Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-10 / 7. szám

IMS. január 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

1 sz népművelési ügyvezetők Jássladányban

Csendes szombat este a művelődési otthonban

Négyen vannak. Adóm Ml- hályné a Táncsics-ban, Kalmár István az Üttörő-ben, Molnár István a Szabadságban, Csecsei Miklósáé az Aranykalász-bam működik.

Mind a négyen pedagógusok, s abban is hasonlítanak egymásra, hogy szívügyüknek tekintik új tisztségük minél jobb ellátását.

Nincs könnyű dolguk

Ahogyan Polgár Géza, a ami a kultúrához, a műművelődési ház igazgatója velődéihez való viszonyukat elmondja, nem kis feladat illeti. Eredmények, ha gyé- ..megindítani” az embereket, renis —de már mutatkoznak. A termelőszövetkezetek tag- Az Aranykalász-ban például sága még kissé elhúzódó, a nőtanács tagjai egyíelvo- nem könnyű őket megnyerni násosokat kértek, s meg is a kultúrának, az Újnak. S a művtíődési házaz ügyvezetők feladata ép- ,

pen az, hogy életet öntsenek za^> a közeljövőben Kannthj^- ezekbe az emberekbe, már estet tartanak.

Hogyan láttok munkához

a* ügyvezetők? Elsősorban is már a kezdet kezdetétől legszorosabb kapcsolatot tartották és tartják fenn a művelődési házzal. Ez elengedhetetlenül fontos, mert így állandóan megkapják a szakmai irányítást és a segítséget. A következő év kulturális terveit is együtt készítették eJ Polgár elvtárssal, természetesen megbeszélték az érintett szövet- Icezetek elnökeivel is.

Rendkívül helyesnek tartjuk • világos helyzetfelmérést: ugyanis egyöntetűen

megállapították, hogy nincs elég erő ahhoz, hogy önálló csoportokat hozzanak létre. Éppen ezért alapvető feladatként <uct jelölték meg, hogy a tagságot a művelődési házba vigyék be. Az Üttörő Tsz munka terve felmérte az iskolázás helyzetét, oéhg tűzte ki. hogy a meglévő néhány analfabétát megtanítják írni. Kitér a terv a közönségszervezésre, a KISZ-fiatálak részére tervezett játékokra, jogi anké- tot, az esti iskolás hallgatók fokozott segítését veszd programba.

Nem mutat megfelelő képet a szociális- és kulturális alap felhasználása. A jelentés szerint 27 616 forintból 8510-et használtak fel kulturális célra. Ez még elfogadható lenne, de ha közelebbről megnézzük a tételeket, kiderül, hogy közvetlenül csak 1500 forintot fordítottak művelődésre, a többiből jutalomüdülést, nőnapot, tó apó-iin népségét rendeztek, amely nem kimondottan kulturális céL

A Táncsics Tsz-nek és a többieknek hasonló a terv- felépítése. A Táncsics ban már jobb a szociális-kulturális alap felosztása..

húszezer forintot adtak hangszerekre

xöeel kétezret könyvdere, lyamot szerveztek, és szépen kétezernél is többet újság-, fejlődik az öttagú tán ezen e- ródió- és teievfzió-előflze- kar is.

tésre. Szabás-varrás tant»- Felesleges lenne mind a

négy terven végigmenni. Közös vonásokat mutatnak fel, ezek pedig a felelősségérzet, az alaposság, a helyzet reális értékelése. Mint értesültünk, a termelőszövetkezetek elnökei a terveket elfogadták.

Következő lépésként arra lenne szükség, hogy a tervet elfogadtassák a tagsággal is, kiegészítve gondos és körültekintő pénzügyi felhasználási tervvel. Ez annál is inkább szükséges, mert az a tény, hogy a kulturális- és szociális alap még nincs szétválasztva a tsz-ekben, alkalmat ad arra, hogy helyenként a kultúra ügyét mostohán kezeljék. Célszerű lenne, ha a művelődési otthon igazgatójának segítségévei rendkívül alapos és körültekintő pénzfelhasználási tervet készítene mindegyik tsz-ügyvezető. Ha ezt megteszik és a tsz-tagsággal elfogadtatják, biztosítják a kulturális élet anyagi alapját Jászladiányban.

A szép jász községben Igen komolyan veszik az ügyvezetők működését. Ügy gondoljuk, hogy a fiatal tisztség viselői a jövőben a parasztság kulturális felemelkedésének jelentős segítőjévé válnak.

