Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-23 / 45. szám

s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. február 23, Egy hét a nemzetközi politikában A genfi nemzetközi le­szerelési értekezlet túljutott a századik ülésén, s az an­golszász delegátusok meg­egyezési szándékának hiá­nya és merevsége a február 12-én kezdődött mostani ta­nácskozás-sorozatot is a zsákutca veszélyével fenye­geti. A kísérleti robbantások­ról évek óta folyó tárgyalá­sokon az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képvi­selői újra meg újra azt haj­togatták, hogy „ha a Szov­jetunió beleegyezik saját területén az ellenőrzésbe, akkor a megegyezés előtt nyitva áll az út". S Moszk­va, mint ismeretes, bele­egyezett. A múlt év végén bejelentette, hogy hozzájá­rul országa területén a nemzetközi helyszíni ellen­őrzéshez. Ez kimozdította a kátyúból a tárgyalásokat. Az egyezmény létrejötté­hez azonban két félre van szükség. A nyugaton lett volna a sor, hogy megmu­tassa: tud hajlékony lenni, ha kompromisszum jelenik meg a láthatáron. Washing­ton viszont ezúttal a hely­színi ellenőrzések száma növelésének követelésével halogatja a megegyezést: az eredetileg kért 2—4 hely­színi ellenőrzés helyett 8— 10-et követel, A szovjet javaslat nyo­mán úgy tűnt, hogy a meg­egyezés kézzelfogható kö­zelségbe került. Mint a Li­verpool Post írta: „Hrus­csov engedménye óta nem állnak az útban elvi ellen­tétek. csak kompromisszu­mot kell kötni a helyszíni ellenőrzések száma tekinte­tében. Ha tehát Kennedy hajlandó az alkotó munká­ra, óriási értékű egyez­mény jöhet létre.“. Az Egyesült Államok bizonyos — elsősorban a hadiipart képviselő — körei azonban erőteljes kampányt kezdtek az egyezmény megkötése ellen. Érveiket megpróbál­ják „tudományosan” is alá­támasztani. így Teller, a magyar származású hírhedt atomfizikus, akit a hidro­génbomba atyjának nevez­nek, kijelentette, hogy a „megállapodás Münchent jelentene az Egyesült Álla­mok számára”. Kennedy elnök közvetlenül a genfi értekezlet jelenlegi szaka­szának megnyitása előtt utasítást adott a föld­alatti kísérleti .^robbantások folytatására. Ez volt tehát Washington válasza az atomcsendről hozott ENSZ- közgyűlés határozatára, s ez az igazi értéke annak a zajos amerikai propagandá­nak. amely szerint az Egye­sült Államok állítólag ked­vező légkört igyekszik te­remteni a tanácskozások­hoz. A szovjet küldöttség, hogy kivezesse az értekezletet az újabb zsákutcából, ismét kezdeményező lépéseket tett Indítványozta, hogy az államok vállaljanak ünne­pélyes kötelezettséget: nem használnak idegen területet az atomfegyver-hordozó ál- lomásoetatására. Szerdán Kuznyecov szovjet külügy­miniszterhelyettes előter­jesztette kormányának ja­vaslatát a Varsó Szerződés és a NATO tagállamai meg nem támadási egyezményé­nek megkötésére. Az ame­rikai és angol küldöttség azonban mindezideig meg­elégedett annak ismételge­tésével, hogy „adok-veszek alapon” hajlandók vagyunk a tanácskozásra. A gyakor­lat azonban máét bizonyít. A karibi válság leküz­dése óta gyakran halljuk, hogy a reálpolitikusok ide­jét éljük. Kennedy nemrég azt írta, úgy tűnik, közte és Hruscsov között nincsenek nézeteltérések a tekintet­ben hogy atomszázadunk­ból ki kell küszöbölni a há­borút. A szavak elhangzot­tak. Az emberiség most a tetteket várja. A héten két másik nem­zetközi tanácskozás is le­zajlott Gertiben, éspedig az Európai Szabadkereskedel­mi Társulás (EFTA) mi­nisztereinek értekezlete és az ENSZ tudományos és technikai konferenciája. Az EFTA képviselői Heath lordpecsétőr beszá­molója alapján megvitatták a Közös Piac országai brüsszeli tárgyalásainak ku­darca nyomán előállt hely­zetet és sajnálattal állapí­tották meg, hogy a „hatok" Anglia csatlakozásának meghiúsításával tovább késleltetik az európai gaz­dasági integrációt Ismeretes, hogy az Euró­pai Szabadkereskedelmi Társulás Nagy-Britannia ve­zetésével 1960 tavasza óta azokat a nyugat- és észak­európai országokat fogta össze, amelyek a Közös Piaccal szemben meg akar­ták őrizni kereskedelmi versenyképességüket ami gazdasági fejlődésük egyik feltétele. A tanácskozás során fény derült aizokra a nehézsé­geikre, amelyekkel a tagál­lamoknak meg kell birkóz- niók, ha a Közös Piac vám­falán kívül maradnak. „Az EFTA a Közös Piac meg­oldatlan problémáinak hű tükre” — jelentette ki a vitát jellemezve Schaffner svájci szövetségi tanácsos. Heath közölte, hogy Anglia közös piaci belépéséhez csak a politikai feltételek meg­változtatása adhat módot s a csatlakozást most már a „hatoknak” leéli kezdemé­ny ezniök. Az ENSZ genfi tudomá­nyos értekezletének munká­jában mintegy 100 ország képviseletében közel 2 ezer küldött vett részt, s a 16- napos tanácskozás során ' 1800 javaslatot terjesztettek élő az elmaradott országok fejlesztésének problémáiról; Ez a nagyszabású vita egyik állomása volt annak az útnak, amelyen a fej­lett országok segítséget nyújthatnak a gazdaságilag elmaradott államoknak. Betancourt venezuelai el­nök, az „olajonszág diktá­tora” a napokban ünnepel­te hatalomra jutásának 4. évfordulóját. A nemzetközi közvélemény figyelmét azonban nem a caracasi hi­vatalos szertartások pompá­ja és Betancourt „nagy” beszéde, hanem más ragad­ta meg. A venezuelai haza­fiak az évfordulón felejthe­tetlen ajándékkal „kedves­kedtek” a diktátornak: ha­talmukba kerítették az An- zoategui nevű kereskedel­mi hajót, hogy felhívják a világ népeinek figyelmét az országban dühöngő terrorra és tiltakozzanak az ellen. _ Betancourtot mindez kü­lönösen kellemetlenül és kínosain érintette, aziért is mert éppen hivatalos ame­rikai látogatásának előesté­jén játszódott le. A hatás természetesen Washington­ban sem maradt el. A Wall Street urai nyomban vé­dencük segítségére siettek. Bejelentették, hogy az Egyesült Államok tengeri és légierői a venezuelaival „teljesen összhangban lép­nek fel”, hogy az „Anzoa- teguit” elfogják, vagy el­süllyesszék. A szinkronizált „fellépés” azonban nem járt eredménnyel. A hajó befutott egy brazil kikötő­be és bátor szabadsághar­cos utasai a brazil kor­mánytól politikai menedék­jogot kaptak.» Washington számára persze ennél is súlyosabban esik latba az a tény, hogy Betancourt lába alatt inog a talaj. Az országban * hosszabb ideje folynak a bolaldali erők akciói, fegyveres megmoz­dulások a diktátor ellen. A partizánmozgalom egyre szélesebb méreteket ölt.' A Kennedy és Betancourt tárgyalásairól kiadott kö­zös közlemény megerősíti, hogy a kommunista elle­nességben élenjáró vene­zuelai rendszer hű táipaszt talál Washingtonban. A szá­lak összefonódtak. Betan­court már másfél éve sza­kított Kubával, s az „olaj­ország” évi 150 millió ton­na kőolajtermésének há­romnegyede amerikai kézen van. A belső ellentmondá­sok azonban végsőkig ki­éleződtek. A gazdasági éle­tet a külföldi monopóliu­mok uralják, az államadós­ságok horibilis összegre rúgtak, a munkanap még mindig 12 óra, a haszno­sítható földterület 85 száza­léka nagybirtok, a megél­hetési költségek rohamosan emelkednék. Omladozik Latin-Amerikának ez a „kaszérnvaépülete” is. Márkus Gyula Ünnepi ülés Moszkvában Moszkva, (TASZSZ) A Kreml kongresszusi palotájában megtartották a moszkvai tanács ünnepi ülését a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta megalakulásának 45. évfor­dulója alkalmából, amelyet február 23-án ünnepelnek. Az ünnepi ülés elnöksé­gében altábomagyi egyen­ruhában Nyikita Hruscsov, valamint a kommunista párt és a szovjet kormány más vezetői, ismert kato­nai vezetők foglaltak he­lyet. Ott volt az elnökség­ben Vorosdlov marsall is. A hatezer személy be­fogadására alkalmas óriási termet megtöltötték a moszkvai dologzék, a párt és társadalmi szervek, a hadsereg és flotta képvise­lői. Az ünnepi ülésen Rogyion Malénovszüdj marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere mondott beszé­det „Negyvenöt esztendő a szocialista haza védelmé­ben” címmel (MTI) r Újabb provokációk szovjet hajók ellen Földrengés döntötte romba Barce líbiai várost Eddig 500 halott Bengházi (Reuter, AP, AFP) Heves földrengés döntöt­te majdnem teljesen rom­ba, a 10 500 lakosú Barce libái várost, amely Beng- házitól alig 90 kilométerre északkeletre fekszik. A földrengés idején, csü­törtökön este 22.30 órakor felhőszakadás söpört végig a vátoson és környékén. *' A hírközlési lehetőségek megszakadtak, a legfrissebb jelentések szerint eddig a városka 500 lakóját talál­ták meg holtan a romok között. A líbiai kormány mozgó­sította az egészségügyi szer­veket. Az amerikai légierők egyik közeli támaszpontjá­ról összesen 11 repülőgép — közöttük több heiikonter — felszállt, hogy gyógy­szert, élelmiszert és takaró- ’ kát viŐbjanak le a szabadba menekült lakosságnak. A hírek szerint az orvosok és az ápolók ejtőernyővel kí­vánják megközelíteni a ka­tasztrófa színhelyét. — Moszkva, (MTI) Mint a Trud közli, Kuba térségében a nyílt tenge­ren folytatódnak a szovjet szállítóhajók ellen intézett amerikai provokációk. A mezőgazdasági gépeket és más békés rakományt szál­lító Lgov nevű Diesel-hajót február 18-án este egy amerikai katonai repülőgép rárepülésekikel kezdte zak­Amerikat alom­kísérletek Washington (AP) , Az Egyesült Államok csü­törtökön újabb tanujelét adta, hogy nem kívánja ja­vítani a genfi tárgyalások légkörét. Az amerikai atom- erőbizottság bejelentette, hogy a nevadai atomkísér­leti telepen két földalatti nukleáris robbantást vég­zett. Az AP szerint az egyiket katonai, a másikat állítólag békés céllal. A fel­robbantott nukleáris szer­kezetek kis robbanóerejűek voltak, s nem egészen 20 000 tonna hagyományos robba­nóanyag hatóerejével vol­tak egyenlőék. látni. Másnap ezt a gépet az 5510 számú amerikai gép váltotta fel. A csütörtökön érkezett újabb táviratokban Gyemi- dov, a Lgov kapitánya hírül adja, hogy február 20-án 0 óra 31 perckor a hajó felett újabb, ezúttal 1256-os számmal ellátott amerikai gép tűnt fel, s ezzel egyidőbsn megjelent a 404-es S2ámú, ugyancsak amerikai tengeralattjáró, amelyen jól kivehető volt az Egyesült Államok zász­laja. A Búvárhajó közvet­len közelből követte a szovjet kereskedelmi hajót. Valamivel később, csütör­tök reggel a szovjet hajó ügyeletes matróza arra lett figyelmes, hogy a 465-ös számú amerikai torpedó­romboló nagy sebességgel közeledik a Lgov felé. A romboló kisvártatva meg­fordult és veszélyes közel­ségben a szovjet hajó mellé állt, majd vele egyirány- ban megindult. Ez a rom­boló jelenleg is tovább követi a békés kereske­delmi hajót. A jelentés végül meg­állapítja, hogy a szovjet tengerészek nem változtat­nak irányt. Tizenháromezer himlőhalál Indiában Delhi (TASZSZ). Indiában a múlt évben 44 000 hlmlömegbetegedést regisztráltak, amelyekből 13 000 eset halállal végző­dött A Times of India je­lentése szerint Bihar állam­ban ez év első két hónap­jában 200 ember, Madhy Pradesh állam egyik kerü­letében pedig 125 ember halt meg himlőben. (MTI). Automatizállak a no«ta távíróhálózatát Múzeumi tárgy lett a postánál 1961-ben a Morze- gép: ekkor szüntették meg az utolsó ilyen összekötte­tést Zalaegerszeg és Zala- szentgrót között. Ma már országszerte 240 távgépíró­val és külön e célra fenn­tartott közvetlen telefon­összeköttetésekkel bonyolít­ják le a távíró-forgalmat. Ez azonban még ma is ne­hézkes a nemzetközi szint­hez viszonyítva. A távgép­író-hálózat lehetővé teszi az automatizálást. A szükséges berendezéseket már meg is szerezte a posta. Az auto­matizálás bevezetésével egy távirat átfutási ideje a mostani két-három óráról tíz-tizenöt percre csökken­het, egy-egy távirat to­vábbításához öt-hat dolgozó helyett kettő-három is ele­gendő. A. SZOLZSENYICIN mh gy£MX!EQ (48) A kapitány csak felsóhaj­tott és krákogott. Alkalma-- sint könnyebb volt neki sö­tét éjszakán a viharos ten­gerre vezetni a torpedóna- szád-rajt, mint most ott­hagyni a kedélyes beszél­getést és a jéghideg kar- eerbe menni. — Hány nap? — kérdez­te csendes hangon. — Tíz. No davaj, davaj, gyorsabban! És máris kiáltoztak a na­posok: —- Számlálás! Számlálás! Kimenni számlálásra! A számlálás levezetésére küldött smasszer tehát már a barakkban van. Körülnézett a kapitány — vigye a buslátot? Úgyis le­szedik ott róla, csak a pufaj- kát hagyják meg. Kimegy úgy, ahogy van. Azt remél­te, hogy Volkovoj megfe­ledkezik róla (pedig Volko­voj senkinek semmit sem felejt el) és nem készült fel. még dohányt sem rejtett a pufajkájába. Kézbevenni meg hiábavaló, a motozás­nál rögtön elveszik. Míg a sapkáját vette, Cé­zár mégis odadugott neki néhány cigarettát. 4 — No, minden jót, test­vérek — a másodkapitány zavartan bólintott a 104- eg brigádnak és elment a smasszer után. .Néhányan utána kiáltot­tak, ki azt: fél a fejjél, ki azt: ne hagyd el magad — de mit is mondhattak neki? Maguk építették a BUR-t, ismeri a 104-es. A falak kő­ből vannak, a padló ce­ment, ablak nincs semmi­féle, a kemencéket csak annyira fűtik, hogy a jég leolvadjon a falról és tó­csákban álljon a padlón. Aludni puszta deszkán át­hatsz, ha tudsz a vacogás- tól, kenyér 300 gramm egy' napra, leves csak a harma­dik, hatodik és kilencedik napon. Tíz nap! Tíz nap itteni karcer, ha ezt szigorúan és végig leüli valaki — soha életében nem lesz már egészséges. Tüdőbajt kap és ki nem kerül többé a kór­házakból. Aki pedig 15 nap szigo­rítottat leül, azt már csak az anyaföldbe viszik. Míg a barakkban élhetsz, imádkozz örömödben, és le ne bukj. — Hé, kifelé, háromig számolok! — kiabál a ba- takkfelelős. — Aki három­ig ki nem megy. felírom a számát és átadom a ' fel­ügyelő polgártársnak! A barakkfelelős — az még csak a cifra gazember. Pe­dig velünk együtt zárják a barakkba egész éjszakára, de a főnökséggel tart és nem fél senkitől. Tőle vi­szont mindeniki fél Az egyiket átadja a smasszor- nék, a másikat ő maga tör­li képen. Rokkantnak szá­mít, mert az egyik ujját verekedésben leszakították, a pofája meg akkora, lát­szik, hogy bűnöző. Közön­séges bűnöző, csirketolvaj, de a többi paragrafus kö­zi :t az 58/14-est is a nya­kába varrták, ezért került ebbe a lágerbe. Világos, hogy akit most feli- a papírra és átad az őrnek, azt egyesbe csukják két napra, kivonulással. így hát a rabok lassan megin­dulnak az ajtó felé, ott tö­mörülnek, tömörülnék, a felső priccsekről is leu lí­ráinak mór, mint a med­vék, s a szűk aitó felé tar­tanak. Suhov, kezében tartva . a már megsodort, régóhajtott cigarettát, ügyesen leug­rott, bedugta lábát a vá- lenkibe és már menni akart, de megsajnálta Cézárt Nem keresni akart tőle még .valamit,' de szívből megszánta: olyan sokat képzel magáról ez a Cézár, köziben meg semmit sem ért az életből: ha csomagot kapott, nem gyönyörködni kellett volna benne, hanem miekbb a megőrzőbe vinni, számlálás előtt. Enni ké­sőbb is lehet. Most aztán mihez kezdjen Cézár a cso­maggal? Az egész cuccot kivinni magával számlálás­ra, röhej! — ötszáz torok­ból harsogna a röhej. Ha itt hagyja, pillanatok alatt szétkapkodják, akik szám­lálás után elsőnek futnak vissza a barakkba. (Usztv- Izsmában még kegyetle­nebb volt a törvény: ott munkából hazaérve, a ban­diták, a bűnözők mentek elől, s mire a hátul hala­dók beértek, a szekrénykéi­ket már kiürítették.) Látja Suhov, hogy Cézár észrevette magát, kapkod ide-oda, de már késő. Keb­lébe dugja a kolbászt, meg a szalonnát,, legalább eny- nyit kivigyen a számlálás­ra, legalább ennyit meg­mentsen. Suhov megsajnál­ja és kitanítja: (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents