Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-16 / 12. szám

963. január 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP JELÖLTEK ÉS VÁLASZTÓK Utravaló nélkül Hétfőn este a szolnoki 13-as városi választókörzet- oen jelöltek s tanácstagot A vízügyi igazgatóság kultúr­termében tartott jelölőgyűlésen az Arany János, a Dózsa és az Ady Endre, valamint a Kossuth Lajos utca egy részének lakói — mintegy hetvenen — jötték össze. A gyűlés előtt egymás után kérdeztem a körzet la­kéit. „Ki volt eddig a tanácstagjuk?” Tizenkét férfi és egy nő válasza megegyezett: „Sajnos, nem ismerem”. Ki­csit szégyenkezve mondták ezt úgy látszik, nem sokat tártak a tanácstag fogadóóráira és beszámolóira. A jelölőgyűlésen Csendes Antal őrnagy tartott rö­vid tájékoztatót a választójogról és Szolnok fejlődésé- '01. Majd a Hazafias Népfront nevében Bartos Imrét, a Rákóczi útj általános iskola igazgatóját javasolta ta­nácstagjelöltnek. Bartos Imre már nyolc éve tanácstagja a körzetnek. Dr. Sebestyén Mihály elmondta róla, hogy szorgalmasan tevékenykedett az oktatási állandó bizottságban. Válasz­tókerületében is eleget tett tanácstagi kötelezettségének. A jelölt is hozzászólt. Megköszönte a bizalmat, s na újból megválasszák, igyekszik feladatának megfelel­ni — mondotta. Bejelentette, hogy a városi tanács végrehajtó bizottságánál sürgette a kikopott Dózsa György és Arany János utca kövezetének kijavítását. S erre ígéretet is kapott a tanács vezetődtől. A választópolgárok közül azonban senki sem szólt hozzá a jelöléshez. Bár egyhangúan ismét jelölték Bár­dos Imrét, nem látták el útravalóv&L Nem mondták sneg neki, mit várnak tőle. Kissé furcsának tűnik, hogy nyolc év alatt a vá­lasztók jórésze nem ismerte meg tanácstagját. Bizonyá­ra ez a választók hibája is, mert keveset érdeklődtek a közügyek iránt. De úgy véljük, a tanácstagé is, mert jobb kapcsolata lehetne választóival. Felcsattanó taps Hétfő este lelkes hangulatú gyűlésen jelölték a kenderesiek megyei tanácstagnak dr. Pol6- nyi Szűcs Lajost, a megyei ta­nács vb elnökhelyettesét, or­szággyűlési képviselőnek Oláh Jánost, a kunhegyesi járási pártbizottság első titkárát. A jelölőgyűlés szónoka Papp József, a járási tanács vb elnö­ke volt. Szavait nagy érdeklő­déssel hallgatta a min4 egy há- rom százötven résztvevő. Papp elvtárs összehasonlította a múlt­beli és a mostani választásokat, majd ismertette azokat az ered­ményeket, amelyeket a leg­utóbbi választás óta értünk el. Az országos adatok mellett tar­talmazta a beszámoló azt is, ho­gyan fejlődött az utóbbi négy évben Kenderes, miként erősöd­tek a község termelőszövetkeze­tei. A választónolgárok a jelölö- gyűtésen is éltek azzal a joguk­kal hogy elmondták vélemé­nyüket, s azt is. miért tartják helyesnek a népfront javaslatát a megyei tanácstag és az or­szággyűlési képviselő személyé­re. Dr. Váczi Mihály, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás főagronómusa, és mások is el­mondották: jól ismerik mind a két jelöPet, s örömmel szavaz­nak majd nekik ismét bizalmat. Egy fiatalasszony arról szóit: jólesik az asszonyoknak, lá­nyoknak. bogy eli«me**ik mun- káiukat. A beszámoló is foglal­kozott a nők helytállásával, dí­rsérfp sznwi’nííiVíit, papap^Iíí János, a Haladás Tsz elnöke a régi választásokat idézte El­mondotta, hogy a felszabadu­lás előtt píimín pótszer élhe­tett választói JogávaL Amikor a szavazásra került a sor, magasba lendültek a ke­zek, s a felcsattanó taps is azt felezte Ismerik, becsülik a jelölteket’“ és Ismét megbízzák őket. hogy a felsőbb szervek­ben képviseljék Kenderes la­kóit Józsi bácsi tizenkét éve tanácstag Hetvenötezer dolgozó képviseletében Január 19-én szombaton Szolnok megye több mint hetvenötezer szervezett dolgozójának 163 küldötte újjáválasztja a Szakszervezetek Szolnok Megyei Taná­csát, a szakszervezet megyei vezető szervét. A küldöttek közül hármat bemutatunk olvasóinknak. HARMINCÖT ÉVE EGY MUNKAHELYEN 1944. végén hetedmagával megalakította Törökszent- mi ki oson a helyi Vasas szak­szervezetet, közvetlen utána pedig az MKP helyi szerve­zetét. Izig-vérig a vasas szakma embere. Vasutas családból származik, gyerek­korában szüleivel szinte a félországot bebarangolta, az­tán a katonaévek után Tö- rökszentmiklósra került a gépgyárha és itt is ragadt Ennek 35 éve és ma már az unokáit nevelgeti. Felesége és egyik fia is a gyárban dol­Kocsís Istvánná a szolnoki Tisza Bútorgyár pénztárosa. 1959-ben választották be az Építők Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­te megyebizottságának társa­dalombiztosítási tanácsába. — Feladatom? A szakszer­vezet) üdülőiegyek, bútor­utalványok és a segélvek szétosztása. Tizenhét válla­lattal tartom a kapcsolatot. A legtöbb baj az üdülői e- gyekkel van. Sohasem elég v gozik, a család többi tagja is helyi lakos. Miért is lett Mező Imre a szakSzervezeti megyei bizott­ság tagja és küldötte? Érvet nagyon sokat lehet megemlí­teni, melyek rátermettségét bizonyítják. Volt már Vasas megyei elnök, négy évig gyá­ri függetlenített SZB titkár, két évig munkája mellett ugyanez, volt a városi szak- szervezet titkára és jelenleg is a megyi bizottság tagja — tehát gyakorlott, rátermett aktíva Jó szakmai munkáját az 1955-ben kapott Munka A TT-s GONDJAI és .sohasem oda szól, ahova kellene. — Nem vesz sok időt igénybe ez a társadalmi munka? — Hát... elég sok időbe ke­rül a TT-s ügyek intézése. — Munkaidő alatt vagy után? — Természetesen, hogy utána. De már nem sokáig. —? — Húsz hét szabadságra megyeik — mondta pirulva. Érdemérem és a SZOT aranyfokozatú kitüntetése bizonyítja. Gyárának hatalmas öntö­déje végében van az iroda, ahol dolgozik, mint műszaki ellenőr. Lassan búcsúzik az ismerős környéktől, hiszen még ez évben nyugdíjba megy. ahogy ő mondja fél- nyugdíiba, mert társadalmi munkáját megtartja. Küldötté választásával méltó emberre bízták a gyár, a megye vasasainak képvise­letét — Ugye. tudja, milyen sza­badság ez? Igen, igen kisba­ba lesz. — De a választáson otst lesz még? — Hogyne. Talán fel is kellene szólalnom. Igen, meg­mondom, hogy a bútorutal­vány kevés. Sokkal több kel­lene. A dolgozók többet igé­nyelnek, mint amennyit a megveti zottság kap. Tenni kellene valamit ebben az ügyben. AZ ŰJ KÖZSZELLEM ÜJ EREDMÉNYEKRE JOGOSÍT Fehér Józsefet Szolnokon a 93-as jelölőkörzet bei. hétfőin este negyedszer jelölték tanácstagnak. Az ipari munkások lakta körzetben mindenki személyesen ismeri és Józsi bácsinak hívja. Itt szüle­tett, itt nőtt fel a járműjavító, a papír­gyár és a cukorgyár alkotta háromszög­ben. Milyen körülmények között? Jobb sreői nem is beszélni. Azért is dolgozik olyan lelkesen, ojy végtelén becsületesen választói érdeké­ben. Azért követett él mindent, hogy a régi proletá megyed nyáron poros, télen sáros, víz- és vUlanynélküü utcái minél előbb „összkomfortosak” legyenék, mert nem akar emlékezni azokra az időkre. 1949-től kezdve a TÜZÉP-mél dolgo­zott. Először mázsamesterként, majd öt­venegy után mint személyzeti vezető. Két éve ebből a beosztásából ment nyugdíjba. Mikor arról beszélgettünk, hogy el­szállt felette az idő, azt mondta: „Az el­múlt fiatalság felett csak siránkozni le­het. De szerencsére nem jut idő a sirán­kozásra. Sok a gond, az elintézni való. Mit építsünk és hova. Ezen kell töpren­geni”. A negyedszeri megválasztása? Tíz másodpercet sem vett igénybe. Annál tovább tartott a gratuláció, meg a sok kézszorítás. — Móghogy ellenszavazat?! — far- tyantak fél sokan az elnök kérdésére. — Ugyan ki mást jelölhetnénk, ha nem Józsi bácsit? — kérdezte Aschen­brenner Mihály, a papírgyár villanysze­relője. Ügy képviseli választóit a tanács­ban és annyi mindent segített elintézni, hogy örökre kiérdemelte bizalmunkat. Szeretjük át. „Rendes Munkások, munkás­asszonyok gyűltek össze hét jön este a szolnoki Lomb utcai általános iskola jó meleg zsibongójába, hog kijelöljék a 13- as számú választóke­rület tanácstagját. Elhangzott Váradi Józsefnek, az ÉR­DÉRT igazgatójának beszámolója és az el­nöklő Bartucz József, a szolnoki pályafenn­tartás vágánygondo­zója átadta a szót a jelölőknek. Ekkor íllt fel Bede Lajos, a zö­mök, őszhajú idős munkás és ezeket mondotta: — Elvtársak! Mi­előtt megvitatnánk az új jelölt személyét, mondjunk köszönetét Debreczeni néninek a volt tanácstagnak. Wégy évig képviselte Miközben minden jelölő keze a ma­gasba lendült, a hátsó széksorokból han­gosan előre szóltak Fehér Józsefinek. — Mentül hamarabb hozza a vizet a Sirály utcába, Józsi bácsi! — Aztán a darálómaiam ügyét is tapossa, mi maga mögött állunk! A gyűlés végén megkérdeztük a 93- as körzet őszhajú szeretett Józsi bácsiját, wá vast a daráló ügye mögött — Nagy baj történt, kérem — mondta izgatottan — augusztusban leszerelték a darálót a Tisza Malomban. Art a dará­lót, amelyik a negyedik, ötödik, hetedik és a nyolcadik kerület dolgozóinak kuko­ricáját darálta. Nagy sérelem ért ben­nünket. Az emberek hol daráltassanak a hízóknak kukoricát? Az igaz. hogy van a fűrésztelepen is, meg a cukorgyárban is, de ott csak azoknak darálnak, akik ott dolgoznak. — Miért szerelték le a darálót? — Art mondják a megyei és a városi tanácsnál ahol az ügyben panaszt tettem, hogy a Földművelésügyi és az Élelmezés­ügy Minisztérium rendelte el Van egy olyan rendeletük, hogy az olyan daráló­kat, amelyek nem rentábilisak, le kell szerelni. Megértjük ezt a rendeletet, mert faluhelyeiken valóban működtek ilyen darálómalmok. Ha ott leszerelték, art nem érezte meg a lakosság, mert mind­egyik tsz-ben van daráló. De itt? Szol­nok—Alcsiba kellene vinni a kukoricát. Kérdem én, ki tárja azt megtenni? Látja, kérem, egyes rendeletek mennyire nem függnek össze az élettel? De mi nem hagyjuk ezt annyiban. Remélem, megérti az, akire tartozik: négy kerületnek daráló kell! becsületes munkastisszonv99 a körzet lakóit a ta­nácsban — közmeg­elégedésre. Kíván­junk Debreczeni né­ninek erőt, egészsé­get, kellemes, hosszú életet. Helyeslés volt a vá­lasz. Most Nagy San­dámé, a kerületi nő- tanács titkára kért szót. A jelöltről, Sohn Jánosáéról beszélt. — Jól ismerem Sohn Jánosnét — mondta —, de isme­rem eddigi tevékeny­ségét is. Nyolc évig aktívan dolgozott a szülői munkaközös­ségben. Csak azt tu­dom mondani róla, amit az itt ülő asszo­nyokra ugyancsak el­mondhatok: rendes, becsületes ,munkás- 'isszony, aki méltó a bizalomra. Egy szemüveges, őszhajú asszony veszi át a szót: — Sohnnéról min­denki csak jót tud mondani a kerület­ben. Az nem lehat akadály, hogy né­hány utcával odébb lakik a körzetbe Hek­tói, a beszámolók ugyanis itt szoktak lenni, ebben az isko­lában. Most minden szem­pár Sohn J&nosnéra szegeződik. ami ért­hető, hiszen sokan most találkoznak el­ső ízben vele. Rövid, alig párszavas ez a bemutatkozás. Har­minchét éve lakik a kerületben, de még sok embert nem is­mer. — Majd megismer­jük egymást, én csak a bizalom előlegezését kérem — mondja, és ezzel leül. Gyorsan lezajlik a szavazás, ami azt je­lenti, hogy a 83-as körzet tanácstagje­löltje Sohn Jánosné lett. Amikor vége agyú lésnek. asszonyok, férfiak veszik körül az újdonsült jelöltet: — A csücsöki rész­re is látogasson ám el — kéri az egyik asszony. — Vízveze­ték. járda kellene. — Nincs egy ren­des szórakozóhelye ti kerületnek — mond­ja egy vattakabátos középkorú férfi. — Pedig szeretnénk vti is sakkozni, bíliárdoz- ni. A kocsma nem szórakozás.., Az. egész járásban ismerik Berta Gyulát, a törökszent­miklósi OTP vezetőjét, a já­rás pénzügyeinek „miniszte­rét”. Házépítők, kölcsönfelve­vők. bútor-, háztartási gép vásárlók nrnd hozzáfordul­nak ügyes-baios dolgaikkal. Amikor munkahelyén feljr kerestük építkezni szándéko­zókkal tárgyéit, majd ennék' végeztével készségesen nyi­latkozott terveiről. — Oj hangulat és közszel­lem érezteti hatását és ez a VIII. pártkongresszus egyik legfőbb eredménye — mon­dotta. A felelős pozíciókba becsületes szakképzett em­berek kerülnek még a társa­dalmi munkákban is. olya­nok. akiit a közös elgondolá­sokat hozzáértéssel tudják megvalósítani. A Kereskedelmi és Pénz­ügyi Dolgozók szakszerveze­tének járási elnöke és a he­lyi népfrontbizottság elnöke vagyok. Az új szellem új eredményekre jogosít, ennek megyalósítása szakmám dol­gozóinak érdekét is szolgálja. Ezért képviselem szívesen a megye előtt a kereskedelmi és pénzügyi dolgozókat. Huszonhét általános iskolás a gazdaságban A műveltséget pedig csak tanulás útján szerezhetjük meg. S ezt a mi gazdasá­gunkban a dolgozók is sürge­tik. Ezért a múlt év őszén beindítottunk többféle okta­tást. Nőtt az érdeklődés a világnézeti, szakismereteket gyarapító, sőt a művészeti előadások iránt is. A helyi ál­talános iskolában a nevelők segítségével alapismereti tanfolyamokat szerveztünk, ahová jelentkeztek azok, akik írni, olvasni nem tudtak. Ezzel elértük, hogy gazdasá­gunkban az ötven éven alu­liak között egyáltalán nincs, illetve nem lesz analfabéta. Az általános iskola ötödik és hatodik osztályába hat dol­gozónk jár. a hetedik és nyolcadik osztályba tizenhat, összesen huszonheten vágtak neki az általános iskolai ta­nulásnak. Gimnáziumba, közgazdasá­gi- és mezőgazdasági techni­kumba nyolcán járnak és sertés- és szarvasmarha te­nyésztési szaktanfolyamon is többen résztvesznék. Nagyon 99 y Ontözőmesteri tanfolyam állami gazdasági dolgozók részére Mezőgazdaságunk előtt 1963-ban is nagy feladatok állnak. Ezek valóraváltásá- hoz az anyagak biztosításán túl megfelelően képzett szak­emberekre is szükség van Ezt mérlegelte a Szoinok megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága, s helyesen dön­tött, amikor a Héki Állami Gazdaság alcsiszigetá üzem­egységében öntözőmester1 tanfolyamot szervezett. A tanfolyam hallgatóit a megye állami gazdaságai küldték, hogy itt a négy hónap alatt megismerjék azokat az eljá­rásokat. amelyek szüksége­sek az öntözés fejlesztésénez. Az elméleti tudás kiegészí­tésére ■ nyár folyamán egy hónapos <jvakr»rl*í’ munkán vesznek részt a tanfol -'am végzett hallgatói, s így ké­pesek lesznek arra. hogy jól irányítsák az "■atőzést nér- legelrú tudják a különböző módszerek gazdaságosságát, s elvégezzék az új öntöző telepek építésében rájuk há­ruló fe^dntníkat. Az öntözőmesteri tanfo­lyam hallgatóinak iskolai végzettsége igen eltérő. Nagy György János — a tanfolyam vezetője — elége­detten lapozgatja az osztály- naplót. mégis arra serkenti a hallgatókat, hogy fokozzák tanulmányi eredményüket. Ehhez ő is, s a többi előadó, nvnden segítséget megad. Külön szólni kívánok még a vendéglátó gazdaságról, amelynek vezetői jól oldot­ták meg a hallgatók elhelye zését és késrsógesen segíte­nek az oktatásban azzal hog” biztosítják a tantermet s a szükséges gyakorlati esz­közöket is. Varró T,ászló tanfolyam-hallgató szorgalmasan tanul Füle Ju­lianna, Szilágyi László, Egyed László, Takács László, B Ko­vács István, Sallai Sándor, Pető Ferenc és még sokan mások A tanulók szorgalma mel­lett nem hagyhatjuk szó nél­kül a pedagógusok munkáját sem, akik kötelező elfoglalt­ságuk mellett is segítenek hallgatóiknak. Kádár elvtárs azt mondta a VIII. kongresz- szuson, hogy a szocializmus teb'es felépítéséért folvó for­radalmi harcnak mind fon­tosabb színterévé válnak az iskolák. Nemcsak azért, mert itt formálódik a iövő nem­zedéke. hanem azért is. mert az iskola, a pedagógusok ha­tóköre ma már messze túlnő az iskola falain, kiteried szinte az esész társadalmi életre. Az új ember formálá­sában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi té­nyezők a párt legjobb har­costársai. Ezt az őszinte, szívből jövő bizalmat és megbecsülést a mi pedagógusaink. — Bodó Tánosné. Gaál Gabriella, Németh Mária és Nagy Jó­zsef — is kiérdemlik, mert még a középiskolai hallgatók munkáiét előmonatelét is figyelemmel kísérik. Bízunk abban, hogv a meg­kezdett tanév sikerről zárul. \ gazdaság vezetősége a '-öriyvtár bővítésével, a szük­séges széoirodalmi és szak­könyvek beszerzésével, köz­rebocsátásával is igyekszik segíteni ebben. «Sándor Kálmán igazgató Csorbái Állami Gazdaság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents