hónapok mun­kája után. Nem helyes ki­fejezés erre az időszakra a kampány szó, mert több volt ez annál. Amikor pár­tunk Vili. kongresszusa ki­dolgozta az előttünk álló történelmi időszak, á szo­cializmus teljes felépítésé­nek célkitűzéseit, progra­mot dolgozott ki. Az egész nép által elfogadható, a nemzet minden haladó ré­tegének érdekeit, céljait magában foglaló egyetemes programot.' Tehette ezt a párt, mert helyesen ele­mezte szocialista fejlődé­sünk jelenlegi szakaszát: népünk túlnyomó többsége egyetért a szocializmus gondolatával, s kívánja, hogy mielőbb befejezzük a szocializmus teljes felépíté­sét hazánkban. A VIII. pártkongresszu­son kidolgozott határoza­tok maradéktalanul tükrö­zik valamennyi dolgozó ré­teg érdekeit. De a kommu­nisták tudják, hogy dol­gozhatunk ki bármilyen jó programot, magában fog­lalhatja az a nép vala­mennyi rétegének érdekeit — nincs biztosítva e prog­ram végrehajtása mind­addig, amíg rnegnem győz­zük annak helyességéről az érdekeiteket, azokat, aki­kért a program készült, és akikkel vállvetve, közös harcban meg akarjuk - azt valósítani. A szocializmus felépíté­sének programja valameny- nyi dolgozó réteg érdekeit magában foglalja. Erről folyt a nagy beszélgetés a kongresszustól a mai na­pig. A többezer jelölőgyű­lésen, választási gyűlésen, rétegtalájkozókon, szemé­lyes beszélgetés során tövi­ről hegyire megvitatták a dolgozók a vezetőkkel, a jelöltek a választókkal, a párttagok a pártonkívüliek- kel a pártkongresszus által kidolgozott programot. Rész­leteire bontva megbeszél­ték, hogy egy területen, egy-egy városban, község­ben, üzemben, vagy szö­vetkezetben, hivatalban, vagy gazdaságban milyen feladatok adódnak azon az átfogó, az egész nemzet elé állított célkitűzésen belül, amit a szocializmus teljes felépítése jelent. Népünk politikai érettsé­gét bizonyítja, hogy az el­múlt hónapokban is a leg­több szó a termelőmunká­ról esett. Az a mód, aho­gyan n termelőmunka mai problémáiról beszéltek, ahogyan a termelőmunká­ban a mostoha időjárással dacolva helytálltak dolgo­zóink, a legfőbb bizonysá­ga annak, hogy egyértel­műen magukénak vallják a szocializmus ügyét. Hősi helytállás — ez a jelző most igazán megér­demelten illeti mindazokat, akik a mostoha időjárással dacolva küzdöttek az ener­giaellátás, a villany, a víz, a gázszolgáltatás biztosítá­sáért, a ’ közlekedés, a hír­közlés zavartalanságáért, a közös állatállomán^ meg­óvásáért. A szokatlanul hosszú tél kemény próbára trtt mindenkit. Kifogytak tartalékaink, sokszor nem­csak szénből, olajból, zöld­ségből, de türelemből is. Nekik nem. A vasúti dol­gozók, postások, gátépítő munkások, szövetkezeti ál­latgondozók, olajbányászok — megyénk sok-sokezer dolgozója napról napra be­csületesen elvégezte mun­káját. Az egyszerű munka, a mindennapi helytállás olyan új hősei születtek, akikről talán soha nem szól majd a krónika, nem kap­ja fel nevüket, a sajtó. Nem is kívánják ezt. Amikor a tizenöt-húsz fokos hideg­ben eltöltött nyolc órai munka után elmentek a jelölőgyűlésre — nem egy­szer négy-öt kilométert gyalogolva — nem tettek hangos fogadalmat. Jól megnézték a jelölteket. Ha közülük való volt, felemel­ték szavazásra a kezüket, s legfeljebb . annyit mond­tak: ránk mindig számít­hatsz. A nagy beszélgetésben, amely a választási előké­születeket jellemezte, he­lyet kaptak gondjaink is. Nem kellett kortesfogásként kitérni a gondok elől, mert szocialista rendszerünkhöz tartozik, annak szilárd alapja az őszinteség. A vá­lasztási előkészületek köz­ben folytak a termelőszö­vetkezeti zárszámadások. Nem egy helyen a zárszám­adó közgyűlés egyben je­lölőgyűlés is volt. A dol­gozó parasztság politikai érettségét, szocializmushoz való hűségét bizonyítja az a hangulat, ami a közgyű­léseket uralta. Köztudo­mású, hogy szövetkezeteink jelentős része az idén nem ért el olyan gazdasági eredményeket, mint