Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

1363. február 19. SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP s Fiatal választók, fiatal jelöltek Diakurál » veaiié(S«rcg Beszélgetésnek szántuk, értekezletnek indult, vita­estté lett az az összejövetel, melyet a szerkesztőségben rendeztünk fiatal választók, fiatal jelöltek részvételével, leányok, legényele, fiatal házasok látogattak hozzánk; első csoportjuk ebben az évben választ először, a második neve most szerepel először a Hazafias Népfront jelöltjeinek listáján. Mire i« voltunk kíváncsiak?... Arra, hogy mire kiváncsi e választót a ieiölt.,, — Mennyire ismerik je­lölői; milyennek képzeli a megyei tanácstag munká­ját? Az első Rontó Antal­hoz, a járműjavító mérnö­kéhez szólt. — Régi vasutas család­ból származom, ős-szolnoki vagyok; így — azt hiszem —, a hetvenötszázalékos .Ismeretségi fokot” bizo­nyára elérem. Munkámmal szeretnék hozzájárulni or­szágos célkitűzéseink eléré­séhez: szakmai ismereteim révén emelni a tanács te­vékenységének színvonalát. Mint mérnök az ipari, vagy az építési-közlekedési ál­landó bizottságban dolgoz­nék legszívesebben. S mint MAV-drukker: hozzájárulni csapatom megerősítéséhez. — Mit szólnál egy egé­szen új tizenegyhez? — Ezt persze dr. Király Ferenc orvos, városi tanácstagje­lölt kérdezte. (Lehet, hogy 5 az MTE-nek szurkol?) — Oj salakpályára na­gyobb a szükségünk; a je­lenleg; n nem túl egészséges a sportolás. Kell az új, lehetőleg in­kább füves pálya, jó vol­na egy sportcsarnok is; eb­ben vita nélkül egyetért Guba Rózsi és S. Papp Mária gimnazista, Csontos Mária, az Állami Biztosító adminisztrátora, Szabó El­vira, Radó Zsuzsa egész­ségügyi szakiskolás, úgy­szintén Molnár György, a KISZ megyei bizottságának titkára, országgyűlési pót- képviselő jelölt, Tímár Gyula, a Szolnok városi KISZ-bizottság titkára, vá­rosi tanácstagjelölt. A „kell” és a „jó volna” megindítja a kívánságlavi­nát. Molnár Gyurka mun­kásvonatot szeretne, mely a KTSZ védnökséggel épü­lő Tiszám ,nti Vegyiművek­hez szállítaná a dolgozókat. A lányok ■óbb köz'ekedésre áhítoznak a megyeszékhelyen. Azt mond iák. maholnap elérjük a felső határt, melyen túl az autóbuszpark bővítése sem hozhat megoldást. — Mit szólnátok troli­hoz? — érdeklődik Rontó Antal. — Igaz, a vezeték felépítése nem olcsó; ám olcsó a troli üzemeltetése, javítása. Üzembiztonsága nagyobb, mint az autóbu­szé... A TIT-en belül dol­gozik a Közlekedési Tudo­mányos Egyesület. Gondo­lom, annak tagjai megvizs­gálhatnák, mennyiben len­ne hasznos, gazdaságos trolibusz-vonal létesítése. A vegyiművekbe járók bi­zonnyal nem elleneznék... — Néhány éven belül rendezöpályaudvar épül a vasútállomástól délre. Az feltétlenül hozzájárul ah­hoz, hogy javuljon a ve­gyiművek felé a közleke­dés, — szól Tímár Gyuszi. — Nem kétlem, hogy lesz hogyan járni, de lesz-e élég szakmunkás, aki járjon..., — ezen Molnár Gyurka aggódik. — Ügy igaz, ahogy mon­dod! — helyesel az előtte szóló. — A mai szakmun­kások javarésze 1950—55- ben tanulta mesterségét. Velük „sakkoznak* a ve­zetők... Ebből persze csak az sül­het ki, hogy megyénkben nagyon szívesen lótnák a fiatalok egy — nevezzük az országgyűlési pótképviselő­jelölt szavával — felsőfokú vegyipari technikumot. Er­re bólogat Csontos Mária is, kinek szíve vágya, hogy az Állami Biztosító új székházat kapjon. „Fontos pénzügyi intézmény!” — hangoztatja. — Vannak emuéi na­gyobb gondjaink is — hűti le a kedélyeket Király Fe­ri. — Fontosabbnak látom több ápoló- és szülésznő, fizikoterápiás, laboráns, szóval egészségügyi közép- káder képzését. Ezeket a szép hivatásokat a Néplap is jobban népszerűsíthetné! — Beszélünk még róla, — ígéri rugalmasan az első választói korból oly rég kiőszült krónikás... ...ki most, az „ígéri” szót. leírva eszmél fel, hogy az egész este során az övé volt az egyetlen kimondott ígéret. Kimondatlan annál több. A jelölteik ajkáról elszálló megannyi „szeret­ném” és „jó lenne” maga­biztos hangja, a hozzá vil­lanó komoly tekintet ml lenne más, mint szentül érzett ígéret az igyekezet­re jó munkára?! S úgy Kipróbálták a szovjet légpárnás autót Moszkva (MTI). Mint a Pravda közli, a napokban egy szovjet repülőtér be­tonján sikeresen kipróbá! ták több mérnök kollektiv alkotását, a Vihr (Forgó szél) nevű légpárnás gépko­csit A téglaalakú, nagymé retű iármű elöl két hatal­mas ventillátorral van fel­szerelve, ezek nagymennyi- i ségű levegőt sajtolnak a | kocsi alá, ahol az elhelye- i zett kisméretű légcsavarok j adják meg a jármű víz- i szintes mozgásának irányát * Igaz, hogy az ifjú válasz­ték kívánságai is ígérettel felérők voltak: a többre, szebbre áhítozás ígéretei. Ezek a fiatalok jelöltjeiktől nem kértek semmit maguknak — sem szülőnek, jóbarát­nak —, hanem mindent a közösségnek. S ez a gon­dolkodásmód a legfodzto- sabb alap althoz, hogy ami felé elindultunk, azt el is érjük. — b. z. — Egy „fecske” ment csinál nyarat As időjárás nem kecsegtet meleggel, de es nem za­varja a divatszalonokat abban, hogy már a legmele­gebb napokra gondoljanak Elkészültek a legújabb fecske, bikini és más fürdőruha változatok Négydarabos strandkompié Bikini J Új magyar) vígjátékot mutatott be a színház mű­vészgárdája a törökszent­miklósi művelődési házban. Tokaji György Madárijesztő címen írt paraszttárgyú, aktuális témájú darabját. V ígjá tékt érmésünkkel az utóbbi években nem túlsá­gosan dicsekedhetünk. Kö­zepesen, még közepesebben és egészen rosszul sikerült művekkel gazdagodott a magyar vígjáték-irodalom. Érthető érdeklődéssel vár­tuk tehát, mit kapunk a Szigligeti Színház új bernu- fatójától? Tokaji György új darab­ja á tékozló fiú hazatéré­séről szól. Egy tsz~elnölk fia, alti Pesten lakatosnak ta­nult, két hét szabadságra érkezik. Otthon meghök- kenve fogadják a réglátott vendéget, aki eowboy-nad- rágban és szédítően tarka ingben jelenik meg a csa­ládi házban. Az aratásban segíteni kellene, de ő erről hallani sem akar. Modora és a világról vallott vélemé­nye, egy tipikus pesti jam­peré. Aztán a szerelem, a körülötte folyó munka, _ no meg egy kis leckéztetés ész­hez téríti. S a tékozló fiú otthon marad a szülői ház­nál. A tartalom — mint lát­juk —- nem hord magában meglepő elemeket. Már az első percben sejteni lehet a történet végét. Emellett dramaturgiailag sem hibát­lan a darab felépítése. A fiú megváltozása valahogy kívülről jön. Ügy érezzük, mintha a második és a har­madik felvonás között tör­tént volna valami, ami megváltoztatta -a fiút. Ez azonban nincs kellően in­dokolva. Emellett az is var- lószínűtlen, hogy valaki há­rom nap alatt az évek alatt belerögződött szokásokat teljesen levesse, feketéből fehérre, ördögből angyalra változzék. A darab mégis mulattató, a közönség együtt izgul a szülőkkel, meg a kis meny­asszonnyal, hogy sikerül­jön megváltoztatni az alap­jában véve becsületes, dol­gos, de rossz szokásokat magára szedett fiút. Nagyon sofe jó ötlet, humoros élem van a darabban és bátran megcsipkedik art a hibás propagandát, amely annak­idején a városba vonzotta a parasztfiatalokat, hogy most aztán véres verítékkel kelljen visszacsalogatni őket. A rendező — nagyon he­lyesen — a játékosságot, a vígjátéki elemeket hangsú­lyozta. Nem igyekezett ki­aknázni a „társadalmi mélységeket”. Nevettetni akart és a neveltetésen ke­resztül elgondolkoztatni. Ebben nagyon hasznosan húzta alá az író elképzelé­seit és adott hozzá lényeges pluszt. Várady György bát­ran használta ki a jelle­mekből adódó komikumot. Egyáltalán