Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-22 / 44. szám
1903. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Két kút, sok töprengés Kunmadarason Felvilágosít, biztató geológus Az olajbányászok fúrótornyai ma már gyakoribb látvány az Alföldön, mint volt egykor a délibáb. Ez szebb, amaz hasznosabb; s tán ez is okozza, hogy a torony mellett elhaladó felpillant, és odébáll. A legtöbb ember alig járatos a gáz- és kőolajtermelés titkaiban. Valószínű, hogy éppen ezért született az utóbbi időben számos találgatás Kunmadarason két kúttal kapcsolatban. Az egyiket a tanácsháza mögött elterülő lapályon fúrták, a másikat a vasútállomás közelében. Számos madarasit érdekel, miért hogy az előbbiből — jóllehet a megfigyelők saiát szemükkel látták a lángot! — nem termelnek gázt az olájosok; a másikból pedig, mely sem olajat, sem gázt nem adott, miért nem használhatnak vizet az Űj Barázda Tsz gazdái. Érdeklődő olvasóink jogos kíváncsiságát kielégítendő Komjáti János geológustól, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Alföldi Kőolajfúrási Üzemének munkatársáltól kértünk információt. — Kunmadaras térségében kutató fúrásokat végzünk, — mondotta. — A tanács- háza mögött lévő 1. számú kútban gazdag gázkincsre bukkantunk Ennek kitermelését a kutatás befejezése után kezdjük meg. Való, hogy a fúrás sarán találtunk vizet is; ám aligha, kételkedik válaki abban, ' mennyivel értékesebb a népgazdaság számára a gáz a víznél. — Az állomás táján lévő, 2. számú kút sem gázt, sem olajat nem adott. Megnyitása esetén azonban naponta majdnem kétszáz köbméter, legalább hatvan Celsius fokú víz törne fel belőle, — folytatta. Hoitatóház üzemeltetése kifizetődő lenne ennyi s ilyen meleg vízzel. Öntözésre nem javasolnám a kút vizét; a literenként 3,5 gramm só ártalmas válna a növényzetre. — Mi az akadálya annak, hogy az olajbányászok átadják a 2. számú kutat az Űj Barázda Tsz gazdáinak? Természetesen amellett, hogy a különben kimenthető csövek árát önöknek megtérítenék... Megjelent községi tanácstagok kézikönyve A Közalkalmazottak Szakszervezete a jövőben fokozott segítséget kíván nyújtani a tanácsi dolgozók — elsősorban a választások után újonnan hivatalba lépő funkcionáriusok — valamint a társadalmi aktivisták munkájához. Ennek első lépéseként a szak- szervezet — Hazafias Népfront Országos Tanácsával közösen — kiadta a községi tanácstagok kézikönyve című munkát. A könyv részletesen elemzi a tanácstagok feladatait, s azokat a törvényeket és rendelePerzselő csillagok alatt f lőző nap alaposan be® ivott és most jóformán tízpercenként szédel- gett át a kazánsor előtt a szódavizes tartályhoz. Nyolc óra felé járt az idő és a másnaposság mellett az álmosság is kezdte gyötörni. Ahogy jött visszafelé, kiállt egy kicsit levegőzni a hátsó kisajtóhoz. Esett az eső. Hirtelen elhatározással kilépett az ajtó elé, hogy így is hűtse magát. Borzongott a hűvös estében, de nem mozdult. Vékony, szakadozott. inge teljesen átázott. Aztán ugyanolyan hirtelen mozdulattal, mint ahogy kijött, visszairamodott a kazánok közé. Leült a 8-as elé és a forró téglákon vé- gigdülve élvezte, ahogy a meleg átjárja testét. furcsa zajra riadt fel félálmából. Hirtelen azt sem tudta,_ hói van, majd a zaj forrását kereste. Idegen, az itt megszokott hangoktól teljesen elütő kattanások, fémes, rekedt recs- csenéseic hallatszottak a kazán vége felől. Aztán hirtelen észrevette, hogy a rostély nem mozdul. Erre már teljesen felébredt és szinte ugyanabban a pillanatban az ijedtség is belé- vágott. A rostély mozgását szabályozó karhoz nyúlt és m leggyorsabb állásra rántotta. A láncsor lassan, szinte észrevételenül akadozva megindult. A reccse- nések erősebbek lettek és a szokatlan zaj felnagyítva, Ijedtségét fokozva vágódott füléhez. Most visszarántotta a kart lefelé, majd egy gondolatnyi idő után az „Állj" felirathoz tolta. • /) t perc múlva már ha" tan állták, guggolták, hasalták körül a hatalmas kazánt. A csendben először az ősz hajú művezető szólalt meg. — Hát ez eltörött, mégpedig a rostélya. A hirtelen baj megnémí- totta az embereket. Nézegették még egy darabig a rostélyt, de nem szóltak. Ekkor ért oda az üzemmérnök. Letérdelt a kazán elé és a rostély fordulórészét vizsgálgatta, aztán Sanyi bácsira emelte szemét — mi a baj? — kérdezte. — Valahol bent, alul eltörhetett a rostély — válaszolta az öreg. Megint hallgattak. A mérnök feltápászko- dott. Az emberek nézték tanácstalanul és vártak. — Piszok meleg van — mondta először, aztán szinte lélegzet nélkül folytatta — Több szenet ne enged- ienk rá, ami raita van az hadd égjen. Maga meg Jöj— Az akadály jelenleg kettős; néhány hónap múlva talán már semmi... A gáz- és o&ajtermelésre alkalmatlan kutakkal nem mi rendelkezünk, hanem az Országos Földtani Főigazgatóság. Címe: Budapest, II., Iskola utca 13. A most fúrás alatt álló 6. számú kút tulajdonságaitól függ, hogy a 2. számúból lehet-e májd vizet termelni a kőolaj-, illetőleg gáztermelés veszélyeztetése nélkül. Ez a kérdés néhány hónapon belül eldpl. Tudományos és gyakorlati problémáról lévén szó, jóslásra nem vállalkozhatott Eddigi vizsgálataink alapján azonban valószínűnek tartom, hogy az Űj Barázda Tsz részére az Országos Földtani Fő- igazgatóság átadhatja majd a kutat Kulturális szemle Szolnokon A KISZ városi bizottságán elénk teszik a szemle nevezési lapjait. — Alapjában véve elégedettele vagyunk a benevezésekkel. Ügy érezzük, jó agitációs és szervező munka következménye a szépszámú jelentkezés. Ezt nagyrészben annak köszönhetjük, hogy megalakult a KISZ bizottság mellett a társadalmi kultúrális osztály harminc aktívával. Ezek a lelkes fiatalok sokat tettek azért, hogy jóval többen jelentkezzenek, mint az elmúlt években. A szemle különböző ágazataira 12.266-an neveztek. Természetesen nem mind tagjai a szervezetnek, sok közöttük az idősebb kultúrmunkás. Az úttörők külön bemutatóira 3148 úttörő jelentkezett teket, amelyek alapján napi munkájukat végzik. Fontosságának megfelelően kap helyet a tanácsi munka a közalkalmazottak szakkönyvtára sorozatban is. Különböző pályázatok meghirdetésével is a tanácsok segítségére siet a szakszervezet. Az idén ösz- szesen, kilenc olyan pályázatot ír ki, melyeknek témája a tanácsi ügyintézéshez nyújt támogatást. A legsikeresebb pályaműveket nyomtatásban is közzéteszik. (MTI) A súlyt ebben az évben nem a művészeti csoportok bemutatóira, hanem — igen helyesen — a tömeges kiltúrális megmozdulásokra helyezték. Az olvasómozgalomba 2186-an jelentkeztek, a szellemi vetélkedőre 883-an. Két ifjúsági akadémián 860-an akarnak részt venni. Külön működik egy sportakadémia 80 főveL Szép számmal vesznek részt szakkörökben is, ezek közül nyolc szakkör önálló kiállítást is tart majd — 181 tagjuk munkájából, öt ifjúsági filmklub is működik, 457 fővel. Kollektív színház-, múzeum-, hangverseny- és műteremlátogatásra átlag hat alkalomra 3922-en jelentkeztek. A művészeti csoportok szemléjén kilene színjátszó együttes, öt népitánc két bábcsoport, nyolc énekkar és bat zenekar óhajt résztvenni. A két irodalmi színpadnak negyvenöt lelkes tagja készül színvonalas műsorral. Ezen kívül táncklubok működnek, táncversenyeket rendeznek. Érdekes az ellenőrzés rendszere is. A József Attila olvasómozgalomba csak olyanok jelentkezhetnek, akik tagjai valamelyik könyvtárnák. Olvasójegyükre és nyilvántartólapjukra bélyeget ragasztanak, így a könyvtáros Is -tudja’, kik a mozgalom résztvevői és esetenként elbeszélget velük a könyvek tartalmáról, mondanivalójáról. Az üzemi és vállalati KISZ bizottságok tartják nyilván a kollektív mozi- és színházlátogatásokat Márciusban és áprilisban rendezik meg a megyei bemutatókat. Ezek közül legnagyobbszabásúnak az ipari tanulók területi bemutatója Ígérkezik, amelyet Hajdú-Bihar megyével közösen rendeznek március 10-én Szolnokon. Az iparitanuló iskolát egyébként dicséret illeti az alapos előkészítő, szervező munkáért ötven tagú énekkarral, negyven tagú zenekarral, tánc- és színjátszócsoporttal lépnek fel, 1500 fő vállalt három alkalommal kollektív színház- és mozilátogatást 450- en vesznek részt a József Attila olvasómozgalomban, kétszázan a szellemi öttusákon. Minden eddigit meghaladó számban jelentkeznek tehát a városi KISZ fiatalok és a KISZ-en kívüliek a szemlére. A számok biztatóak, reméljük, hogy az értékelés során a különböző ágakban ténylegesen résztvettek száma nem tér el majd lér nyegesen a nevezésektől Felújítják a „Valahol Európában“-! „tizem közben” az abádszalóki orvosi rendelőben. Országszerte nagy sikerrel vetítik a felújított magyar filmeket. A „Liliomfi”, a „Ludas Matyi” és a „Különös házassájg” „másodvirágzása” idején is milliós nézőszámot ért el, s a közönség levelek egész sorában kérte a forgalmazókat: mutassák be újból a magyar művészeik néhány más alkotását is. A kérésnek eleget tesznek s a következő hónapokban ismét megjelenik a mozik vásznán a „Valahol Európában’* amely annak idején nemzetközi rangot szerzett a felszabadult magyar filmgyártásnak, valamint -a „Fel a fejjel” című vígjátékot Latabár Kálmán főszereplésével és a nagysikerű életrajzfilmet, a „Déryné”-! jön — intett az öreg művezetőnek. Alighogy becsukták maguk mögött a művezetői szoba ajtaját, az öreg Kikezdte; — valami vasdarab lehetett a szénben és az akadt a rostélyba, pedig mindig mondom a szeneseknek, figyeljék a csúzdát, mit visz a szén magával. Csak az udvari szenesek vehetik észre, ha egyálta Ián észre lehet venni a sok feketeségben egy kis vas- darabot. Mi az istent csinálunk most? — Azért, hogy a rostély eltört, nem magr felel. Ne fájjon a feje. Nagyobb baj a kiesés. Mire leég a tűz és kihűl a kazán, reggel lesz. Aztán mire leszerelik — elhallgatott, majd dühösen hadarva folytatta — eh, holnapután este lesz mire újra termel, hat műszak, előbb nem megy. Az újra- felfűtés maga egy műszak. 4 z emberek még mindig a kazán körül álltak. Ahogy az öreg közeledett, mindnyájan felé fordultak. Érezte, hogy várnak tőle valamit, biztatást vagy nyugtató szót — de nem volt egy évkézláb gondolata sem. Amikor odaért, annyit mondott: — Na, menjenek a dolgukra, kár itt álldogálni. Az egyik a hátw állók közül szólt visz- sza: — A Jóska elment a raktárba, azt mondta, várjunk hoz valamit. — Mit? — kérdezte or öreg — Azt nem tudom — válaszolta at előbbi — csak azt mondta, hogy várjunk. — Ne várjanak semmit — csattan fel az öreg — menjenek a dolgukra. Az a kölyök meg ne intézkedjen, törődjön a maga dolgával. Lassan szétszéledtek, csak az öreg'maradt ott mozdulatlanul figyelve a rostély- sor alá hulló parázsszemeket, amik a szürkésfekete hamuban még úgy csillogtak egy kis ideig, mint az esti égen a világító epü- lőgép sárgás fénye, lassan távolodva és kisebbedve. Jóska érkezésére rebbent fel. A fiatal, vékony fiú vállán azbesztruha, kezében két kalapács, hidegvágó meg harapófogó. Nagy zajjal ledobta a sok járástól domborúra kopott téglákra a szerszámokat, mellé az azbesztruhát. Semmi nem látszott a másnaposságból rajta. Az inge vizes volt, úgylátszik a raktár felé menet megint kiugrott az eső alá. A fiú nekikezdett az öltözködésnek. Látszott, hogy először bújik a nehéz, kemény ruhába, mert ügyetlenül húzta magára. Mikor lehasalt a kazán végénél, és karját próbaképpen benyújtotta a hőségbe, eltakarta az öreg elől a hulló parazsat. Félórányit dolgozott egyedül, közben ötször vagy hatszor kijött, kimászott a kazán alól, elcammogott vizet inni és újra nekihasalva visszabújt a rács alá. Az öreg eddiq csak nézte és mozdulatlanul éUt. Szégyellte magát, amiért neki ez nem jutott eszébe. Csendesen rászólt Jóskára és a Itarjával úgy intett, mintha bocsánatot akarna kérni: — Vedd le azt a ruhát, pihenj egy kicsit, addig bemegyek én. A fiú semmit sem szólt, vetkőzni kezdett. Az asz- besztruha alól előtűnő inge most is csupa víz volt, de most az izzadtság tette lucskossá. Mire az öreg először kimászott a kazán alól, már a többiek ú visszaszállingóztak. Segíteni nem tudtak, de hordták a szódavizet és egész idő alatt feszülten figyelték a két, egymást váltó embert. n eggel négy lett, mire ** szétvágták a tizenkét láncból álló sort. Az első óra végén kitapasztalták, hogy az azbesztben nehéz a mozgás, akkor sűrű szövésű lenzsákot vízbe mártottak és azt terítették magukra. A 70 fokos hőségben a száradó vizeszsák alatt úgy tűnt, mintha ők is gőzzé tálnának. Egy-egy erősebb ütésnél sziporkázott a sok hulló, égető Vörössárga széndarab. Nemcsak az arcuk, a testük is bíborszínűvé vált. Észre sem vették, hogy új arcok figyelik már ő]cet szótlanul. A délutáni műszakot tízkor felváltották az éjszakások és most azok hordták a vizet és bámultak az izzó katlanba. Amikor befejezték, a többiek kiráncigálták a harminc méteres láncsort, és kikészítették, hogy a lakatosok reggel nekikezdhessenek a javításnak Ok ketten pihentek még egy darabig, közben itták a vizet rendületlenül. Aztán együtt elindultak hazafelé, az egész úton egy szót sem szólva... m ásnap estére vissza**■ szerelték a láncsort. Reggelre már gőzt adott a nyolcas is, egy nappal előbb mint ahogy a mérnök számította. Még aznap délelőtt felhívatták kettőjüket a pénzárhoz és kétszáz-kétszáz forint jutalmat kaptak. Az öreg nagyon büszke volt, mondta a mérnöknek, hogy úgyis televíziói akarnak venni, ahhoz jól jön a pénz. Jóska nem szólt semmit csak megköszönte. Amikor már a műhelyek felé mentek, akkor tette ' még hozzá — adhattak volna többet is. A rákövetkező nap épp olyan volt, mint a két nappal előbbi. Az eső egyhangúan esett és Jóska ugyanúgy szédelgett a másnaposságtól. Megint kiállt az esőre, aztán lefeküdt újra a nyolcas elé. A kopott téglákon csak egy-két új olajfolt jelezte, hogy múlt az idő. Ez az élet — gondolkozott behunyt szemmel. Tegnapelőtt éjjel nem aludtam és ezért kaptam két darab százast. A tegnap éjszakai fennmaradás meg nekem került kétszázba. Az öreg művezető vette észre először, hogy alszik, de nem keltette fel, csak a műszakváltás előtt rázta meg a vállát. Erdélyi György
