Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

]#6Ü, február 21.

ämt«OK MEGYEI NÉPLAP

3

Önköltség« tervezés és elszámolás

A Földművelésügyi Mi- ftfeztérium csaknem tíz év- vei ezelőtt kezdte meg s Í9S9 óta szeles körben folytatja a termelőszövetkezeti könyvviteli oktatást, Az utóbbi négy esztendőben kereken tízezer képesített és mérlegképes könyvelőt képeztek bentlakásos iskolákban és levelező tagozatom.

A jelenlegi és a közeljövőben! színvonalat figyelembe véve, a termelőszövetkezeteknek összesen mintegy 5000 mérlegképes és 12 000 képesített könyvelőre van szükségük, A képzés méretei ugyan gyors ütemben bővülnek — most két-háromszar többen vesznek részt a levelező oktatásban, mint három évvel ezelőtt.

Tavaly első ízben vezettek valamennyi szövetkezetben kettős könyvvitelt, de éhhez még sok helyen a járási tanácsok, instruktorok segítségére volt szükség. Mivél két hónappal ezelőtt kilen cszázan toptak mérlegképes termelőszövetkezeti könyvelői oklevelet, tavasszal pedig több mint háromezren végeznek a képesített könyvelői tanfolyamon, az idén már fejlettebb, a jövedelmező gazdálkodást közvetlenebbül alátámasztó számviteli módszereket vezetnek be. Minden szövetkezetre kiterjesztik az önköltség- számítást. Űjabb módszerként az 1963-as évre több száz helyen előre megtervezik az egyes üzemágak és a főbb termékek önköltségét, néhány nagy területű közös gazdaságban pedig sor kerül az üzem- egységenkénti önálló elszámolásra is. (MTI)

A választások küszöbén

(LEVELEZŐNK iBJA.)

Közeleg február 24-e, amikor a magyar nép meg- oálasztja vezetőit saját soraiból. A Hazafias Népfront jelöltjeit megyeszerte elfogadta, a szavazópolgárság. Mügén más az, mikor olyan emberek kerülnek mind a tanácsba, mi tA a képviselőtestületbe, akik tisztában vannak a munkásság igényeivel és kívánságaival.

Visszaemlékezem a régmúlt választásaira, amileor Szolnok megye egyik országgyűlési képviselője báró Heilenbach Gottfried kenderest nagybirtokos lett, aki egy árva szót sem beszélt magyarul. Vagy Purgly Emil, aki Horthy sógora volt és aki lóháton állt a vonat elé, hogy az egyik elsőosztályú kocsiból mindenkit kiparancsoljon és ő így egyedül, kényelmesen utazhasson Budapestre, az országgyűlésre. Ilyen emberek képviselték a magyar nép érdekeit, S az idősebbek bizonyára velem együtt emlékeznek arra az időre és arra, hogy egyáltalán kinek volt választójoga. Milyen sokat számított a származás és a vagyoni helyzet.

Most mi választunk, miközülünk valót. Olyan, embert, ajci velünk érez. aki hozzánk tartozik.

B. J.

Aktív fiatalok

A mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz-ben a KISZ-titkárt, meg a helyettesét, Kecse Ferencet találtam bent. Éppen dolgoztak a műhelyben, mert szerelők mindketten. Bevezettek a KlSZ-szobába, ott kényelmesebb. Negyvenöt fiataljuk van. Szép a helyiség, tele csinos kis asztalokkal, székekkel. Van lemezjátszó, sok lemezzel, az asztalokon szir.es társasjátékok várják a szórakozni vágyókat.

Társadalmi munkára is számítanak, meg ifjúsági munkacsapatokat szerveznek — ezzel teljesítik az „Ifjúság a Szocializmusért mozgalom” munkakövetelményét. Már a múlt évben

is volt egy öntözőbrigádjuk, amely a munkaversenyben nagyon jól szerepelt, városi szinten első helyezést érték el. Az idén lesz szállító, öntöző és traktoros munkacsapatuk a kiszeseknak.

Tavaszra, vagy még inkább a nyári időszakra kirándulást terveznek a nagy munkák után. Eddig még nem voltak sehol, szeretnék, ha most sikerülne. Igaz, ez is szerepel az ISZM követelmények között, nem szabad elmulasztani.

Már 3000 forintjuk van a benti szervezetben, s a tanyasi kiszesek pénztárában is gyűlnek a fótiatok az utazáshoz.

Korszerű nukleáris műszereket mutattak be a Központi Fizikai Kutató Intézetben.

Képünkön: Egyszerű impulzus- számlát« készülék

Négyszemközt

Fodo# HUUátty&l

Az igaz, hogy ketten üldögéltünk ezen a délelöttön az irodában, de a minduntalan megcsörrenő telefon idehozta társaságunkba a karcagiak hangját, ugyanúgy, mint a távolabb dolgozó munkatársak sürgető kérdéseit.

— Hallottam, érdekesen zajlott le jelölőgyűlése? ■— kérdeztem többek között.

— Valóban. Tulajdonképpen azon az estén a városi tanácstagjukat jelölték választópolgáraim. A gyűlés végén mondták, hogy a következő napokban lesz a megyei tanácstag jelölése, lehetőleg mindenki tegyen ott. Mikor kérdésükre, hogy ki lesz a jelölt, megtudták, hogy engem javasol a Hazafias Népfront, azt mondták: ismerjük jói, nem is kell külön jelölőgyűlést tartani. Elfogadjuk, egyetértünk a javaslattal. így azután még én sem voltam ott saját jelölésemen.

A jelölőgyűlésen nem volt ott. De a szolnoki emberekkel nap mint nap találkozik, beszélget: utcán, tanácskozáson, színházban vagy éppen egy eszpresszóban, étteremben. Nem idegen ember Fodor Mihály a szolnokiak előtt. Négyéves kora óta él. ebben a városban, s azok az emberek, akik őt immár ötödször jelölik megyei tanácstagnak, valamikor együtt jártak vele a régi Tisza-parti iskolába, meg a fiú-polgáriba.

— Tudja-e, hogy akkor még nem vezetett járda a „Seftsik-tetepről" be a városba? — kérdezte tőlem. — Amolyan sál akti ton közlekedtünk. Régen volt...

— Régen?

— Annyira, hogy most lesz az Idei nyáron a buszonötéves találkozónk.

— Ilyenkor, ugy-e, mindenkinek be kell számol nia arról, mit csinált az elmúlt években, hogyan él, mivel foglalkozik?

— Ez csak természetes, A húszéves találkozón például az volt a legérdekesebb téma: kinek legidősebb a gyermeke.

— & Fodor Mihály mi ről adhatott számot?

— Az elsők között voltam. A nagyobbik kislányom most tizenhét éves. Nagykanizsán a vegyész- technikumban tanul. A kiesi tizenöt esztendős és a közgazdasági technikumba jár.

Fodor Mihály soha nem dolgozott úgynevezett

könnyű munkahelyen. Mindig sok felelősséget rótt rá vállalt feladata.

Kitanulta a lakatos, majd

a Ganz-ban a villanyszerelő szakmát. Közvetlenül a felszabadulás után a szolnoki papírgyárban dolgozott, mint villanyszerelő, később függetlenített szakszervezeti funkcionárius lett. S nem sokkal később az iparág legfiatalabb igazgatójaként üdvözölhették munkatársai.

— Nehéz idők voltak azok! — emlékezik vissza.

— Egy vasárnap este II óra körül tűz ütött ki a gyár egyik üzemrészében. Majdnem sírtunk oltás közben. Tudtuk, hogy hetekre te kell állnunk a munkával, míg rendbehozhatjuk. De akkor ismertem meg, mit jelent valójában a munkás szolidaritás. A járműjavítás, éppúgy, mint a téglagyári, vagy a fatelepi munkás — egyformán segített az oltásnál, s később az építkezésnél, a gyár helyerállítá- sánál.

Fodor Mihályt most jelölik ötödször megyei taná.-s- tagnak. A tanácsok megalakulása óta dolgozik a megyei tanácsnál. Kezdetben mint ipari osztály vezető, és tizenkét esztendeje

— mint elnökhelyettes.

Mennyivel gazdagodtunk

ezalatt az idő alatt? K» tudná hirtelenjében összeszámolni a milliók sokaságát, miből iskola, óvoda, kultúrház, családi otthon épült. Hiszen ha csak azt számoljuk, hogy 1951-ben még jóformán semmi helyiipara nem volt szőkébb hazánknak és most kilencven ktsz és harminc tanácsi vállalat munkálkodik. Nagyot fejlődött megyénk a tanácsok megalakulása óta. S e nagy fejlődésnek Fodor Mihály egyik szerény munkása volt

Varga Viktória

Ami átmegy q csövön:

Nyíl, csúzlilövedék,

kolbásszal csalt kutya

és a cső járó vakond

Lenkovics János főszereié és Balázs Ferenc szerelő lép a műszertáblához, egy gombnyomás s máris megindul a teljesen automatizált előtisztító berendezés motorja és forgatja a két * drótkefét a csőben;

— Ez tulajdonképpen a a harmadik munkafolyamat — magyarázza az újító. Lenkovics János már mutatja is a kétféle vasalkatrészt, amely a vascső táskás, rozsdás rétegének meglazítására, leverésére

KOCCINTOTTUNK

3 MILLIÓRA

Több éves ismeretség, és jóbarátság fűz Medra Jánoshoz, bocsánat, az igazgató elvtárshoz. Amikor megismertem, még nem volt „nagy ember”.

Tavaly tavasszal már mint vállalati igazgatót üdvözölhettem. Feltörtél? És hol szenvedsz öregem? — kérdeztem, majd tréfálkozva akartam sajnálatomat leplezni. mikor megmondta: az Építési és Szerelőipari Vállalat élére került.

Szol noflri Épületszerel 3

Vállalat? Nem rossz hely barátom, csak éppen olyan cég, ahol a megalakulás óta ráfizetésből élnek.

Nevetett és meghívón egy üveg sörre. Szereti a sört, de láttam rajta, még erről az élvezetről is lemondana, ha ezt a rangot nem tukmálták volna rá. Mert így történt. Elmesélte, ott győzték meg,— hogy 6 egy vérbeli és született igazgató, — ahol nem Ilik ellentmondani.

— Amíg lehetett, kapálóztam, elképzelheted. Aztán gondolkodni kezdtem. Itt nincs más hátra, dolgozni kell.

Ezután a beszélgetés után nagyon sokáig nem váltottunk szót. Én megmondom őszintén, kerültem a témát, mert féltem, panaszkodni fog, hogy: a fene egye meg, minek néznek engem? Kísérleti nyúlnak? Én hozzam rendbe azt a vállalatot, amit mások elrontottak?

Ö meg nem kezdett beszélgetést, így hát csak köszöntünk egymásnak.

Hanem a minap újra találkoztunk egy társaságban és micsoda véletlen, újra egy üveg sör mellett. Eleinte csak olyan témáról beszélgettünk, ami mindenkor szóba kerül, ha néhány férfi egy asztal mellé verődik egy espressóban.

Évődtünk, ugrattuk egymást és vicceket meséltünk.

Egyszercsak nagykomolyan megfogta a karom.

— Emlékszel? Amikor az ÉPSZER-hez kerültem. Nem tagadom, ei voltam kenődve. Éjszakákon át töprengtem. Mit fogok csinálni, sikerül-e rendet csinálnom, hogyan kezdjek neki. Most meg? Te öregem, nem fér bennem az öröm, ne haragudj, hogy eldicsekszem.

— Mondjad, Jánoskám! — biztattam.

— Tizenkét év óta most kapnak először nyereségrészesedést az embereim. — Te — megszorítottá a kezem — tudod, hogy örülnek? El sem hiszed. Lehet, hogy nem annak a 15—20 napi bérnek megfelelő ősz- szegnek, hanem annak, hogy végre sok évi munkájuk anyagi elismerést is hozott. Mert ezek az emberek ugyancsak dolgoztak ám! 1960-ban 6,5 millió forint veszteség? Hatalmas összeg.

— És most? Most menynyi a nyereség?

Felemeltük a poharat.

koccintottunk. Nagy kortyot húzott a pohárból és

ahogyan a fehér habot törölte a szájaszéléről, mondta:

— Három millió négy- százezer forint.

— Meséld el, hogyan csináltad? — kértem.

— Csináltam? Ne vacakolj, kiskomám... csináltuk — és jól megnyomta az utolsó szót.

— De vedd tudomásul, nem vagyunk hivatalos helyen, és a presso nem alkalmas hely . az interjúra.

Ezen mindketten jót nevettünk és megállapítottuk, jó ez a Kinizsi sör.

Pár nap múlva „hivatalosan” is felkerestem Medra Jánost. Sokáig beszélgettünk. Mérlegbeszámolókat nézegettünk, jelentéseket, sok-sok iratot és kimutatást. Stimmelt. Nagyon szép eredmények voltak.

Később lementünk a lakatosműhelybe. Rossz, csúnya épületben szorongnak szegényeik.

— ötmillió háromszázezer forintért új, modern központi telepet építünk. Júniusban befejezzük. Akkor oda költözik a laka- tosműhely, ott lesz az osztízes gépkocsi, meg a javítóműhely is.

A műhelyben az új telephely vas nyílászáró-szerkezeteit készítették. Le kellett állítani a kéziköszörűt, mert az ember a saját hangját sem hallotta a nagy zörgéstől.

A csoport vezetője az idős Veres István bácsi. A többiek, a lakatosok meg csupa fiatal ember. Jól meglehetnek egymással, mert ahogy jobban körülnéztem, két szocialista brigád oklevelet is láttam a falon.

— A brigád felől tetszik érdeklődni? — kérdezte az idős brigádvezétő.

— Nem, dehogy. Mióta dolgozik itt, Veres bácsi?

— ötvenhat óta.

— Aztán mit szól hozzá, hogy így sikerült a tavalyi év? Tizenkét év után nyereséges lett a vállalat.

— Mindenki nagyon örül. Nyugodtabban, tervszerűbben dolgoztunk. Nem volt kapkodás. Tudjuk, sokat köszönhetünk az igazgató elvtársnak — ezt halkan, nekem mondta csak. Aztán Medra Jánoshoz fordul:

— Ügy hallottuk, el akarják innen helyezni, igazgató elvtárs. Ne menjen el...

Bognár János

szolgál. Ezeket cserélik, fai a drótkefékkel, hogy teljesen letisztítsák a rozsdát. Az ügyes masina a munka legutolsó fázisaként kifelé, pontosabban hátrafelé haladva — kőszénkátránnyal vagy más alkalmas anyaggal — védőmázolással látja ei a csövet.

— A csőtisztító vakond megkonstruálásával az volt a célunk — ez az újításom Vasad! Jánossal, a volt igazgatóval közös —, hogy megkönnyítsük és olcsóbbá tegyük az árvédelmi töltések alatt húzódó vascsövek tisztítását, karbantartását. A /akomd olyan csőbe Is belefér, amelyen az ember n m, vagy csak nagyon nehezen tudott végigjutni.

— Egy-egy csőnél sokszor órákat töltöttünk, csúzlival, nyíllal próbáltunk keresztül lövöldözni, hogy megtudjuk, nincs-e valamelyik szakaszon lesülyedve. Megtörtént, hogy a kutyát csalogattuk kolbásszal, hátha keresztülszaladna a zsilipen; Ez a küszködés adta az ötletet újabb újításomhoz, a zsilipvizsgáló kocsi elkészítéséhez.

Balázs Feri hasal rá a kocsira, amelyet 42 wattos áram működtet, s bemutatja. hogyan halad előre-hát- ra, írükén'! forgathatja az erősfényű lámpát, vizsgal- gatva a beton, vagy akár a vascsövek állapotát.

Az újítónak tizenkét elfogadott újítása van már és kitüntetései között, megtalálható a kiváló újí;ó ezüst fokozata is.

Nagy Katalin