— ht —

— Sakk!

— Vigyázz, mert időzavarba kerülsz!

A klubhelyiségben sakk- bajnoksághoe illő csend uralkodik. Szombat este a jászla- dányi úttörő sakkbajnokság döntője folyik négy asztalnál. Harminc induló közül kilencen érdemelték ki a döntőbejutást és Mizsei János, az ügyes kis ötödikes, nem tisztelve a kort, sorra veri az idősebbeket. A bajnokság még nem dőlt el, de nyilvánvaló, hogy ő nyerj. Büszke is rá.

Néhányan az előcsarnokban sétálnak,' a falakra rakott ügyes kis kiállítást nézik, amely a napokban nyüt meg. A község életét ismerheti meg belőle az, aki figyelmesen végignézi a fényképeket, grafikonokat. A Szabadság Tsz legszebb teheneit látjuk, no meg Zana bácsit, aki munkájával ugyancsak hozzájárult az állatok neveléséhez. Egy másik tablón szép családiházak képei. A

helyi vegyes ktsz munkája. Grafikon mutatja az fmsz közös vagyonának növekedését, 1958-tól 1962-ig megkétszereződött az összeg. Ugyanez idő alatt hétszázötvanröl ezerkétszázhétre emelkedett rádiók száma.

Az egyik klubhelyiséget átmenetileg irodának is használják. Most azonban félre- tdlták az íróasztalt, szól a zene, a modem világvevő előtt táncol Tóth Mária ipari tanuló Krizsán József gimnazistával. Vidáman forognak a zene ütemére Makai Edit, Szöllősi János, Horváth

János géplakatos tanuló. Aztán beszélgetnek. Miről is beszélhet a sok fiatal? Nyilván arról, ami cikkünk megjelenésekor már elmúlt: a vakációról.

A tv-terem zsúfolva, itt már nemcsak fiatalok, hanem öregek is jócskán találhatók. Egyesével-kettesével érkeznek az emberek. Az utak esősök-latyakosak, illendően letörlik hát lábukat, mielőtt belépnének. Csendes szombat este van itt, a jásriadá- nyi szép, új művelődési házban.

ä ht —

Kiállították W Leonardo Mona 1

Washington (AP). Kedden este Washingtonban, az Országos Művészeti Galériában Kennedy elnök ünnepélyesen „bemutatta’* Leonardo da Vinci világhírű festményét, a Mona Lása-t Amerikának,

Ki lesz a győztes? — Folyik a szombat esti sakk-csata Jászladányban, a művelődési otthon klubjában

Foto: Nagy Zsolt

OÉNES GÉZA,

Csontos Mihály megjavul

Doaoga ez a kerítés. Különösen itt, a Csontos Mihály kertje végiben. Az ő portájához tartozna, dehát... őrá nem lehet számítani. Részeges. Minden pénzét elissza. Ez a munka is énrám vár. Nekem kell megjavítani. Némelyik részén már korhad, össze akar rogyni, mint a papék csűrje.

Kisfejszét, harapófogót, meg pár marék szeget keresek elő a kamra ablakból, s a szép nyáreleji napfényben hozzáfogok a kerítés barkácsolásához.

Nyolc esztendős kislányom a világ legcsodálatosabb szőnyegén, a zöld pázsiton, a róasabokor tövében hason- íekve kalimpál a lábával, közben félhangosan mondja a leckéjét, Most járja a harmadik osztályt, igyekezni is kell neki.

Alig verek a deszkába vagy félmarék szeget ldvá- gódik az utcai kiskapu. Gyerekek szaladnak be rajta, majd feldöntik egymást: a Csontos Erzsi, ennek a részeges Csontos szomszédnak a lánya, dpe Annusba és Oláh Kriszti nka. De, hogy engem meglátnak, meglassudnak. Mosolyognak, mintha akkor látnának először. No, itt valami nincs rendjén. Az én kislányomnak se kell több, otthagyja a könyvét és hozzájuk szalad. Összeölelkeznek Szalad a négy gyerek összefonódva a hintához. Jó, hogy megcsináltam tavaly a két akácfa közé ezt a hintát, sok boldog órát eltöltenek itt a gyerekek. Én meg verem a szegeket a kerítésbe, ide is, oda is, mert sok helyen lóg az oszlopon a deszka.