esetleg korábbi években. A tagság ennek okait vizsgálva ha­tározottan állástfoglalt a szövetkezeti rendszer mel­lett — mert dacára az eset­leg alacsonyabb évi jöve­delemnek, az elmúlt két aszályos év tapasztalatai alapján éppen azt látta, ér­tette meg, hogy tartós jólét csakis a közösen járt szo­cialista úton érhető el. Mi más útravalót adhattak az ilyen szövetkezeti gazdák jelölőgyűlésükön a leendő tanácstagnak, képviselőnek: segítsék ők is majd mun­kájukkal a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdítá­sát, felemelkedését. A jelölőgyűléseken sok­féle kívánság elhangzott, mégsem váltak azok álta­lános követelőzéssé, kíván­ságlistákat összeállító és előterjesztő panasznapokká. A kívánságok jogosak. Vá­rosaink, községeink még mindig nyögik a múlt rendszer örökségét, ami a kommunális ellátottságot illeti. Csatornázás, villany, víz. gázbevezetés, iskolai tantermek, lakások építése — mind jogos óhaj. UÍ^nn • csak jogos az ipartelepí­téssel kapcsolatos, a több munkaalkalmat biztosító beruházások követelése. Sok helyen maguk a je­löltek mondták el ezeket, hozzátéve terveinket, ame­lyek a problémák megol­dását tartalmazzák. Ahol a választópolgárok beszéltek ilyen gondokról, mindjárt javaslataikat is hozzátették, azt is elmondták, a lakos­ság milyen segítséget tud és óhajt nyújtani a felso­rolt problémák megoldá­sához. A jelöltek felszólalásaik­ban sokszor elmondták, nincs külön programjuk. A párt célkitűzéseiért in­dulnak harcba, azt vallják magukénak. És mindig hoz­zátették azt is, hogy ez a program részleteire bontva magában foglalja az olyan helyi célkitűzéseket is, amelyekről fentebb szó volt. Nem ígérgettek a jelöltek — csak egyet ígértek meg: minden erejükkel a közös célok megvalósításáért fog­nak dolgozni. A választó­polgárok ennél nem is vár­nak többet, mert ez a leg­több. Nem olyanok a mi céljaink, hogy azokat egy- egy képviselő, vagy tanács­tag egyszerűen „ki tudná járni”. Az életszínvonal további emelése, a terme­lőszövetkezetek megerősí­tése, városaink, falvaink kommunális ellátottságá­nak javítása, új munkaal­kalmak teremtése — nem egy tanácstag, vagy kép­viselő „ügyességén” múlik, hanem valamennyiünk együttes munkáján. Erről beszéltek a jelöltek és eh­hez ígértek minden támo­gatási az őket jelölő vá­lasztópolgárok, A nagy beszélgetés a kö­zös célokról, közös tenni­valókról tovább erősítette a szocialista alapokon nyug vó nemzeti egységet. A bi- zalom bizalmat szült. An­nak felismerése és elisme­rése, hogy minden eddig elért eredményünkben az egész nemzet erőfeszítései benne vannak, új energi­ákat szabadít feL A párt, amely felszabadította, ösz­tönözte és céltudatos rend­szerbe foglalta az ország valamennyi becsületes pol­gárának erőfeszítéseit, biz­ton számíthat erre a jövő- j ben is. Bizonyítja ezt az is, hogy a választási előkészü­let valóságos tömegmozga­lommá vált. Közel kétszáz­ezer ember vett részt a kü­lönböző gyűléseken, talál­kozásokon, megbeszélése­ken. Tízezrek meg tízezrek dolgoztak mint aktivisták a választás eredményessé­géért. A Hazafias Népfront bizottságok kürül még so- ha ilyen nagy létszámú társadalmi munkás nem tevékenykedett. S az ön­zetlenül fáradozó lelkes emberek között megtalál­juk a társadalom minden.., rétegét. Munkások, parasz­tok, értelmiségiek, kisipa­rosok, fiatalok, öregek, fér­fiak és nők, pártonkívüli- ek és párttagok vallották és vallják magukénak a mai képviselő és tanács­tagválasztás célkitűzéseit. A magyar népnek ez az összefogása olyan aranytar­talék, amely legbiztosabb záloga az előttünk álló fel­adatok megvalósításának. Minden túlzás és elbiza­kodottság nékül vallhatjuk, hogy a nagy beszélgetés a párt' VIII. kongresszusán elfogadott politikai prog­ramról eredményes volt. Bízunk abban, hogy ma minden, a szocializmus ügyét magáénak valló ma­gyar állampolgár szavaza­tainak leadásával is igent mond erre a politikára. így lesz a mai nap a szo­cialista nemzeti egység em­lékezetes ünnepnapja OLVADÁS »Ä szovjet hadsereg mindenkor teljesítette történelmi küldetését« Koszorúzás! ünnepség Szolnokon Szolnokon, a Hősök terén álló szovjet emlékmű előtt tegnap délelőtt ünnepséget rendeztek a szovjet hadse­reg negyvenötödik szüle­tésnapja alkalmából. A me­gyeszékhely számos lako­sa, sok veteránja vett részt az ünnepségen, hol a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei Bi­zottságát Kökény István titkár és ÄFrni~fstvfn osz­tályvezető képviselte. Mel­lettük állott Sipos Károly, az MSZMP Szolnok városi Bizottságának első titkára. A megyei tanács vb részéről Fodor Mihály és dr. Kuti György vb-elnökhelyettes, a tanács pártszervezetétől Tordái Sándor titkár jelent meg. A szolnoki helyőrsé­get Űjfalusi Gyula tiszt, a BM-szerveket Bakónál La­jos rendőralezredes, a BM Szolnok megyei Főkapi­tányságának osztályvezető­je, a munkásőrséget annak megyei parancsnoka, Pro- hászka József képviselte. A szovjet katonai alakulatok képviseletében hat elvtárs jelent meg. Ünnepi beszédet Pétervá'i Ferenc tiszt mondott. Bevezetőjében emlékezte­tett arra, hogy a szovjet hadsereg nehéz időkben, forradalmi harcokban szü­letett, A párt legjobbjait küldte a fiata] seregbe, melyhez a párt hívó sza­vára naponta tíz- és tíz­ezrével csatlakoztak a munkások, parasztok. Ugyanakkor a kormány a forradalmi tömegek öntu­datára támaszkodva juttat­hatott a harcolóknak fegy­vert, lőszert, élelmet. Ilyen hősi erőfeszítések között született meg a szovjet had­sereg első nagy győzelme: a 1 ebi rhatatlam sereg 1918. február 23-án Ps^kov és Norva - térségében kivédhe­tetlen csapást mért a be­tolakodott német interven­ciósokra. Mint az intervenciós há­borúban, a második világ­háborúban is helytállt a szovjet hadsereg. Történel­mi jelentőségű győzelmé­nek köszönhetően figyelem­re méltó változás állott be a szocialista és a tőkés vi­lág erőviszonyai között. Az erőfölény immár a szocia­lista táboré. Éppen a szovjet hadsereg és a béketábor ereje ad reális lehetőséget arra, hogy a szocializmus világméretű győzlme előtt is kiküszö­böljük a világháborút a népek életéből. —■ Hatalmas . fegyvertár­sunk a munkások és pa­rasztok serege, igazi nép­hadsereg, — mondotta töb­bek között Pétervéri Fe­renc elvtárs, — s ez a had-1 sereg képezi ma a szo­cialista tábor fő katonai erejét. Mint a közelmúlt1 években többször bebizo­nyosodott: már puszta léte is meghátrálásra készteti az agresszorokat. A magyar nép és a szovjet hadsereg1 barátsága elszakíthatatlan. — fejezte be beszédét a szónok, A vasutas-zenekar indu-, lójának hangjai mellett a‘ megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei szovjet alakulatok, a hon­védség, a rendőrség,, a. munkásőrség, képviselői he-; lyezték az emlékmű talap-, zalána a hála, a megemlé-, kezés koszorúit. Az ünnep-, ség az Intemacionálé meg-, hallgatásával fejeződött be.1 Halló ITT nepiAP... — Itt Bognár Jánosné Tisza földvárról. — De vidáman jelentke­zik... Talán éppen társa­ságból csengette fel a te­lefon ? — Tervezésből... Az uram itt dolgozik a ktsz- ben mint villanyszerelő: most emelték fel tíz szá­zalékkal az órabérét. Már­ciustól több jut majd ha­vonta a takarékba. Tudja, kicsit éppen üres a kassza: háromezerért vettünk ma­lacot. — Az árából ítélve az akár hízó is lehetett... — Persze; csak becéz­tem, mielőtt sonkává,1 hur­kává lényegült. , . •— E szerbi t csupa öröm az élet. — Ennyire ne legyünk optimisták! Maholnap el­úszunk házzal együtt, any- nyira olvad. A nagyobbik gyerekem, másodikos, csu­rom lucsok. Még jó, hogy az utcák aránylag tiszták ■ — Merre is laknak önök Földváron? — A sportpálya felé. — Aha! Arra van a re nn- őrség is; van honnan ren­det tanulniok a háztulaj­donosoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents