Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-20 / 42. szám
WtíS február 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Aki ünnepnapon is tanít Karcsii ugyanaz tanította a saslengésre, aki Pistát arra, hogy miként lép a gyalog s a vezér, ugyanaz oktat ma a betűvetésre tucatnál több felnőttet, s annál is többet a hetedik általános anyagára, alá a tiszaderzsi egyes számú iskolában a testnevelési órákat tartja: Gregor József pedagógus. Községi tanácstagjelölt Deresen; ugyanabban a körzetben, hol az előző tanács ciklusban tanácstag volt Mint megannyi más tanácstag, ő is szervezett társadalmi munkát járda- és áteresz építésén, megszer vezte az utca tisztántartását. Megbízatásának lejárta előtt egy esztendővel választották a társadalmi im- nepeket szervező állandó bizottság elnökévé. — Az emberek minden társadalmi rendben születnek, házasodnak, és — hiszen ez a világ rendje — eltávoznak az életből, — kezdte visszaemlékezését az Amit lehet Rákóczifalván, miért nem lehet Tiszaföldváron? Az évad elején mint mindenütt, a szolnoki 'járásban i® gondosan megtervezték az ismeretterjesztő előadásokat, akadémiákat, sorozatokat. Érdemes most a február 15-i összesítés alapján néhány összehasonlítást, következtetést tenni. Az általános statisztika az előadások száma tekintetében elég biztató képet mutat. Háromszázhatvan- hárotm előadást tartottak meg eddig, ennek több mint felét akadémiák keretében. A közel 24 000 hallgatónak több mint fele az akadémiák résztvevői közül került M. Ez bizonyítja a legfejlettebb és legkorszerűbb ismeretterjes ztéá forma népszerűségét. A szép eredményen beiül egyes községek között nagy az eltérés. Eredmény csak ott mutatkozik, ahol gondos szervező munka látható, a tanács teljes szív- vel-lélékkel támogatja a művelődési otthont. Jó kezdeményezésnek bizonyult »Besenyszögön az utcabizal- mdalk rendszere, akik a hallgatóság toborzását végzik. Ez is azonban csak ott, ahol szíwel-lélekkel foglalkoztak vele, mint Zagyva rékasan és Üjszá6zcm. Ahol nem, ott ez sikertelen maradt, mint ezt Tószeg példája bizonyítja. A járásban az előadások egynegyed része maradt el február 10-ig. Ez elég magas szám, de zömmel a felületesebb munkát végző helységekre korlátozódik. Befejezésképpen ennek a „lehet”-nek illusztrálására, két község adatait szeretnénk összehasonlítani. Ti- szaföldváron tizennégy előadásból mindössze hármat tartottak meg, huszonegy fős nézőátlaggal. A kilenc munkásakadémiai előadásból kettőt tizennyolc fős átlaggal Rákóczifalván ugyanekkor tíz előadásból kilencet. Egy-egy előadáson száztizenhatan vettek részt! Kézenfekvő a kérdés: ei lehet fogadni vajon az objektív okoka/t? Sokkal inkább megközelíti, az igazságot., ha azt állítjuk, hogy Rákóczifalván körültekintőbb, gondosabb, sokoldalúbb szervező munkát végeztek az illetékeseit. Ügy gondoljuk, a tanulságokat mihamarabb levonják az érintettek. Még van egy-két hónap, amikot sok mulasztást helyre lehet hozni. Joggal feltételezzük: a kellő jóakarat és igyekezet is meglesz hozzá. — ht — állandó bizottságban végzett munkájára. — örömteli, másfelől szomorú események ezek; amazokat vígan, emezt bánatosan ünnepeljük; mint a magyar oly szépen mondja: megadjuk a módját. Állandó bizottságunk, mint neve is mutatja, arra törekedett, hogy az örök-emberi eseményeket korszerűen és szocialista módon megünnepelni segítse. Egy év munkája meghozta a kezdetnek bíztató eredményeket. Négy újszülöttet névadó ünnepségen köszöntöttek a tömegszervezetek képviselői és a falusi vezetők. Hat fiatal az anya- könyvvezetőtől a tiszteletükre rendezett társadalmi ünnepségre sietett... Ügy gondolom, a családi ünnepek társadalmivá tétele több, mint elavult szertartások modernnel felcserélése. Az előbbiek helyett az utóbbit választani: hitvallás a haladás — és ami ezzel egy: — c szocializmus mellett, ha újra megválasztanak. folytatom e téren is a megkezdett munkát. AZ IGAZSÁG ELŐSZOBÁJÁBAN Panasznapon a szolnoki járásbíróságon Lehellel, füst terjeng már reggel nyolc óra előtt a szolnoki járásbíróság földszinti folyosóján. Panasznap van. A várakozók nem beszélgetnek, min- deniket a maga gondja foglalkoztatja. Többen szoronganak az ajtóban, nehogy a későbben érkezettek közül megelőzze őket valaki. (Helyes lenne sorszámot adni a portán; valahogy úgy, amint ez a rendelőintézetben már bevált...) A nem éppen barátságos hivatali helyiségben két panaszfelvevő bíró dolgozik egymással szemben. Magunk dr. L. E. mellé telepszünk. Tiszatenyőről érkezett az első panaszos. Gazdaember. Valaha tizenöt holdat munkált, az átszervezés óta hét és felet. Nem érti, a másik hét és fél köblös hogyan kerülhetett az egyik törökszentmiklósi — tehát más járásbeli — termelő- szövetkezethez, mely bizony nem fizeti a földjá- rr dákot... Leggyakrabban földügyben jönnek ide az emberek. Az végez leghamarább, annak panaszát foglalja leggyorsabban írásba a fiatal járásbíró, aki okmányok kai — elsősorban telekkönyvi szemlével, haszon- bérleti szerződéssel — felszerelve érkezik. A bácsi nem így készült fel, most még egyszer kell fáradnia. KÉSZÜL A HÚSKONZERV Az ausztráliai Queensland állam nyugati sivatagjában tízezer vadlovat fogtak helikopterek és jeepek segítségével. A lovak az egyik Sydney-i gyárban fejezik be földi pályafutásukat, ahol háziállatok részére konzervet készítenek belőlük. Az utána következő tájé- kozottabbnak bizonyul. Mihamar aláírhatja keresetét. Örül a gyors ügyintézésnek, s megkérdi: „Mivel tartozom?“ Természetesen semmivel. A panasznapok célja, hogy az emberek lehetőleg gyorsan, kevés kiadással kaphassanak igazságot. Sokak számára kellemes meglepetést okoz, hogy polgári ügyekben immár nem kötelező az ügyvédi kép /i- selet. Komplikált perben persze helyes ügyvédet fogadni. A rossz anyagi körülményeket igazoló hatósági vagyoni bizonyítvány alapján a bíróság lehetővé teszi, hogy az ügyvéd honoráriumát — akár a többi peres költséget — az állam előlegezze. Birtokháborítási ügyekben is jelentkezik olykor panaszos, pedig azzal — első fokon — a tanács foglalkozik. Bizony, elegen vesztenek el hiába félnapot, útiköltséget, mivel ezt nem tudják. Ismét férfi a panaszos; ezúttal szolnoki. Kétgyermekes apa, munkásember. Ezerötszáz-ezerhatszáz forintot keres havonta. Felesége értelmiségi, sokkal nagyobb — majdnem háromezer forintos — jövedelemmel. Az asszony egy napon odébállt. A Dunántúlon dolgozik. Urának hagyta a gyerekeket és — gondot... A szomorú ember a sző szoros értelmében panaszkodni jött; panaszkodni, és — tanácsért — Feleségé is köteles a gyermekek eltartásáról gondoskodni, — világosítja fel a bíró, — tekintet nélkül arra, hogy önök elváltak-e, vagy sem. Ennek a panaszosnak nem kell bélyeget hoznia. Nagyon sok ügyben — így gyermektartási, munkaügyi, kisajátítási, gyermekelhelyezési perben — illetékmentes a kereset beadása. Annak a nénjnek a szeméből, ki Tiszaföldvárról autóbuszozott Szolnokra, csakúgy sugárzik a bizalom. — Volt nekem itt már perem, kedveském, már bocsásson meg, hogy így szólítom, és kiderült az igazság... Ne haragudjék rám, hogy hívatlan prókátorként jelentkezem... A húgomon szeretnék segíteni. Az idős asszony a termelőszövetkezet nyugdíjasa; van miből megélnie. Húga — túlhaladta a hetvenet — azonban semmi jövedelmet nem mondhat magáénak. A gyerekei vitték valamire az életben, de legkisebb gondjuk is nagyobb mint édesanyjukén enyhíteni. Szegény asz- szony nem fordul a bírósághoz. Szégyenli, hogy a hálátlanokról rosszat mondjon... v A bíró már adja is a tanácsot. — Mondja ei, kérem, a tanácsházán azt, amit most nekem. A törvény megengedi, hogy a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szerve indítson pert az eltartásra szoruló szülő érdekében. Hálálkodik a látogató, s távoztában még az ajtónyitásából is vissza köszön. Türelmetlenül lép helyébe a következő, aztán. nyolcadik, tizedik, , negyvenedik. Adódik úgy, hogy még az ötvenedik is... Mindig nagy a forgalom a járás- bíróság panasznapján, az igazság előszobájában... A jövendő előre küldi embereit... A polgármesterhelyettes, mint mondani szokták, izzadt kegyetlenül, „miként Pongorác a ravatalon”. Ma megint neiki kell a városi képviselőtestületi gyűlést levezetnie. Megtiszteltetés, megtiszteltetés, sző se róla, de lemondana szívesen a dicsőségről. A városi darabontok egy ideig ott álltak az ajtóban, de utóbb már mindenkit beengiedtek, aiki csak érkezett. A polgármesterhelyettes meg úgy tett, mintha nem hallotta volna, mikor az egyik hajdú megkérdezte; — Nyilvános gyűlés lesz? Mindenki bejöhet? Még csak az hiányozna, hogy neki kelljen itt most intézkednie, utasítani a hajdúkat... Amikor a gróf, Apponyi is jobbnak látta lemondani ;.. — A december harmadikára összehívott városi képviselőtestületi ülést ezennel megnyitom, és üdvözlöm a képviselőtestület tagjait, az urakat.. „ Valaki a fal mellői a még mindig özönlő hallgatóság közül megszólalt; — Minket nem üdvözölnek? Két-három csizmás képviselőtestületi tag a hang irányába, majd meg kérdőn a polgármesterhelyettes felé nézett; vajon miért nem utasítja rendre az ilyen izgágáikat? A pol gármesterhelyetteR azonban fakó arccal, s oly szárazon akár a görhe máié, tovább folytatta. Elkezdte felolvasni Apponyi Albert lemondó levelét, melyet a város képviselőtestületéhez írt búcsúzóul. — Tehát igaz. Mégis csak igaz...? — futott át a vitális koponyákon a gondolat. Hiszen tudták már. hallották, de miként hirtelen halottról „ hírt, ezt sem tudták elhinni, egy pillanatra sem elképzelni... A polgármesterheiyettes kezében reszketett, látni lehetett, a papíros. — „A mellőzhetetlen szükségszerűséggel bekövetkező új irányok békés, lehetőleg szükség szerinti, zökkenés nélkül való érvényesülésért, hagyományaink .. ,a A fal mellett kétszeres, háromszoros sorokban álló hallgatóság mocorgott. mozgott, volt, aki alig hallhatóan kuncogni kezdett A levél pedig folytatódott: — „Hogy miért fejlődtek a dolgok ide, arról ma, a búcsúzás pillanatában nem ilbk szálánom... A politikai rendszerek változhatnak..«* Egy idős virilis, aki a Kossuth utca elején lakott, félhangosan, az öregemberek érzékenységével, zokogni kezdett —■ Nagy ember volt.. ! •— törölte a szemét. Megzúdult az egész váró si képviselőtestület. Alig lehetett hallani, amikor a felolvasó a levél végéhez érve a keltezést olvasta: 1918 novemberében kelt... — Meg kell festetni a gróf képét, nagyba, végig ide a falra! — Annál is nagyobbá! Kerül, amibe kerül... — így tovább a hangok az ülők közül — Mennyi mindent köszönhetünk néki! — nyújtotta ki, felfelé egyik karját az egyik rövidkabótos prémgalléros virilis atyafi, s még mondani szeretett volna valamit, de egyetlen hanggomolyaggá lett a fal körül állók tömege. Látni lehetett azok még mindig szállingóztak, már vagy háromszor annvian lehettek, mint a bent ülő városi képviselők. — Ugyan, mit adott a városnak? Semmit! — kiáltotta valaki. — Nem igaz! Nem igaz! Gazdagságot! — rázta az öklét az előbb kezét felfelé emelő virilista. Lett is erre nagy nevetés a körülállók körében. Meg kiabálás: — És kiknek ugyan? Hány család volt összesen, akiknek adta... Fel lehetne sorolni... Volt, aki sarzsi nélküli katonaruhában, nemzeti sz' ű meg piros kokárdával a sapkákon, másokon pjá- gári ruha de vagy a bakancs, vagy a lábszárte- kera, vagy a sapka a hadseregből való volt szemlátomást. — A sikkasztások a Takarékban. Meg az eltussoló«... — Hát az utcák evezéssé! mi lesz. amit már három választáson ígért... Egy nyomdász, aki vala mi módon tagja volt a képviselőtestületnek, a Mun- kástoetegbdztositó Egyesület elnöke most ott állt a fal mellett sorakozőkkal. nyüzsgőkkel együtt, s szót kért. A polgármesterhelyet tesnek nem volt mit tenni, meg kellett adnia a szót. — Most nem csak mint a város képviselőtestületének tagja, de mint a város Munkás- ,és Katonatanács elnökségének tagja ia meg szeretném kérdezni itt ezen a helyen, létesült-e ipara a városnak évtizedek alatt? Fejlődött-e valamit is ez a város? Ez itt a kérdés! Erre kell válaszolni, amikor a levelet tudomásul vesszük ...! — Mi gazdák a mén telepet kaptuk! — vetett ellent valaki a képviselőtestület- beliek közül. A padok között egy fiatal óráslegény aki már régebb óta a városban élt, jött előre. — Közjegyzőséget is hozott Apponyi ide, egy családba kettőt is, apának is. fiának is. Ezt elhiszem. De mi lenne, ha csak egy időre, mondjuk egy évre. esztendőre tanácshatalom kezébe kerülne ez a város? — Mit akarnak maguk’ — verte az asztalt két-három képviselőtestületi tag s néztéQc, hogy a városi hajdúk közül is akadt, aki még nevetett is a helyzeten, nemhogy tudná, mi lenne most a kötelessége. Az előbbi iparoslegén y felemelte hangját: — Mit akarunk mi? Egyszerűen: utat akarunk nyit' ni az életnek! Értik? Azt akarjuk, hogy ez a város legyen a munkásak, a parasztok és a tudmámynak városa. E» ha egy gróf ereje nem volt elég ahhoz, hogy harmincnyolc esztendőn át, míg itt képviselő volt, ide hozzon, létesítsen valamit, a nép ereje, munkája, amely a tanácshata- 1 ómban ölt testet, igazi várossá varázsolja ezt a földet .. Hömpölygött a zsivaj gás hulláma, miközben a homlokát törölgető polgórmes- terhelyettes nagy sietve valami javaslatot olvasott, hol halkan, hol hadarva, hogy amíg a zaj ei nem ül, végére érjen. Alig lehetett hallani, amint hadarta: — „Javasoljuk a tanyai iskolákban dolgozó hivatalsegédek takarítási díját a jelenlégi drágaság s nehéz megélhetésre való tekintst- tél az évenkénti 80 Koronáról 160 Koronára felemelni. továbbá mint a Munkásbetegbiztosító Egyesület elnöke, városi képviselőtestületi tag írásban javaslatát beterjesztette, Javasolja a város belterületén liévő iskolákban dolgozó takarítók.. Idáig érhetett amikor valaki — az elől ülők közül — meghallotta, hogy már más napirendet olvas a polgármesterheiyettes: 80 Koronáról 160 Koronára való felemelés... — Tiltakozom! — mondta. Fel is emelte a kezét. — Takarítsanak mindenütt a tanítók, de sehol nem emelünk semmit A város pénze nem arra való, hogy most... egyszeribe ... — Takarítsanak a városatyák! — zúgták a Munkás- és Katonatanács tagjai. Meg is toldta valaki: — És tanuljanak meg írni, olvasni, ne csak a bankókat tudják számolni vásár után.. i Az óráslegény még mindig ott állt. Látta, a fal körül állók közül már sokan beültek a képviselőtestületi tagok közé, az üres helyekre, s a polgármester-helyettes sem tudta, kinek ad már szót ki van a Munkás- és Katonatanácsból, kinek a hangját hallja, aki joggal szól. S ki tudja valójában, kinek is van itt joga? Már vagy négyszer- annyian vannak a vendégek ... Ha nem kapnak szót akkor is beszélnek ... — Javaslom, ha már ilyen szépen együtt vagyunk — így az óráslegény tovább —, döntsünk városunk jövőjéről. Ki van az»n javaslat mellett hogy legyen előbb-utóbb ez a város iparáról, mezőgazdaságáról. tudományos, művészeti életéről híres, itt az Alföld közepén... Vagy négyszáz kéz emelkedett egyszerre a magasba... — Nem kell jegyzőkönyvbe venni!... Nem kell jegyzőkönyvbe venni...! Semmi közük hozzá! — kiavált előbb egy, aztán több hang is a virilisek soraiból. Egy ifjú legény meg a Munkás- é® Koronatanács- béiiék közül legyintett: — Ha nincs is róla írás, nem feledkezünk mi meg a programunkról.., — Jó, hogy jegyzőkönyvbe nem került... — sóhaj« tott az egyik képviselőié«« tületá atyafi... Tabán istvto