De abba kell hagynom, mert megverik az utcai kiskaput

— Ki az?

— Azt üzeni az elnök elvtárs, gyöjjön fel az elvtárs

a tanácshoz.

— Mondja meg Pista bátyám, hogy tíz pere múlva

ott vagyok.

kkorra a hinta leáll, minden gyerek figyel minket Különösen az én kislányom, hogy még a fejit is

félrefordítja.

Borsi Pista bácsi meg ott unszol, hogy megvár, mert a tanácsülést addig meg nem kezdik, míg engem oda

nem visz.

— Hát jó, várjon. — Azzal vállaltira lököm a zakómat indulok. Már lépek is ki a kiskapun a járdára. Húznám be magam után az ajtót, de valamibe megakadt. Hátranézek, hát a kislányom húzza az ajtót Nyújt felém valamit és mosolyog:

— Apukám, írd alá.

— Mi ez? — De hirtelen arra gondolok, megint valami gyermekjáték. A múltkor is beavattak a Kint a bárány, bent a farkas játékba.

— Ne törődj vele apukám, csak írd alá.

— Majd ha visszajövök.

— De nem. — erőlködik a gyerek — most írd alá. — S már tartja is elém a papírt meg nyomja kezembe a töltőtollát

Olvasom a bejegyzést: „Kérem figyelmeztesse a gyereket hogy tankönyveit, füzeteit kék papírral kösse be. Nagyon hányáimért mér lassan óv vége lesz, de az én fegyelmezésemet fel se veszd. Fehérváriné tanár.”

— Mi ez? — meredek a gyerekre és ő megérzi, hogy nem azért kérdem, mintha nem tudnám. A hangom fe- Idősségrevomó. Csak nézi tágrameredt szemekkel előttem a földet, miközben folyik a könnye.

— Hát így állunk? Saégyóüd magad. Kihasználod az alkalmat amikar édesapád nagyon elfoglalt akkor jössz ezzel az írással, hátha nem veszem észre.

E

kkorra a többi gyerek is körénk húzódik a hintától.

— Persze megint a kék papír. Már egyszer megmondtam, hogy mindenedet kösd be. — Azzal simítanám nyakon, műkor hozzám ugrik vadul, merészen a Csontos Erzsi, a részeges Csontos Mihály lánya:

— Ne tessék...

Oly elszántan áll köztem és a kislányom közt, hogy magam se tudom, mit tegyek. Csak nyeleik egyet — Mi közöd neked ehhez?

— Ne tessék bántani... mindent elmondok... mert Katika nem hibás... — És Csontos Erzsi megered, szinte kiönti a lelkét: — Ne tessék bántani... mind az én könyvem volt. Nem tudtam bekötni. Katika mellett ülök és... tanító néni mindenkiét megnézte és... Katika kicserélte az övével. Mert ha az én ellenőrzőmbe írja be tanító néni... tetszik tudni... akkor is verekszik édesapám, ha nem csinálok rosszat Pedig édesapám a hibás, mert nem ad kék papírra pénzt — Miért nem ad?

— Hát- elissza!

S ahogy elsírja magát előttem, magam is elérzéke- nyülök. Az én kislányom is lesüti szemét úgy piszkálja a kabátjagombját Kihalászok a zsebemből egy kétforintost, odanyújtom Erzsikének:

— Nesze, vegyél rajta kékpapírt, kössétek be a könyveidet

|U| ég nem érünk a tanácshoz, amikor nagy vihánco- ,T* lássál elszaladnak mellettünk a gyerekek:

— Apukám, megyünk Erzsikének kékpapírt venni. — Jól van, kedves.

De ahogy mennének át a túlsó oldalra, a papírboltba, megtorpannak. Egy ember áll az árokban, vagyis nem áll, csak állna, négykézláb mászna kifelé, de mindig visszabukik. Ahogy erőlködik, lóg a sárba a ruhája, közben szünet nélkül szitkozódik. Végre sikerül, talpra erőlködik, s nagy himbálózással megindul az egyik fáig, majd sorra veszi a többi fatörzset. Nem lehet felismerni, mert haja összecsomósodott fürtökben az arcába lóg. A kis Erzsiké most szelíden melléje lép, megfogja a kezét: i

— Édesapám, segítsek. Hazakfsérem.