nem hatott stí- lusbontásnak a helyenként mutatkozó harsányabb ko- médiázás, például a báli je­lenetben vagy a fétnótás újság kihordó alakjában. Nagyon jól sikerült a má­sodik felvonás fináléjának twist-paródiája. Amin még változtatni kellene, az az egyes dialó­gusok elnyújtottsága. Nem szabad egy-két jó poén ked- kedvéért visszaélni, a kö­zönség türelmével, vagy gyengíteni a darab ritmu­sát. Ilyen helyzet adódik elő például az öreg szü­lésznő és a fiú hosszadal­mas beszélgetésében. Ez dramaturgiaiiag nem indo költ és a rendezés koncep­cióját is rontja. A szereplőgárda i igen jó benyomást kelteti. Lelkes, vidám, őszintén át­élt játékuk jelentősen hoz­zájárult a darab meleg fo­gadtatásához. Halász Lász­ló, a címszereplő, testére szabott szerepében jó ala­kítást nyújtott. Legfőbb erénye a természetesség, olyannyira, hogy még a hir­telen változásnak is hitelt tudott adni. Igazi vidám parasztfiút formált, a kö­zönség nagy szeretettel ün­nepelte. Az apa szerepében Solti Bertalan Kossuth-dí- jos színészünk emlékezetes alakítást nyújtott. Ahogyan mondani szokás, nagyon jól „ÖKszestimmeltek” az apu. meg a fia. A családjáért és a közösségért felelős pa­rasztembert hitelesen, apró gesztusaiban is alaposan ki­dolgozva formálta meg. „Osztályon felüli” alakí­tás Andaházi Margité. Egy nyolcvan éves öreg szülész­nőt játszik olyan átéléssel és olyan jóízű humorral, hogy a nevetés már akkor is kitört, ha csak egysze­rűen a színre lépett. Sok­szor ő „vitte” a helyenként meg-megrekedő cselek­ményt. Megbízható, }ó alakítást nyújtott Fehér Györgyi, mint mama. Helyes lenne azonban, ha az első fejvo­násban nem játszana egy túlszel fd, mindenkitől félő valakit, mert így kevésbé hihető a harmadik felvo­nás mindent eligazító, kar­dos, élesnyelvű asszonya. Ügy gondoljuk, ez rendezői felfogás kérdése is. Tetszett Sebestyén Éva, a bolondot eredeti színekkel és ízekkel alakító Forgách Kálmán, a kedvesen félszeg Gyurit megformáló Kiszely Tibor, Köti Árpád kis szerepében hasznosan járult hozzá a darab sikeréhez. Külön kell megemlékez­nünk egy jó beugrásról. A bemutatón á megbetegedett Egerváry Klára szerepében Várady Zsuzsa vendégmű­vésznő lépett fel. Alig több mint két nap alatt tanulta meg fontos szerepét és ked­vesen, elhitetően, nagyobb hibák nélkül játszotta vé­gig. Blanór György) ^ díszletei hangulatosak vol­tak, és ügyesek Vágó Nelly jelmezei. Dobos Ferenc maszkmestert főleg Anda­házi és Forgách maszkjai­ért illeti dicséret. Szóval a darab osztály­zata: jobb a közepesnél. És mert nagyon melegen, na­gyon sokszínűén foglal ko­zák egy érdekes és napiren­den lévő kérdéssel, biztos sikerre számíthat. Hernádi Tibor A madarast siker Vasárnap szép estéjük volt a kunmadarasiaknak. Tavaly nyár óta hívták- várták vendégszereplésre a Szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház. és a Szol­noki Fűtőház Tisza Tánc- együttesét a Ságvári Endre Művelődési Ház vegyeskó­rusát és zenekarát. A csaknem ötszáz férő­helyes művelődési otthon­ban minden jegy elkelt. A „Szocialista Kultúrá­ért” érdeméremmel kitün­tetett Ságvári-vegyeskórus örökszép Szolnok megyei népdalokkal, Szeghy—Móra: Altatódalával ás a Hűség dala című kórusművel kezdte a műsort. Az ugyan­csak „Szocialista Kultúrá­ért” érdeméremmel kitün­tetett Tisza Táncegyüttes a többi között a Széki muzsi­ka^ című produkciót adta elő, s az első vastaps már akkor kitört, mielőtt vége lett volna a számnak. A vegyeskart Kóbor An­tal dirigálta. Itt kell meg­említeni három tehetséges szólistáját: Széplaki Kata­lint, Pápai Mihályt és Btm- csek Zoltánt is. valamint Erkel: Palotásának sikerült előadását - népi zenekar részéről. Madár ijesztő A Szigligeti Színház eredeti bemutatója

Next

/
Thumbnails
Contents