Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

Mtt február a, SZOLNOK MBGi'a NÉPLAP 3 Az eredményekről a város négy év alatt megváltozott élete beszéljen Életéről, munkájáról nyilatkozik a jászberényi tanácselnök A seépen berendezett «sóba meglehetősen hideg. Kém látszik éppenséggel a lehelet, de azért inkább összehúzom magamon a kabátot, semmin thogy le- »essem. Csodálkozva nézem végig a középre állított; nagy pálmát, hogy éti mindezt túl? — Nincs mindig Syesa hideg — találja ki gondo­lataimat. Bányai János, a jászberényi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke. — Csak most, hogy késtek x begyújtással Bányai élvtárs rég em­ber az államigazgatásban. No, nem olyan értelemben, ahogyan még néhány éve te használták ezt a kife­jezést, Csupán annyit Je­lent* öt a« egykori mező­túri lakatosra mondott Idő­múlást érzékeltető jelző, hogy népi államunknak már múltja van. S ez egy­aránt kftfejez szöérdséeoí ás érdemet. «tint ahogyan Bányai Jé- por is sokat tapasztalt és erősödött abban a harc­ban, amelynek darabjait most esen a ködös télutói dédelőttöm a karosseaékek mélyére süppedve szedeget jOk Nem volt könnyű dolga* amikor a korábbi küzdel­mek tapasztalataival ide­került a jászok egykori fő­városába. Azelőtt is sokat dolgozott, hiszen a mező­túri fő jegyzésestül a taná­csok megszervezésén ke­resztül a leghálátlanabb munka területre vezetet? életútja: 6 irányította 1956- fc a megyei begyűjtést igyekezett megmaradni em­bernek it te. A jászok között azonban mindennél nehezebb dolga ígérkezett: egyszerre kellett megsze­rettetnie magét és a tanács megtépázott tekintélyét helyreállítani. Bányai vál­lalta a nehézségeket, hi­szen éppúgy hozzájuk szo­kott már, mint a költöz­ködésekhez. Különösen az egészség­ügy és a kultúra kívánt sok erőfeszítést, de a kommu­nális szolgáltatások terén is sokat mulasztott a váro6 korábbi vezetősége, ö leg­inkább a szellemi igények kielégítésének örül, amire ebben a városban nagyobb lehetősége van. Egyelőre azonban még meg kell elé­gednie a .fővárosban futó­lag végignézett tárlatokkal és a könyvszekrényében be­kötve sorakozó folyóiratok­kal. Olvasásra egyébként is csak az álomba] lecsípett idő jut No és a jászok? Befo­gadták-e? Bányai azt vála­szolja, hogy nem szeret di­csekedni. Aztán annyit még kiveszek belőle, hogy sok * barátja már a városban. Jelölőgyűlését az elsők közt tartották meg. Űtravalóul csak annyit kapott, hogy csináljon mindent úgy to­vább, ahogy eddig. — Ez mit jelent? — kérdezem. — Az eredményeikről a vá­rna négy év alatt megvál­tozott élete beszéljen — tér ki ismét. Ügy látszik ezzel a leg­fontosabbakat már elmond­ta. Nem tartom fenn to­vább, hiszen már többször nyitották ránk eddig is asz ajtót Búcsúzáskor kérdeni meg, hogy ki festette a szobáját díszítő képeket. — Helyi festő. Vuits István— nyújtja a kezét Bányai Já­nos. Méltán érzik már kö­zülük valónak elnöküket a herényiek, X. t. Utat nyitnak a hólének Az állami gazdaságokban az idén számos helyen al­kalmazták a* idősebb szak­emberek által javasolt módszert a belvíz-károk csökkentése érdekében. Az üzemi belvízgyűjtő- és le­vezető árkok és csatornák közepén lapáttal mintegy 40 centiméter széles utat, nyitnak a hólének. Az ár­kokban és csatornákban ugyanis rendszerint későn stedpi a ifigas M & igen gyakran ez az oka a nagyarányú elöntéseknek. Elegendő keskeny járatot vágni, s a víz már megta­lálja az útját, gyorsan elol­vasztja, magával sodorja az árkok mélyén felgyülem­lett jeget, havat. Az üzemi bel víz-levezető árkok meg­nyitását az állami gazdasá­gok javasolják a velük kap­csolatban álló termélőszö- nek ift dt/TTTt Delila, a rétisas alig né­hány éve került Lelovich Györgynek, a fegyvemeki Vörös Csillag Tsz tagjának háztáji gazdaságába. Azóta — képünk bizonysága sze­rint — nem akármilyen barátság szövődött közöt­tük. Delilát a ház asszonya is kedveli, éppen róla ké­szít domborművet. A drót­szőrű Idbic érdeklődése nem egészen önzetlen: ő mellkalakként szerepel a formálódó alkotáson. Megalakult a termelőszövetkezeti versenybizottság Százezer forintos jutáimat kapnak az ország légi obi* szövetkezetei Egységes versenyfeltételek az egész országban A «apókban tartotta ala­kuló ülését a Szolnok me­gyei termelőszövetkezetek versenybizottsága. A húsz­tagú versenyértékelő fórum megyénk szakembereit, tö- rnegszervezeti vezetőit tö­möríti. Elnökéül Nyíri Bé­lát, a Szolnok megyei ur­nára vb elnökhelyettesét vá­lasztották. Tagjai közt ta­láljuk Kasza Bélát, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjét, dr. Juhász Károlyt, á termelőszövetke- aeti tanúra megyei titká­rát, Konkoly Bélát, a jász- boldogházi Aranykalász el­nökét, Mudri Mihályt, a jászapáti Alkotmány Tsz főállattenyésztójét, Roas- nyai Sándort, az abádszaló- lú Lenin Tsz pártszerveze­tének titkárát és másokat. A megyei versenybizott­ság évente kétszer ülésezik. A félévi tanácskozás után felhívják a versengő szö­vetkezeti gazdaságok fi­gyelmét, , hol erősítsenek gazdálkodásukban, hogy beleszólhassanak a Minisztertanács vándor­zászlajáért és a „Kiváló Termelőszövetkezet” címért folyó versenybe. Az év végi ülés után a megyei versenybizottság a hasonló rendeltetésű járási bizottságok javaslatára fel­terjeszti a megye 23 terme­lőszövetkezetét az országos elismerésre. A-verseny ér­tékelése öt kategóriában történik, s jutalmazása is kategóriához szabott. A 4500 holdon felüli termelő­szövetkezetek versenyének győztesei 100 000, illetve 50 000 forint pénzjutalom­ban részesülnek. A ver­senybizottság már a járási győzteseket is jutalmazza. A járás legjobb termelő- szövetkezetei 5000. a megye legjobbjai 15 000 Ft pénz­jutalmat kaphatnak. A mezőgazdasági terme­lési verseny alapját a ter­melőszövetkezetek évi tervének teljesítése képezi. A szövetkezetek kö­zötti vetélkedés feltételezi a szövetkezeten belüli mun­kaversenyt. Az erről szóló VITA A JUHÁSZ TANYÁN — Márpedig akkor éa nem leszek juhász! — fa­kadt ki mérgesen Antal bá­csi, s nagy vörös ökleivel háromszor is rávert az asz­talra. Csendesen kezdődött a beszélgetés. Takarmányt hoztak a fogatosok a Gyóri határba, velük jött a bri­gádvezető is szétnézni a Ju­hászaiban. Rakodás, vízme­rítés közben egymást értea sok dicséret, hogy ilyen szép állomány nincs több a Jászságban, de talán a megyében sem. Persze, örülték a beszédnek a gon­dozók, Sóspataki Antal, meg a fia, Laci. Itatás után becsukták a hodály ajtót, majd mindnyájan átmen­tek a szomszédos fehérre meszelt juhász tanyába, a tiszta szobába. Ethelyes»- kedtak a székeken, a kana­pén, bejött a háziasszony u egy kte társalgásra. Laci kezdi a szót megint csak a birkákról: — Szép jószágok, az igaz. Nem is csoda, van elég ta­karmány, abrak, borsószal­ma, lucernaszéna. Meg ■sz- tán a napokban selejteztük a rosszát, a 6—8 éves fog­híjas öreg állatokat Most kétszózptvei. anya van, már a jövő héten ellenek. — Ügy hallottam — mondja Bodies László bri­gádvezető —, hogy nem vá­lasztják el a bárányokat, hanem engedik szopni, ameddig akarnak. — Mese a Holdban — hi­tetlenkedik Laci. — <5n még olyat nem láttam. — Mentél volna csak a Nyírségbe, ott láttál volna, meg a Dunántúlon is. Az az igazi tenyésztés. Antal bácsi nem hagyja annyiban. — Lehet, hogy az, de itt nem lesz. Még mit nem? fin keresni akarok; . Bizonygatja, hogy elég a báránynak két hónapig szopni. Utána már csak kí­nozza az anyját, sőt még a gyapjút is „tönkreteszi". Ö a fejésbő! akar megélni. Il­letve az érte járó munka- egységekből. — Ki .akarok fejni ?B ezer liter tejet — folytatja — és ki te fejek. Ez vagy 50 ezer forintot ér. Vagy hagynánk inkább, hogy a birgéket rágják a kicsik? — fis kapnánk értük 156 ezer forintot! — szakítja félbe a brigádvezető. firre megsértődnek. Csi­nálja aki »karja, ők nem. — Ketten úgysem bírják — De bírjuk. — fin te fejtön vadamé- kor — folytatja Bohra. — Sok az a juh, úgysem győ­zik rendesen elvégezni ezt a munkáit, — Nem ért maga ahhoz — gúnyolódik Laci. — Akkor hogy fejtünk ki tavaly 15 000 liter tejet? Nézzétek meg, akár most is megnézhetitek, hogy nesn maradt a tőgyükben egy csepp sem. — De ha többen vannak — szól bele a brigádvezetó —, akkor húszezer liter is lehetett volna? — Igen?... fis ha így van, miért nem adnak még egy embert mellénk?! A válasz csak hallgatás. Nem tudnak még egy gon­dozót biztosítani. A jász- jákóhalmi Béke Tsz-nek nem telik egység három ju­hászra. Pedig megérne eny­nyi áldozatot. Igaz, még azt sem döntötték el véglege­sen, hogy fejnék-e vagy pecsenyebárányt nevelnék. A múltkor bent volt Laci a vezetőségnél, azt mond­ták csinálják úgy, ahogy tetszik, de segítséget nem kapnak. így vélekedik most: — Én minden este szá­molok. Itt a aok feljegyzés, mind azt bizonyítja, hogy a birgetejjel jobban jár a következet. Pedig igazán nehúz munka. Nincs az megfizetve, hogy száz liter tejet mi „kicsepegtetünk” 1,35 munkaegységért. Mégis így akarjuk. — Nem lesz abból semmi — Inti le a brigádvezető, s ezzel végiképp kihozza sod­rából Antal bácsit, aki kü­lönben te lobbanékony, ba- m&m természetű ember, r. m. kormányhatározat előírja, hogy a termelőszövetkeze­tek a tervjóváhagyó köz­gyűlésen határozzák meg a verseny jutalmazásának összegét, s azt költségvetési tervükben szerepeltessék is. Az országos termelési versenyben azok vesznek részt, akik beneveznek. A nevezési lapot csak a terv- jóváhagyó közgyűlések után tölthetik ki a termelőszö- yetkezetek. Abban a köz­ségben, ahol több termelő­szövetkezet működik, közsé. gi versenybizottságok dön­tik el, melyik szövetkezeti gazda síig a falu legjobbja. A verseny irányelvei kö­zött szerep>el a takarékos ság, s az is, hogy minden termelőszövetkezeti, gazda ismerje a szövetkezet gaz­dálkodási tervét, valamint, hogy személy szerint rá mi tartozik ebből. A szövetke­zeti gazdaságokban eddig sem volt ismeretlen foga­lom a szocialista munka­verseny, de ezideig a ver­senyt kezdeményező szö­vetkezetek maguk javasol­ták a feltételeket. Vékonyodik ii száznapos jégtakaró Száz napja tartja magát a jég a halastavakon, s a hóval borított vastag jég­páncél rendkívüli nehézsév gek elé állította a tógazda­ságok halászait is. Ahol szükségesnek mu­tatkozott, a halászok mesn fenségesen cirkuláltetták a vizel. Az öntözőberendezé­sek félhasználásával aa egyik léknél felszívták, » másikon át pedig porlaszt­va visszanyomták a tóba. így biztosították többek kö­zött a hortobágyi nagy ha­lastó és a tiszasülyi 65 hol­das tó pontyállományánate megmentését, A 30 000 holdnyi tógazda­sági területen az olvadás időszakában te állandó ügyeletet tartanak és ahol a jégtakaró elvékanyulása miatt már lehet az eddigi módszereket alkalmazni, oti csónakod: kai töretik a gyen­gülő jeget (MTI) ivaró pában jelenik meg m legtöbb napilap A napokban . megjelent ENSZ-beszámoió a tájékoz­tatás helyzetéről, a világban megállapítja, hogy Európá­ban jelenik meg a világon a legtöbb napilap és a své­dek a legbuzgóbb újságol­vasók. Európában 2500 na­pilap jelenik meg,' Észak- Amerikában 2200, 78 száza­lékuk az USÁ-ban. A vilá­gon összesen 8 ezer napilap létezik, összes oájinyá&zi­műk 290 millió. A hírszol­gálatot 80 országban 155 hírügynökség látja el, ezen a téren is Európa vezet: 59 európai, 39 ázsiai, 21 afrikai, 20 délamerikai és 11 északamerikai hírügy­nökség létezik. Rádióadó- áHornás 12 550 működik a világon, vevőkészülék pedig 385100 000. A legtöbb rá­dióhallgató él Dániában, az N’Z^T"r hn?; LuyonTjJSnrgKíjjy. Az elmúlt napokban adták át a martfűi Tisza Ci­pőgyár 38/a műhely tizenkéítagú brigádjának a szoci­alista brigád oklevelet. Képünkön Krasznai Károlyné brigádvezető munkatársaival gyönyörködik a szép oklevélben. I

Next

/
Thumbnails
Contents