Az ember kiegyenesedik, összehúzza bozontos szemöldökét, s naygot ordít, hogy a fák is beleremegnek:

— Hun csavarogsz itt

— Megyek kékpapírt venni, a könyveket bekötni. — Mutatja is a kétforintost megszeppenve, hogy bizonyítsa, igazat mond, nem csavarog.

Az ember vadul kap a pénz után. Szinte a gyermek kezével együtt megragadja a pénzdarabot, a másik kezét meg mór emeli ütésre.

Borsi Pista bácsi oda ugrik, széleset káromkodva az

emberre, de már későn. Csattanán hallatszik, utána gyermekisikoly. mmmm

Dent a tanácsteremben még mindig ökölben á ke~ zem. Alig bírom lélekjelenléttel végighallgatni a kultúrrendezvényről szóló napirendi pontot. Mikor a hozzászólásokra kerül a sor, elsőnek jelentkezem. Vállalom a műsor rendezését Nagy tapssal fogadja a tanács- fiié«.

— De még volna egy—két szavaim Mindenki hallgat S ón elmondom a Csontos Mihály és Erzsiké Bziveíszaggató esetét, majd így folytatom:

Tisztelt tanácsülés! Meg kell menteni Csontos Mihályt és családját. Javaslom, hogy a tanácsülés utalja be elvonókúrára. Hivatalból kell elvitetni Csontos Mihályt

Mikor több hang már nem jön ki a torkomon, levágódok a székre. A tanácselnök is beszél. Mellettem. Hogy Csontos Mihály a gazdaság tehenésze, munkája ellen nincs kifogás, de hiába, kereshet kétezret is, ha a családja nélkülözik mellette. Cselekedni kell.

Aztán látom, hogy mindenki egyszerre, helyeslőle g emeli a kezét

L

assan két hónapja lesz, hogy Csontos Miháyt nem láttam. De Csontos Erzsikét se látom. Biztosan tiltva van az én házamból. Biztosan a fülébe jutott Csontos Mihálynak az én javaslatom, meg a tanácsülés határozata. Hát csak Hadd jusson. Nem titok ez, őelőtte meg pláne nem. De azt is mondják, hogy mostanában ritkázza a kocsmát.

Tegnap, negyek haza ebédelni Lépek be a kiskapun a hát a kerítés a Csontosék kert végi ben ki van dűlve Tudtam, hogy ez lesz a ■'■'égé. De mozog is ott valaki. A kapu csukódására" kiegyenesíti a derekát. Akkor látom hogy... Csontos Mihály. Javítja a kerítést. Odaköszö nők, fogadja. Ügy látszik, már nem haragszik. Azért mégis visizolyogva lépdelek feléje. De ő mosolyoe Nyújtja a kezét, mintha nem történt volna semmi Rátapad a szeme a kerítésre. Megnyalintja a markát, egye nyom az ásóján, mire meginog a korhadt oszlop tövestü Közben megáll, rámnéz. majd megint a kerítés^ pislogja A józan emberek módján kiböki:

— Megcsinálom már ezt a kerítést, mert így mégs* maradhat.

— Bizony jól teszi — mondom. De látom, hogy mée maradt kimondatlan a fejében. Csak pislog tovább. Előveszi a csdbukját, kiveri, megtörni. Rágyújt, nagyot szí. ldfüstöl:

— Hanem... láttam tavaly, hogy többet vett a szomszéd abból a kapocsszegből. Ha volna kimaradva, kettőt adhatna belőle.

— Miféle kapocsszegről beszél? — kérdezem.

— Amit tavaly vett a szomszéd, mikor a kdshirrtát csinálta.

— Minek kellene az?

Lesüti szemét, rendben hátrafésült, dús haján — ami azelőtt mindig kétoldalt lógott a szemébe — most hátranyomja a kalapját. A szemembe pillantana, de nem állja a nézésemet. Csalt a földet, a kidőlt oszlopokat, a kerítésdeszkákat nézi, s szinte szégyenkezve elrebegi: Oát... azokat a kapocsszegeket verném a felső oez- ■■ lopba, rájuk akasztódna a kötél... Mint a szomszédé, szakasztott olyan hintát csinálnék éu is — az éa kis Erzsikémnek,

ashingtonban da Vinci ,isa-ját

A kiállítás memgyitóján ezer- ötszázán vettek résért. Jelen volt Malraux francia kulturálisügyi miniszter is, valamint Kennedy elnök felesége.