Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-11 / 8. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. január 11. Brazília 9i háború Goulart bra2i] elnök és a független politika megnyeri egy nagy csatát, — de még nem nyerte meg a háborút Ezzel a mondattal lehetne összefoglalni a legnagyobb és legfontosabb latinameri­kai országban tartott nép­szavazás eredményét, amely Goulart és az úgynevezett „elnöki rendszer” győzelmét hozta. Ez a népszavazás volta­képpen hatalmas birkózás volt Brazília jól szervezett reakciós erői — és a töme­gek között, amelyek az „el­nöki rendszer” mellett száll­tak síkra. Brazília sajátos gazdasági és politikai hely­zetében, az ország jelenlegi ' fejlődési fokán az úgyneve­zett „hagyományos” parla­menti rendszer gyakorlatilag azt eredményezd, hogy a polgári politikai pártok, a hadsereg vezérkarával ösz- szefonódott földbirtokos­kaszt, s a konzervatív nagy­burzsoázia különböző cso­portjainak játékszerévé vál­nak. Az eredeti brazil alkot­mány éppen ezért annyiban megfelelt az ország adottsá­gainak, hogy egy haladó és energikus, a független poli­tika mellett kiáJló elnöknek módot nyújtott a tömegekkel való közvetlenebb kapcsolat megteremtésére. Lehetőséget nyújtott arra, hogy egy ilyen elnök átnyúljon a konzerva­tív pártok feje fölött A brazil reakció is tudta rat és 1961-ben Quadros ak­kori elnök megbuktatását összekapcsolta az alkotmány megváltoztatásával. Akkor Quadrost éppen b;zonyos füg­getlen politikai elképzelései miatt buktatták meg, s eb­ben a manőverben a belső erők közül a hadsereg és a konzervatív pártok össze­fogása — a külső erők so­rában pedig Washington játszotta a döntő szerepet. Az alkotmány akkor megköve­telte, hogy a még határo­zottabban haladó politikát hirdető Goulart, az akkori alelmök lépjen Quadros he­lyébe. Az adott erőviszonyok között azonban ezt csak úgy tehette meg. ha beleegyezett egy ideiglenes alkotmány- módosításba, amely jelentő­sen korlátozta az elnöki jog­kört, s az elnököt sok szem­pontból egy reakciós, gépies parlamenti többség foglyává tette. Az alkotmány azon­ban azt is előírta, hogy min­den módosítást a népszava­csata után9 közben“ zás „igen”-jének kell jóvá­hagynia. 1961 óta, a brazil politika ßokszor polgárháború pere­mét súroló válságai — vol­taképpen mind a népszava­zás előcsatározásai voltak. A belső reakció ebben a birkózásban már 1962 őszén fontos csatát vesztett. A ku­bai válságot közvetlenül megelőző brazil választáso­kon a reakció és a nemzeti függetlenség erői ugyan számszerűen csaknem „egyensúlyba” kerültek — de a döntő ponton Goulart győzött. Ez a döntő pont az amerikaiak bizalmi emberé­nek, Lacerda kormányzónak politikai veresége volt. La­cerda, a legszervezettebb re­akciós erők irányítója három nyilvános pártfogoltat vonul­tatott fel Goulart híveivel szemben a választási küz­delem legfontosabb pontjain — s mindhármam vereséget szenvedtek. A küzdelem ezek után a brazil—amerikai viszony „szorítóiában” folytatódott. Brazília volt az egyetlen la­tinamerikai ország, amely a választásokat követő kubai válságban megtagadta Wa­shington feltétlen támoga­tását. Erre az amerikai poli­tika Kennedy elnök már be­jelentett látogatásának elha­lasztásával felelt. December végén pedig, alig két hét­tel a népszavazás előtt az Egyesült Államok olyan lé­péshez folyamodott, ami rendkívül durva és nyílt be­avatkozást jelentett a belpo­litikai küzdelembe. Kennedy egyik öccsét, Robert Kenne­dy igazságügyminisztert küldte Brazíliába. „Bobby”, amerikai politika egyik új „sztárja” viharos tanácskozá­sokat folytatott Goularttal. Nyíltan megmondotta: a brazil elnök függetlenségi politikájának a feladása az ára annak, hogy a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő ország további köl­csönöket kapjon. Goulart nem adta meg magát — s ezért három nappal a nép­szavazás előtt Washington egy, már jóváhagyott kölcsön folyósítását is felfüggesz­tette! A népszavazás ilyen körül­mények között nemcsak bel­politikai erőpróbáknak szá­mított —, hanem a nyílt amerikai politika zsarolása és a nemzet! függetlenség küzdelmének is. Hruscsov és Podgornij Varsóba érkezett Varsó, (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, valamint Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak elnökségi tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön este Var­sóba érkezett. Hruscsov és Podgomij, úton a Német Szocialista Egységpárt Berlinben rende­zendő VI. kongresszusára, néhány napot Lengylország- ban tölt Wladyslaw Gomul- kának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának és Jozef Cyrankiewicznek, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének meghívá­sára. (MTI) Franciaország a Csendes-óceánon akarja folytatni robbantási kísérleteit Párizs (MTI) Couve de Murville francia külügyminiszter csütörtökön újból kijelentette, hogy Franciaország nem gondol az atomrobbantások beszün­tetésére és még akkor is folytatja a kísérleteket, ha a többi nagyhatalom meg­egyezne a robbantások be­szüntetésében A kormány a francia fenn­hatóság alatt álló csendes- óceáni szigeteket szemelte ki a jövőbeni kísérletek színhelyéül. Az algériai kor­mány és az afrikai államok tiltakozása arra kényszerí­tette a francia kormányt, hogy lemondjon a szaharai légköri robbantásokról. Hi­vatalos jelentés szerint azon­ban a földalatti robbantáso­kat továbbra is itt akarják folytatni. Mint ismeretes, Franciaország az eviani egyezményben kikötötte, hogy öt évig igénybe veheti a Szaharát atomrobbantási kísérletekre. A Csendes-óceánban a Karácsony-szigetektől mint­egy 3500 kilométerrel délke­letre fekvő Mangareva szi­getén épül ki a francia nuk­leáris robbantások új köz­pontja. Egyes jelentések sze­rint itt akarják felrobban­tani 1965-ben az első francia hidrogénbombát. (MTI? Kennedy és Kuznyecov találkozóba Washington, (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint Kennedy amerikai el­nök fogadta Kuznyecov szov­jet külügyminiszterhelyet­test és egyórás megbeszélést folytatott vele. A találkozó az amerikai elnök kérésére jött létre. A Fehér Ház szóvivője a talákozó után kijelentette, hogy a tárgyalások „igen szí­vélyes légkörben zajlottak ELISABETHVILLE (MTI) A katangai ENSZ-csapatok csütörtökön két nagyobb hadoszlopban megindultak Elisabethville-ből nyugat fe­lé, a katangai szakadárok utolsó bástyájának. Kolwezi- nek bevételére, s egyidejűleg egy másik hadoszlopban, ke­let felé is előrenyomultak Sakania vasúti csomópont irányában. Az ENSZ Elisa- bethville-í főhadiszállása ez­zel „biztosítani akarja az ENSZ-csapatok akadálvtalan közlekedését ljCatangában”. Az akció előestéjén Csőm­be ígéretet tett, hogy hajlan­Berlin (MTI) Wemher von Braun a né­met—amerikai rakétatervező, akit a nyugat-berlini Műsza­ki Egyetem most díszdokto­rává választott, a nyugat- berltai televízó által közve­tített sajókanfeíencjáján be­ismerte, hogy • Szovjetunió foglalja el az első helyet az űrhajózásban. Kijelentette, hogy a szovjet rakéták na­le”. A két politikus a. kubai kérdésről a múlt héten tar­tott tárgyalások eredményét vitatta meg és kicserélte né­zetét több más nemzetközi problémáról, köztük a berli­ni kérdésről. A megbeszélés után Kuz- nyecov mosolyogva közölte az újságírókkal: „New York-i tárgyalásaim befejeződésé­nek jegyében az elnök meg­hívására látogatást tettem dó közreműködni „megaka­dályozni a vérontást”. Az ENSZ így feloldotta háziőri­zetét, amelyet U Thant ENSZ-főtitkár rendelt el, és Csőmbe kelet, az észak-rho- desiai határ felé tartva Ska- nia felé csukott gépkocsiban katangai fegyveresek kísére­tében előre indult az ENSZ csapatok útvonalán. Miköz­ben Csőmbe „békítgető” be­szélgetéseket folytatott az utón felbukkanó katangai csendőrökkel, a másik irány­ban, Ko’wezi felé vezető úton a katangai csendőrök felrobbantották a hidakat gyobb hasznos terhet tud­nak szállítani, mint az ame­rikaiak. Egy kérdésre vála­szolva azt mondotta, hogy az amerikaiak katonai rendel­tetésű rakétáitól ma csak 70—90 százalékos eredmé­nyességet lehet várni. Wemher vön Braun a to­vábbiakban azt jósolta, hogy hamarosan magánszemélyek is utazhatnak majd rakétákon. nála. A találkozón több olyan problémát vitattunk meg, amelyek kölcsönösen érdeklik a két felet”. A szovjet külügyminiszter- helyettes tegnap Rusk ame­rikai külügyminiszterrel vil­lásreggelizett és eszmecserét folytatott vele. Két és félna­pos washingtoni tartózkodás után ma tér vissza New Yorkba, majd innen hazauta­zik Moszkvába. (MTI) A Reuter tudósítójának je­lentése szerint Csőmbe dél­tájban az Elisabethville-től 175 kilométernyire lévő Mo- kambo helységbe, közvetle­nül az észak-rhodesiai határ­ra érkezett. Itt a szakadár katangai „állam” zászlójával feldíszített egyik házban Csőmbe összeült a belügymi­niszterével Munongoval, a katangai hadsereg és a tarto­mány odaseregiett vezetőivel valamint Katanga brüsszeli követével. Bunche, az ENSZ főtitkárá­nak helyettese szerdán este repülőgépen elutazott Elisa­bethville-ből New Yorkba, ahol jelentést tesz U Thant- nak. Útját rövid időre meg­szakította Rómában. Sajtótu- dósftókkal közölte, hogy vé­leménye szerint Kongóban „javul a helyzet”. Meglepe­téssel értesült, mint mondot­ta, Csőmbe „háziőrizetéről”, de hozzáfűzte, hogy a ka­tangai szakadárok vezetőiét személy szerint teszik fele­lőssé minden további szabo­tázs cselekményért. Ha Csőm­be Katangában „továbbra Is erőszakos csel ekmjény ekre” ké*7+otl a riáeszervezetet. az ÉN&7 esetleg kénytelen lesz kiadni Csombét a központi kongói kormánynak, hogy a bíróság elé állítsa. Valami r • «1 Az ENSZ kaftangai je­lentésében most először használták ezt a kifejezést: „fehér zsoldosok”. Már tudniillik Csőmbe légio­nistáiról szólva. A svájci Neue Zürcher Zeitung ret­tentően meglepődik, s azt állítja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, sze­mély szerint U Thant fő­titkár, faji úszítást követ el ezzel. A fehérek ellen. De a Csőmbe elleni ak­ció úgy látszik olyan szé les körben és olyan mélyer felkavarja az érzemeket hogy más oldalról is ér­keznek szemrehányások Egy nyugatnémet lap ki­fejti, hogy az ENSZ a gyarmatosítók hagyomá- nyait követi, hiszen Kongó jelenlegi határait Lipól belga király vonta még meg. s azzal, hogy Katam- gát most a Kongói Köztár­sasághoz csatolják, tulaj­donképpen a belgák terem­tette gyarmatot állítják helyre. Sok mindent írtak már, de ez valóban új. S mind­ebből az következik, hogy csak azok lehetnek derék emberek, akik nem neve­zik fehér zsoldosoknak a fehér zsoldosokat és nem akarják Kongó egységét Ilyen ember pedig Csőmbe. S mert szinte egész Afrika megveti Csombet és Kongó egységét akarja, tehát az afrikaiak nem derék embe­rek, sőt gyarmatosítóki íme, gyarmatosítani akar­ják 'Saját födrészüket fehér zsoldosok nélkül Felháborító! T. L íz £NSZ-csaiia!ö'{ Ko'wez; e!?og a'ásíra InJuüak Wernher von Braun elismerte a Szovjetunió fölényét a rakétatechnikában-yfvJ *v»r**-v*'v ’» v Suhov és Kilgasz egymásra néztek. Nagyon sokszor dol­goztak már együtt és tisztel­ték, megbecsülték egymás­ban az ácsot és a kőművest. Nem volt könnyű dolog a puszta hóból előteremteni valamit, amivel beborítha­tod az ablaknyílásokat. De Kilgasz igy szólt: — Hallod-e Vanya, ott az épületeknél van egy jókora tekercs kátránypapíros. Én magam dugtam el. No, mit gondolsz? (13.) Ha megfagy a rab kinn a hóban — elszállítják. De ha megszökik? Az is megtörtént már. Viharban, amikor a hul­ló hó torlaszokat képez, mint­ha összehordaná valaki. Vol­tak, akik ilyen torlaszokon, a szöges drótkerítésen ke­resztül is elmentek. Igaz, nem értek messzire. Ha jól meggondolod: a vi­hartól nincs semmi hasznod: lakat alatt ülnek a rabok, a szén késik, a meleg kihúzó­dik a barakkból, nem hoznak lisztet a táborba — nincs ke­nyér és a konyhában nem tudják mitévők legyenek. És ahány napig tart a vihar — három napig vagy egy hétig — azokat a napokat szabad napoknak számítják és any- nyi vasárnapon munkára hajtják őket. A rabok mégis szeretik a vihart és imádkoznak érte. Ha kissé erősebben felsüvölt a szél, mindannyian az égre néznek: — hej, csak lenne anyag! , Vagyis hó. Azért, mert az alacsonyan járó szél sohasem játszhatja meg a vihart. Valaki melegedni akart a 38. brigád kályhája mellett, de elűzték onnan. Abban a pillanatban Tyu­rin lépett a csarnokba, sötét tekintettel. A brigád tagjai megértették: valamit dolgoz­ni kell, mégpedig gyorsan. — így ni — nézett körül Tyurin. — Itt van az egész száznegyedik? És anélkül, hogy ellenőriz­te, megszámlálta volna, mert Tyurintól még soha senki sem tudott meglógni, gyor­san beosztotta őket. A két észtét és Kljevsint Gopcsik- kal együtt elküldte ide, nem messze, hogy vegyék fel a malteros ládát és vigyék a hőerőmű épületébe. Már eb­ből is kiderült, hogy a bri­gád átmegy a befejezetlen, ősz óta elhagyatott hőerőmű­be dolgozni. Kettőt elküldött a szerszámraktárba, ahol Pavle átvette a szerszámot. Négyüknek megparancsolta, hogy tisztítsák el a havat a hőerőmű körül, a gépterem bejáratánál és magában a gépteremben is, a gépek he­lyén. Kettőnek megparan­csolta. hogy ott a gépterem­ben fűtsenek be szénnel és a begyújtáshoz — szerezzenek deszkát és hasogassák el. — Egynek, hogy szánkón ce­mentet vigyen oda. Ketten vizet, ketten homokot hord­janak egy tisztítsa meg a hótól és vasriidqj zúzza össze a megfagyott homokot Ezekután ketten maradtak beosztás nélkül: Suhov és Kilgasz — a brigád első mesterei. A brigadéros ma­gához intette őket és igy szólt hozzájuk: — így ni fiúk! (Nem volt idősebb, mint ők, de ez volt a szokása — „fiúk”). Ebéd után salaktömbökből falazni fogtok az első emeleten, ott ahol a 6. brigád az ősszel ab­bahagyta. Most pedig be kell fűteni a géptermet. Három nagy ablaknyílása van, azo­kat kell elsősorban valami­vel befedni. Még néhány em­bert adok segítségül, de ta­láljátok ki, hogyan és mivel borítjátok be az ablakokat. A génterem malterkeverésre szolgál, de arra is, hogy ott megmelegedjünk. Ha nem melegedhetünk, megfagyunk akár a kutyák, értitek? Talán mondott volna még valamit, de futva odaérke­zett Gopcsik, egy tizenhat­esztendős legény, rózsaszínű akár a malac és elpanaszol- ta, hogy a második brisád nem adja a malterosládát, verekszenek. Tyurin odaro- hant. Bármilyen nehéz is volt megkezdeni a munkát ilyen dermesztő hidegben, egyszer mégiscsak meg kellett kez­deni. Kilgasz, habár lett nemze­tiségű, úgy beszél oroszul* mint az anyanyelvén, a kö­zelükben egy óhitű falu volt és már gyermekkorában megtanult oroszul. Kilgasz csak két esztendeje van a tá­borokban, de már mindent tud és ért: vagy foggal — vagy sehogy. Kilgasznak Jo­han a neve, de Suhov őt is Vanyának szólítja. Elhatározták, hogy együtt elmennek a kátránypapíro­sért. De Suhov előbb elugrott az épülő gépkocsijavító mű­hely mellé, hogy elhozza va­koló kanalát. Nagy dolog a kőműves számára, ha a va­koló kanál jól fekszik a kéz­ben és könnyű. Minden épí­tőhelyen ez a rend: minden szerszámot reggel adnak ki és este vissza kell adni. Az­tán láss utána, hogy milyen szerszámot kapsz másnap,! De Suhov egyszer jól „megke­verte” a raktárost és megsze­rezte a legjobb vakoló kana­lat. És azóta minden este új­ra eldugja és regcel, ha fa­laznak. előveszi. Persze, ha a 104. brigádot ma a „szoc- városkába” hajtották volna, Suhov újra vakoló kanál nél­kül marad. így azonban fél­retolt egy követ, benyúlt uj­júval a résbe — és előhúzta a vakoló kanalat. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents